bélyegkép|jobbra|263px|Bokassa császári koronája, mint a császárság címere. Jean-Bédel Bokassa vagy másként I. Bokassa császárrá koronázását 1977-ben tartották a Közép-afrikai Császárság fővárosában, Banguiban (az országot egy évvel korábban keresztelték át, amely addig a Közép-afrikai Köztársaság nevet viselte). Az eseményt szándékosan időzítették december 4-re, ugyanis ekkor volt az évfordulója Bonaparte Napóleon császárrá koronázásának. A koronázási ceremónia forgatókönyve is nagyrészt megegyezett a francia császár megkoronázásának menetével, Bokassa ugyanis nagy rajongója volt Napóleonnak és szinte mindenben őt imitálta.
Bokassa császárrá koronázása a modern Afrika történelmének leglátványosabb (és egyben egyik legirreálisabb) eseményének számít. Korábban nagyobb visszatetszést az Reza Pahlavi iráni sah által szervezett ún. perszepoliszi parti váltott ki, amelynek pazarlása szintén döbbenetes kontrasztban állt azzal a szociális helyzettel, ami az uralkodó országában volt.
A pazar és sokak szerint rossz ízlésű koronázási ünnepség döbbenetet váltott ki és nevetség tárgyává vált. Ráadásul az akkor is igen fejletlen és súlyos gazdasági problémákkal küszködő Közép-Afrikára is óriási terheket rótt. Az ország csődbe jutott, a gazdaság tönkrement, az emberek kilátástalan helyzetbe sodródtak. Különböző becslések 20 és 30 millió amerikai dollár (mai áron már 80-100 millió dollár) közé teszik az ünnepség költségeit (korabeli becslések még 40-50 millió dollárról is szóltak). Összehasonlításképp Reza Pahlavi sah perszepoliszi partija 17-22 millió dollárba került Iránnak (míg az ország többi részén, az ünnephez köthető egyéb parádék, díszítés, stb. összesen 100 millió dolláros költséget tettek ki).Cyros Kadivar: 2,500-year celebrations revisited Tekintettel Közép-Afrika helyzetére a felelőtlen és értelmetlen pazarlás rövid időn belül az államháztartás összeomlását vonta maga után, amely a lakosság részéről lázadáshoz vezetett.
Bokassát 1979-ben távolították el az ország éléről francia beavatkozással. Ehhez hozzátartozik viszont, hogy korábban Bokassa egyik fő külső támogatója Franciaország volt, amely még a költséges koronázáshoz is jelentősen hozzájárult.
Előzmények Bokassa az ország korábbi (szintén diktatórikus eszközökkel kormányzó) elnökének David Dackónak volt a tábornoka, majd hatalmát 1966. január 1-jén megpuccsolva jutott a Közép-Afrikai Köztársaság élére. A szeszélyes Bokassa eleinte a franciák támogatását is élvezte, sőt a szomszédos országokkal is jó viszonyt alakított ki, elsősorban a déli Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) vezetőjével, Joseph-Désiré Mobutuval. A császárság 1976-os kikiáltásáig eltelt tíz év alatt Bokassa egyszemélyi hatalmat épített ki, az ország ásványkincseit és az állampénzeket is saját vagyonának tekintette. Kezdetleges módszerekkel mostak gyémántot és bányásztak uránt, amit Bokassa feketén értékesített, az ebből származó pénzeket pedig saját számláira tette.
Az elnök 1976. december 4-én hirdette meg az alkotmány módosítását (amely teljesen egyoldalúan történt) és kikiáltotta a Közép-Afrikai Császárságot. Pontosan egy év múlva pedig kilátásba helyezte a koronázási ceremóniát is. Tettét azzal indokolta, hogy a monarchia létrehozása segíthet az országnak kiemelkedni az afrikai kontinensen, megszerezve a világ előtt a tekintélyt és ezzel megindulhat az igazi fejlődés útján. Abszurd elképzelése azonban nélkülözte a realitást, sőt később súlyos következményekkel járt.
Előkészületek a koronázásra bélyegkép|jobbra|263px|Emmánuel herceg, az egyedüli királyi vérből való vendég, aki tiszteletét tette Bokassa koronázásán. A herceg anyai ágon magyar származású volt. Bokassa nem véletlenül választotta december 4-t koronázása napjául, ugyanis 1804-ben pont ezen a napon került Napóleon fejére is a császári korona. Bokassa külön munkacsoportokat hozott létre, amelyek különböző részletekre ügyeltek a koronázásnál. A költségek fedezésére minden elképzelhető erőforrást mozgósítottak. Bokassa fokozta a gyémánt és urán kitermelését, továbbá a gyapot-, dohány- és kávétermelésből származó összegeket is erre a célra fordította, megemelte az adókat, sőt még élelmiszert is exportáltatott, holott a lakosság már akkortájt súlyos élelemhiánnyal küszködött.
Az eseményre 2500-3000 magas rangú külföldi vendéget terveztek meghívni. A szállásolásuk megoldására szervezett munkacsoport meglevő apartmanok és szállodák felújításába ill. kibővítésébe fogott bele, továbbá még néhány új épület, vagy luxusház építését is megkezdték Banguiban. Más vendégek, turisták, újságírók részére is építettek kisebb, egyszerűbb, de kényelmes ingatlanokat (bérházakat, moteleket, bungalókat).
Banguiban nagy méretű infrastrukturális fejlesztések kezdődtek, amelyek soha azelőtt és később sem voltak, szintén jelentős mértékben megterhelve az állami költségvetést. Az utcákat megtisztították, s helyenként aszfaltozták is, ahol erre szükség volt. Széles sugárutat építettek, amelyet helyenként szökőkutakkal öveztek, sőt franciaországi fenyőkkel ültettek be (ezek nem bírták az afrikai éghajlatot és talajt, ezért megőrzésük komoly problémát okozott). Ez az út vezetett a leendő koronázás fontos helyszínei felé, mint a bangui székesegyház.
Hatalmas mennyiségű alkalmi ruhát készítettek az ország vezetőinek, tisztviselőinek, sőt a diákoknak is szigorú szabályok szerint. Az iskolások fehér ruhát kellett, hogy viseljenek, a közép- és közszféra alkalmazottai sötétkéket, a miniszterek és vezető tisztviselők pedig feketét.
A díszítéshez több mint 200 kg rózsavirágszirmot és 25 ezer szál frissen vágott virágot hoztak be utóbb.
A külsőségek mind a napóleoni formákat utánozták. A korona, a palást, az ékszerek, a császári ruhák, a dísztárgyak, katonai díszegyenruhák, stb. megtervezését és elkészítését franciaországi kézművesek végezték. A mesteremberek ráadásul ugyanazoknak a leszármazottai voltak, akik annak idején Napóleon ceremóniájának előkészítésén is dolgoztak. Bokassa történészeket, kutatókat és egyéb szakembereket hívott Európából, akik jól ismerték a korszakot, így velük tervezte meg a legapróbb részletekig az ünnepséget. Néhány részlet tekintetében II. Erzsébet brit királynő koronázási ünnepélyét vették mintául. Bokassa a nyilvánvaló külső megjelenés ellenére azt vallotta, hogy ő nem Napóleont utánozza, mivel ő maga a családját az egyiptomi fáraókig vezette vissza. bélyegkép|balra|Bokassa, még mint köztársasági elnök, 1970-ben A kor egyik neves szobrásza és díszlettervezője Olivier Brice is Banguiba érkezett, ő alkotta meg Bokassának a császári trónt és a hintót, amely szintén a napóleoni pontos mása volt. A trónt Normandiában készítették több kézműves közreműködésével, amelynek költsége két és félmillió dollár volt. Brice egy antik magas támlájú széket vásárolt Nizzában, amelyet napóleoni stílusban felújított. A trónt egy hatalmas, sas formájú bronz szegély vette körül, amit learanyoztak (valószínűtlen az az állítás, hogy színaranyból öntötték volna). A trón súlya mintegy két tonnát nyomott.
A hintót húzó lovakat Belgiumból vásárolták (összesen nyolcat). További lovakat vásároltak még egy kialakítandó lovas díszmenet számára. Egy csapat válogatott közép-afrikai katonát Normandiába küldtek, hogy kiképezzék őket a lovak kocsi előtt történő irányítására, illetve a lovaglás begyakorlására. Mivel Közép-Afrikában nincsenek lovak, így a katonák is most láttak ilyen állatot életükben először, tehát mindent az alapoknál kellett kezdeniük a lovaglás elsajátításakor.
A császári ruhák és egyéb kosztümök előállítására a 18. század óta működő Guiselin vállalatot és Pierre Cardin divattervezőt kérték meg. Ugyanez a vállalat tervezte Napóleon ruháit is 1804-ben. Bokassa és családja részére 13 rend ruhát készítettek el 145 ezer dollárért. Ebből 72 ezer 400 dollárba került Catherine Denguiadé, Bokassa kedvenc, első számú feleségének a ruhája. A csádi származású Catherine volt Bokassa fiának és kiszemelt örökösének, az ifjabb Bokassának az anyja. bélyegkép|jobbra|263px|Közép-Afrika 1968-ban A koronát és egyéb ékszereket az Arthus-Bertrand műhely készítette, amelyet 1803-ban alapítottak és szintén munkálkodott Napóleon koronázási ünnepélyén. A korona, az uralkodói jogar, a díszkardok, strasszok, fülbevalók, gyűrűk, diadémok, stb. összesen 5 millió dollárba kerültek.
Az ország Nyugat-Németországtól vásárolt hatvan darab vadonatúj Mercedes-Benz típusú luxusautót az előkelő vendégek és miniszterek fuvarozására. A kocsikat hajón Kamerunba vitték, majd onnan légi úton szállították Közép-Afrikába. A légi szállítás díja kocsinként 5000 dollár volt.
Az ünnepélyre Bokassa az akkori világ szinte minden monarchiájának uralkodóját meghívta. Elsőként Hirohito japán császár és Mohammad Reza Pahlavi iráni sah kaptak meghívót, de tiszteletteljesen elutasították azt. Hasonlóan járt el a többi uralkodó is. Egyedül csak Emmánuel liechtensteini herceg vállalkozott arra, hogy részt vegyen Bokassa megkoronázásán. Meghívták afrikai összes állam- és kormányfőjét, de senki sem vállalkozott erre. Moktar Ould Daddah Mauritánia elnöke feleségét küldte maga helyett. Seewoosagur Ramgoolam, Mauritius miniszterelnöke azzal utasította vissza a meghívást, hogy az afrikai feltörekvő nemzetek számára túlzottan kínos ez az esemény. Több afrikai állam csak nagyköveteit küldte el, mások azzal bojkottálták az eseményt, hogy nyíltan távol maradtak. Még a Bokassával jó viszonyt ápoló diktátorok, mint Mobutu, Idi Amin Dada, Moammer Kadhafi vagy Omar Bongo is túl kínosnak érezték a dolgot. Bokassára kiábrándítóan hatottak ezek a reakciók, noha tudomásul vette őket. Később úgy vélekedett, hogy csak pusztán féltékenyek voltak a császári címére. bélyegkép|jobbra|250px|Ahmadou Ahidjo 1979-ben bélyegkép|jobbra|250px|Robert Galley mellszobra a párizsi Place de la Libération à Troyes-on Ugyancsak csalódást okozott Bokassának, hogy Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök sem fogadta el meghívását, pedig szinte mindenben a francia mintát követte és nagy tisztelője volt Charles de Gaulle-nak. A franciák közép-afrikai imitálását jól tükrözte, hogy Bokassa létrehozta a Paris Match mintájára a Bangui Match c. lapot is. Az ilyen lépések viszont fokozták a nép ellenszenvét, minthogy ez a franciákhoz való túlzott közeledés inkább a gyarmati időkre emlékeztetett.
Párizs Robert Galley-t, a külföldi együttműködésekért felelős minisztert és az afrikai ügyekben illetékes René Journiac-ot küldte az ünnepségre, akik nem tartoztak a különösebben kimagasló politikai szereplők közé. A tervezett háromezer meghívottból csak 600 jött el Banguiba, többségük is csak legátusokat és delegációkat küldött (így pl. Kína vagy a Vatikán). Személyesen csak Kamerun államfője Ahmadou Ahidjo tette tiszteletét Banguiban. A vendégeket aztán elszállásolták az előkészített szállodákban, ingatlanokban, de állandó eltartásuk így is rettentő költséges volt. A médiában való közvetítést 100 újságíró és riporter biztosította, így várható volt, hogy kellő tájékoztatás történik a koronázásról.
A koronázás menete Az ütemezett napon bangui idő szerint 8:29-kor Bokassa császár leterített császári bíborszőnyegre lépve indította el a ceremóniát. Sorban őt követte fia, az ifjabb Jean-Bédel, aki II. Bokassa néven volt a trón várományosa. Utána következett Catherine, a császári hitves és Bokassa kilenc mellékfelesége.