A Bácskai-síkvidék a Duna–Tisza közi homokhátság délnyugati részén található, mely az országhatáron túl, a Telecskai-löszplatóban folytatódik.
Leírása
Nyugati irányban a Mohácsi-sziget felé meredek peremmel szakad le, míg északi peremén a Kalocsai-Sárköz és a Bugaci-homokhát határában az Illancs homokja jelenti az átmenetet.
Története
A táj felszínét az utolsó glaciálisig az Ős-Sárvíz építette és formálta, majd a hordalékkúp épülésének megszűnése után az elsődleges szerep az eolikus folyamatoknak jutott a felszín. A hordalékkúp változatos futóhomokformáit ma néhány méter vastagságú típusos löszhomokos lösz takarja, amelyen kiváló, tápanyagokban gazdag mészlepedékes csernozjomtalaj képződött.
Éghajlata
Éghajlata a meleg-száraz klímakörzethez tartozik. Az uralkodó szélirány északnyugati. Az ország egyik legmelegebb tájegysége, ahol igen magas a napsütéses órák száma (átlagosan: 2098) és igen alacsony az évi csapadékmennyiség (átlagosan: 565 mm).
Források
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/magyarorszag-foldje-1D58/magyarorszag-tajai-2807/a-dunai-alfold-loki-jozsef-2A33/bacskai-sikvidek-2A46/
Kategória:Magyarország tájegységei Kategória:Bács-Kiskun megye földrajza