A Barbarossa hadművelet (németül Fall Barbarossa vagy Unternehmen Barbarossa,A német történetírás Deutsch-Sowjetischer Krieg, azaz Német-szovjet háború néven kezeli a második világháborús keleti fontot, az Unternehmen Barbarossa megnevezést a hadjárat tervezési szakaszára alkalmazzák. Lásd például , , , oroszul Операция «Барбаросса») a második világháború során a Harmadik Birodalom által a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított támadó hadművelet fedőneve volt. Ez a hadművelet nem összekeverendő az egész keleti fronton vívott háborúval, mert amíg a Barbarossa hadművelet 1941 júniusától 1941 decemberéig tartott, addig a keleti front 1941 júniusától 1945 májusáig létezett, míg a szovjetek el nem foglalták Berlint.
Adolf Hitler már 1940 júniusától komolyan fontolóra vette a Szovjetunió elleni támadást, és 1940. július 31-én utasította a német vezérkart (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) a tervezési műveletek megkezdésére. A hadművelet első terveit december 5-én kapta kézhez, és 1940. december 18-án adta ki 21. számú hadműveleti utasítását, amelyben parancsot adott a Szovjetunió elleni totális háború terveinek részletes kidolgozására.
A hadművelet fedőneve Fall Barbarossa lett, Barbarossa Frigyes, a Német-római Birodalom egykori uralkodója után. A név kiválasztását hosszú mérlegelés előzte meg, felmerült az Otto név is, de a Rőtszakállú mint példakép jobbnak bizonyult. Az előkészületekkel együtt majdnem egy évig, 1941 tavaszától 1941 teléig tartó hadművelet kidolgozását Paulus tábornok vezetésével végezték, célja pedig a Szovjetunió európai részének a gyors elfoglalása volt, egészen az Arhangelszktől Asztrahánig húzott képzeletbeli vonalig, melyet gyakran csak A–A-vonalként említettek (A–A linie).Részletekért lásd:
A hadművelet előkészítése során Németország és szövetségesei – a tartalékokkal együtt – kb. 3,9 millió katonát vezényeltek a keleti frontra, és 1941. június 22-én mintegy 3,5 millió katona indított támadást a Szovjetunió ellen egy kb. 2900 kilométer széles arcvonalon.World War II Chronicle, 2007. Legacy/ Publications International, Ltd. 146. o. A támadók 3600 harckocsival, 4389 harci repülőgéppel, egyéb gépjárművel és lóval rendelkeztek. Kezdeti német sikerek után – jelentős veszteségeket okoztak a Vörös Hadseregnek, elfoglalták a Szovjetunió európai felének nagy részét, elsősorban a fejlett ipari és mezőgazdasági területeket – azonban a Vörös Hadsereg sikerrel állította meg a Wehrmacht legerősebb támadásait, és megakadályozta, hogy a németek elfoglalják Moszkvát, illetve Leningrádot.
A Barbarossa hadművelet kudarca után Hitler további támadásokat követelt a Szovjetunió legyőzése érdekében, amelyek végül mind kudarcot vallottak: Leningrád ostroma,Life and Death in Besieged Leningrad, 1941–44 (Studies in Russian and Eastern European History), edited by John Barber and Andrei Dzeniskevich. New York: Palgrave Macmillan, 2005 (hardcover, ). az Északi fény hadművelet (Unternehmen Nordlicht), illetve Sztálingrád ostroma.The siege of Leningrad. By Alan Wykes. Ballantines Illustrated History of WWII, 3rd edition, 1972. 9–61. o., and, Scorched Earth. (205–240. o.) By Paul Carell. Schiffer Military History, 1994. and, Finland in the Second World War. Between Germany and Russia. Palgrave. 2002. (90–141. o.)Military-Topographic Directorate, maps No. 194, 196, Officer's Atlas. General Staff USSR. 1947. Атлас Офицера. Генеральный штаб вооруженных сил ССР. М., Военно-топографическоее управление,- 1947. Листы 194, 196Russia's War: A History of the Soviet Effort: 1941-1945 by Richard Overy, 91. o.The World War II. Desk Reference. Eisenhower Center Director Douglas Brinkley. Editor Mickael E. Haskey. Grand Central Press, Stonesong Press, HarperCollins, 2004. . 210. o.
A Barbarossa hadművelet a világtörténelem egyik legnagyszabásúbb offenzívája volt, de ennek során először sikerült komoly nehézséget is okozni Hitlernek és a Harmadik Birodalomnak. A Barbarossa hadművelet következménye volt, hogy megnyitotta a keleti frontot, amely a világháború és a történelem legnagyobb hadszínterévé vált.Peter Antill, Peter Dennis. Stalingrad 1942. Osprey Publishing, 2007,, 9781846030284. 7. o. A Barbarossa hadművelet során vívták a világháború legnagyobb páncélosütközetei és legnagyobb csatái közül számosat.
A hadművelet során mind a német, mind a szovjet fél jelentős veszteségeket szenvedett, ez mindkét fél számára egyaránt nagy megterhelést jelentett és emberfeletti áldozatokat várt el a katonáktól és az érintett lakosságtól. A hadművelet első hónapjaiban több mint 3 millió, 1941 végéig 3,8 millió szovjet katona esett német hadifogságba. Ennyi hadifogoly ellátására a németek nem voltak, és nem is lehettek felkészülve, hiszen a saját ellátásuk is gondokat okozott. Az orosz hadifoglyok alig egyharmada érte meg a háború végét. Családjuk sem járt jobban: Sztálin a fogságba esett katonákat árulókként kezelte, és családjukon állt bosszút.
Másfelől az orosz alakulatok parancsba kapták, nem lehet hadifoglyokat ejteni, az ellenséget meg kell semmisíteni. A csekély számú német hadifoglyot ugyancsak embertelen körülmények között dolgoztatták.
Történelmi előzmények A náci Németország viszonya a Szovjetunióval
bélyegkép|jobbra|Sztálin és Saposnyikov marsall jelenlétében Ribbentrop aláírja a Német Birodalom és a Szovjetunió közötti határ- és barátsági szerződést, 1939. szeptember 28. Adolf Hitler már 1925-ben, a Mein Kampf („Harcom”) című könyvében felvetette, hogy meg kell támadni a Szovjetuniót, mivel véleménye szerint a német népnek „élettérre” (Lebensraum, azaz földre és nyersanyagokra) van szüksége, és azt Európa keleti felén kell keresni. A náci ideológia alapján a Szovjetuniót és lakosait (lényegében minden szláv etnikumot) „alsóbbrendű fajnak” (Untermenschen) tekintették, akiket „zsidó–bolsevik” vezetők uralnak.Bendersky, Joseph W., A History of Nazi Germany: 1919-1945, Rowman & Littlefield, 2000, , 177. o.Müller, Rolf-Dieter, Gerd R. Ueberschär, Hitler's War in the East, 1941-1945: A Critical Assessment, Berghahn Books, 2002, , 244. o. A Mein Kampf alapján Németország küldetése az volt, hogy „kelet felé forduljon”, mint „600 évvel korábban”. Ezt követően Hitler már egy „elkerülhetetlen összecsapásról” beszélt a „pánszláv ideológia” ellenében, amelynek kimenetele meghatározza a „világ feletti uralmat” (bár ekkor még elképzelhetőnek tartotta az oroszokkal való együttműködést).Rauschning, Hermann, Hitler Speaks: A Series of Political Conversations With Adolf Hitler on His Real Aims, Kessinger Publishing, 2006,, 136–137. o. A náci Németország politikai célja tehát a keletre eső területek elfoglalása, a lakosság „likvidálása” vagy felhasználása, és német lakosság betelepítése volt.
Szovjet-német kapcsolatok 1939–1941 között bélyegkép|Szovjet és német katonák barátkoznak Lengyelország lerohanása után, Breszt-Litovszk környékén, 1939. szeptember 20. bélyegkép|A Szovjetunió részesedése a német külkereskedelmi egyenlegből 1940. február és 1941. június között, százalékban. A szövetségesek kereskedelmi blokádja következtében egy csapásra a Szovjetunió lett Németország legfontosabb kereskedelmi partnere. A második világháború kezdetét jelentő lengyelországi hadjárat előtt Németország és a Szovjetunió megkötötte a Molotov–Ribbentrop-paktumot, amelyben megegyeztek többek között Lengyelország felosztásában a „befolyási övezeteik” alapján."Modern History Sourcebook: The Molotov-Ribbentrop Pact, 1939 : Text of the Nazi-Soviet Non-Aggression Pact" A paktum nagy meglepetést keltett a világpolitikában, mivel a szerződést aláíró két fél ideológiai és politikai ellenfélnek számított, de az 1938-as müncheni egyezmény után – amelyben Anglia és Franciaország kormánya feláldozta Csehszlovákiát, hallgatólagosan elismerte a német hegemóniát Délkelet-Európában és terjeszkedési törekvéseit Kelet felé – a szovjet kormány politikájának módosítására kényszerült. 1939 tavaszától óvatosabb politikát folytatott, nehogy a nyugati hatalmak egyedül kényszerítsék bele a Németország elleni háborúba, majd miután az 1939 nyarán folytatott tárgyaláson sem mutattak hajlandóságot a nyugati hatalmak érdemleges katonai szerződés aláírására, a szovjet kormány elfogadta Németország ajánlatát a megnemtámadási egyezmény megkötésére.
A paktum eredményeként azonban Németország és a Szovjetunió viszonylag stabil kapcsolatot tartott fenn a második világháború első szakaszában: együtt vettek részt Lengyelország felosztásában, és amíg Németország a nyugati fronton megindította támadását Franciaország ellen, a Szovjetunió Finnország ellen vívott háborút. Különösen fontosak voltak a német-szovjet gazdasági kapcsolatok: 1940-ben aláírtak egy német-szovjet kereskedelmi egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió német katonai és ipari felszereléseket kapott nyersanyagokért (pl. kőolaj) cserébe.Shirer, William L., The Rise and Fall of the Third Reich: A History of Nazi Germany, Simon and Schuster, 1990 , 668–669. o.
A két fél látszólag rendezett kapcsolata ellenére továbbra is gyanakodva figyelte a másik szándékait. Miután Németország szövetségre lépett Japánnal és Olaszországgal, tárgyalásokat kezdeményezett a Szovjetunióval is, hogy bevonja a tengelyhatalmak szövetségi rendszerébe. Berlinben 1940. november 12–14. között tartott tárgyalásokon Németország írásban tett ajánlatot a szovjeteknek, akik november 25-én saját ellenajánlatukkal válaszoltak. Erre azonban Németország már nem adott választ. Ezt követően a két fél közötti konfliktus mindinkább elkerülhetetlennek látszott, bár 1941 januárjában még aláírtak egy kereskedelmi és határegyezményt, amely számos vitás kérdést volt hivatott megoldani.
A hadművelet indítékai bélyegkép|jobbra|200px|Európa térképe a Barbarossa hadművelet megindítása előtt. A kékkel jelölt területek Németország, szövetségesei és az általuk meghódított területek. Sárga: szövetséges hatalmak. Lila: Szovjetunió. Szürke: semleges államok.
A Szovjetunió elleni hadműveletnek ideológiai, politikai és gazdasági okai voltak. Ideológiai téren a Joszif Sztálin által véghezvitt tisztogatások adták az egyik indokot, a fent említett náci ideológia mellett. A nemzetiszocialisták alapelve az volt, hogy a vallás- és nemzetellenes bolsevizmusnál kártékonyabb ideológia nemigen létezett még a történelem során, és ezért mindent meg kell tenni Európa megvédésére. Az 1930-as évek második felében Sztálin nagyarányú tisztogatást indított be, amelynek több millióan estek áldozatul, közöttük a Vörös Hadsereg számos tehetséges katonája. Ennek eredményeként a szovjet haderő demoralizálódott, szétzilálódott. A nácik pedig gyakran felhasználták a szovjet tisztogatásokat a szláv országoknak szóló propagandájukban.
Politikai téren a németek azt terjesztették, hogy a szovjetek meg akarják támadni őket, és megelőző csapásukra saját védelmük érdekében van szükség. A németek látszólag tartottak attól, hogy a Vörös Hadsereg támadást indít ellenük, ezt látszottak alátámasztani a Szovjetunió nyugati határán összevont csapatok és haditechnikai eszközök. Egyébként a titkosítás alól feloldott dokumentumok alapján kiderült, hogy ez volt Sztálin korábbi szándéka is (1939-ben), azonban nem sikerült megegyeznie a vele bizalmatlan szövetségesekkel és ezért elállt ettől a szándékától. Németország és a Szovjetunió a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása után közvetlen összeütközésbe került a Balkán-félszigeten, ahol potenciális érdekszféráik átfedték egymást, és ahol Németország szövetségeseként Magyarország megszállta Szerbia egy részét.