Klazomenai Anaxagorasz (görögül Αναξαγόρας), (i. e. 500/497 körül – i. e. 428/427 körül) preszókratikus gondolkodó, csillagász. A létező valósággal és az anyaggal kapcsolatos kutatásai miatt az antik materializmus egyik képviselőjének is tekintik. Diogenész Laertiosz úgy jellemezte, hogy ő volt az első olyan ember, aki az anyag mellé állította az értelmet.Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei II. 3.
Datálása Anaxagorasz születésének és halálának évét is csak hozzávetőlegesen tudjuk behatárolni. Diogenész Laertiosz fő művében, Apollodórosz Krónikáját idézve azt állította, hogy Anaxagorasz a 70. olümpiász idején (Kr. e. 500–497 között) született és a 88. olümpiász első évében (Kr. e. 428–427-ben) halt meg. Kr. e. 480/479 táján érkezett Athénba, ezután kezdett el filozófiával foglalkozni. Arisztotelész szerint fiatalabb volt Empedoklésznál, de munkássága alapján későbbre tehető.Arisztotelész: Metafizika I 3:984 a 11 (Halasy-Nagy József fordítása) Arisztotelész feljegyzése pontosíthatna Anaxagorasz datálásán, ha pontosan tudnánk Empedoklész születésének évét, de az ő pontos dátumait sem ismerjük. Jelenleg (olyan kutatóknak köszönhetően, mint Diels) ez kormeghatározás a legelfogadottabb.
A. E. Tylor, Anaxagorasz perének dátumáról (On the Date of the Trial of Anaxagoras) című esszéjében i. e. 500–428 közé teszi Anaxagorasz életét, az ellene indított pert pedig 450-re. Állítását több különböző érvel támasztotta alá.The Classical Quartely, II. (1971), pp. 81-87.
A harmadik elméletet Georg Fridrich UngerDie Zeitverhaltisse des Anaxagoras und Empedokles Anaxagoras; Philologus, IV. 1884 pp. 511-550 állította fel. Eszerint Anaxagorasz i. e. 533-ban született, 494-ben (Milétosz eleste után) érkezett Athénba, és ott élt az elkövetkező harminc évben. Ismertebb tanítványai Themisztoklész, Periklész és Euripidész voltak. Aigoszpotamoi meteor becsapódása után (467/6) Anaxagorasz úgy döntött, hogy az égitestekről alkotott elméletét könyvben foglalja össze. Miután megjelentette könyvét, az athéniak istentagadással vádolták meg és bebörtönözték, de tanítványa, Periklész segítségével sikerült a perzsa uralom alatt álló Lampszakoszba menekülnie, és ott halt meg i. e. 462-ben vagy 461-ben. Unger elméletét sokrétűen alátámasztotta. Egyik legfigyelemreméltóbb állítása a következő: Platón dialógusaiban (amelyek Szókratész életének idejében játszódnak le), soha nem élő, jelenlévő emberként szerepelteti Anaxagoraszt, hanem tanításait közvetítőkkel, mint például Arkhelaosszal mondatja el.
Élete és munkássága Diogenész Laertiosztól tudjuk, hogy Anaxagorasz Hégébiszulosz vagy Eubolosz fia volt és Klazomenaiból (ión kisváros Szmürna közelében), előkelő családból származott.Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története. Ford. Peredi Mária. Tercium Kiadó. 1995. Örökségéről azonban lemondott, és a természettudománynak szentelte életét.Diogenész Laertiosz: A nevezetes filozófusok élete II. 3 Theophrasztosz szerint Anaxagorasz Hégébiszulosz fia volt, és nem sokkal Empedoklész előtt született.Theophrasztosz: Phisicorum opiniones. Dox. 477-478 o.
Főként csillagászattal foglalkozott, és csillagászati ismeretei alapján előre jelzett számos természeti jelenséget. Állítólag megjövendölte egy meteor becsapódását, és földrengéseket is előre jelzett.
Körülbelül húszéves volt amikor Athénba érkezett, itt később filozófiai iskolát alapított. Athénba való érkezésének ideje és körülménye ugyancsak vitatott: egyes feljegyzések szerint Periklész apja hívta Athénba, hogy fiának a nevelője legyen. Más feljegyzések szerint Xerxész csapatával érkezett Görögországba. Ez a feltételezés igazolná a „médizmus” vádat, amellyel harminc évvel később Periklész ellenségei megvádolták.
A doxográfusokCicero, De nat. d. i. 26 (Philodémosz után), "Anaxagoras qui accepit ab Anaximene disciplinam (i. e. διήκουσε); Diog. i. 13 (R. P. 4) és ii. 6; Sztrabon, xiv. p. 645, Κλαζομένιος δ' ἦν ἀνὴρ ἐπιφανὴς Ἀναχαγόρας ὁ φυσικός, Ἀναξιμένους ὁμιλητής; Euszébiosz. P.E. 504 o.; Hist. Phil. 3; Szent Ágoston, De civ. Dei, viii. 2. szerint Anaximenész tanítványa volt. Ez azonban elég kétséges, ugyanis amikor Anaxagorasz született, Anaximenész már halott volt. Nem zárható ki, hogy közvetve hallgatta Anaximenész tanításait annak egyik tanítványától, ugyanis Theophrasztosz azt mondta róla: „Anaximenészhez hasonlóan gondolkodott.”gör. Ἀναξαγόρας μὲν γὰρ Ἡγησιβούλου Κλαζομένιος κοινωνήσας τῆς Ἀναξιμένους φιλοσοφίας κτλTheophrasztosz ezen feljegyzése igen fontos a filozófiatörténet szempontjából, ugyanis azt tudjuk meg belőle, hogy a ióniai ág, a milétoszi természetfilozófusok hagyatéka Milétosz pusztulása i. e. 494 után is tovább élt.
Művei Diogenész Laertiosz Anaxagoraszt az egyetlen művet írt szerzők közé sorolja, az egész könyv azonban nem maradt fenn. Anaxagorasz töredékei Szimplikiosznál olvashatók. Szimplikiosz azon állításából, hogy Anaxagorasz könyve csupán egy drachmáért megvásárolható volt, a filozófiatörténészek arra következtetnek, hogy nem lehetett túl hosszú. A Szimplikiosz-féle szöveg (in. phys. p. 34) arra is utal, hogy Anaxagorasz műve több részből állt.
Diogenész Laertiosz feljegyzése szerint Anaxagorasz könyvének az első sora a következő volt: „Minden dolog együtt volt; akkor hozzájárult az értelem és elrendezte.”
Pere Anaxagorasz peréről ellentmondásos feljegyzések maradtak fenn. Ha elfogadjuk phaleroni Démétriosz kronológiáját, akkor Anaxagorasz pere Periklész politikai karrierje előtt volt.Az általánosan elfogadott elmélet szerint Anaxagorasz pere a peloponnészoszi háború (431--404) előtt volt Szatürosz beszámolója szerint a vádló Thuküdidész volt, a vád pedig istentagadás és a perzsákkal szimpatizálás volt. Plutarkhosz beszámolója szerint i. e. 433-ban, egy bizonyos Diopeithész nevű ember a népgyűlés elé terjesztett egy olyan javaslatot (amit később el is fogadtak), hogy az istentagadókat és azokat, akik elméleteket alkotnak az égboltról, idézzék törvényszék elé.Plutarkhosz: Vita Periclis 32 (DK 59 A 17) Ezzel ellentétben Szatürosz a pert Periklész politikai pályafutásának elejére (i. e. 450) helyezi.
Diogenész Laertiosz Sótion Diadokhai művét idézve azt állította, hogy Anaxagoraszt Kleón ítélte el. A vád istentagadás volt, ugyanis Anaxagorasz azt állította, hogy a Nap izzó anyag. Anaxagorasz ügyvédje Periklész volt, a büntetése pedig öt talentum fizetése és száműzetés. Ugyancsak Diogenész idézi Szatürosz Életrajzok című művét, ahol az állt, hogy Thuküdidész mint Periklész ellenfelét vádolta be: nemcsak istentagadással, hanem azzal is, hogy kapcsolatot tartott fenn a médekkel („médeskedett”). Távollétében halálra ítélték.
Más feljegyzések szerintIosephus Flavius: Apión ellen II. 265. a törvénybírák halálra ítélték. A haláltól azonban megszabadította Periklész, az akkori Athén leghatalmasabb embere, aki tanítványa és barátja volt: megvesztegette a börtönőröket, és így kiszabadította. Ezt követően Anaxagorasz száműzetésbe kényszerült.
Anaxagorasz filozófiája thumb|right|330px|Anaxagorasz és Periklész Augustin-Louis Belle festménye
Anaxagorasz reakciója az eleai monizmusra meglehetősen szélsőséges volt: akárcsak Empedoklész, ő is kifogásolta a parmenidészi Egyet azonban úgy gondolta, hogy Empedoklész pluralizmusa nem ment elég messzire: az Anaxagorasz által feltételezett őskeveréknek nem volt elég csak a hagyományos ellentétpárokat, vagy csak az empedoklészi négy gyökeret tartalmaznia, hanem tartalmazta a határtalan sokaságú részt (moira) és magot (szpermata), amelyek semmiben sem hasonlítottak egymásra. John Burnet szerint, ha ezeket a magokat „elemeknek” neveznénk, akkor azt lehetne mondani, hogy a magok Anaxagorasz rendszerének az elemei, ugyanis a világ dolgai ezek alapján épülnek fel és ugyancsak ezek szerint különböznek.Burnet: Early Greek Philosophy 306 o.
Anaxagorasz írásaiban jelenik meg először az értelem nélküli anyag és az értelemmel rendelkező Ész szembeállítása. Mondhatni azt is, hogy ő volt a dualizmus egyik előfutára, s bár tanítása nem volt annyira kidolgozott, mint a későbbiekben működő Platóné, elmondható, hogy elmélete az ő korában forradalmi újításnak számított. Anaxagorasz világa lényegében két, egymástól jól elszeparálható létezőből, anyagból és Észből állt. Az anyag tudat nélküli, passzív dolog, az aktív Ész azonban képes megismerni és tetszése szerint elrendezni azt. E két dolog létezése teljes mértékben független egymástól, azonban ahhoz, hogy a jelenlegi világ létrejöhessen, szükségük van egymásra: az anyagnak az Észre, hogy az elrendezze és az Észnek az anyagra, hogy megvalósíthassa, amit akar. Kozmológiai tanítások A létezők
Anaxagorasz töredékei alapján, az Egyből származó dolgok jelenlegi állapotuk szerint három különböző kategóriába sorolhatók. Megkülönböztethetünk:
leváltakat: csillagok, Nap, Hold, levegő, aithér (B 12., B 13.). Ezek azok a dolgok melyek ma is azon formában vannak, ahogyan leváltak az ősmasszáról. szétváltakat: ilyenek például az ellentétek (B 12. B 13.). Ezek a dolgok a leváltakból jöttek létre, úgy hogy a leválás a már levált dolgon ismét megismétlődött. összekeveredetteket, vagy más néven összetetteket: például az emberek, és az összes többi élőlények (B 4.). Miután megtörtént a szétválás is, a különböző szétvált dolgok keverednek egymással így létrehoznak újabb dolgokat. Ezek azok a dolgok melyeket keletkezni és pusztulni látunk (ld. B 17.).
Az első kategória elemeit azok a dolgok alkotják, amelyek állapota nem változott a leválás óta. A második kategória elemei az előző kategória elemeinek további széthullásából származnak. Az összekeveredettek kategóriába pedig mindaz sorolható, ami akár a leváltak elemeinek keveréke, akár a szétváltak elemeinek a keveréke, vagy mindkettő: a leváltak és szétváltak kategóriákba tartozó elemek keverékéből létrejött.
Az Egy azonban tartalmazott egy további dolgot is: minden dolgok magvait (ld. B 4, 1.). Ezekről a magokról azonban nagyon keveset árult el Anaxagorasz. De azért lássuk mit is tudhatunk róluk: először is megtudjuk, hogy minden összetevődött dologban benne vannak (B 4.1), különböző formájúak, színűek és ízűek lehetnek (uo.), határtalanul sok van belőlük, valamint minden mag egyedi, azaz semennyire nem hasonlít a többi magra (B 4. 8). A magok színeinek és az ízeinek sokfélesége arról tájékoztat, hogy az ellentétek jelen vannak bennük, tehát összetett valamik kell, hogy lenniük.
Gregory Vlastos filozófiatörténész szerint Anaxagoraszt szó szerint kell érteni, ugyanis ő Empedoklésszal ellentétben nem élt költői hasonlatokkal, ő nem verset, hanem prózát írt.Vlastos: The Physical Theory of Anaxagoras (1950), 34 o. Ezért – mondja Vlastos – amikor Anaxagorasz magokat írt, akkor magokra is gondolt, úgy ahogyan a magot biológiai értelemben ismerte. Hogy jobban meg lehessen érteni, mit is értethetett Anaxagorasz a magokon, Vlastos azt javasolja, hogy nézzünk szét kortársai e témával kapcsolatos nézetei közt. Anaxagorasz kortársai, akár filozófusok, akár orvosok voltak egyet értettek abban, hogy a magok olyan alapvető elegyek, melyek egy szülő testből származnak, és amelyekből egy új egyed képes kifejlődni. Az elegy a hasonlóság elve alapján nő, fejlődik. Ez azt jelenti, hogy az elegy minden egyes alkotóeleme (része) magához veszi a környezetéből a hozzá hasonló dolgokat. Ez lehetett Anaxagorasz meglátása is a magokról, írja Vlastos, s ezt támasztja alá a B 10. töredék is: „Hogyan lehetne haj abból, ami nem haj, és hús abból, ami nem hús?”
Az Ész