George Orson Welles (Kenosha, Wisconsin, 1915. május 6. – Los Angeles, Kalifornia, 1985. október 10.) Oscar- és háromszoros Grammy-díjas színész, rádiós, színházi és filmrendező, a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban. A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as rádiójáték, és az Aranypolgár (1941) című film emelte.
Fiatalkora Apja, Richard Head Welles (1872–1930) sikeres feltaláló, anyja, Beatrice Ives Welles (1881–1924) zongoraművész volt. Apai nagyapja Orson S. Head ügyvéd volt.
Szülei hamar elváltak, édesapja Chicagóba költözött, ahol tovább folytatta feltalálói munkáját, míg az alkoholizmusa miatt abba nem hagyta. 1924-ben Welles kilencéves volt, amikor édesanyja 42 évesen meghalt egy chicagói kórházban.
Alkoholista apja ezután elvitte magával Jamaicába és a Távol-Keletre. Amikor visszatértek, egy szállodába költöztek, ami az apja tulajdonában volt. Amikor a hotel leégett, apjával együtt kénytelen volt ismét útnak indulni.
Rövid ideig járt állami iskolába Madisonban (Wisconsin), ahova negyedik osztályosként iratkozott be.
1926. szeptember 15-én lépett be a Todd Seminary for Boys magániskolába, ahonnan a bátyját, Richard Ives Wellest tíz évvel korábban kizárták helytelen viselkedése miatt. Welles itt Roger Hill tanár befolyása alá került, aki felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagította, lehetővé téve, hogy olyan témákra összpontosítson, amelyek érdekelték.
Ebben az iskolában rendezéssel is próbálkozott, a Julius Cesar előadással elnyerte a chicagói Színházi Társaság díját a vidék legjobb iskolai rendezéséért. Összesen négy évig járt ebbe az iskolába.
15 éves volt, amikor apja 1930. december 28-án, 58 éves korában meghalt, egyedül, egy chicagói szállodában. Végakaratában megnevezte gyámját a család egyik barátja, Bernstein doktor személyében.
1931-ben, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és Európába utazott. Szamárháton bejárta Írországot, s még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett.
1934-ben fesztivált rendezett Woodstockban, melyre meghívta a dublini Gate Theatre-beli barátait.
New York (1930-as évek) 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven. 1938-tól kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus és modern regények rádiós adaptációját adta elő. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre – olyan átérzéssel, hogy néhány hallgató komolyan vette. Egyes korabeli cikkek szerint pánik tört ki – ez a mítosz ma is tartja magát –, a valóságban azonban nem volt ilyesmiről szó. Welles rádióműsorát felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.
Hollywood (1940-es évek) 1939-től Welles (és a Mercury Theater stábja) Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik a történet különböző szereplőinek szemszögéből.
A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette. Csupán később – a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően – fedezték fel Welles mesterművét, és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.
Magánélete Háromszor házasodott, feleségeitől három lánya született.
1934. november 14-én feleségül vette Virginia Nicolson (1916–1996) chicagói születésű színésznőt, 1940. február 1-jén ért véget a házasságuk. Egy lányuk született, Christopher Welles Feder.
Később beleszeretett Dolores del Río mexikói színésznőbe, akinél tíz évvel volt fiatalabb. Akkor lett szerelmes belé, amikor meglátta egy filmjében. Ez az élettársi viszonya négy évig tartott (1938–1942). Del Rio 1943-ban visszatért Mexikóba, röviddel azután, hogy Welles ismét megnősült.
Második neje Rita Hayworth amerikai színésznő lett. Megszületett második lánya, Rebecca Welles Manning (1944–2004). Vele együtt szerepelt az 1943-ban készült Utazás a félelembe c. filmben. Közben Welles újra kapcsolatot tartott Dolores-szel, amikor házassága Hayworthtal teljesen boldogtalanná vált. 1947. november 10-én végérvényesen elváltak.
1955. május 8-án feleségül vette harmadik nejét, az olasz származású Welles Paola Mori (született grófnő Paola di Girifalco, 1928–1986) színésznőt. Ekkor született meg harmadik lánya, Beatrice Welles. Ez a házasság haláláig tartott.
Halála 1985. október 9-én este, egy nappal a halála előtt már rosszul érezte magát, miközben interjút készítettek vele. Szívpanaszokkal és súlyos cukorbajjal is küzdött, szívroham végzett vele. Holttestét elhamvasztották.
Válogatott filmográfia Rendezései bélyegkép|250px|jobbra|Az óra körbejár (1946) című filmben: Edward G. Robinson, Richard Long, Loretta Young, Martha Wentworth, Orson Welles, Philip Merivale, Byron Keith Hearts of Age (1934) Too Much Johnson (1938) Aranypolgár (Citizen Kane) (1941) (A Brüsszeli tizenkettő egyike.) Az Ambersonok ragyogása (The Magnificent Ambersons) (1942) (Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, illetve több részt újraforgattak, az eredeti változat elveszett) Az óra körbejár (The Stranger) (1946) A sanghaji asszony (The Lady from Shanghai) (1947) (Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változat elveszett) Macbeth (1948) (Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot nemrégiben helyreállították) Othello, a velencei mór tragédiája (1952) Bizalmas jelentés (Mr. Arkadin aka Confidential Report) (1955) (Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot 2006 áprilisában adták ki) A gonosz érintése (Touch of Evil) (1958) A per (The Trial) (1962) Falstaff (Chimes at Midnight) (1965) Halhatatlan történet (The Immortal Story) (1968) The Deep (1970) (befejezetlen) A szél másik oldala (1970-76) F for Fake (aka Vérités et mensonges) (1974)
Egyéb filmjei Swiss Family Robinson (1940) – narrátor It's All True (1942) Utazás a félelembe (Journey Into Fear) (1943) – színész, Norman Foster társrendezője Jane Eyre (1944) – színész (Rochester) Párbaj a napon (Duel in the Sun) (1946) – narrátor Monsieur Verdoux (1947) – ötlet A harmadik ember (The Third Man) (1949) – színész, dialóg Moby Dick (1956) – cameojelenet Man in the Shadow (1957) – színész Hosszú, forró nyár (1958) Will Varner Compulsion (1959) – színész A túró (La ricotta) (1962) – színész Ember az örökkévalóságnak (A Man for All Seasons) (1966) – színész I’ll Never Forget What’s’isname (1967) – színész Casino Royale (1967) – mint Bond ellensége, Le Chiffre ("Zero" vagy "The Cipher") Harc Rómáért (Kampf um Rom I) I. rész (1968) – Iustinianus Harc Rómáért (Kampf um Rom II – Der Verrat) I. rész (1969) – Iustinianus Don Quixote (1969, 1992-ben volt a bemutató) – író, rendező, színész Neretvai csata (1969) – mint Chetnik szenátor Start the Revolution Without Me (1970) – narrátor, cameojelenet A 22-es csapdája (Catch 22) (1970) – színész Waterloo (1970) – XVIII. Lajos Flame of Persia (1972) – dokumentumfilm narrátora The Muppet Movie (1979) – cameo History of the World, Part One (1981) – narrátor The Dreamers (1980–82, befejezetlen) – színész, író, rendező Transformers: The Movie (1986) – hang
Fontosabb díjak és jelölések
Oscar-díj 1942 díj: a legjobb eredeti forgatókönyv – Aranypolgár 1942 jelölés: legjobb férfi főszereplő – Aranypolgár 1942 jelölés: legjobb rendező – Aranypolgár 1971 díj: Életműdíj Cannes-i fesztivál 1952 díj: Arany Pálma – Othello, a velencei mór tragédiája 1959 díj: a legjobb férfi alakítás díja – Compulsion 1966 díj: Technikai-művészi CST-díj – Falstaff 1966 jelölés: Arany Pálma – Falstaff
Jegyzetek
Fordítás
Források Nemes Károly: Orson Welles; Gondolat, Budapest, 1977 (Szemtől szemben)
Orson Welles életrajza a prae.hu oldalon Orson Welles magánélete a Borsonline.hu oldalon Orson Welles a Lib.ke.hu oldalon Bibliográfia
További információk
Hadley Cantril: Támadás a Marsról. Tanulmány a pánik pszichológiájáról; szerk., bev. Szekfű András, közrem. Hazel Gaudet, Herta Herzog / Világok háborúja. A híres Orson Welles rádiójáték; H. G. Wells regényéből átdolg. Howard Koch, ford. Szikszay Ilona; MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp., 1970 (MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtár, 9.)
Kategória:Amerikai színészek Kategória:Amerikai filmrendezők Kategória:Oscar-díjasok Kategória:Amerikai filmproducerek Kategória:Amerikai forgatókönyvírók Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Wisconsiniak Kategória:Grammy-díjas zenészek Kategória:Oscar-életműdíjjal kitüntetett személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai