Spokane (kiejtése: ) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Spokane megyéjében elhelyezkedő város, a megye székhelye. A Spokane-i episzkopális és római katolikus egyházmegye püspöki székvárosa. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 208 916 lakosa van.
Történet bélyegkép|jobbra|Spokane 1895-ben bélyegkép|jobbra|Az 1974-es világkiállítás helyszíne A területen már 8–13 ezer évvel is éltek vadászó-gyűjtögető életmódot folytatók; a szpokén (szalisul „a nap gyermekei”) indiánok vagy ezen őslakosok, vagy az USA közepén elterülő Nagy-Alföld egykori lakóinak leszármazottai. Az első fehér telepesek kérdésére az őslakosok azt válaszolták, hogy felmenőik északról származnak. A 19. században a Northwest Fur Company két prémvadászt küldött a Sziklás-hegységtől nyugatra; őket a szpokének szent embereknek tartották, és télre a Colville folyótól északra szállást és élelmet biztosítottak nekik.
Kereskedőhely David Thompson kereskedő volt az első európai, aki a mai Washington keleti részére lépett. A férfi a mai Idaho és Montana területén egy-egy kereskedőházat (Kullyspell és Saleesh) létesített, majd nyugatra kezdett terjeszkedni. Jacques Raphael Finlay és Finan McDonald prémvadászok 1810-ben a Spokane folyó mentén létrehozták a Spokane kereskedőházat, amely 1826-ig működött. A Sziklás- és a Cascade-hegység közötti kereskedelmet tizenhat éven át biztosító helyet előbb a British North West Company, később pedig a Hudson’s Bay Company üzemeltette. Miután utóbbi vállalat felvásárolta az előbbit, a kereskedőpont feladatait a Colville erőd vette át, így a Spokane kereskedőház jelentősége csökkent.
Samuel Parker tiszteletes 1836-os jelentése alapján 800 indián élt itt. Marcus és Narcissa Whitman az indiánok és az oregoni ösvényen át érkezők számára Walla Wallától délre egészségügyi ellátóhelyet hozott létre. Miután 1847-ben a Whitman házaspárt megölték, Cushing Eells tiszteletes emlékükre megalapította a Whitman Főiskolát, valamint létrehozta a térség első templomát.
Két évvel Washington Territórium megalapítása után, 1853-ban Isaac Stevens a Millwoodtól nem messzi folyami átkelőnél békét ajánlott Spokane Garry törzsfőnöknek. Miután 1858-ban George Wright ezredes csapatai a jakima háborúban több győzelmet is arattak az őslakosok felett, egyre több telepes jelent meg a térségben.
Amerikai telepesek Az 1818-as szerződés értelmében Oregon amerikai–brit uralom alatt állt; miután az oregoni ösvényen sok telepes érkezett, a terület hovatartozásáról vita kezdődött, amelyet az 1846-os megállapodás zárt le.
Az első amerikai telepesek J.J. Downing és S.R. Scranton, akik 1871-ben települtek le a mai Spokane területén, és a vízeséstől délre fűrésztelepet létesítettek. James N. Glover és Jasper Matheney 1873-ban felismerték a terület értékességét, így a fűrésztelepet és a 65 hektáros területet négyezer dollárért megvásárolták. A két férfi megtudta, hogy a Northern Pacific Railroad Company egyik vasúti fővonala erre fog haladni, azonban az építkezés többszöri halasztása és a nyomvonal körüli viták miatt Matheney eladta részesedését Glovernek, aki később sikeres üzletember és Spokane második polgármestere lett; ma „Spokane atyjaként” ismerik.
1880-ban a helységtől 90 km-re a vasútépítés biztonsága és egy jövőbeli település kijelölése érdekében létrejött a Spokane erőd. 1881. június 30-án a vasút elérte a várost, így számos európai telepes költözött ide. Spokane 1881. november 29-én kapott városi rangot; első polgármestere Robert W. Forrest, a képviselőtestület pedig hét tagból áll; fizetésük nincs.
Miután 1883-ban aranyat, ezüstöt és ólmot találtak a környéken, számos érdeklődő jelent meg; a bányászati láz 1892-ig tartott, mivel Spokane-ben minden olcsó volt „a lovaktól a serpenyőkig”, valamint jól kiépített volt a vasúti infrastruktúra.
A város növekedése 1889. augusztus 4-ig tartott, amikor a délután hat óra után felcsapó lángokban a kereskedelmi negyed megsemmisült. A tűzoltók műszaki hiba miatt nem tudtak vízhez jutni, így a szomszédos épületek felrobbantásával próbálkoztak a lángok elfojtásával. A tűzben egy ember meghalt és 32 épület megsemmisült.
A belvárost később újjáépítették, a település neve pedig „Spokane-re” változott. David H. Stratton történész szerint ekkor a belvárosban számos irodát, bankot, üzleteket, hoteleket és más kereskedelmi egységeket emeltek. 1889 és 1896 között a Spokane folyó áradásai miatt a hat építés alatt lévő híd mindegyike leomlott. Miután az 1890-es években Roslyn bányáit bezárták, számos afroamerikai keresett itt munkát; 1890-ben két afroamerikaiaknak szánt templom is épült: egy baptista és egy episzkopális. 1892-ben a James J. Hill által alapított Great Northern Railway elérte az 1924-ben Spokane-hez csatolt Hillyardot, ezzel a terület az USA nyugati oldalának egyetlen vasúti csomópontja lett, ami sok embert vonzott ide.
20. század A helyi gazdaság növekedése az 1910-es években hirtelen megállt, a népességszám pedig csökkenésnek indult. Mivel a bányák és más természeti erőforrások a helyiektől országos cégekhez kerültek, a befektetési lehetőségek száma is csökkent. A szegényebbeken eluralkodott a nyugtalanság, mivel az ügynökségek az állásokra való jelentkezésért díjat számítottak fel, a cégek néha pedig a vesztegetés módszerével is éltek azért, hogy dolgozók nagyobb csoportját egyszerre elküldhessék a vállalatuktól. A dolgozók szakszervezetének és más egyesülések megalakulásával a bűnözés az 1890-es és 1900-as években növekedésnek indult; a szakszervezet sikerességét látva számos, a nyugati államokból származó dolgozó érkezett Spokane-be; közülük sokakat letartóztattak.
Miután a 20. század fordulóján a bányaipar hanyatlásnak indult, a térségben a mezőgazdaság és a fafeldolgozás lett a meghatározó iparág; utóbbit segítette a hirtelen növekedésnek induló népességszám, illetve a közlekedési infrastruktúra megléte, így a térségben a faanyagok többsége Spokane-ből származott. A vasúti szállítás díjai magasak voltak: a Minneapolisi kereskedők az ide szánt árut először Seattle-be küldték, és onnan érkezett vissza, mivel így jelentősebb összeget takaríthattak meg.
Korábban úgy gondolták, hogy a Palouse régióban a dombvidék miatt nem lehet búzát termeszteni, azonban az 1850-es években részben ezek megléte segített a termelés megkezdésében. A vasúti és közúti kapcsolatok segítettek a kereskedésben; a helyi termelők New Yorkba, Liverpoolba és Tokióba is exportáltak.
1915. december 15-én kora reggel összedőlt a Division utcai híd; a balesetben öten meghaltak és több mint húsz ember megsérült, azonban a szerkezetet hamar újjáépítették. Az 1920-as népszámláláskor kiderült, hogy többezer ember hagyta el a várost; a település vezetői ezért úgy döntöttek, hogy a helységet a családok számára alkalmas, nyugalmas helyként hirdetik. A bányákból, erdőkből és farmokról származó áruk általi kereslet megcsappant, azonban a második világháborúban kifejezetten megnőtt az alumínium iránti igény.
Több évtizednyi stagnálás után az 1850-es években megalapították a Spokane Unlimitedet, amelynek célja a belváros revitalizációja. Miután a vasúti vágányokat áthelyezték a Havermale-szigetre, a belváros volt az első környezetbarát világvásár helyszíne; a területen ma a Riverfront Park található.
Az 1981-es válság során az ezüst, a faáruk és a termények ára lecsökkent, és a gyártóiparban sokan vesztették el munkájukat. A válság érintette a helyi alumíniumgyárat, melynek következtében sok embert elbocsátottak, a nyugdíjakat csökkentették, 1998–1999-ben pedig sztrájk tört ki. Az üzem 2002-ben csődbe ment; a termelést 2005-ben kezdték újra. A válságot követően a város gazdaságában egyre jelentősebbé kezdtek válni a kutatócégek és könnyűipari üzemek.
21. század A huszonegyedik században a város továbbra is próbálja gazdaságát a gyártóipar helyett a szolgáltatásokra alapozni. A gyógyászati és egészségügyi szektorban történő befektetéseknek köszönhetően az egyetemi negyedben két orvosi iskola is létrejött, azonban a magasabb béreket kínáló munkahelyek száma kevés, a szegénység és a bűnözés mértéke pedig nagy.
A River Park Square Mall 1999-es megnyitásával a belváros fejlődésnek indult: megnyílt a Spokane Area, bővítették a kongresszusi központot, illetve több kulturális helyszínt és hotelt is felújítottak, valamint elkészült a WSU gyógyszerészeti iskolájának épülete is.
Földrajz és éghajlat Topográfia bélyegkép|A Spokane-vízesés Spokane a Spokane folyó partján, a kanadai határtól 148 km-re és Seattle-től 369 km-re fekszik. A város legalacsonyabb pontja 490 méter, a legmagasabb pedig 790 méter.
A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik a Selkirk- és a Coueur d’Alane-hegységtől nyugatra, egyben átmenetet képez a Columbia-medence és a környező fenyőerdők között.
Élővilág A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik, így mind a flóra, mind a fauna változatos. A térségben a sűrű erdők és a gyér tisztások egyaránt megtalálhatóak; az alacsonyabb magasságokon gyakori a sárga- és a duglászfenyő. Utóbbi Spokane város szimbóluma; a fafaj első magvait David Douglas botanikus gyűjtötte be 1826-ban.}}
A térségben 70 emlős-, 16 hüllő- és kétéltű-, 168 madár- és 41 halfaj fordul elő. Gyakoriak a ragadozók; decemberben és januárban a lazacokra vadászó rétisasok nagyobb populációja figyelhető meg. A helyi vizekben leggyakrabban előforduló hal a Washington hivatalos halának választott szivárványos pisztráng. Az erdők leggyakoribb nagyvadai a fekete és grizzly medvék, a sziklás-hegységi vapitik, a vadjuhok és a pumák; emellett fehérfarkú és öszvérszarvasok, továbbá jávorszarvasok nagyobb populációja is él itt. Az utóbbi időkben elkezdődött a szürkefarkasok visszatelepítése.
Ugyan a környékbeli erdők nagyobbrészt érintetlenek, a fakitermelés és a lakott területek növekedése miatt az erdei karibuk és a héják élőhelyének nagysága csökken.
Éghajlat Spokane éghajlata száraz nyári kontinentális (a Köppen-skála szerint Dsb), azonban a hőmérséklet alapján a település a leghidegebb hónapban a meleg nyári mediterrán (Csb) éghajlat alá is sorolható.
Népesség
A Spokane megyét magába foglaló spokane-i agglomerációnak a 2018-as becslés alapján 573 490 lakosa van. Az USA költségvetési hivatala a területet a keletre fekvő Coeur d’Alane-i agglomerációval együtt a Spokane–Coeur d’Alane-i összetett statisztikai körzetként tartja számon, melynek a 2017-es becslés szerint 721 873 lakosa van.
Spokane-t korábban erősen kritizálták a diverzitás és a multikulturalizmus hiánya miatt, de ezen a téren az elmúlt évtizedekben javult a helyzet. A Szovjetunió felbomlása után sok orosz és ukrán érkezett a térségbe; a 2000-es adatok szerint a megyében 7700-an (a városban 4900-an) laknak, ezzel ők adják a helyi lakosság két százalékát. Az oroszok, ukránok és a spanyolajkúak után a legnagyobb létszámú csoport a Csendes-óceáni szigetekről származóké, amely népcsoport az egyik leggyorsabban növekszik. 1974-ig a városban egy nagyobb méretű kínai negyed is volt, ahol főleg japánok éltek, akik a közeli vasútépítéseken dolgoztak. Az 1940-es években az ázsiaiak száma megfogyatkozott, és az 1974-es világvásárra a negyedet lebontották.