A szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény ( , ) egy megnemtámadási paktum volt a Szovjetunió és Lengyelország között. Ezt a nemzetközi szerződést 1932-ben Lengyelország és a Szovjetunió képviselői írták alá, amelyet a Szovjetunió 1939. szeptember 17-én, Lengyelország német és szovjet katonai lerohanása és megszállása során egyoldalúan felrúgott.
Háttér A lengyel–szovjet háború után a lengyel államvezetés „egyenlő távolságot” próbált tartani a két szomszédos nagyhatalomtól, Németországtól és a Szovjetuniótól. A legtöbb lengyel politikus mindkét oldalon – jobb és baloldalon egyaránt – úgy gondolta, hogy Lengyelországnak elsősorban a Franciaországgal fennálló, az első világháború után 1921-ben kötött kulcsfontosságú francia–lengyel szövetségre kell támaszkodnia; nem pedig Németországhoz, vagy a Szovjetunióhoz közelednie.
A kétoldalú kapcsolatok helyreállítása és javítása érdekében a lengyelek tárgyalásokba kezdtek a szovjetekkel 1926. januárban, hogy megújítsák a rigai békében foglaltakat és előkészítsenek egy új megnemtámadási szerződést. A lengyelek arra törekedtek, hogy az egyensúly érdekében ugyanolyan szerződési feltételeket érjenek el, mint amilyet Németországnál már elértek. Azonban a lengyel–szovjet tárgyalások megszakadtak 1927 júniusában, miután Anglia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és meggyilkolták a szovjetek teljhatalmú képviselőjét Pjotr Vojkovot Varsóban. 1928-tól Lengyelország a Kellogg–Briand-paktumot alkalmazta a kétoldalú kapcsolatokban.
A lengyel–szovjet tárgyalásokat 1931-ben folytatták Moszkvában. Az egyezményt végül 1932. július 25-én írták alá, három évre szóló hatállyal; 1932. december 23-án Varsóban cserélték ki és ugyanezen a napon hatályba is lépett. A Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányai közé 1933. január 9-én vették fel.League of Nations Treaty Series,vol. 136, pp. 42-53.
1934. május 5-én módosítások nélkül 1945. december 31-ig meghosszabbították az egyezményt. Többek között a felek megállapodtak abban, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról a kétoldalú kapcsolataikban, felmerülő vitáikat tárgyalások útján oldják meg és nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló fegyveres összetűzésekben vagy szövetségekben.
1938. szeptember 23-án a Szovjetunió jegyzéket küldött a lengyel kormánynak, amelyben arról tájékoztatta, hogy az egyezmény semmisnek tekintendő abban az esetben, ha Lengyelország részt vesz Csehszlovákia megszállásában . A diplomáciai fenyegetést nem követték további lépések; a szovjet kormány október 31-én kijelentette – amikor Lengyelország elfoglalta Zaolzie körzetét – hogy az egyezmény mégis hatályban marad , és ezt a két hatalom 1938. november 26-án meg is erősítette . A szerződést végül a szovjetek 1939. szeptember 17-én szegték meg, amikor a németekkel együtt megszállták és felosztották Lengyelországot egymás között, a Molotov–Ribbentrop-egyezmény titkos záradékában leírtakkal megegyezően.
A szerződést akkoriban a lengyel diplomácia jelentős sikerének tartották, amelyet nagymértékben gyengített ugyan a Németországgal folytatott vámháború, a versailles-i békeszerződés egyes részeinek megszegése és a Franciaországgal meglazult kapcsolatok. A szerződés megerősítette a lengyel tárgyalási pozíciót a Németországgal folyó tárgyalásokon, ennek eredményeként 18 hónappal később aláírták a német–lengyel megnemtámadási egyezményt.
Irodalom
Jegyzetek
Fordítás
További információk A szovjet-lengyel megnemtámadási szerződés teljes szövege
Kapcsolódó szócikkek Szovjet–finn megnemtámadási egyezmény A kölcsönös segítségnyújtásról szóló francia–szovjet szerződés Német–lengyel megnemtámadásii egyezmény Szovjet–japán semlegességi egyezmény Budapesti memorandum elnevezésű nemzetközi szerződés
Kategória:1932 Kategória:Nemzetközi szerződések Kategória:Lengyelország 20. századi történelme Kategória:A Szovjetunió történelme Kategória:A második világháború diplomáciája