Király László, írói álneve Vass László (Sóvárad, 1943. november 19. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, író. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2011).
Életpályája Nyárádgálfalva, Csíkfalva, Sóvárad iskolája, a szovátai líceum, illetve az otthoni tanítói-tanári környezet és maga a Sóvidék adta az első élményeket, amelyeket a kolozsvári egyetem orosz–magyar szakán (1966-ig) töltött kolozsvári évek, a Gaál Gábor Kör eszméltető közösségében megélt alkotó viták követtek, érleltek meg. Rövid felsőbányai tanárkodás után az Előre kolozsvári tudósítója (1968), 1968 karácsonyától az Utunk szerkesztője. 1990. január 1-jétől a Helikon szerkesztőségi titkára, az 1990/12. számtól főszerkesztő-helyettese.
Munkássága Még nincs húszéves, amikor versét közli az Utunk, s előbb jelenik meg önálló kötete az Irodalmi Könyvkiadó Forrás-sorozatában (Vadásztánc. 1967, Lászlóffy Aladár előszavával), mint versei az Ifjúsági Könyvkiadónál szintén Lászlóffy gondozásában készülő antológiában, a Vitorlaénekben (1967). A József Attila és Kassák Lajos jegyében induló író tehetséges nemzedékéből elsőként válik saját hangú költőegyéniséggé, népi és urbánus hatások szerencsés ötvözésével; Louis Armstrong, a Nagy Folyó szomorú énekese balladafiguraként él versében ("Összeér bennem valahol / az ostor cserdülése / visongó rezes kürtök ritmusával. / Nagy szemű néger trombitás / bámulja lógó bajuszú csordapásztor-testvéreimet"). Harmadik verskötete, a hazai jelenből ihletődve, Ballada a fáradt asszonyokról címet kapja (1970). Egyre tudatosabban építi be saját lírai világába a magyar s az egyetemes történelem és művelődéstörténet nagyjait, Kolumbuszt és Kőrösi Csoma Sándort, Dózsát és Kós Károlyt, Krúdyt és Juhász Gyulát, ciklikusan „a régi mestereket” (Heltait, Tinódit, Szenczi Molnárt, Petőfit, Eminescut az 1976-os Sétalovaglásban), Arany Jánost és Radnótit, Cicerót, Pieter Bruegelt és Jack Kerouacot.
Az elfelejtett hadsereg (1978) című nagy verse egy sajátos „Erzsébet-kori tragédia”, az Angliában, Morus Tamás lefejezésének évében játszatott „Henrik király”, pontosabban ennek a tragédiának „színei, hangulatai – másképpen: töredékei, versrészei”. A kiszolgáltatottság, az elárultság jajkiáltását hallani ki a kobzos énekéből („Szédülő vigyorral nézi, aki látja, / és belepusztul, aki énekeli.”). Még tovább megy a költői szerepjátszásban, amikor megteremti Al. Nyezvanovot (az „álmodott költőt”) Amikor pipacsok voltatok (1982) című kötetében és később sem lesz hűtlenné e lírikus-másához. Mintegy összegzi ezt az „irodalomtörténeti” sort a Költők múzeuma, magyarázatot adva a sűrű idézésre. („Szidjátok költőiteket – mert nem mondják ki. / Mert kimondják. / Mert hallgatnak. / Mert kéretlenül beszélnek helyettetek. / Rendezzétek be a Költők Múzeumát.”) Visszapillantó tükör c. alatt vers és próza határán álló műfajt teremtett az elődök, elmúlt idők felelevenítésére.
Részben didaktikai céllal, igényes líratörténeti sorozatot is írt az Utunknak (Bóják). Mindez azonban nem a jelen elől való elzárkózás, a menekülés lenyomata: elkötelezett költő ő, aki a nemzedéki összetartozás tudatától a nemzeti felelősség tudatosításáig, a hatalmi tébolyoknak kiszolgáltatott emberiség világgondjának felvállalásáig jutott el. Ezek a felismerések hol elégikus, hol agitatorikus, hol plakátszerű, ill. modern montázs-, kollázsformát öltő verses kifejezést kapnak; a legmozgósítóbb erővel talán az Amikor pipacsok voltatok darabjaiban. (Ezt a székelyudvarhelyi Népszínház keretében Bartha Levente monodrámaként adta elő, nagy sorozatban.) A költő azonban nem beszél ki a versből, ellenkezőleg, beleéli magát egy helyzetbe, azonosul vele, múltját, jelenét és (nemegyszer szkeptikusan nézett) jövőjét vállalja.
Műfordítóként, elsősorban a kortárs román líra tolmácsolójaként is e képessége révén alkot kiemelkedőt. A legemlékezetesebb Hannibál című Eugen Jebeleanu-kötete (1975). Ő fordította magyarra Geo Bogza (Orion, 1981), majd Cezar Baltag (Egyszarvú a tükörben, 1984) és Daniela Crăsnaru (A babiloni oroszlánok, 1985) verseit s Ioan Flora jugoszláviai román költő egy kötetét (Az anyagi világ, Újvidék 1984). Műfordítói tevékenysége kiterjedt lengyel, orosz, francia, bolgár költemények átültetésére is.
Prózai munkássága egyenértékű költészetével. Már A Santa Maria makettje (1970) novelláival kezdve illúziótlan, a keserű valóságot még paraboláiban is híven tükröző prózát ír (Jogod és hatalmad). A Fény hull arcodra, édesem elbeszélései (1981) minőségileg magasabb szinten folytatják ezt a szókimondó valósághűséget. Magyarság és modernség kérdései egyaránt napirendre kerülnek bennük, kiélezett helyzetekben. A Házam küszöbén egyik eszmefuttatása általánosan jellemző a költő modernség – felfogására: Úgy modern tehát, hogy a mértéktartást nem téveszti össze a kívülállással, az okosságot a közönnyel. A fegyelmezett (prózai vagy verses) forma mögött szenvedély, letagadhatatlan maiság, az egyén és a közösség feszítő gondja tapintható ki.
Mindmáig legvisszhangosabb műve, Kék farkasok című regénye (1972) nem igyekszik elrejteni a személyes érdekeltséget. Epikai formában nemzedéki számvetés, a közelmúlt történelmének, az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar falujának s a városnak leírása a főhős, Kis Harai Mihály csalódásaiban. Ebben a könyvében a nem-felejtés és a rendteremtő szándék regényét írta meg a szerző.
Írásainak egy része román fordításban is megjelent.
Művei Vadásztánc. Versek; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1967 Rendhagyó délután. Versek; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1968 Ballada a fáradt asszonyokról. Versek; Eminescu, Bukarest, 1970 A Santa Maria makettje. Novellák; Kriterion, Bukarest, 1970 Kék farkasok. Regény; Kriterion, Bukarest, 1972 Sétalovaglás. Versek; Kriterion, Bukarest, 1976 Az elfelejtett hadsereg. Versek; Kriterion, Bukarest, 1978 Fény hull arcodra, édesem (novellák); Kriterion, Bukarest, 1981 Amikor pipacsok voltatok. Versek; Kriterion, Bukarest, 1982 Janicsártemető; Magvető, Budapest, 1983 A téli tábor. Versek; Kriterion, Bukarest, 1984 A költő égő asztala; Kriterion, Bukarest, 1986 A Föld körüli pálya. Versek; Kriterion, Bukarest, 1988 Skorpió, Tevan, Békéscsaba, 1993 Beűzetés. A Nyezvanov-legenda. Versek; Mentor, Marosvásárhely, 1995 Azték imádság. Versek; Jelenkor, Pécs, 1998 (Élő irodalom sorozat) Éjféli esők. Válogatott versek; vál., szerk. Gálfalvi György; Mentor, Marosvásárhely, 1998 A Csomolungma-bár. Versek; Kriterion, Bukarest, 2000 Az örök hó határa. Novellák; Mentor, Marosvásárhely, 2001 A szibárdok története. Versek; Mentor, Marosvásárhely, 2002 Madarak árnyéka. Összegyűjtött prózai írások; Kriterion, Kolozsvár, 2003 Fiumei ablakok. Finta Edit verses és Király László képes könyve; Timp, Budapest, 2004 Szentivánéji álmom. 100 szerelmes vers; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2005 Míg gyönyörű késemet fenem. Versek; Kriterion, Kolozsvár, 2007 A nyitott könyv. Csúfhistóriák; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Budapest, 2008 A Kővadászok Klubja; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2011 Készülődés Pazsgába. Versek; Orpheusz, Budapest, 2013 Nap Hold kék mezőben. Válogatott versek; Kriterion, Kolozsvár, 2013 Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2013 (Székely könyvtár) A Bethlen bástya dallama; Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2015 Sziklarajz. Csúfhistóriák; Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2018 (Sétatér könyvek)
Műfordításai Eugen Jebeleanu: Hannibál. Versek; fordította: Király László; Kriterion, Bukarest, 1975 Ion Vinea: Árnyékok malma. Válogatott versek; fordította: Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976 Geo Bogza: Orion. Költemények; vál., fordította: Király László; Kriterion, Bukarest, 1981 Ioan Flora: Az anyagi világ. Válogatott versek; Forum, Újvidék, 1984 Cezar Baltag: Egyszarvú a tükörben. Versek; Király László tolmácsolásában; Kriterion–Európa, Bukarest–Budapest, 1984 (Román költők) Daniela Crăsnaru: A babiloni oroszlánok. Versek; vál., fordította: Király László; Kriterion, Bukarest, 1985 (Román költők) Lucian Blaga: Novemberi nyár. Válogatott versek; vál. Király László, fordította: Áprily Lajos et al.; Kriterion, Bukarest, 1987 (Román költők) Napraforgó. Műfordítások; Kriterion, Kolozsvár, 2020 Művei idegen nyelven (románul) Lupii albatri. Roman (Kék farkasok); fordította: Andrei Fischof; Bucureşti, Kriterion, 1975 (Biblioteca Kriterion) Oastea uitată. Versuri; fordította: Paul Drumaru, előszó Grigore Arbore; Kriterion, Bucureşti, 1981 (Biblioteca Kriterion) Tarmul vesnicei zapezi. Nuvele; fordította: Lia Meltzer; Kriterion, Bucureşti, 1986 (Biblioteca Kriterion)
Díjak, kitüntetések 1970, 1976, 1981 – a Romániai Írók Szövetségének díja 1975 – Kolozsvári Írói Egyesület fordítói díja 1981 – A Román Akadémia díja 1982 – Pezsgő-díj 1997 – József Attila-díj 1997 – Látó-nívódíj 1998 – Déry Tibor-díj 2000 – Székelyföld-díj 2000 – Látó-díj 2000 – Kolozsvári Írói Egyesület költészeti díja 2003 – E.M.I.L. nagydíj 2003 – Caragiale-emlékérem 2004 – A Magyar Művészetért díj 2008 – Látó-nívódíj 2011 – A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjeA köztársasági elnök 192/2011. (VIII. 31.) KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2011. évi, 100. sz., 27674. p. 2012 – Szépirodalmi Figyelő-díj 2013 – Arany János-díj 2016 – Magyarország Babérkoszorúja díj 2022 – Kossuth-díj
Jegyzetek
Források Erdélyi Magyar Írók Ligája Kortárs Magyar Írók 1945–1997
További információk Versek Versek Versek 2004 Versek 2006
Cs. Nagy Ibolya: Király László; MMA, Budapest, 2019 (Közelképek írókról)
Kapcsolódó szócikkek Román Költők
Kategória:1943-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Romániai magyar műfordítók Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Arany János-díjasok Kategória:Déry Tibor-díjasok Kategória:Látó-nívódíjasok Kategória:Magyar Művészetért díjasok Kategória:Méhes György-nagydíjasok Kategória:Szépirodalmi Figyelő-díjasok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Digitális Irodalmi Akadémia-tagok Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei Kategória:Magyarország Babérkoszorúja díjasok