A szabálysértés a magyar jog szerint a társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető, a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükséges kockázatokkal és veszélyességgel azonban nem rendelkező cselekmény, amelyet a törvény büntetni rendel.2012. évi II. törvény preambuluma
Bár a kihágás fogalma 1955 óta (!) nem létezik a magyar jogban, a köznyelv és az irodalmi nyelv makacsul ezt a szót használja a szabálysértés helyett. (Ez vonatkozik a rendőri kihágás kifejezésre is.) Ebben közrejátszhat az is, hogy a magyar nyelvben a szabálysértés fogalom - továbbra is - bármilyen szabály megsértésére/megszegésére vonatkozhat.
Története
A kihágás
A bűncselekmények felosztása azok súlya szerint történik, az 1810-es Code Pénal mintájára, amely bűntettre, vétségre és kihágásra való felosztást alkalmazta, és ez terjedt el Közép-Európában is. A felosztás ennek megfelelően lehet trichotóm (hármas), bichotóm (kettes) és monista. Magyarországon az 1843-as büntetőtörvénykönyv-javaslat a kettes felosztást alkalmazta, bűntettet és kihágást különböztetve meg. A Csemegi-kódex a hármas felosztás elvét fogadta el, megkülönböztetve bűntetteket, vétségeket és kihágásokat (utóbbit külön törvény szabályozta). Az 1950. évi Btk a bűntettet és a kihágást ismerte, utóbbit az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet szüntette meg, bevezetve a monista felfogást. Az 1961-es Btk. is ezt alkalmazta. Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelettel került sor a kettős felosztáshoz való visszatérésre, amely a bűntettet és vétséget különbözteti meg, és mind a mai napig használatos.
A bűncselekmények súly szerinti kategorizálását az 1810. évi napóleoni büntető törvénykönyv vezette be (bűntett, vétség, kihágás). Magyarországon a súly szerinti tagolást a Csemegi-kódex honosította meg. Az 1878. évi Btk. a „bűntett” és a „vétség” kettős kategóriáját vezette be, majd ehhez társult az 1879. évi Kihágási büntető törvénykönyv.
Ez a hármas felosztás 1950-ig létezett. Az 1950. évi Btá. (1950. évi II. törvény) a vétségi kategóriát megszüntette és a bűncselekményeket bűntett és kihágás szerint különböztette meg. Magyarországon az 1955. évi 17. tvr.Magyar Közlöny 1955. évi 61. szám szüntette meg a kihágás jogintézményét és a kihágási bíráskodás a szabálysértés fogalommal váltotta fel; a kihágások egy részét a bűncselekményekhez, más részét pedig a szabálysértésekhez sorolta. Ez azt is eredményezte, hogy a szabálysértés a közigazgatás tárgykörébe került.
Az 1955. évi 17. tvr-ben
A rendőrségi kihágási bíráskodás megszüntetéséről és a kihágási eljárásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 1953. évi 16. számú törvényerejű rendelet megállapította, hogy - a törvényesség megszilárdítása és az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelveinek megvalósítása érdekében - a bűncselekmények miatt az eljárás kizárólag a bíróságok hatáskörébe tartozik.1955. évi 17. tvr. praeambuluma
A szabálysértések 1955-ben úgy jöttek létre, hogy a tvr. az addigi kihágások egy részét a bűntettekhez sorolta, míg a jelentősebb hányadukat a szabálysértés gyűjtőfogalom alá vonta.Dr. Papp László: Dekriminalizáció és a magyar szabálysértési jog. Állam és Igazgatás, 1983. 10. szám 904. old.
Szabálysértés miatt ettől fogva az eljárás a tanács végrehajtóbizottsága igazgatási osztályának, illetőleg a rendőrségnek, a tűzrendészeti hatóságnak és a folyamrendészeti hatóságnak a hatáskörébe tartozott.1955. évi 17. tvr. 11. §
Szabálysértést törvény, törvényerejű rendelet, minisztertanácsi rendelet, valamint a tanács rendelete állapíthatott meg.1955. évi 17. tvr. 9. §
Az 1968. évi I. törvény
Magyarországon az 1968. évi I. törvény és a végrehajtására rendelet kormányrendelet szabályozta a szabálysértési jogot. A törvény kimondta - többek között - , hogy Szabálysértés miatt eljárásnak csak a szabálysértés elkövetésétől számított hat hónapon belül van helye.1968. I. tv. 15. §. (1) bek. A szabálysértési eljárás nincs magánindítványhoz kötve.1968. I. tv. 15. §. (2) bek. A szabálysértési ügyek intézését a Minisztertanács rendelettel szabályozza.1968. I. tv. 15. §. (3) bek.
A törvényt 2000. március 1-től hatályon kívül helyezte az 1999. évi LXIX. törvény 168. § a). pontja. A következő állomást az 1968. évi I. törvény, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet képezte.
A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 1. §-a szerint valamely tevékenységet vagy mulasztást (együtt: cselekmény) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nyilváníthat szabálysértéssé. E törvény 15. § (2) bekezdése kimondta, hogy szabálysértés nem állapítható meg akkor, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.
Az 1968. évi I. törvény fenntartotta az ú.n. vegyes közigazgatási fórumrendszert, amelyben a községi tanácsok szabálysértési jogkört kaptak. A törvény a rendőrségi és törvényhatósági bíráskodás rendszerét vitte tovább, ugyanakkor nem biztosította a döntésekkel szemben a bírósági felügyelet (bírói út) igénybe vételének lehetőségét. alkalmazását. Ez azt eredményezte, hogy ugyanazon szerv látta el a nyomozati cselekményeket, a váddal kapcsolatos feladatokat és a döntéshozatalt is. E probléma a későbbiek során jogállami kifogás célpontjává vált.
A szabálysértési kódex módosításai több alkalommal a dekriminalizációt szolgálták. Az 1971. évi majd az 1974. évi módosítás kapcsán a büntethetőségi akadályok körébe beépült a jogos védelem és a végszükség, emelkedett a kiszabható pénzbírság generális minimuma és maximuma, s abban az esetben, ha az elkövetőt több elzárással sújtható szabálysértés miatt vonták felelősségre, a halmazati büntetésként kiszabott elzárás 60 napra emelkedett. A Büntető törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) hatálybalépése további dekriminalizációs hatást eredményezett, ugyanis a Btk. kihirdetésekor a vagyon elleni bűncselekmények értékhatára 500 Ft-ról 1000 Ft-ra emelkedett, s megjelent a jármű önkényes elvétele szabálysértési alakzata. Ugyancsak a régi Btk. becikkelyezésével egy időben történt meg az, hogy a közúti baleset okozása már akkor is csak szabálysértést képezett, ha a cselekmény könnyű testi sértést okozott. További dekriminalizációs jellegű módosítás állt be 1983. szeptember 1. napjával, amikor a bűncselekményt a szabálysértéstől elválasztó értékhatár tovább emelkedett. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_5.pdf
Az Alkotmánybíróság meg is állapította a 63/1997. (XII. 12.) AB sz. határozatában megállapította az 1968. évi I. törvény 6. § (1) bekezdés második mondatában, a 18. §-ában, valamint a 71/A §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességet és ezeket 1998. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta az Országgyűlést, hogy a szükséges törvényalkotást legkésőbb 1998. december 31-ig végezze el.http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/213CB649FDC134E4C1257ADA00526730?OpenDocument
Az alkotmánybírósági határozat tartalmából következően olyan szabálysértési törvény megalkotására volt szükség, amely teljes körűen kimeríti a tisztességes eljáráshoz fűződő elkövetői jogosítványt és megteremti a bírósághoz fordulás lehetőségét. A kodifikáció lényeges elemévé vált az az elv, miszerint elzárást közigazgatási szerv ne mondhasson ki, erről csak bíróság döntsön.
Az 1999. évi LXIX. törvény
Az új törvény, az egyes szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 2000. március 1-jével lépett hatályba.https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900069.TV&pagenum=2 Ugyanakkor az egyes szabálysértésekről szóló szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet tartalmazta a szabálysértések különös részi tényállásainak túlnyomó többségét.
A hatályos szabályozás: 2012. évi II. törvény
A szabálysértés fogalma Szabálysértésnek minősül a magyar jog szerint a szabálysértési törvény rövidítése: Szabs. tv. vagy Sztv. által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra.2012. évi II. törvény 1. § (1) bek.
A 2012. évi II. törvény (rövidítése: Szabs. tv.) alkalmazásában az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti az Alaptörvény szerinti állami, társadalmi vagy gazdasági rendet, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait.2012. évi II. törvény 1. § (2) bek.
Újdonságai bevezetésekor
Az új törvény egyik legnagyobb újdonsága volt, hogy e büntetőjog „alatti” jogsértési kört radikálisan kettéválasztotta: egyrészről megtartotta ugyanis az ún. kriminális tényállásokat, más részről önkormányzati szabályozási hatáskörbe utalta az ú.n. közigazgatás-ellenes cselekményeket (a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartások).
A törvény végre kizárja a kettős szankcionálás veszélyét, mivel kimondja, hogy nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el.
A 2017-es változások
A 2012. évi II. törvény számos módosítása 2017 májusában lépett hatályba. Új tényállások (például közérdekű üzem megzavarása, jogosulatlan közterületi értékesítés, fémkereső műszer jogellenes használata) kerültek a törvénybe. A törvény szabályozta a belföldi jogsegély jogintézményét elzárással is sújtható szabálysértési ügyekben, a fiatalkorúak tekintetében pedig bevezette a felfüggesztett szabálysértési elzárás szankcióját. A törvény kötelezővé tette az előélet miatt elzárásossá váló ügyekben, hogy a szabálysértési hatóság tisztázza a tényállást, a kártérítés szabályainak alkalmazását pedig sértetti kérelemhez kötötte.https://hvgorac.hu/a_szabalysertesi_torveny_magyarazata_kiadvany A szabálysértési eljárás alapelvei A szabálysértési eljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény eljárási szabályai szerint kell lefolytatni. (Alkalmazandó jogszabály) A szabálysértési hatóság és a bíróság a Szabs. tv-ben megállapított feltételek fennállása esetén köteles a szabálysértési eljárást lefolytatni. (Hivatalból való eljárás) Senki sem tekinthető szabálysértés elkövetésében felelősnek mindaddig, amíg szabálysértési felelősségét a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. (Az ártatlanság vélelme) A bizonyítási teher a szabálysértési hatóságot terheli; senki sem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen illetve önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.(Önvádra kötelezés tilalma) Az eljárás alá vont személyt megilleti a védekezés joga (a szabálysértési hatóság és a bíróság köteles biztosítani, hogy az eljárás alá vont személy a Szabs. törvényben meghatározott módon védekezhessen) Ha a törvény kivételt nem tesz, jogorvoslatnak van helye a határozatok, intézkedések ellen illetőleg az intézkedések elmulasztása miatt, ugyanakkor erről a jogáról az eljárás alá vont személy írásban lemondhat.(Jogorvoslati jogosultság) Nyelvhasználat joga: az eljárás nyelve magyar; senkit sem érhet hátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt; az anyanyelvét (stb.) szóban és írásban mindenki használhatja.
Kritikák
A Magyar Helsinki Bizottság 2016-ban jelentést adott ki a szabálysértési törvény és egyes önkormányzati rendeketek alkalmazásának egyes következményeiről, amelyben - többek között - a legszegényebbeket sújtó tényállásoknak neveznek egyes, véleményük szerint a társadalomra valójában nem vagy csekély mértékben veszélyes, a jogalkotó szerint a társadalmat „irritáló” cselekményeket kriminalizálnak. Ilyenek például a következők: • önkényes beköltözés, • koldulás, • életvitelszerű közterületen tartózkodás szabályainak megsértése, • köztisztasági szabálysértés, • tulajdon elleni szabálysértés egyes esetei (lomtalanítás, kukázás).https://szabalysertes.hu/wp-content/uploads/2017/05/Helsinki_Bizottsag_Szabalysertesipar_2016_aprilis-1.pdf
Büntetések és intézkedések
A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések