Az udmurtok (külső elnevezésük: votjákok) az uráli, azon belül a finnugor csoport, finn-permi ágához tartozó nép. Legközelebbi rokonaik a komik (zürjének), velük együtt alkotják a permi ágat. Oroszország európai részén, elsősorban az Urál lábainál, a Káma és a Vjatka alsó folyása közötti térségben élnek, túlnyomó többségük az Udmurt Köztársaságban. Nagyobb csoportjaik élnek még a Baskír és a Tatár Köztársaságban, valamint a Kirovi területen és a Permi területen. Az udmurtokat három nagy etnikai csoportra oszthatjuk, a délire, az északira és a beszermánokra. E csoportok a nyelvi különbségeken túl az anyagi kultúra számos vonásában is eltérnek egymástól. Embertanilag az udmurtok külön típust képeznek szomszédos nyelvrokonaik között, ez a szuburáli, vjatka-kámai típus, mely az europid és mongoloid rasszok bonyolult keveredése következtében jött létre. Jellemzőjük az európai vonások túlsúlya mellett a vörös hajú emberek magas százaléka. Korábban az udmurtok félnomád erdőlakók voltak, akik folyóparti közösségekben éltek.
Elnevezésük Az udmurt név feltételezhetően az *odo-mort szóösszetételből származik. Az első rész (*odo) permi eredetű, jelentése 'rét, tisztás, mező, kaszáló'. A második rész (mort) jelentése 'személy', bár a szó csak az udmurthoz legközelebbi nyelvekben van meg (vö. komi: mort, mari: mari), de az udmurtból hiányzik. Az udmurt szó jelentése tehát 'réti emberek'. Ezt támasztja alá egy 1557-ben keltezett dokumentum is, amelyben az udmurtokat a hagyományos orosz otyaki név mellett, lugovye lyudi (réti emberek) néven említik. Ez a magyarázat meglehetősen bizonytalan, de ennél meggyőzőbb jelenleg nem áll rendelkezésre.
Egyes nyelvészek szerint, a két szó valamilyen iráni nyelvből került át a permi nyelvekbe: *mertä vagy *martiya (személy, férfi) (vö. perzsa mard). Ezt talán egy indoárja kifejezésből vették át: *maryá (férfi), védikus szanszkrit: márya (fiatal harcos) és marut (szekér harcos).
Vladimir Napolskikh és Sergey Belykh szerint, az udmurt népnevet teljes egészében egy iráni nyelvből kölcsönözték: *anta-marta (külső övezeti lakos, határterület) → Proto-Permi *odə-mort → Udmurt: udmurt.
A 13. századi orosz krónikák vjada néven említik az udmurtokat, ez feltehetően a Vjatka névvel függ össze.
Az 1920-as évekig a hivatalos nevük votják volt. A 18-19. században ezt az elnevezést használták a finnugrisztikai szakirodalomban, a 20. század második felében azonban fokozatosan az udmurt vált gyakoribbá. Az udmurt hivatalosan 1932 óta van használatban, amikor a Votják Autonóm Körzet nevét megváltoztatták Udmurt Autonóm Körzetté.
A tatárban és a csuvasban a hivatalos udmurt megnevezés mellett ar-nak is hívják az udmurtokat, eredetileg ez a szó ’férfi’-t jelent.
Népesség Az udmurtok az Oroszországi Föderáció második legnagyobb finnugor nemzetisége (és az első, ha a mordvinokat két különálló – moksa és erza – nemzetiségnek tekintjük.). Az 1989-es népszámlálás szerint: az udmurtok lélekszáma 747 000 fő, közülük 497 000 fő él az Udmurt Köztársaságban, az összlakosság 31%-a. Legnagyobb részük falvakban lakik. Az udmurt lakosság részaránya csak egyetlen városban, Glazovban érte el az 50%-ot, 2010-re ez az arány 36%-ra csökkent; a fővárosban, Izsevszkben ez az arány csupán 17% volt 1989-ben, 14,8% 2010-ben. A népesség harmada, kb. 250 ezer fő a köztársaságon kívüli területeken él, közülük 32 000 fő Oroszországon kívül. A 2021-es oroszországi népszámlálás adatai szerint, összlétszámuk 396 000 főre csökkent.
A magukat udmurtnak vallók közül mintegy 520 ezer fő (69,6%) beszélte az udmurt nyelvet.Az udmurtok száma Oroszország közigazgatási egységein belül:
Régió Az udmurtok száma 2002-ben Az udmurtok száma 2010-ben Az udmurtok aránya 2010-ben Udmurtföld 460 584 410 584 28% Tatárföld 24 207 23 454 0,6% Baskíria 22 625 21 477 0,5% Permi határterület 26 272 20 819 0,8% Szverdlovszki terület 17 903 13 789 0,3% Kirovi terület 17 952 13 639 1%
Történelem
Forrástörténet Középkori történelmük, az orosz birodalomba való beolvadásuk folyamata, valamint gazdasági és politikai állapotuk az 1917-es októberi orosz forradalomig kevésbé ismert, mivel kutatásuk korábban mellőzve maradt, ezen kérdéskör kutatása azonban az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődést mutatott, köszönhetően a régészeti és nyelvészeti kutatásoknak. Az oroszországi kisebbségek napjainkban kiemelt figyelmet fordítanak saját történelmük feltárására, és számos új publikáció segítségével próbálják megvilágítani történelmük eddig homályos eseményeit.
A régészettel ellentétben, az írott források csak kevés információval szolgálnak az udmurt nép történelméről. A legkorábbi történelmi korok forrásaiban nem található egyértelmű utalás rájuk vonatkozóan, habár hagyománya van a Hérodotosznál előforduló budin és arimaszposz népnevek udmurtokra vonatkoztatásának. A kutatók hasonlónak találták a mai udmurtok és a leírásban szereplő budinok antropológiai vonásait, valamint a budinok és az udmurtok lakóhelyének jellegzetességeit. Az arimaszposz népnevet pedig az udmurtok ar népnevével hozták kapcsolatba. Ezek a feltételezések nem bizonyíthatóak. Legfőképpen az szól ellenük, hogy Hérodotosz művének keletkezésekor a mai udmurtok elődei nem alkottak önálló népet, nyelvük sem önállósult még. Az udmurtokra vonatkozó első hiteles adat a hazánkban is járt 12. századi arab utazó, Abu-Hámid al-Garnáti művében maradt fenn. A Nyugat országai néhány csodájáról szóló világos beszámoló-ból megtudhatjuk, hogy Bulgar városának egyik adófizető tartományát Arú-nak nevezik. Arúban "...hódra, hermelinre és szürkemókusra vadásznak. A nappal arrafelé huszonkét óra hosszat tart." Arú minden bizonnyal azonos az orosz krónikák Arföldjével, amelynek központja a Kazanytól 52 km-re északra található Arszk városa. Arföld a déli udmurtok területe volt.
A 13. században valószínűleg az udmurtokat említi egy orosz nyelvű forrás (Szlovo o pogibeli Russzkoj zemli) Vjada néven. A magyar Julianus barát második útijelentésében pedig a tatárok által leigázott Vedint azonosíthatjuk az udmurtok országával.
A 2000-es évek elején öt darab 16. századi udmurt vonatkozású oklevél másolata került elő. Az oklevelek az udmurt hercegek földbirtoklásának dokumentumai. A III. Iván moszkvai nagyfejedelem által adományozott földeket Fjodor cár vette el 1588-ban.
Korai történelem bélyegkép|265x265px|Udmurtföld folyói Az udmurtok őstörténete a Kr. e. 8–3. századig nyúlik vissza. Ebből a korszakból ismertek az ananyjinói régészeti kultúra lelőhelyei a Volga és a Káma összefolyásának vidékéről, valamint a Káma torkolathoz közeli mellékfolyók, a Vetluga, a Belaja és a Csuszovaja mentéről. Az ananyjinói kultúra a marik, az udmurtok és a komik kialakulásában is fontos szerepet játszott. A kultúrának több helyi változata is volt, amelyek a későbbi régészeti kultúrák csíráit alkották. A Belaja torkolatvidékén alakult ki a Kr. e. 3. században a pjanobori kultúra, amelynek népessége a mai udmurt nép ősének tekinthető. A Káma középső és felső folyása mentén az ananyjinói kultúrából a Kr. e. 2. században a gljagyenovói kultúra jött létre, amelynek az északi udmurtok és a komik etnogenezisében volt jelentős szerepe. Az udmurtok és a komik őseinek sok évszázados együttélése a Kr. u. 9–10. századra megbomlott. Az udmurtok ekkor törzsi társadalomban éltek, fő foglalkozásuk a vadászat és halászat volt, de már földműveléssel is foglalkoztak. Az udmurtok a 12. században még a volgai bolgár birodalom befolyási övezetébe tartoztak, azonban a politikai átrendeződés miatt északi és déli csoportokra szakadtak. Ezekből a csoportokból alakultak ki a a vjatkai, a csepcai, az arszki és a kámai etnokulturális csoportok.
Északi udmurtok bélyegkép|323x323px|Északi udmurt népviselet Az udmurtok által lakott területek északi részére, a Vjatka és a Csepca folyók mellékére a 12. században indult meg az orosz betelepülés. A betelepülő orosz lakosság eleinte kizárólag Novgorod felől érkezett, később azonban jöttek a Rosztov–Szuzdali Fejedelemségből, valamint a Dvinai és Usztyjugi Földekről is. A 14. század folyamán az orosz lakosság vezetői létrehozták a Vjatkai Föld nevű sajátos politikai alakulatot. Ez ún. népgyűlési köztársaság volt, laza függő viszony fűzte Novgorodhoz, később pedig a Nyizsnyij-Novgorod–Szuzdali Fejedelemséghez. A Vjatkai Föld területén élő északi udmurtok, valamint az arszki fejedelmek alá tartozó déli udmurtok egyaránt sokat szenvedtek a vjatkai oroszok erőszakosságától. A Vjatkai Föld a 14. század végétől fokozatosan moszkvai fennhatóság alá került: 1393-ban I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem megszerezte azt a Nyizsnyij-Novgorod–Szuzdali Fejedelemséget, amely fölötte a hatalmat gyakorolta. A 15. századra az északi udmurt vezetők már együttműködtek a vjatkai oroszokkal közös területük ügyeinek intézésében. A Vjatkai Föld csapatai 1486–87-ben hadjáratot viseltek a Moszkva alá tartozó usztyjugi területek ellen. A büntetést az orosz és az udmurt vezetők közösen szenvedték el: 1489-ben III. Iván szárazföldön és vízen vonult fel a vjatkaiak ellen. Megostromolta Hlinov városát (ma Kirov). A védők három vezetőjüket kiadták, és megnyitották a vár kapuit a túlerő előtt. III. Iván igen sajátosan járt el az ellenállás megtörése érdekében. Magával vitte és Moszkva környékén letelepítette a vjatkaiak orosz és udmurt vezetőit. Az udmurt hercegek rövidesen hű vazallusai lettek. Később visszatérhettek népük körébe, sőt III. Ivántól földbirtokokat is kaptak. A hazatérőknek a déli udmurtokkal ápolt kapcsolatai révén Moszkva a tatárok alá tartozó déliek körében is növelhette befolyását.
Déli udmurtok bélyegkép|364x364px|Udmurt nők déli népviseletben Miután 1236-ban a tatárok szétzúzták Volgai Bolgárországot, az udmurtok többsége a Vjatka és a Káma közötti területre menekült és ott megtelepedett, majd innentől kezdve tatár fennhatóság alá tartoztak. Déli csoportjaik később az Arany Horda, végül az annak helyére lépő Kazanyi Kánság uralma alatt élt. A tatár fennhatóság a déli udmurtok számára végzetesnek bizonyult. 1545-1552 között zajlott a Moszkvai Fejedelemség és a Kazanyi Kánság végső, mindent eldöntő háborúja. Kazany védelmében az arszki udmurt fejedelmeknek is hadba kellett lépniük. Zaklatták az orosz sereget, amelynek vezetői ellenlépésre szánták el magukat. 1552 szeptemberében egy tíznapos hadjáratban megtisztították a Kazany és Arszk közötti területet, és kétnapos ostrommal bevették Arszk várát. 5000 embert ejtettek foglyul, köztük 12 herceget, 7 katonai vezetőt, 300 előkelőt. Az udmurtokat Kazany falai alatt a város védőinek szeme láttára válogatott módszerekkel kivégezték.
A cári uralom alatt IV. (Rettegett) Iván Kazany bevétele után haladéktalanul rendelkezett az újonnan megszerzett területek kormányzásáról, az emberek összeírásáról és az adó beszedéséről. A Kazany története (Kazanyszkaja isztorija) című forrás szerint 93 075 cseremiszt írtak össze az újonnan megszerzett területeken. (A cseremisz népnév itt feltehetőleg a nem orosz anyanyelvűek összefoglaló elnevezése.) Az adóbeszedést 1552-57 között folyamatos lázadások kísérték. Az ellenállást erővel törték meg. Ennek folytán egyes területek szinte teljesen elnéptelenedtek. Arszkból és környékéről az udmurtok végleg eltűntek. A század folyamán a Volga-kámai finnugor és török népek még többször fellázadtak az elviselhetetlen sarcok ellen tiltakozva. A gazdasági terheket különböző természeti csapások is súlyosbították. 1566-67-ben úgy elszaporodtak a rágcsálók, hogy elpusztították az egész termést, 1601 és 1604 között pedig nagy éhínség pusztított, az emberevés általános volt.