Az IFA W50 az egykori keletnémet Industrieverband Fahrzeugbau 1965-ben bemutatott tehergépjárműve. A „W” betű a gyártás helyére, Werdaura, az 50-es szám pedig a terhelhetőségére (kb. 50 mázsa) utal. Eredetileg egy W45 típusú tehergépkocsiBilder aus der Kategorie „IFA LKW W45“ ifa-tours.de készült az IFA egyik autóbusza, a H6B alapján 1962-ben, mely számos módosítás után ért sorozatgyártásra kész formába már W50 néven egy évvel később.Teherautó parasztoknak vezess.hu, 2013. október 15. Gyártása során a KGST államain belül az egyik legnépszerűbb teherautóvá vált, de a világ számos egyéb országába is eljutott: több mint 40 országba exportálták, 240 országspecifikus modell előállításával.
Műszaki jellemzői
Motor bélyegkép|263px|jobbra|IFA W45, a W50 prototípusa Az IFA W50 erőforrása egy négyütemű, vízhűtéses, négyhengeres dízelmotor. Névleges teljesítménye 81-92 kW. A motor összlökettérfogata 6560 cm³. Típuskódja: „4 VD 14,5/12-1 SRW”. A W50-es motorjának egyik nagy újdonsága volt, hogy az MAN által szabadalmaztatott gömb alakú égésteret használta, ami kedvezőbb égési folyamatokat garantált, a korábbi, osztott égésterű technológiákhoz képest. Izzítását a szívótorokban helyezték el, gázolaj-ködösítő funkcióval ellátva. Felszereltségtől függően többféle űrtartalmú olajkarterrel szerelték őket, de mindegyik változatnál széria volt az olaj-víz hőcserélő, ami a motorolaj optimális hőmérsékletét szabályozta. A motor hűtése folyadékhűtés, automatikusan vezérelt, mágneskuplungos hűtőventilátorral, és termosztáttal. Az akkori teherautó építési szokásokat követve, az IFA motorja a két ülés között, a kabinba beékelődve kapott helyet. A fülkében az elkülönítést egy felnyitható motortakaróval oldották meg, melynek felnyitása során könnyedén elérhetővé vált a nívópálca, vagy a szívócsonk, a hidegindító spray bejuttatására. Érdekesség, hogy a magas motorelhelyezés miatt az erőforrás nem vízszintesen került beépítésre, hanem néhány fokkal hátrafelé döntve, mert csak így tudták tartósan összekötni a hajtáslánc többi elemével. A motorfék-hatás növelésére a motort kipufogófékkel látták el. Hosszú gyártási időtartama során az IFA W50 motorja számos helyre beépítésre került. Egyszerű felépítése, igénytelensége, megbízhatósága, és kedvező teljesítménygörbéje miatt többek között a Fortschritt traktorok és betakarítógépek motorjaként is használták, de a hazai gyártású, Ikarus 211-es autóbuszba is a W50-es erőforrása került.
Váltó és hajtáslánc A motort a váltóról egy egytárcsás, száraz, mechanikus, rásegítés nélküli tengelykapcsoló választotta le. A sebességváltó egy öt előre, egy hátrameneti fokozatú, részben szinkronizált váltómű. Osztóműve felező funkcióval volt ellátva, és amennyiben a jármű összkerékhajtású volt (W50 LA), egyben az első kerekek meghajtását is ez kapcsolta. Beszállítója a VEB Brandenburgi Sebességváltógyár volt, ami többek között, a későbbi L60-nak is szállított hajtóműveket. Mind a váltó, mind az osztómű mechanikus működtetésű. Kapcsolható TLT állt rendelkezésre, a felépítmények üzemeltetésére. Mindegyik differenciálmű pneumatikus differenciálzárral volt szerelve.
Váz és felfüggesztés Az IFA W50 létraváza lehetővé tett rendkívül sokféle típusvariáció gyártását. Rugózása: félelliptikus laprugók, hidraulikus lengéscsillapítókkal. A kormánymű mechanikus, golyósoros, későbbiekben opcionálisan hidraulikus rásegítéssel szerelt rendszer. Mindegyik változat ugyanarra az alvázra épült.
Fékrendszer Hidropneumatikusan működtetett fékek, kétkörös, vagy egykörös pótkocsifék-csatlakoztatási lehetőségekkel. Automatikus utánállítású fékbetétek, szimplex dobfékekben. Az IFA fékrendszerének sajátossága, hogy a pneumatikus rendszer használata mellett a hidraulikus részegységeket is meghagyták. Így ugyan nem volt szükség nagy légnyomásra a fékek működtetésére, azonban, ha a rendszer bármelyik eleme megsérült, a fékrendszer üzemképtelenné vált. A tehergépjármű rögzítőfékje egy pneumatikus működtetésű rugóerőtárolós fék, mely a hátsó kerekekre hatott. A pneumatikus rendszer meghibásodása esetén mechanikusan lehetett oldani, így mozgathatóvá téve a járművet. A teherautó lábfékszelepe működéskor egy jól beazonosítható sziszegő hangot adott ki, ami jellegzetesség erősen rögzült az IFA W50 arculatával.
Vezetőfülke bélyegkép|217x217px|A korai modelleket minimális műszerezettség jellemezte Az IFA jól ismert, ikonikus fülkéje nem kínált nagy komfortot a benne utazóknak. Az alacsony belmagasság miatt a magas járművezetőknek meglehetősen kényelmetlen lehetett az üzemeltetés, ugyanakkor, abban az időkben ez egy általános teherautóépítési szokás volt. Az ülések között elhelyezett motor hőtermelése miatt a hidegebb időkben sem volt feltétlenül szükséges a fűtésrendszer működtetése, azonban nyáron ez csak tovább rontotta az amúgy sem túl sofőrbarát körülményeket. A kezelőszervek keletnémet gyártású alkatrészek, melyek még sok más típusban visszaköszönnek. A műszerfal ergonomikus, jól átlátható. Bár nincs belőlük sok, de megszokást igényelnek a visszajelző-lámpák, mert a W50 műszerfalánál még nem használtak piktogramokat. A gyártás folyamán szériafelszereltség lett a fordulatszámmérő, és még sok egyéb műszerrel bővült a felhozatal. A vezetőülés rugózott. Elektromos ventilátor biztosította a fűtést, melynek hőmérsékletét kívülről lehetett állítani, a fűtőradiátorok előtti légterelő zsaluk segítségével. Négyfajta fülketípussal készült, a rövid nappali fülkén kívül kétajtós hosszított, négyajtós dupla és hosszított négyajtós dupla fülkével is. Az ADK típusú autódarus verzió daruját a nappali vezetőfülke hátrafelé néző utasüléséről lehetett vezérelni, ezért itt a fülke hátuljára nagyobb hátsó ablakok kerültek.
Elektromos rendszer 12 voltos rendszer, két darab 135 Ah kapacitású ólomakkumulátorral. A generátor teljesítménye 500 W. Az indítómotor 24 voltos, teljesítménye: 2,9 kW. 7 pólusú pótkocsi csatlakozó.
Típusváltozatok Az IFA W50-t népszerűsége miatt rendkívül sokféle felépítménnyel gyártották. Az egyszerű, moduláris felépítés, és a TLT meghajtás miatt a járóképes alvázra a terhelhetőségéig tulajdonképpen bármit rá lehetett építeni. A típus 4×2 és 4×4 kerékképlettel is készült. A jármű nagyon kedvelt volt a mezőgazdasági alkalmazásokban jó terepképességei miatt, ezért nagy mennyiségben, számos változatban készültek billenőplatós felépítményekkel, de készült fix platós (ponyvás), tartálykocsi, dobozos felépítményű, hűtőkocsi és nyerges vontató kivitelekben is. Ugyancsak kedvelt volt a kommunális felhasználása, többek között mint tűzoltóautó, szemeteskocsi, de ezeken kívül nagyobb számban készültek különböző darus felépítménnyel szerelt típusok is. Ilyen volt például a Takraf által gyártott darufelépítménnyel szerelt ADK-70 és ADK-80 autódaru, vagy a Kaposvári Gépgyártó, Granab licenc alapján gyártott, „KCR” önrakodó daruval szerelt, fixplatós változatai, melyek Magyarországon is népszerű gépek voltak. Prototípusként háromtengelyes verzió is készült, gyártásba sosem került.Bilder aus der Kategorie „IFA LKW Prototypen“ ifa-tours.de
Műszaki adatok Motor típusa:4 VD 14,5/12-1 SRWNévleges teljesítmény:92 kW 125 LELegnagyobb forgatónyomaték:430 NmÖssz-lökettérfogat:6,56 lHengerszám:4Névleges fordulatszáma:2300 1/minFurat/löket:120/145 mmSebességfokozatok száma:5+1Jármű hossza:5760 mmMagassága:2800 mmNyomtáv elöl/hátul:1900/1950 mmTengelytáv:3200 mmLegkisebb fordulókör átmérője:16,15 mHasznos teher, személyekkel:4600 kgMenetkész saját tömeg:5750 kgMegengedett vontatható tömeg:12000 kgTüzelőanyag tartály térfogata:150 lNévleges elektromos feszültség:12 VAkkumulátor2 × 135 Ah
Jegyzetek
További információk Teherautó parasztoknak vezess.hu, 2013. október 15. Frank Rönicke: IFA W 50 / L 60 – Die DDR-Frontlenker-Legende, Motorbuch Verlag,
Kategória:IFA modellek Kategória:Tehergépkocsik