A Szent Szófia-székesegyház (ukránul: Собор святої Софії, Szobor szvjatoji Szofiji) ortodox székesegyház Kijevben, a legrégebbi teljesen fennmaradt keleti szláv keresztény templom. A ma is álló épület 1017–1037 között épült Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem a megrendelésére és költségére, nevét az Isteni Bölcsesség (Szent Szófia) tiszteletére kapta. A konstantinápolyi Hagia Szophia riválisának szánták. A belsejét 260 m² mozaik és mintegy 3000 m² freskó díszíti, így az ukrán építészet és művészet egyik legfontosabb emléke.

Kisebb megszakításokkal székesegyházi rangot viselt, a kijevi metropolita rezidenciája volt. A 13. század közepéig a Havasalföld főtemplomaként, valamint a kijevi nagyfejedelmek temetkezési helyeként szolgált. A székesegyházban krónikákat vezettek, itt hozták létre az első ukrán könyvtárat. A 14. században hanyatlásnak indult, később Péter Mogila metropolita és Ivan Mazepa hetman erőfeszítéseinek köszönhetően újjáépítették. 1638-tól a Szófia-kolostor fő temploma volt. 1934 óta a „Szofija Kijevszkaja” Nemzeti Emlékmű része.

1990-ben az UNESCO a hozzá tartozó épületegyüttessel, valamint más, összesen 28,52 hektárnyi területen álló ortodox templomokkal és kolostorokkal együtt a Világörökség részévé nyilvánította. A 2022-ben kezdődő orosz–ukrán háború miatt a helyszín 2023-ban felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.

Története

Az eredeti épület A székesegyház a konstantinápolyi 6. századi Hagia Szophia székesegyházról kapta, amelyet a Szent Bölcsességnek szenteltek, nem pedig egy konkrét Szófia nevű szentnek. Az első alapokat 1037-ben vagy 1011-ben rakták le, de a székesegyház befejezése két évtizedet vett igénybe. Egy elmélet szerint Bölcs JaroszlávI kijevi nagyfejedelem 1037-ben támogatta a Szent Szófia-székesegyház építését, hogy megünnepelje a Kijevi Rusz nomád besenyők felett 1036-ban aratott döntő győzelmét (akik ezután soha nem jelentettek veszélyt Kijevre).

Nagyija Nyikitenko történész szerint, aki 30 évig tanulmányozza a székesegyházat, a székesegyházat 1011-ben alapították, Jaroszláv apjának, a Kijevi Rusz nagyfejedelmének, I. Vlagyimirnak az uralkodása alatt. Ezt az eredményt UNESCO és Ukrajna is elfogadta, amely 2011-ben hivatalosan is megünnepelte a székesegyház 1000. évfordulóját. Az orosz történészek azonban máig aktívan ellenzik ezt az időpontot.

Az építménynek 5 hajója, 5 apszisa és (a bizánci építészethez képest meglepő módon) 13 kupolája van. Három oldalról kétszintes galériák veszik körül. A 37 és 55 méter közötti méretekkel rendelkező külsejét korábban posztamensekkel díszítették. Belülről a 11. századból származó mozaikok és freskók maradtak fenn, köztük Jaroszláv családjának leromlott állapotú ábrázolása, valamint az apszisban látható Orans.

Átépítése A székesegyház eredetileg a kijevi uralkodók, köztük II. Vlagyimir Monomah, I. Békés Vszevolod és a székesegyház alapítója, I. Bölcs Jaroszláv temetkezési helye volt, bár máig csak az utóbbi sírja maradt fenn. Miután 1169-ben Vlagyimir-Szuzdal uralkodója, I. András vlagyimiri nagyfejedelem kifosztotta Kijevet, majd 1240-ben a Rusz mongol inváziója következett, a székesegyház pusztulásnak indult. A 16. században, amikor a Lengyel–Litván Nemzetközösség megpróbálta egyesíteni a katolikus és az ortodox egyházakat, nagymértékben újjáépítették modern pompájában. Az 1595-96-os breszti uniót követően a Szent Szófia-székesegyház az ukrán görögkatolikus egyházhoz került, amely megbízást adott a javítási munkálatokra, és az épület felső részét alaposan átépítették, Octaviano Mancini olasz építész tervei szerint, a jellegzetes ukrán barokk stílusban, miközben megőrizték a bizánci belső teret, megőrizve annak pompáját. A munkálatok Ivan Sztepanovics Mazepa kozák hetman alatt 1767-ig folytatódtak. Ebben az időszakban a Szent Szófia-székesegyház körül harangtornyot, kolostori kantint, pékséget, a metropolita palotáját, a nyugati kapukat (Zborovski-kapuk), a kolostori fogadót, a testvériskola kampuszát és a bursát (szeminárium) is felépítették.

Az 1917-es októberi orosz forradalom után és az 1920-as évek vallásellenes szovjet kampánya során a kormány tervei szerint a székesegyházat el kellett volna pusztítani, és a területet „Perekop hősei” parkká kellett volna alakítani (a Vörös Hadsereg krími győzelme után az orosz polgárháborúban aratott győzelem után). A székesegyházat elsősorban számos tudós és történész erőfeszítésével sikerült megmenteni a lebontástól. (a szemközti Szent Mihály aranykupolás kolostort 1935-ben felrobbantották). Ennek ellenére 1934-ben a szovjet hatóságok elkobozták a templom épületét, beleértve a környező 17-18. századi építészeti komplexumot is, és építészeti és történelmi múzeumnak jelölték ki.

Ukrajna függetlenségét követően Az 1980-as évek vége óta szovjet, majd a Szovjetunió felbomlása után az ukrán politikusok ígéretet tettek arra, hogy az épületet visszaadják az ortodox egyháznak. Az egyházon belüli különböző szakadások és frakciók miatt a visszaadást elhalasztották, mivel az összes ortodox és a görögkatolikus egyház igényt tartott rá. Bár az összes ortodox egyháznak engedélyezték, hogy különböző időpontokban istentiszteleteket tartsanak benne, máskor megtagadták tőlük a belépést. Súlyos incidens volt az Ukrán Ortodox Egyház Kijevi Patriarchátusát vezető Volodimir pátriárkájának temetése 1995-ben, amikor a rohamrendőrök kénytelenek voltak megakadályozni a temetést a múzeum területén, és véres összecsapásra került sor. Az ilyen események után már egyetlen vallási testület sem kapott jogot a rendszeres istentiszteletekre. A komplexum ma is az ukrán kereszténység világi múzeuma, látogatóinak többsége turista.

2007. augusztus 21-én a szakértők és az internetes közösség szavazatai alapján a Szent Szófia-székesegyházat Ukrajna hét csodája közé választották.

A helyszín állapota és a körülötte zajló problémák, valamint a Kijevben zajló városképet átformáló építkezések felkeltették a nemzetközi közvélemény figyelmét is. 2010 végén az UNESCO egyik ellenőrző küldöttsége látogatást tett a kijevi Pecserszka lavra kolostorban, hogy megvizsgálja a helyszín állapotát. Akkoriban Mihajlo Kulinyak kulturális miniszter kijelentette, hogy a történelmi helyszín és a Szent Szófia-székesegyház nem szerepel a szervezet „feketelistáján.” Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2013 június 20-án a Kambodzsában tartott 37. UNESCO-ülésen úgy döntött, hogy a kijevi Pecserszka lavra, a Szent Szófia-székesegyház és a hozzá tartozó kolostorépületek továbbra is a világörökségi listán maradnak.

2018 decemberében a Szent Szófia-székesegyházban tartották azt a zsinatot, amelyen az új ukrán ortodox egyház megalapításáról döntöttek. Hónapokig tartó tárgyalások és előkészületek után 2018. december 15-én az ukrán ortodox egyház kijevi patriarchátusa és az autokefál ukrán ortodox egyház összes püspöke, valamint az ukrán ortodox egyház moszkvai patriarchátusának két metropolitája összegyűlt a kijevi Szent Szófia-székesegyházban, ahol az ökumenikus trónon ülő metropolita, Emmanuel Adamakisz elnökletével egyesültek az Ukrán Ortodox Egyházba, megválasztották első prímásukat, Jepifanyij metropolitát, és elfogadták az újonnan függetlenné vált ukrán egyház alapszabályát. 2019. január 7-én Petro Porosenko ukrán elnök jelenlétében tartották a karácsonyi liturgiát, amelyen bemutatták az egyházi autonómia megadásáról szóló tomoszt, melyben I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka autokefál egyházként ismerte el. Nem sokkal ezt követően egyházszakadás következett be, Kirill moszkvai pátriárka és az orosz ortodox egyház eretnekké nyilvánított mindenkit, aki elismeri az önálló, tőlük független ukrán ortodox egyházat, sőt még Konstantinápollyal is megszakították a több évszázados kapcsolatot, amely aztán az orosz-ukrán háború miatt teljesen elmérgesedett.

2023 szeptemberében Kijevet a 2022-es orosz invázió miatt a „veszélyeztetett” világörökségi helyszínek listájára vették fel. Az ENSZ ezzel a lépéssel igyekezett további segítséget és védelmet adni a helyszín számára.

Építészeti jellemzői

Faldíszítés A belső teret is bizánci mintára díszítették, elsősorban falfestményekkel (mintegy 3000 négyzetméternyi freskóval) és mintegy 260 négyzetméternyi mozaikkal. Különösen figyelemre méltó az oltár apszisában található „Imádkozó Istenanya” („Orans”) túlméretezett mozaikja és a központi kupolában található „Pantokrátor” Krisztust ábrázoló mozaik. Mivel Mária papi stólában és papi imára emelt karral látható, ez az ábrázolás összhangban van azzal a hagyománnyal, amely Máriát papnőként tiszteli és ábrázolja. 177 különböző színárnyalatot használtak a mozaikok elemzései szerint. Az 1930-as évek közepén lerombolt Szent Mihály-székesegyházból származó, a 12. századból származó mozaikok és freskók a második emeleten láthatók.

Freskók bélyegkép|A fejedelmi családot ábrázoló freskók fennmaradt töredéke; a 19. század körüli késői restaurálás során az alakokat Szent Zsófiára és legendabeli lányaira: Pisztiszre, Elpiszre és Agapéra változtatták, fejüket átfestették (ekkorra az eredeti fejek valószínűleg már nem voltak láthatók), de a fejedelmi ruházat megjelenése megmaradt. A Szent Szófia-székesegyházban megmaradt freskók (nedves vakolatra ásványi festékkel készült festmények) a 11. századból származnak, így még a székesegyház építésének idejében készültek. A 19. században, a székesegyház rekonstrukciója során a freskókat olajfestékkel újították fel, amelyek általában az régi képek kontúrjait követték. Nem kevesebb, mint 3000 m² eredeti freskó maradt fenn.

A 20. században, a következő restaurálás során a tudósok felfedezték, hogy a 11. századi freskók nagy része megmaradt a vakolat és az olajfesték réteg alatt, és ahol lehetséges volt, a régi freskókat feltárták. Az ősi freskók színvilága sötétvörös, sárga, olíva, fehér tónusok és kék háttér kombinációjával jött létre. A templom festményeire a kompozíció tisztasága, a képek kifejezőereje, a színek gazdagsága és az építészethez való szerves kapcsolódás jellemző. A Szent Szófia-székesegyház falfestményeinek egész együttese tartalmában egyetlen célnak volt alárendelve: a hatalmi reprezentációnak, vagyis a nemrégiben elfogadott keresztény hit meggyökeresítésének és a feudális hatalom megerősítésének. Ugyanakkor a állam főszékesegyházának festményeinek meg kellett mutatniuk Rusz nagyságát, nemzetközi elismertségét, valamint a kijevi nagyfejedelmi uralkodóház szerepét Európa politikai életében. Ezért a Szent Szófia-székesegyházban jelentős helyet kaptak a világi kompozíciók. A központi hajó három falán, a főoltárral szemben, a székesegyház alapítójának hercegi családi portréja volt látható. A portrét hagyományosan Bölcs Jaroszláv családjával hozzák összefüggésbe. Nadja Nyikitenko szerint itt I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem és családja látható. A portrén Vlagyimir fejedelem és Anna fejedelmesasszony vezették családjuk ünnepélyes menetét, a fejedelem pedig a katedrális makettjét tartotta a kezében. Sajnos ebből a freskókompozícióból máig csak a fejedelem gyermekeinek alakjai maradtak fenn a déli és részben az északi falakon. A többi képről a holland művész, Abraham van Westerfeld rajza mesél, aki a freskót még a 17. század közepén látta eredeti formájában, és megörökítette az utókor számára.