Jakob Friedrich Fries (Barby, Poroszország, 1773. augusztus 23. – Jéna, 1843. augusztus 10.) német filozófus, a német idealizmus kiemelkedő képviselője.
Életútja Nevelését a Herrnhuti testvérgyülekezet teológusai irányították. A gyülekezet szemináriumában ismerkedett meg Kant tanaival, melyek nagy hatást gyakoroltak rá.
A lipcsei egyetemen filozófiát hallgatott, majd Jénába ment, ahol 1801-ben magántanár lett. 1803–1804-ben beutazta Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. 1805-től a filozófia és a matematika tanára volt a Heidelbergi Egyetemen, onnan 1816-ban meghívták Jénába a filozófia tanárának. Részvételét egy wartburgi rendezvényen 1817-ben izgatásnak ítélték, ezért két évvel később felfüggesztették állásából. 1824-ben újra a fizika és a matematika tanára lett, filozófiát csak a következő évtől adhatott elő.
Jakob Friedrich Fries Kant tanításait a pszichológia szellemében értelmezte, a filozófia alapjául a pszichológiai antropológiát tartotta. Filozófia rendszerét antropologizmusnak vagy pszichologizmusnak nevezik. Rendszere Friedrich Jacobinak a teizmus talaján álló hitfilozófiáját Immanuel Kant kritikai nézeteivel igyekszik összeegyeztetni. Kiinduló pontja, hogy csak a posteriori, belső tapasztalat útján tudhatjuk meg, hogy a priori ismereteink vannak. A belső tapasztalatokon nyugvó lélektan lehet tehát egyedül a bölcselkedés alapja.
Rendszerének három fő tétele:
az érzéki világ, mely mindenestül a természet törvényeinek van alávetve, csupán jelenség, ez az ismeret elve; e jelenség azonban másrészt nem pusztán látszat, hanem magánvalókon alapul; tudásunk tökéletlensége a tökéletesnek eszméihez vezet el bennünket, ez a hitnek elve; végül az érzéki világ a magánvalóknak jelensége, megjelenése, ez a sejtés elve.
Hatása Jakob Friedrich Fries filozófiai nézeteinek számos követője volt, közéjük tartozik: Friedrich van Calker filozófus (1790–1870) Ernst Sigismund Mirbt filozófus (1799–1847) Ernst Friedrich Apelt filozófus (1812–1859) Ernst Hallier filozófus, botanikus (1831–1904) Wilhelm Martin Leberecht de Wette teológus (1780–1849) Friedrich Ernst Theodor Schmid klasszika-filológus (1798–1877) Matthias Jacob Schleiden botanikus (1804–1881) Oskar Schlömilch matematikus (1823–1901) 1847-49-ben két füzet jelent meg: Abhandlung d. Fr. Schule, melyekben követői értelmezték tanait. 1873-ban Jénában mellszobrot állítottak emlékére. Fries rendszere később a neokantianizmus filozófiai irányzathoz tartozó Leonard Nelsonra volt hatással, aki iskolát teremtett (neo-Friesian School).
Műveiből Reinhold, Fichte und Schelling (Lipcse, 1803) System der Philosophie als evidente Wissenschaft (Lipcse, 1804) Wissen, Glaube u. Ahnung (Jena, 1805) Neue oder anthropologische Kritik d. Vernunft (3 kötet. Heidelberg, 1806-07, 2. kiadás, 1828–1831) System d. Logik (Heidelberg, 1811) Von deutscher Phil. Art u. Kunst, ein Votum für Jacobi gegen Schelling (Heidelberg 1812) Handbuch der praktischen Philosophie (1. kötet: 1817, 2. kötet: 1832) Handbuch der psychischen Anthropologie (2 kötet, Jéna, 1820 és 1821) Die mathematische Naturphilosophie (Heidelberg, 1822) System d. Metaphys ique (Heidelberg, 1824) Die Geschichte der Philosophie, dargestellt nach d. Fortschriften ihrer wissensch. Entwickelung (2 kötet, Halle, 1837 és 1840) Filozófiai regénye, melyben különösen a hitről és a vallásról való fogalmait fejtegeti: Julius und Evagoras, oder die Schönheit der Seele (2 kötet, Heidelberg, 1822)
Nagyobb matematikai és fizikai munkái: Versuch einer neuen Darstell. d. Theorie des Lichts und d. Warme (Scherer’s Journal, I, 1802) Entwurf des Systems der theoretischen Physik (Heidelberg, 1813) Über d. optischen Mittelpunkt im menschl. Auge (Jéna, 1839)
Jegyzetek
Források
Kategória:1773-ban született személyek Kategória:1843-ban elhunyt személyek Kategória:Német filozófusok