thumb|right|222px|Hegyvidéki tűlevelű erdő (Vaccinio-Piceetea) Csehországban, a Krušná hora fennsíkon

thumb|500px|left|A 14 szárazföldi biom a WWF szerint

Növénytársulásaik

A tűlevelű erdők és rokon társulások (Abieti-Piceea Hadač 1967) divízió a növénytársulástan egyik alapkategóriája. Borhidi Attila (2003) felosztása szerint ez a taxon Magyarország növénytársulásainak 13. nagy csoportja.

A Kárpát-medencében a fenyvesek alapvetően extrazonális helyzetűek; igazi változatosságuk a hideg mérsékelt égövben figyelhető meg. Hazánkban csak három társulástani osztályuk fordul elő: a xeroterm fenyvesek (alpesi és nyugat-balkáni xeroterm fenyvesek, Erico-Pinetea), I. Horvat 1959 egyetlen fitocönológiai renddel: melegkedvelő fenyvesek (Erico-Pinetalia), I. Horvat 1959 kontinentális xeroterm fenyvesek (szubkontinentális-kontinentális, mészkedvelő erdeifenyvesek, Pulsatillo-Pinetea), Oberd. in Oberd. et al. 1967 egyetlen fitocönológiai renddel: kontinentális mészkedvelő erdeifenyvesek (Pulsatillo-Pinetalia), Oberd. in Oberd. et al. 1967 hegyvidéki tűlevelű erdők (mészkerülő és lápi tűlevelű erdők, Vaccinio-Piceetea), Br.-Bl. in Br.-Bl. et al. 1939 ugyancsak egyetlen fitocönológiai renddel: lucosok és acidofil tűlevelű erdők (Piceetalia excelsae), Pawlowski in Pawlowski et al. 1928

Földrajzi helyzetük

Az összes tűlevelű erdő az északi féltekén, zömmel a mérsékelt égövben alakult ki. Ennek fő oka, hogy a fenyőfélék (Pinaceae) a déli féltekén nem terjedtek el.

A biomoknak a WWF által felosztása szerint (ábra) a tűlevelű erdők három biomra jellemzőek: a trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdők a mérsékelt övi tűlevelű erdők és a tajga (északi erdők) élőhelyeire. Magyarul ez a megkülönböztetés problémás, mivel a magyar szaknyelv (tartalmilag helyesen) a tajgát tekinti a „mérsékelt övi tűlevelű erdő” alaptípusának.

Tajga

A tajga a Föld legnagyobb területet foglaló biomja az északi féltekén a mérsékelt övi lomberdők és a tundra között.

Mérsékelt övi tűlevelű erdők

A szűkebb értelemben (tehát a tajga nélkül) vett mérsékelt övi tűlevelű erdők a mérsékelt övi lombhullató erdők övében, intrazonálisan jelennek meg. Ebbe a kategóriába több, egymástól eltérő erdőtípust soroltak be: a mérsékelt övi hegyvidéki erdőket a hegyvidékeken találjuk a lombos erdők és a fahatár között, a sok csapadékot kapó hegyvidékeken alakultak ki a mérsékelt övi esőerdők: Észak- és Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékének csapadékos tájain, Japánban, Új-Zélandon.

Ezekben az erdőtípusokban tűlevelűek, örökzöld és lombhullató fafajok egyaránt nőhetnek. Jellegzetes nemzetségeik: az álciprusok (Chamaecyparis), a mamutfenyőformák (Sequoioideae) és egyéb fenyők (Pinus, Picea). Jellemzően több bennük a bennszülött faj, mint a mérsékelt övi lomberdőkben.

Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdők

Ezek a tűlevelűek által uralt, zárt lombsátrú trópusi erdők leginkább Mexikó egyes területeire és a Karib-tenger némely szigeteire jellemzőek; ezek mellett Délkelet-Ázsiában fordulnak elő. Sok helyen kéttűs fenyők (Pinus spp.) és tölgyek (Quercus spp.) uralják őket. Sok bennszülött növény- állat és zuzmófaj él bennük, különösen idősebb állományaikban. A vándorló lepke- és madárfajok kedvelt pihenőhelyei. Szárazabb típusaik gyakran kigyulladnak.

Jegyzetek

Források

Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai Kevey Balázs, 2008: Magyarország erdőtársulásai

Kategória:Növényföldrajz