Thienemann Tivadar, Thienemann Tivadar Rudolf (Budapest, 1890. május 1. – West Roxbury, USA, 1985. március 29.) irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
Életpályája Thienemann Ottó és Mettelka Mária fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti II. Kerületi Állami Főreáliskolában (ma Toldy Ferenc Gimnázium) végezte (1900–1908). Ezt követően a Budapesti Tudományegyetemen és a Lipcsei Egyetemen tanult. 1912-ben a Budapesti Tudományegyetemen német–francia szakos középiskolai tanári, egy évvel később germán filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1912–1913-ban állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen képezte magát. 1913–1914-ben a Budapesti VIII. Kerületi Főreáliskolában tanított. Az első világháború alatt főhadnagyként frontszolgálatot teljesített. 1918 márciusában kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem német nyelv- és irodalom tanszékére.Hivatalos Közlöny, 1918. március 15. (26. évfolyam, 7. szám) Ugyanebben az évben német és francia nyelv és irodalomból kinevezték a Pozsonyi Országos Középiskolai Tanár Vizsgálóbizottság tagjává.Hivatalos Közlöny, 1918. július 1. (26. évfolyam, 16. szám) 1921-től rövid ideig a Budapestre költöztetett Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt, majd 1923-ban az egyetemmel Pécsre költözött. 1923–1934 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára, 1925–1926-ban a Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja. 1922 és 1940 között a Minerva című folyóiratot szerkesztette, s ugyanezzel a névvel tudományos egyesületet alapított. 1934 és 1947 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem német irodalom nyilvános rendes tanára, 1934 és 1937 között a Német Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet igazgatója volt. A második világháború idején részt vett az ellenállásban. 1945 és 1947 között a Magyar Nemzet hollandiai és belgiumi tudósítójaként dolgozott, majd 1947-ben Bostonban telepedett le.
Felesége Adorján Veronika (1900–1995) volt, Adorján Sándor író, újságíró és Lányi Gizella lánya, akivel 1935. április 12-én Budapesten kötött házasságot.
Művei Német és magyar nyelvújító törekvések (Budapest, 1912) Die deutschen Lehnwörter der ungarischen Sprache (Berlin-Leipzig, 1922) Városi élet a magyar középkorban (Budapest, 1923) Mohács és Erasmus (Budapest, 1924) Irodalomtörténeti alapfogalmak (Budapest, 1930) Irodalomtörténet (A magyar történetírás új útjai, Budapest, 1931) Goethe (Johann Wolfgang) und die Nachwelt (h. n., 1933) Német-magyar nagyszótár (Kelemen Béla művét átdolgozott, bővített, Honti Jánossal, I-II., Budapest, 1941) Német- magyar kéziszótár (Budapest, 1943) Magyar-német kéziszótár (Budapest, 1943) Subconscious language (Boston, 1967) Az utókor címére. Thienemann Tivadar hátrahagyott életrajzi feljegyzései; sajtó alá rend. Koncz Lajos, jegyz., névmutató Erőss Zsolt; Pro Pannonia, Pécs, 2010 (Pannónia könyvek)
Díjai, elismerései Corvin-koszorú (1930)
Jegyzetek
Források
Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete – képes kiadás, Budapest, Franklin-Társulat, 1928, II. kötet, 223. o. Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés I–VIII., Budapest, 1930–1941, VIII. kötet, 327. o.
További információk Dávidházi Péter: Menj, vándor. Swift sírfelirata és a hagyományrétegződés; Pro Pannonia, Pécs, 2009 (Pannónia könyvek) Thienemann Tivadar és a mai szaktudományok. Írások születése 125. évfordulójára; szerk. P. Müller Péter; Kronosz, Pécs, 2016 Balogh Tamás: Ő volt Thienemann; Kijárat, Bp., 2013 ("Sálas"-könyvek)
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban