bélyegkép|Az utca látképe A Rue du Chat-qui-Pêche, magyarul A halászó macska utcája Párizs egyik legszűkebb utcácskája, mindössze 1,80 méter széles és 29 méter hosszú. A Szajnától délre található az ötödik kerületben, a Sorbonne negyedben. Valójában a Rue du Chat-qui-Pêche-nél is keskenyebb az alig 1 méter széles Sentier des Merisiers Párizs 12. kerületében.

Története 1540-ben épült ki az utca, mely a Szajna partjára ér ki.

A név eredete Nevét egy kép után kapta, mely egy üzletjelzésen volt található.

Az eredeti név Rue des Étuves volt. Különböző időkben Rue du Renard (nem tévesztendő össze a jelenlegi 4. kerületi Rue du Renard-rel) és Rue des Bouticles néven is ismert volt az utcácska.

Irodalom Földes Jolán 1930-ban ebben az utcában lakott, erről az utcától kapta címét leghíresebb regénye, A halászó macska uccája. A könyv egy 1920-ban Párizsba vándorolt magyar család történetét írja le.

„Rue du Chat qui Pêche… a halászó macska uccája. Uccának nevezni valóságos gúny, mert a szélessége két lépés, - harmincnál a hossza se több – de Párizsban vannak ilyen valószínűtlen, nyúlfarknyi kis uccák, még csak nem is a külső városrészekben, hanem bent a központban, forgalmas útvonalak mellett. A halászó macska uccája a Szajna partjára fut ki, a rakpartot, a Quai St. Michelt köti össze a kisebb, de mozgalmasabb Rue de la Huchette-tel. Ha az ember kiér a partra, jobb kéz felől a Notre Dame két csonka tornyát, vigyorgó szörnyeit látja, szemben a rendőrfőnökség épületének oldalát. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy tisztességes, komoly vidéken, a város szívében épült.

Úttestet, járdát persze álmodni se lehet a két lépésnyi szélességre, a kopott macskakövekből hat vagy nyolc ha jut egy sorba házfaltól-házfalig, de az ucca két végén két-két vascsövet vertek le a középre, jelezvén, hogy tilos behajtani – ami egyszerűen szemtelenség. Nincs az a keskeny taliga, ami be tudna furakodni a közbe, még ha cövekek nem is állnának az útjában.

A két házsor: Négy-négy ház, de a két szélső mindegyik végén a rakpartról, vagy a Rue de la Huchette-ről nyílik, marad tehát két-két ház… Hogy öregek-e? Ezt nem lehet tudni. Időtlen házak, lehet, hogy ötszáz év van mögöttük, és lehet, hogy potom ötven esztendő. A kapujuk valószínűtlenül sötét. Falépcsők kanyarodnak felfelé, a szurokfekete semmibe.”

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Párizs utcái és terei