Borsos család

bélyeg|300px|A Borsos család címere

A Borsos család régi magyar kisbirtokos nemesi család, amely Zala vármegyéből ered és több vármegyébe elszármazott.

Története A Borsos család címeres nemeslevelét Zala vármegye 1647. november 9-ei, Körmenden tartott közgyűlésén hirdették ki. A közgyűlésen bemutatták III. Ferdinánd magyar király 1647. február 7-én, Pozsonyban kelt beleegyező levelét gróf alsólendvai Bánffy Kristóf özvegye, trakostyáni Draskovits Ilona 1646. június 21-én, Bad Radkersburgban kelt örökvallásáról (fassio perennalis), amelynek erejével Alsószenterzsébeten az általuk lakott jobbágytelket, továbbá az Alsólendvához tartozó Lakos helységben egy jobbágy telket 170 tallérért zálog címén Borsos Tamásnak, feleségének Balaskó Ilonának, lányának, Katalinnak és testvéreinek, Borsos Benedeknek, Istvánnak és Györgynek átengedett azzal, hogy nevezettek személyükben nemesek akarnak lenni.Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. II. 1611-1655., Zalai gyűjtemény, 39. Zalaegerszeg, 1996. 98. o. A család címeres nemeslevele 1646. október 1-én Pozsonyban kelt. A család több vármegyébe is elszármazott, a család tagjai közül többen viseltek helyi, megyei és országos tisztséget.

Zala vármegyei ágak A család Zala vármegyében maradt tagjairól keveset tudunk. Az ősi családi fészek Alsószenterzsébet, ahonnan a család elszármazott Zala vármegye Alsólendvai járásának több településére. A család leszármazottait 1728-ban már megtaláljuk Kerkabarabáson, Külsősárdon és Reszneken, 1790-ben Alsólendván írják össze a Külsősárdról származó Borsos Istvánt, 1808-tól szerepelnek a nemesek között Zalabaksán és Cupon, ahova Külsősárdról Borsos János telepedett le.

Az 1728-ban, akkor még csak Sárdnak nevezett településen összeírt Borsos Bálint és Mihály alapítói voltak a valamikor 1718 és 1738 között Belsősárdból kivált Külsősárdnak, 1738-ban már Külsősárdon írják össze őket nemesként.

A család tagjainak más vármegyékbe való elszármazása a zala vármegyei ág vonatkozásában is jellemző volt.

Borsos Márton, András, István és Ferenc nemességét az 1646-ban kelt címeres nemeslevél alapján Veszprém vármegye 1715. december 17-én Pápán tartott közgyűlésén hirdették ki. A négy testvér a nemességszerző Borsos Tamástól származtatta magát. Az 1715-ös országos összeírás Pápán Mártont és Andrást eltiltott csapóként, Istvánt eltiltott szabóként említi. Öt évvel később, 1720-ban András és István már telket bíró nemesként szerepel az összeírásban. Borsos Márton a pápai református egyház pénztárnoki és gondnoki tisztségét is viselte. Márton lánya, Katalin, szentgyörgyvölgyi Zsoldos Boldizsár felesége. Katalin unokái, szentgyörgyvölgyi Zsoldos János (Köveskál, 1767. május 2. – Pápa, 1832. május 12.) Veszprém megye főorvosa és szentgyörgyvölgyi Zsoldos Katalin (Pápa, 1774 – Pápa, 1830. március 12.),Zsoldos Katalin halotti bejegyzése, Pápa ref. egyházközség halotti anyakönyve, 1830. év. Mándi Márton István tanár, filozófus és nyelvész, a Pápai Református Kollégium felvirágoztatójának felesége.

Alsószenterzsébetről származott Borsos György fia, Benedek, aki szabó mesterséget tanult Pápán. Benedek fiai, István, János és György Pápán éltek, nemességüket Veszprém vármegye előtt 1765-ben igazolták, magukat a nemességet szerző Borsos Tamástól származtatva. Benedek, Imre nevű testvérének dédunokái 1765-ben Csesztregen éltek.

Benedek főága Borsos Benedek 1687-ben és 1690-ben a szentgróti végvár hadnagyaként írt levelet Batthyány II. Ádám, a Dunántúli hadak főgenerálisa részére. Batthyány II. Ádám oldalán részt vett 1686-ban Buda visszafoglalásában és jelen volt Kanizsa felszabadításánál 1690-ben. Benedek, György nevű fiától származó unokái, György, András és Ferenc.

György ága Borsos György Zala vármegyéből Erdőhorvátiba költözött. György fiai, János ( – Erdőhorváti, 1825. október 8.) Erdőhorvátiban, András pedig Bodrogkeresztúron élt, nemességüket Zala vármegye 1807. június 22-én kelt bizonyítványa alapján, Abaúj vármegyében 1807. szeptember 1-én hirdették ki. János fia, György ( – Erdőhorváti, 1868. szeptember 5.). György fia, György (Erdőhorváti, 1819. – Tiszanagyfalu, 1881. május 26.) református tanító Tarcalon, később községi jegyző Taktabájon és Tiszanagyfaluban.

András ága Borsos András Zala vármegyéből Erdőhorvátiba települt. András fiai, János és András. János Nagygéresre települt. János fia, János (Nagygéres, 1782. június 22. – ) nemességét Zala vármegye 1842. április 11-én kelt bizonyítványa alapján, 1842. november 30-án hirdették ki Zemplén vármegyében. János fiai, Péter és József. Péter (Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.) fia, György (Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.) gazdatiszt. György fiai, István (Vajdácska, 1872. augusztus 14.Borsos István születése, Vajdácska ref. egyházközség anyakönyve, 15/1872. folyószám. – Morgantown, 1943. május 8.)Borsos István angol nyelvű halotti bizonyítványa az Amerikai Egyesült Államokban működő magyar református lelkész és József Kálmán (Makkoshotyka, 1875. november 13.Borsos József Kálmán születése, Makkoshotyka ref. egyházközség anyakönyve, 3/1875. folyószám. – ) királyi ügyész, a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke. József fiai, József Zoltán (Sátoraljaújhely, 1901. január 6. – Budapest, 1981. július 5.) építőmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora és Béla Sándor (Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október) művészettörténész, építészmérnök.

Borsos József, a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke és fiai, József és Béla nemességét a Belügyminisztérium 1938-ban igazolta. A család ezen ága a szentgróthi előnevet használta, feltehetően a család őse, Borsos Benedek, a szentgróti végvár hadnagyának emléke előtt tisztelegve.

Ferenc ága Borsos Ferenc ( – Zalaszentgrót, 1763) Aranyodban élt, ahol Zala vármegye 1759-ben tartott nemességvizsgálata során igazolta nemességét. Ferenc fiai, György (Zalaszentgrót, 1731. április 17. – ), lovas tizedes az Eszterházy Huszárezredben, előbb Erdőbényébe, utóbb Kaposra települt, Zala vármegye 1773-ban tartott nemességvizsgálata során igazolta nemességét, Ferenc (Zalaszentgrót, 1733. augusztus 4. – ) és Pál (Zalaszentgrót, 1744. december 14. – ), aki szintén az Eszterházy Huszárezredben szolgált katonaként.

György főága Borsos György 1666. január 13-án szerepel Csajágon a nemesek között. György fiai, János, Gergely és Márton, akik 1683-ban közösen veszik meg a Csajágtól nem messze fekvő Sári pusztát.

János ága Borsos János feleségével, Őrsi Margittal, fiával, Istvánnal, Zsuzsanna nevű lányával, valamint rokonaival, Bándi Imrével, annak feleségével, Szy Judittal és gyermekeivel, Erzsébettel és Judittal I. Lipót magyar királytól kapott címeres nemeslevelet, amely 1676. május 1-én kelt Bécsben. A nemességszerzést még abban az évben kihirdették Veszprém vármegye közgyűlésén. A nemességet szerző János testvéreivel, Gergellyel és Mártonnal 1683-ban vásárolta meg Sári pusztát. János fiai, János és István, lánya, Zsuzsanna.

János gyermekeit, Borsos Istvánt, Szomjú István feleségét, Borsos Annát és szentkirályszabadjai Rosos János feleségét, Borsos Juditot Pálffy Miklós nádor parancsára 1726-ban iktatták be sári pusztai birtokukba. Szomjú Istvánné Borsos Anna, Vikár Béla, magyar etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a Kalevala műfordítójának, illetve kenesei Kenessey Béla építőmérnök, vízmérnök, miniszteri tanácsos, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakjának egyik szépanyja, valamint abai Arany Bálint (Aba, 1854. február 28. – Gyömrő, 1943. január 16.), somogyviszlói, később rinyaújlaki református tanító, elemi iskolai igazgató, a református egyházi zsinat képviselőjének és az Országos Református Tanítóegyesület díszelnökének egyik ükanyja.

Zsuzsanna nemes Bándi István felesége, csajági Csajághy Károly, kúriai bírói címmel kitüntetett bíró, a Veszprémi Királyi Törvényszék elnökének, a Magyar Országos Dalosszövetség alelnökének szépanyja.

István fiai, János és István. János fiai, János, István, György és Mihály, nemességüket Fejér vármegye 1769. október 9-ei, valamint Tolna vármegye 1770. január 4-ei közgyűlésén hirdették ki.

János alága Borsos János Cecén telepedett le. János fiai közül Pál ( – Sáregres, 1835. november 4.) Sáregresre költözött, József (Cece, 1778. április 22. – ) pedig uradalmi tiszttartó volt a Zichy család fejér vármegyei és a Gyürky család nógrád vármegyei és temes vármegyei birtokain, később Baján telepedett le, részére Fejér vármegye 1822. március 11-12. között tartott közgyűlése állított ki nemesi bizonyságlevelet. János lánya, Judit Szederkényi György kálozi református lelkész felesége, nemes Kulifay Elek tordinci református lelkész és egyházszervező anyai nagyanyja.

György alága Borsos György ( – Pálfa, 1790. október 22.) Pálfán telepedett le. György fia, György ( – Pálfa, 1786. december 15.). György lánya, Sára (Pálfa, 1777. július 24. – Pálfa, 1838. december 12.) Porteleki István felesége, Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjának egyik ősanyja.

Mihály alága Borsos Mihály ( – Bölcske, 1776. december 11.) 1752-től cecei, majd 1760 és 1772 között bölcskei református lelkész. Mihály fiai, Mihály jászkiséri ügyvéd, Sándor túrkevei, később abádszalóki jegyző és Pál bölcskei lakos részére Tolna vármegye állított ki bizonyságlevelet 1801. szeptember 10-én, amivel nemességüket igazolták Heves vármegyében. Sándor fia, Károly lippai tímár nemességét az 1801-ben kelt bizonyságlevél alapján hirdették ki Temes vármegye 1829. szeptember 14-én tartott közgyűlésén.

Tekintettel arra, hogy az egyházi anyakönyvek nem minden esetben állnak rendelkezésre a családfa nem minden ága köthető össze egyértelműen.

A család Cecére telepedett ágából származik Borsos Sándor (Dömsöd, 1813. szeptember 3. – Dudar, 1865. április 4.), aki 1846 és 1864 között református tanító volt Dudaron.

Gergely ága Borsos Gergely fiaitól, Györgytől, Pétertől és Gergelytől származó unokáinak nemességét 1768. augusztus 22-én hirdették ki Veszprém vármegyében.

György alága György volt a szépapja Endre (Csajág, 1869. február 15. – ), enyingi református tanítónak és Dezső (Csajág, 1882. december 20. – ), balatonkenesei jegyzőnek.

Gergely alága Gergely fiától, Mihálytól származtatja magát Borsos Endre közigazgatási bíró, a Közigazgatási Bíróság elnöke, lakásügyi kormánybiztos, a budai református egyházközség főgondnoka, az által 1943-ban indított nemességvizsgálat során. Az eljárás nem járt sikerrel, ugyanis a Belügyminisztérium nem látta igazoltnak, azt a családi emlékezetben megmaradt eredettörténetet, miszerint Mihály fia, Mihály (Csajág, 1742. április 27. – ) nagyapja volt István (Kocs, 1798. december 26. – Nagysáp, 1880. december 19.) nagysápi református iskolamesternek, akinek fia, István (Nagysáp, 1840. június 25. – Nagysáp, 1891. március 14.) ászári, később nagysápi református iskolamester, a kérelmező édesapja volt. A dokumentumok hiányara tekintettel a család eredete nem állapítható meg kétséget kizáróan, ugyanakkor a nemességvizsgálati eljárásban a család egyes tagjai és más tanúk által megfogalmazott vallomások azt látszanak igazolni, hogy az a Csajágon honos nemesi családból származik.MNL OL Y 1 – 1943 – 799. jelzet