Arnóthy KrisztinaValószínűleg írói álnév és nem hivatalosan felvett, megváltoztatott név. (Eredeti, születési neve: Kovách Krisztina, előneve: szendrői, de néhol szerepel a Szendrői-Kovách névváltozatként is.Külföldi, elsősorban francia forrásokban: Irène Kovach de Szendrö illetve Szendrői-Kovách Krisztina, néhol Kovách helyett tévesen Kovács. De az megállapíthatatlan, hogy Irén vagy Krisztina, vagy mindkettő eredeti keresztneve volt-e. Álnevei: Arnóthy Kriszta, Christine Arnothy, de három bűnügyi regénye először a William Dickinson írói álnéven jelent meg; Budapest, 1930. november 20. – ?, 2015. október 6.) magyar-francia író, újságíró, kritikus. Kovách Aladár író lánya.
Családjával 1948-ban Ausztriába, majd 1952-től Nyugat-Németországba vándoroltak ki. Első regényei, elbeszélései magyar nyelven Münchenben és Kölnben jelentek meg Arnóthy Kriszta néven.
Nagy nemzetközi figyelmet és sikert könyvelhetett el a Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni (J'ai quinze ans et je ne veux pas mourir) című 1955-ben megjelent könyve, amelyben egy fiatal lány második világháború alatti történetét meséli el. 1955-től telepedett le Franciaországban. Ettől kezdve műveit számos nyelven kiadták. Körülbelül ötven könyve jelent meg.
A fogoly bíboros és A család barátja című regényei némileg futurisztikusak.
Életének következő szakaszában, idősebb korában Svájcban élt.
A Magyar Írók Szövetségének tagja és az intézmény külföldi részlegének vezetője volt.
Élete Apja magyar földbirtokos, latin és görög tanár, író, a Nemzeti Színház igazgatója volt. Édesanyja lengyel és osztrák származású volt, aki a francia nyelvet tanította neki első nyelvként. (Arnóthy Krisztina öt nyelven beszélt.)
Szüleivel 1948-banPIM: 1947 hagyta el Magyarországot. Eleinte Ausztriában a kufsteini menekülttáborban éltek. Ott írta a Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni című regényét. Amikor a szüleivel átszöktek a magyar-osztrák határon, az egyetlen amit magával vitt a kabátjában elrejtett naplója volt amit Budapest ostroma alatt vezetett. 1950 és 1953 között Nyugat-Németországban megjelent négy magyar nyelvű könyvét Arnóthy Kriszta néven adták ki.
1955-ben Franciaországba költözött, ahol már Christine Arnothy írói néven adták ki francia nyelven írt műveit. De csaknem minden művét kiadták a többi nyugati világnyelveken, és néhány megjelent norvég, svéd, dán és finn nyelven, sőt néhány japánul és például törökül is.
Első négy, Nyugat-Németországban megjelent eredetileg is magyar nyelven kiadott könyvén kívül magyarul a rendszerváltás után jelentek meg későbbi, eredetileg francia nyelvű könyvei fordításokban.
1976-ban Le cavalier mongol (~A mongol lovas) című elbeszélés kötetével elnyerte a Francia Akadémia díját (Prix de la nouvelle de l'Académie Française).
1964-ben házasodtak össze Claude Bellanger-nel (1910-1978). Első látásra szerettek egymásba amikor Christine Arnothy 1954-ben elnyerte a Grand Prix Vérité irodalmi díjat és ennek kapcsán találkoztak. Két fiuk Pierre Bellanger (1958. december 14.) üzletember, a Skyrock rádió alapítója és François Bellanger (1963), a Genfi Egyetem jogász professzora.
Claude Bellanger még 1944-ben alapította a La Parisien libéré1986-tólː La Parisien című napilapot. Christine Arnothy írt férje újságjába, továbbá az Elle, a Marie-Claire, a Combat illetve a La Suisse című lapokba, magazinokba. De különféle emigráns magyar lapokba, továbbá színház, rádió és a televízió számára is.
Közel állt François Mitterrand elnökhöz, aki Claude Bellanger egyik harcostársa volt az ellenállási mozgalomban.
William Dickinson Az 1980-as évek közepétől három „sötét” (noir) bűnügyi regényt írt William Dickinson álnéven. (Később újra kiadták akkor már Christine Arnothy alias William Dickinson, végül Christine Arnothyː L'Homme aux yeux de diamant (~A gyémánt szemű férfi), Fayard, 2006) címmel.) Sikere ellenére úgy döntött, hogy nem folytatja ezt az ígéretesnek látszó kitérőt, mert nehézséget okozott volna a két párhuzamos karrier vezetése.
Des diamants pour Mrs Clark (~Gyémántok Mrs. Clarknak), Albin Michel kiadó, 1985 Mrs Clark et les enfants du diable (~Mrs. Clark és az ördög gyermekei) Albin Michel kiadó, 1986 De l'autre côté de la nuit - Mrs Clark à Las Vegas (~Az éjszaka másik oldalán - Mrs. Clark Las Vegasban) 1987
Könyvei Arnóthy Kriszta írói álnéven magyarulː Wanda, Régi Budapest Kiadó, München, 1950, 1952, franciául: Brüsszel, 1953 Haldokló Budapest, naplójegyzetek, Köln, Amerikai Magyar Kiadó, 1952 Szüret Badacsonyban, elbeszélések, Hunnia, München, 1952 A világ kedvence, Régi Budapest Kiadó, München, 1953 Christine Arnothy néven francia nyelvenː J'ai quinze ans et je ne veux pas mourir, Fayard, Párizs, 1955 (benne Il n'est pas si facile de vivre azaz ~Élni nem olyan könnyű) Dieu est en retard (~Isten késik), Gallimard, 1955 Il n'est pas si facile de vivre (~Élni nem olyan könnyű), visszaemlékezés, Fayard, Párizs, 1957 Le Guérisseur (~A gyógyító), Fayard, Párizs, 1958 Femmes du Japon (~Japán nők), tanulmány Marc Riboud fotóival, Bruna, 1959 Pique-Nique en Sologne (~Piknik Solognában), regény, Julliard, Párizs, 1960 A fogoly bíboros (Le Cardinal prisonnier, Julliard, Párizs, 1962) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Miszlai Gabriella, La peau de singe, d., Párizs, 1962; La Saison des Américains (~Az amerikaiak szezonja), regény, Cercle du Nouveau Livre, 1964 Le Jardin noir (~A sötét kert), regény, Julliard, Párizs, 1966, Prix des Quatre-Jurys Jouer à l'été, regény, Julliard, Párizs, 1967 Aviva, regény, Flammarion, Párizs, 1968 Chiche! (~Csaj!), regény, Flammarion, Párizs, 1970 Un type merveilleux (~Egy csodálatos srác), regény, Flammarion, Párizs, 1972 Lettre ouverte aux rois nus, esszé, Albin Michel, Párizs, 1974 (Clodomir Free-vel): Le Grand Complot, tanulmány, Jean-Louis Gaussé rajzaival, Dargaud, Neuilly, 1975 Le cavalier mongol (~A mongol lovas), elbeszélések, Flammarion, Párizs, 1976 (elnyerte a Francia Akadémia díját) Szeretem az életet (regény, J'aime la vie, Grasset, Párizs, 1976) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Várady-Brenner Mária, Utak a boldogsághoz (regény, Le bonheur d'une manière ou d'une autre, Grasset, Párizs, 1978) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Sarkadi Ilona, A győzelem ára (regény, Toutes les chances plus une, Fayard, 1980, Prix Interallié) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Sarkadi Ilona, Jeux de mémoire (~Memória játékok), regény, Párizs, 1981 Földi paradicsom (regény, Un paradis sur mesure, Grasset, 1983) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Szoboszlai Margit, A család barátja (regény, L'Ami de la Famille, Grasset, 1984) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Sarkadi Ilonat, Les Trouble-Fête (~Az ünneprontó), regény, Grasset, Párizs, 1986 Afrikai szél (regény, Vent Africain, Grasset, 1989, Prix des Maisons de la Presse), Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Dániel Anna, Une affaire d'héritage (~Öröklési ügy), Grasset, 1991 Désert brûlant (~Perzselő sivatag), Grasset, 1992 Nászút (Voyage de noces, Plon, 1994) Alexandra Kiadó, Pécs, 1997, Une question de chance (~Szerencse kérdése), Omnibus, 1995 Afrikai ösvény (La piste Africaine, Plon, 1997) Alexandra Kiadó, Pécs, 1997, fordította: Vaszócsik Crista, (Az Afrikai szél folytatása) La Dernière Nuit avant l'an 2000 (~Az utolsó éjszaka 2000 előtt), Plon, 1997 Malins plaisirs, Omnibus, 1999 Complot de femmes (~A nők összeesküvése), Fayard, 2000 Embrasser la vie, Fayard, 2001 On ne fait jamais vraiment ce que l'on veut (~Soha nem csináljuk, amit akarunk), Fayard, 2002 Aller-retour, tous frais payés, Fayard, 2004 Une rentrée littéraire (~Irodalmi visszatérés), Fayard, 2004 Relations inquiétantes, Fayard, 2005 L'Homme aux yeux de diamant (~A gyémánt szemű férfi), Fayard, 2006 (Három krimi eredetileg William Dickinson írói néven) Donnant, donnant, Fayard, 2007 Les années cannibales (~A kannibálok ideje), 2008 Une valse à Vienne (~Bécsi keringő), Fayard, 2009 La vie d'une manière ou d'une autre, Flammarion, 2010
Díjai, kitüntetései 1955 – Grand Prix Vérité 1970 – Prix des Quatres Jury 1974 – Arts et Lettres 1980 – Ordre National de Mérit lovagja 1991 – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
Jegyzetek
Források
Kortárs magyar írók 1945-1997 – Arnóthy Krisztina szócikk Gilles Heuré: Disparition de Christine Arnothy, l'auteure de “J’ai quinze ans et je ne veux pas mourir”, Telerama.fr, 2015. október 10. Arnóthy Krisztina svájci weboldala
Kategória:1930-ban született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar újságírók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Magyar emigránsok Ausztriában Kategória:Magyar emigránsok Németországban Kategória:Magyar nők Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban