A francia történelemben az Első Köztársaság (, hivatalosan a Francia Köztársaság, ) azt a történelmi államformát jelöli, amely Franciaországban létezett 1792. szeptember 21-e és 1804. május 18-a között. Az 1789. május 5-én elkezdődött francia forradalom idejében jött létre és túlhaladta ennek 1799. november 9-i befejezését. Az Első Köztársaság valójában három köztársasági politikai rendszer együttese, melyeken keresztül Franciaország fokozatosan I. Napóleon császárnak az Első Francia Császárság önkényuralmi rendszere felé fejlődött.
A köztársaság létrejötte A forradalom elején új politikai osztály kezdett kialakulni. Tagjai gyakorlatilag mind XVI. Lajos királysága fennmaradását akarták, de alkotmányos monarchia alakjában. 1789. július 9-én törvényhozó testület alakult meg Alkotmányozó Nemzetgyűlés néven. Fő tevékenysége erre irányuló alkotmány kidolgozása volt.Tulard 1985, 55. o. Ez a munka 1791. szeptember 3-ig tartott, és előírása szerint 1791. augusztus 29-e és szeptember 5-e között megválasztották a Törvényhozó Nemzetgyűlést, így Franciaország alkotmányos monarchia lett.Tulard 1985, 87. o. Elejétől kezdve a király nem törődött bele hatalmának lefaragásába, de az alkotmány elfogadására kényszerült.Tulard 2014, 39. o. Mégis többször összetűzött a Nemzetgyűléssel megtagadva ez által megszavazott rendeletek kihirdetését, mivel az alkotmány szerint megvolt ez a joga.Tulard 1985, 94 és 98. o.
Közben 1791. június 20–21-e után, amikor a király megpróbált elszökni az országból, de visszavitték Varennes-en-Argonne-ból Párizsba, a képviselők egyre inkább bizalmatlanok lettek XVI. Lajossal szemben. Hozzáállása a rendszerhez mind gyanúsabb lett a baloldali politikusok szemében, ezért a köztársasági eszme fokozatosan teret nyert soraikban.Tulard 1985, 88–89. o.
A forradalom kezdete óta, beleértve az alkotmányos monarchia idejében Franciaországot erőszakos összetűzések jellemezték forradalmárok és ellenforradalmárok között, miközben gazdasági és társadalmi válság sújtotta. Ehhez háború is hozzáadódott 1792. április 20-ától kezdve. Ezt különböző okokból a király is, és a forradalmárok is kívánták. Az előbbi azt remélte tőle, hogy hatalma vissza lesz állítva vereség esetén Ausztria és Poroszország részéről, az utóbbiak pedig ennek útján meg akarták erősíteni a forradalmat az országban és kiterjeszteni határain túl a királyok ellen általában.Tulard 2014, 48. o.
A háború kedvezőtlenül kezdődött Franciaország számára. Az idegen csapatok ellenforradalmár francia emigránsok seregével együtt behatoltak az országba, és ez felszította a hazafias forradalmi szellemet és a monarchia elleni érzelmeket. Az augusztus 9-ről 10-ére virradó éjszakán Párizsban felkelés robbant ki. A Tuileriák palotáját, mely a királyi család rezidenciája volt, elfoglalták a felkelők, a Nemzetgyűlés felfüggesztette XVI. Lajos hatalmát, és őt bebörtönözték.Antonetti 1994, 205. o. Ezzel a királyság gyakorlatilag megszűnt.
A Nemzetgyűlés azt is elhatározta, hogy a férfiakra korlátozott általános választójog alkalmazásával Nemzeti Konventnek nevezett alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyűlés lesz megválasztva, melynek fő feladata új alkotmány elfogadása lesz.Tulard 2014, 54. o. Két fázisú választás volt. Az elsőben helyi szinten elsődleges választó gyűlések ültek össze. Ezekben elektorokat választottak meg, a másodikban pedig megyei gyűlésekben ezek megválasztották a Konvent képviselőit. A procedúra augusztus 26-a és szeptember 19-e között zajlott le. Nem volt tisztességes választás. Több megyében nem tartották be a szavazás titkosságát és nyomásgyakorlás volt a mérsékelt választókra, ezért kb. választóból nem szavazott.Tulard 1985, 108. o.
A Nemzeti Konvent időszaka A Konvent 1792. szeptember 21-én ült össze először és kimondta a monarchia eltörlését. Ezzel kezdődött el az Első Köztársaság időszaka.Antonetti 1994, 210. o.
A Nemzeti Konvent bélyegkép|A Nemzeti Konvent ülésterme a Tuileriák palotája lovardájában A Nemzeti Konventnek 749 tagja volt. Politikai irányzatok szempontjából részben különbözött az előbbi törvényhozásoktól. Nem volt már benne az előbbi jobboldal, amely monarchista volt. Az új jobboldalt a kb. 160 „girondisták”-nak nevezett képviselők tették ki.Elnevezésük Gironde megye nevéből képzett, ahonnan az előbbi Törvényhozó Nemzetgyűlés baloldali csoportjának egy része származott. Többségük vidéki, dél- és nyugat-franciaországi polgár volt, igazságügyi szakmájúak, újságírók, kereskedők, akik a gazdasági liberalizmus hívei és Párizs központosítási hajlamának ellenfelei voltak. Mérvadó személyiségeik, főbb szónokaik Jacques Pierre Brissot újságíró és Nicolas de Condorcet filozófus voltak.Tulard 1985, 108–109. o.
A baloldalnak kb. 250 „hegypártiak”-nak nevezett képviselője volt, mivel a ülésterem baloldali legfelső sorait foglalták el. Vegyes csoportot alkottak. Főleg az volt közös bennük, hogy többségüket Párizsban választották meg. Vezérszónokaik Maximilien de Robespierre ügyvéd, Georges Jacques Danton ügyvéd és Jean-Paul Marat újságíró voltak.Tulard 2014, 58. o.
Csaknem 400 képviselő az előbbi két csoport között helyezkedett el. „Síkság”-nak vagy megvetően „mocsár”-nak nevezték őket. Ezek óvatosak vagy határozatlanok voltak, olykor a jobboldallal, máskor a baloldallal együtt szavaztak.
Jobboldal és baloldal között inkább személyes, mint ideológiai nézeteltérések voltak. Eleinte mind egyetértettek a monarchia eltörlésével, azzal, hogy a hivatalos írásokat „a köztársaság 1. évé”-től kezdve dátumozzák, majd annak az állításnak az elfogadásával, hogy „a Francia Köztársaság egy és oszthatatlan”. Az egyhangúság hamar véget ért, amikor a jobboldaliak elkezdték különféle vádakkal támadni a baloldaliak főnökeit: Dantont pénzügyi visszaélésekkel, Marat-t, mert felelős volt az 1792 szeptemberében történt vérengzések ügyében, Robespierre-t tekintélyelvű hajlamokkal.Tulard 1985, 110. o.
A Konventen kívül a politikai élet a még a forradalom kezdetén létrejött politikai klubokban is zajlott. Ezek volt kolostorok épületeiben gyűléseztek és megtartották azon szerzetesrendek nevét, amelyeké a kolostorok voltak. Ilyenek voltak például a Jakobinus klub és a Cordeliers klub. Sok képviselő és egyéb politikai személyiségek a klubok tagjai is voltak.
1790 júniusa óta Párizs 48 forradalmi városrészre volt felosztva a régi negyedek helyett. Ezek is részt vettek a politikai életben olyan tevékenységekkel, melyeket elsődleges választó gyűléseikben és bizottságaikban határoztak el.Furet 1988, 102. o. o.
A király pere bélyegkép|XVI. Lajos kivégzése
A Konventben a konfliktus hevesebb lett a fogva tartott király szembeni bánásmóddal kapcsolatban. A Konvent olyan beadványokat kapott, melyekben XVI. Lajos vád alá helyezését kérték. A girondisták ingadoztak, mert az alkotmányban a király személye „szent és sérthetetlen”-nek volt kinyilvánítva, miközben Robespierre per nélküli kivégzést kért. Vizsgálatok alkalmával a Tuileriákban olyan iratokat találtak, melyek a király ellenforradalmár emigránsokkal és a háborúban ellenség idegen hatalmakkal való kapcsolat tartását bizonyították. Ezért csaknem egyhangúan a Konvent megszavazta XVI. Lajos perbe fogását összeesküvés és nemzetbiztonság elleni támadás vádjával. Ugyancsak a Konvent folytatta le a pert, mely 1792. december 11-én kezdődött. Alatta a király kétszer jelent meg és több szavazással végződő vita volt az ügyében. December 27-én egy girondista azt javasolta, hogy az ítéletet a nemzet mondja ki az elsődleges választási gyűlések keretében, de ezt a Konvent leszavazta. 1793. január 16-án megszavazták a halálos ítéletet. 26 képviselő azt kérte, hogy az ítélet felfüggesztett legyen, de ezt is leszavazták. Kimondták az ítéletet és a királyt guillotine által végezték ki január 21-én az 1795 óta Concorde-nak nevezett téren.Tulard 1985, .111–112. o.Furet 1988, 110. o.
A háború Eleinte Franciaország vereségeket szenvedett, de 1792. szeptember 20-án a hadsereg egy része Valmynál csatát nyert Dumouriez és Kellermann tábornokok parancsnoksága alatt.Antonetti 1994, 209. o.
Ugyanabban a hónapban dél-keleten Montesquiou-Fézensac tábornok csapatai meghódították Savoyát, melyet november 27-én a Konvent rendelettel Franciaországhoz csatolt.Tulard 2014, 61. o.
Közben észak-keleten a hadsereg egy másik része Custine tábornok vezetésével 1792 októberében elfoglalta német terülelen Worms, Mainz és Frankfurt am Main városokat.
Valmy után az ott győztes csapatok Belgiumba hatoltak. A Jemappes-i csatában újból győzedelmeskedtek és november 6-án Mons várost, majd Brüsszelt is elfoglalták, bár Dumouriez nem kapta meg a szükséges logisztikai támogatást, és arra jött rá, hogy a hadügyminiszter és sok képviselő attól féltek, hogy diktátorként térhetne vissza.Antonetti 1994, 218–219. o.
XVI. Lajos kivégzése erőteljes reakciót váltott ki a többi európai hatalom részéről. 1793. február 1-én a Konvent hadat üzent Angliának és az Egyesült Tartományoknak (a későbbi Hollandiának).Antonetti 1994, 229. o. Ugyanabban a hónapban és márciusban koalíció alakult meg Franciaország ellen azzal, hogy a már Franciaország ellen háborúzó Ausztriához és Poroszországhoz csatlakozott Anglia, Spanyolország, az Egyesült Tartományok és a főbb német és itáliai fejedelemségek. Vereségek sorozata kezdődött Franciaország számára. 1793. március 18-án Dumouriez-t legyőzték a neerwindeni csatában,Antonetti 1994, 252. o. és a tábornok, aki valójában monarchista volt, átállt április 4-én az osztrákokhoz. Július 28-án elesett Valenciennes, Custine kivonulni kényszerült a német területekről, a spanyolok elfoglalták Perpignant és Bayonne-t, az angolok pedig Toulont.Tulard 2014, 65. o.
Az ellenforradalom Vendée-ban és Bretagne-ban a parasztok szembeszálltak a forradalommal. Felháborították őket a katolikus klérus elleni intézkedések és főleg a király kivégzése. Lázadások robbantak ki 1793 márciusában, amikor a Konvent elrendelte ember besorozását a külső ellenség elleni harcra. A lázadók hadsereget alkottak, mely ellenforradalmár nemesek parancsnoksága alá állt. Több kisebb várost foglaltak el és megostromolták Nantes-ot, hogy az ottani kikötőben kaphassanak fegyvereket Angliából.Tulard 2014, 66. o. Június elejére az ellenforradalmi felkelés már 60 megyére terjedt ki, az ország háromnegyedére.Tulard 1985, 114. o.
A girondisták bukása bélyegkép|Felfegyverzett sans-culottes-ok
Az európai hatalmakkal való háborún és a polgárháborún kívül Franciaországot a gazdasági válság továbbra is sújtotta. Ebben az összetett helyzetben a Konventben továbbra is szemben állt egymással a jobboldal (a girondisták) és a baloldal (a hegypárt). Másrészt a girondisták uralta Konvent a Commune-ek (Kommünnek) nevezett Párizs helyhatóságával is szemben állt, melyet sans-culottes-oknakSzó szerint „térdnadrág nélküliek”, mivel ilyet a nemesek és egyéb gazdag férfiak viseltek. nevezett radikális forradalmárok uraltak. A Kommün az élelmiszerhiánytól és a munkanélküliségtől szenvedő párizsiak nevében lépett fel.Tulard 2014, 60. o.
1793. március 10-én a Konventbeli baloldal forradalmi törvényszékek, majd április 9-én egy ún. Közjóléti Bizottság létrehozását érte el. Ennek havonta a Konvent által megválasztott kilenc tagja volt, akik a Konvent előtt voltak felelősek.Tulard 1985, 112. o.
A girondisták újra támadni kezdték a baloldalt. A Konvent Marat-t polgárháborúra való felbujtással vádolta meg, de a párizsi Forradalmi Törvényszék felmentette. Támadást intéztek a Kommün ellen is, 12 tagú bizottságot létesítettek kivizsgálása céljából hatalommal való visszaélés ügyében. Májusban letartóztatták Jacques Hébert-t, a Kommün egyik elsőrangú tisztviselőjét és szélsőséges újság szerkesztőjét. A girondisták és a Kommün közötti konfliktus kiéleződött. Az utóbbi saját hadsereget szervezett, és 1793. június 2-án ember körülzárta még ágyúkat is használva a Tuileriákat, ahol a Konvent ülésezett. A tömeg arra kényszerítette, hogy zárjon ki 29 girondistát.Tulard 1985, 112–114. o.