Az otoakusztikus emisszió (röviden: OAE) a belső fülben spontán módon, vagy inger hatására keletkező hang. Az OAE a szárazföldi gerincesek és bizonyos ízeltlábúak hallására jellemző.
Keletkezése a fülben
Az otoakusztikus emisszió a csigában található külső szőrsejtek motoros tevékenységének eredménye. A külső szőrsejtek hang hatására lengésbe jönnek, majd röviddel később maguk is aktívan lengeni kezdenek. Ezzel a mozgással mechanikusan felerősítik az endolympha áramlását, ami így könnyebben kitéríti a belső szőrsejteket.
Az OAE fajtái
Az otoakusztikus emissziónak alapvetően két fajtáját különböztetjük meg: Spontán otoakusztikus emisszió (SOAE): a SOAE külső ingerlés nélkül lép fel. Kiváltott otoakusztikus emisszió (EOAE): az EOAE külső stimulus hatására jön létre.
Az alkalmazott stimulus tulajdonságai szerint beszélünk: Tranziens Kiváltott válaszról (TAOE) Frekvencia Stimulus által kiváltott válaszról (SFOAE) Disztorziós kiváltott válaszról (DPOAE)
Jelentősége a gyógyászatban
A szőrsejteknek ez a fajta aktív tevékenysége nem csak befelé, hanem kifelé terjedő hullámokat is kelt. A kifelé terjedő hullámok igen érzékeny műszerrel mérhetőek. Az otoakusztikus emissziót David Kemp fedezte fel 1979-ben.
Több tanulmány is kimutatta, hogy az OAE a belső fül károsodásával gyengül vagy teljesen megszűnik. Ez alkalmassá teszi a fül, de különösen a belső fül és a csiga működőképességének vizsgálatára. Mivel a mérés gyors és objektív, jól használható csecsemők hallásának szűrésére.
Irodalom Külső hivatkozások
Kategória:Orvostudomány