Bárcziházi Bárczy János (Budapest, 1917. január 23. – Miskolc, 1999. január 26.) honvédtiszt, író, a történelmi magyar nemesi Bárczy család tagja.
Tanulmányai A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1935-ben, majd elvégezte a Ludovika Akadémiát, ahol 1939-ben avatták hadnaggyá. Emellett felsőfokú pénzügyi és számviteli szakiskolát végzett és könyvelői oklevelet szerzett.
Élete Hivatásos honvédtisztként részt vett a második világháborúban. Ejtőernyős tisztként szolgált, súlyosan megsebesült, szilánk fúródott a koponyájába.
1950-ben lépett ki a hadseregből és banktisztviselő lett Budapesten. 1954-ben sebesülése következtében elvesztette a látását. 1958-ig a Magyar Beruházási Bank beruházási tanácsadója volt, majd nyugdíjba vonult.
Számos visszaemlékezést és dokumentumregényt írt elsősorban a világháborús élményei alapján. Miskolcon a lakóépületté átalakított egykori Három Rózsa Szállóban élt.Szántó István írásai
Főbb művei Vádindítvány. Dokumentumregény (Bp., 1979; tv: 1982; rádió: 1983) Zuhanóugrás. Visszaemlékezés (Tények és tanúk. Bp., 1981) Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései. Regény (Rakéta Regénytár. Bp., 1981) A magyar Mölders. Regény (Rakéta Regénytár. Bp., 1984; rádió: 1986; színpad: 1987) Varázscső. Regény (Bp., 1984) A balek. Regény (Rakéta Regénytár. Bp., 1985) Az úrlovas. Regény (Rakéta Regénytár. Bp., 1987; rádió: 1989) Őszi éjszakák. Regény (Rakéta Regénytár. Bp., 1990) Pluszkópiák. Levélregény (Bp., 1991)
Jegyzetek
Források
Veszprém megyei életrajzi lexikon
Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1999-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar ejtőernyősök Kategória:Budapesten született személyek