John Locke (Wrington, Somerset, 1632. augusztus 29. – Oates, Essex, 1704. október 28.) angol filozófus, orvos és politikus. Az angol empirizmus, illetve a korai materializmus egyik fő képviselője, egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyással voltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra. Ötvenes éveitől lett híres ember, de hírnevét végül filozófusként érdemelte ki, műveinek, elsősorban az 1689-ben megjelent Értekezés az emberi értelemről című munkájának a publikálása révén.
Életét két kérdés vizsgálatának szentelte: hogyan lehetséges, hogy az emberek bármit is tudni képesek, és hogyan kell megpróbálniuk élni? Azt szerette volna megmutatni, hogy az embernek a természetben elfoglalt helyének racionális megértése azt kívánja tőlünk, hogy keresztényként éljenek.
Élete és munkássága John Locke egy Somerset grófságbeli faluban született 1632 nyarán. Apja ügyvéd volt Somersetben, kisebb földbirtokkal is rendelkezett, azonban nem számítottak vagyonos családnak. Apja barátjának, Alexander Pophamnek (aki Délnyugat-Anglia képviselője volt) köszönhetően John Locke a Westminster Schoolban tanulhatott, majd az oxfordi Christ Church College hallgatója lett. Kezdetben az orvostudomány érdekelte, szorosan együttműködött Thomas Sydenhammel, a 17. század egyik legjelentősebb orvosával, a fertőző betegségek kezelésének az úttörőjével.
Oxfordban összesen 15 évet töltött, egészen 1667-ig élt itt. Két művet írt ezen évek alatt: egy latin-angol nyelven íródott esszé-párt: Two Tracts on Goverment (Két traktátus a kormányzatról, 1660–61), ami azonban a 20. századig nem jelent meg nyomtatásban. A második mű címe: Essays on the Law of Nature (Tanulmányok a természeti törvényekről), amely ugyancsak a 20. században került kiadásra. Ezen írások főként a vallási szabadságról és az emberi élet helyes vezetéséről szóltak.
1665-ben követségi titkárként kísérte a brandenburgi udvarba küldött angol követet, két évet töltött Klevében. Angliába visszatérve természettudományi, elsősorban meteorológiai vizsgálatokat folytatott.
1666-ban megismerkedett Lord Ashley-vel, a későbbi Shaftesbury első gróffal,1667 és 1683 között Shaftesbury II. Károly udvarának legbefolyásosabb politikusa volt, egy olyan országos politikai ellenzék vezetője, amely azzal fenyegetőzött, hogy forradalom útján dönti meg a trónt. akinek köszönhetően 1667-ben, több mint három évtizedre bekapcsolódott az angol országos politikába. Hosszú évekig lakott Shaftesbury gróf házában részben mint orvos, részben mint nevelő. 1668-ban Northumberland grófját kísérte el Franciaországba és Itáliába. Ezekben az években számos kisebb-nagyobb értekezést írt: 1667-ben a vallási türelemről, 1668-ban egy hosszú kéziratban a kamat szabályozásának célzó kormányzati törekvések hiábavalóságáról.
Shaftesburyt, Locke pártfogóját 1672-ben lordkancellárrá nevezték ki, s ekkor Locke is jelentős állami hivatalhoz jutott. 1675-ben egészsége megromlott, de továbbra is Shaftesbury grófnak dolgozott, aki közben a Danuby gróf vezette királyi kormányzat ellenzékévé vált. Locke ez idő tájt sokat utazgatott Franciaországban Shafesbury egyik leggazdagabb szövetségesének a fiával, Caleb Banks-szel. Ezen utazások során fordította le a janzenista Pierre Nicole néhány etikai tanulmányát.
1679 április végén Locke visszatért Londonba, ahonnan 1683 késő nyarán, több mint ötvenévesen Rotterdamba menekült az ellene indult politikai vádak miatt.Pártfogója és néhány ellenzéki politikus merényletet készített elő, s ennek kudarca után Locke-ot is megfigyelés alá helyezték, s emiatt kénytelen volt Hollandiába szökni - ekkor fosztották meg egyetemi tagságától is. Érettségi segédanyag filozófiából
220px|bélyegkép|bal|John Locke
1688-ban az anglikán egyház védelmezőjeként, az angol nemzet jogainak és szabadságainak helyreállítójaként a protestáns vallást követő Orániai Vilmos partraszállt Angliában, emiatt a római katolikus vallású II. Jakab angol király elmenekült, Locke pedig visszatért Londonba. Ekkor publikálta névtelenül a Levél a vallási türelemről című művét, áprilisban Hollandiában latinul, majd októberben Londonban angolul. Ugyanebben az évben, ugyancsak a szerző megjelölése nélkül jelent meg Londonban az Értekezés a kormányzatról című írása is. Harmadik nagy műve az Értekezés az emberi értelemről december közepén, díszes kiadásban jelent meg, saját nevével a címlapon.
Életének hátralevő tizenöt évében tovább foglalkozott politikával és filozófiával egyaránt: politikai tanácsadó és a Kereskedelmi Minisztérium hivatalnoka volt. Ezekben az években Locke több jelentős munkát is publikált, ezek közül kettő a pénzrendszerrel foglalkozott, de írt a gyermeknevelésről is: Some Thoughts concerning Education (Néhány gondolat a nevelésről), e mű főleg Locke barátjának, a somerseti Edward Clarke-nak és feleségének gyermekek egészségével és nevelésével kapcsolatban adott tanácsokból áll. Utolsó műve, a The Reasonableness of Christianity (A kereszténység észszerűsége) 1695 ben látott napvilágot. E írás miatt szocinianizmussal vádolták,Brit szóhasználatban az unitarizmus megfelelője. mely vádakra Locke két névtelen vindikációval válaszolt. 1697-ben további három munkáját jelenteti meg a vádakra felhozott válaszként, mely művek egyben Locke életének utolsó értekezései is voltak.
1704-ben halt meg barátai, a Masham család oatesi házában, Essexben.
Filozófiája Államfilozófiája
Locke 1660-ban a Two Tracts on Government című írásában fejtette ki az állam kialakulásáról és működéséről szóló érveit: az államformát az határozza meg, hogy a közösség kinek (kiknek) a kezébe teszi le a hatalmat. A fentiek alapján különböztethető meg egymástól a demokrácia, az oligarchia és a monarchia. Locke tipológiája tehát az arisztotelészi osztályozást követi annyiban, amennyiben a hatalom gyakorlóinak személye alapján csoportosít. Később az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának szövegében Locke nézetei is megjelentek, amelybe bizonyos sorokat szó szerint vettek át tőle.1776. július 4. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása, rubicon.huThomas Jefferson mesterének tartotta Locke-ot, a szenzualista materializmus atyját.Mikó Imre: A Függetlenségi Nyilatkozat , epa.oszk.hu
Az államforma demokrácia, ha a ”többség kezében van a közösség egész hatalma azok felett, akik először egyesülnek társadalommá és ezért a többség használhatja ezt a hatalmat arra, hogy időről időre törvényeket hozzon a közösség számára…” Az oligarchia abban különbözik a demokráciától, hogy itt néhány kiválasztott ember jut hatalomhoz – általában nem választás útján –, s ez a hatalom öröklődik utódaira. Végül a monarchia utópikus jegye, hogy a közösség egy embernek adja át a hatalmat, amely örökletes monarchiává lesz, amennyiben egy ember és örökösei birtokolják; választott monarchiává pedig akkor, ha a közösségre száll vissza a monarchia választásának joga annak halála után.
A társadalmi szerződés
Locke, Hobbeshoz hasonlóan azt állította, hogy az ember nem mindig társadalomba szerveződve élt. Eredetileg minden egyes ember a maga ura volt, és csak a természet törvényeinek volt alávetve, amelynek legfőbb szabálya az Istentől teremtett természet fenntartása volt. Az Isten teremtette természeti törvények megtiltják mások életének, egészségének, szabadságának és birtokának a megkárosítását vagy megsemmisítését. Ezt az állapotot nevezzük természeti állapotnak. Bárhol is éljenek együtt emberek, ha nincs fölöttük döntésre jogosult hatalom amelyhez folyamodhatnak, akkor ezek az emberek természeti állapotban élnek.
Locke természeti állapotról alkotott felfogása abban különbözött Hobbesétól, hogy míg Hobbes azt állította: "ember embernek farkasa", addig Locke szerint ez az állapot békés is lehetne, ha az emberek egy része nem venné semmibe a természeti törvényt, így megtörve a békés állapotot. Hogy ezeket a kihágásokat megfékezzék, az emberek létrehoztak törvényeket, amelyek segítségével büntetéseket róhatnak ki azokra, akik életüket vagy vagyonukat veszélyeztethetik. Ezek a törvények képezték a társadalmi szerződést: az emberek közösségekbe tömörültek, amelyeket törvények szabályoztak. Hogy az önbíráskodásokat elkerüljék, a végrehajtó hatalmat átadták egy felsőbb instanciának. A felsőbb instancia tagjait az emberek maguk közül választják azzal a feltétellel, hogy betartják a természet adta törvényeiket. Ha a vezetők nem tartják be a természeti törvényekben foglaltakat, akkor a népnek joga van a forradalomhoz.
A törvények
Locke-nál a törvény kiemelten fontos : a törvény az egyedüli olyan közhatalmi aktus, amelynél megkövetelt feltétel – sőt fogalmi elem – a társadalmi jóváhagyás. Ebből viszont világosan adódik az, hogy törvényt csak a törvényhozó hatalom hozhat, hiszen a „társadalom felett csak a társadalom tagjainak beleegyezésével és a tőlük kapott felhatalmazás alapján lehet valakinek törvényhozó hatalma. Locke szerint ahol nincs törvény, ott nincs szabadság sem. Az ember természetes szabadsága, hogy a természet törvénye szabályozza őt, de semmi más nem szabhat neki korlátot.
A tulajdonjog problémája
A magántulajdon és a közös tulajdonú javak közötti különbséget a munka hozza létre. A munka a munkás tulajdona, az ember jogot szerez arra, amin dolgozott. Kezdetben, a természeti állapotban mindenkinek csak a saját személye és munkája állt tulajdonában. A tulajdon problémája akkor keletkezett, amikor az ember a természeti állapotból áttért a közösségi létre és megjelent a pénz. A természeti állapotban mindenkinek az állt a tulajdonában, amire megélhetéséhez szüksége volt. Továbbá régen sok termőföld és kevés ember volt. Nem volt oka felhalmozni javakat, mert nem tudta volna ennek hasznát venni. Az államon belül, miután megjelent a pénz, lehetősége nyílt a felhalmozásra, ezért több földet akart megművelni stb. Ekkor vált fontossá a magántulajdont rögzítő törvény.
Az állam hármas funkciója 220px|bélyegkép|jobb|Két értekezés a kormányról
Locke a három állami funkció mellé rendeli a három – modern megfogalmazással élve – államhatalmi ágat: törvényhozás, végrehajtás és föderatív hatalom.
A törvényhozó hatalom funkciója a törvényalkotás. Miután azonban a törvény Locke politikai filozófiájában állandó és változatlan érvényű, ezért egy olyan hatalomra van szükség, amely állandóan alkalmazza azt: ez a végrehajtó hatalom. A harmadik; az állam funkciójához rendelt hatalom a föderatív hatalom, amely „magába foglalja az államon kívüli személyekkel és közösségekkel való szövetségkötések és egyéb egyezségek hatalmát.” Locke szerint a törvényhozó és végrehajtó hatalom elválasztása könnyen megvalósítható, hiszen két, egymástól merőben különböző állami funkciót valósítanak meg. A végrehajtó és föderatív hatalom elválasztása azonban sokkal problematikusabb, mivel mindkét mögöttes állami funkció megvalósításához a társadalom egészének ereje kell. A fenti két hatalom erőltetett szétválasztása pedig „oda vezetne, hogy az állam erejével különböző vezérek rendelkeznének, ami viszont előbb-utóbb zűrzavart és romlást idézne elő.”
Vallásfilozófia Értelmünkkel csak Isten léte ismerhető meg, lényét behatóbban a természetfölötti kinyilatkoztatás ismerteti meg, vagyis a racionális teológia ismeretkörét a kinyilatkoztatás egészíti ki. Azonban a kinyilatkoztatás igazságát is az ész állapítja meg, mert csak az lehet kinyilatkoztatott igazság, ami az ésszel is belátható, vagy pedig ha fölötte áll az észnek (mint pl. a feltámadás, a megváltás tana), nem ellenkezik azzal. Ilyen értelemben tehát a hit és ész között nincs ellentét.Kecskés Pál: A bölcselet története
A hitnek az értelemhez való viszonyát tárgyalva három eshetőséget említ: Az első esetben a hit megfelel az értelemnek. Ilyenkor nincs semmiféle nehézség.