A bégum ötszázmilliója Jules Verne 1879-ben írt regénye. A mű szolid kerettörténetbe foglalt utópia, disztópia. Ezt tartják Verne egyik legjobb politikai-fantasztikus regényének.
A könyv története A mű alapja Paschal Grousset L'Héritière de Langevol (Langevol örököse) műve. A korzikai születésű szerző részt vett a Párizsi Kommünben, ezért az Egyesült Államokba, majd Angliába menekült. Nehéz anyagi helyzetén enyhítendő, a mű jogait eladta Pierre-Jules Hetzelnek, Verne könyvei kiadójának, tőle került Grousset műve Verne-hez. A két mű közti hasonlóságot tudományos munka nem elemezte, ám számos árulkodó jel is tanúsítja. Ilyen a könyv címét adó Bégum polgári neve: Jean-Jacques Langévol. Verne neve alatt még további két Grousset-könyv jelent meg (Dél csillaga és A Cynthia hajótöröttje), mielőtt Grousset kegyelmet kapott volna, és visszatérve Franciaországba könyvein szerzőként magát tüntethette volna fel.
A regény megírása előtt Verne elutazott a német Krupp-gyárba, és élénk figyelemmel követte az Osztrák–Német Birodalom háborús előkészületét. A könyv erősen németellenes, ennek oka az 1870–1871 között lezajlott porosz–francia háború), ahol a Porosz Királyság által vezetett német szövetségesek legyőzték a Francia Császárság csapatait. Ennek következményeképp az addig francia Lotaringia az 1871-es frankfurti békében Elzásszal együtt a Német Császársághoz került.
A Bégum ötszázmilliója az egyetlen Verne-könyv, amely Franciaország második világháborús megszállásakor a németek által betiltott könyvek listáján szerepelt.
Tartalom
A francia dr. Sarrasin és a német dr. Schultze ötszázhuszonhét millió francia frankot örököl egy igen távoli rokonuk, a Bégum után. Sarrasin doktor az örökségéből egy várost épít, amely a technikai és tudomány legújabb eredményeit állítja a lakók szolgálatába. Dr. Schultze szintén várost épít, amely a vas- és acéltermelést és feldolgozást szolgálja. Ám a francia doktor fia álnéven elszegődik a német városába, ahol lassan dr. Schultze bizalmába férkőzve kilesi annak titkát: olyan ágyú építése, amely egy lövéssel elpusztítja dr. Sarrasin városát. Barátjával megakadályozza a német tervét, aki saját ármánya áldozatává válik.
Mister Sharp színre lép Az angliai orvoskongresszuson tartózkodó dr. Sarrasint felkeresi Mr. Sharp ügyvéd és tájékoztatja, hogy egy távoli rokona, a gookoli Bégum egyetlen örököse, az örökség összege 527 millió frank, valamint egy bárói cím. A doktor rövid levélben megírja Octave fiának, a párizsi műszaki főiskola hallgatójának az örökség hírét.
Két cimbora Megismerjük Octave barátját, az elzászi Marcel Bruckmannt, a két fiú a diákok átlagos életét éli, amikor Octave megkapja apja levelét. Azonnal hazaindul anyjához és húgához, Jeanne-hoz Lyonba.
Egy érdekes újsághír A doktor az orvoskongresszuson bejelenti, hogy az örökségéből egy mintavárost épít fel, amely minden jóval és okossággal bír, ami csak lehetséges, példát mutatva a Föld lakosságának. A város neve Franceville (Francia város) lett.
A jénai egyetem professzorához, Schultzéhoz is elér a hír, aki ráébred, hogy nagyanyja révén ő is örökös, ezért másnap Londonba utazik.
Osztozkodás A Sharp ügyvédi iroda közvetít az örökösök közt. Az iroda perben bízik, amely számára jelentős bevételt jelentene, Sarrasin pozíciója tűnik erősebbnek, ám a doktor inkább a megegyezésre hajlik. Végül egy mediátor közbeléptével megfelezik az örökséget, amelyből az ötszázmillión felüli 27 millió a mediátoré lesz.
Schultze kinyilvánítja szándékát, egy hatalmas erőd felépítését, amely lehetetlenné teszi Franceville létét.
Az Acélváros Öt évvel később Oregonban már ontja a vas és acél termékeket Stahlstadt (Acélváros). A szektorokra bontott, mindenhol őrökkel figyelt városban egyedi azonosítószámot kap minden belépő és dolgozó. Ennek alapján lehet adott körzetbe belépni.
Egy új munkás, Schwartz munkába állását követve ismerünk meg a huszonnégy szektorból kettőt a benne folyó munkával. Schwartz valójában Marcel Bruckmann, Sarrasin fiának jó barátja.
Az Albrecht-akna Ebben a fejezetben a szénbányászat titkába vezet be Verne. A fejezet vége szomorú, Schwartz szállásadójának kisfia leszökik a bányába, hiába mennek utána, már csak holtan találják meg.
A központi erőd Schwatzot előléptetik, pár szigorú vizsga után a modellkészítő osztályra kerül, ahol a korábbiaknál is szigorúbb szabályok szerint kell élnie, szinte fogolyként. Emiatt sem sikerül többet megtudnia a város láthatatlan urának tervéről.
Egy nap váratlanul hívatja Schultze. Schwartz így beléphet a Bika-torony körzetbe, amely a többitől eltérően fában, bokorban, virágban gazdag. Schultze ágyútervezésre fogja az ifjút.
A sárkány barlangja Schultze megkedveli Schwartzot. Miközben a mindennapi vacsorájukat – savanyú káposzta, kolbász és sör – fogyasztják, Schwatz provokálja Shultzét, hogy az felfedje szándékát. Sikerrel jár, a hiú Schultze megmutatja a sok ajtóval és lakattal védett, a többi szint fölé kétszáz vaslépcsővel magasodó Bika-toronybeli titkos termet.
A teremben egy hatalmas ágyú áll, amely képes speciális lövedékek kilövésére. Schultze diadalmámorban mutatja be, melyik lövedék milyen pusztításra képe. És elmondja, hogy a cél az, hogy a tíz mérföldre fekvő Franceville-t porig rombolja egyetlen lövéssel.
És a nap betetőzéseként Schultze lefogatja Schwartzot mondván, már ismeri a titkát, így meg kell halnia.
Menekülés A következő napokban Schwartz ugyan szabadon mozog a körzetben, ám két behemót őr mindenhova elkíséri. A fiatalembernek sikerül egy csellel elaltatnia két őrzőjét, és felgyújtja a tervrajzirodát. A tüzet nem sikerül eloltani, Schultze hatalmas összeget kínál fel annak, aki kimenti kedvenc projektjének a terveit és makettjét. Schwartz, akiről nem sejtik, hogy a tűz okozója, vállalja. Egy Galibert-légzőkészülékkel megy be a tűzbe – amin átfut, és a Bika-körzet tavába veti magát abban bízva, hogy a lefolyásán át kijuthat. Egy rácsba ütközik, ám bölcs előrelátásból volt nála egy reszelő. Épp sikerül rést vágnia és kijutnia.
Német cikk az egészség és jólét városáról Franceville alapértékeit bemutató álcikk teszi ki a fejezetet. A városban építendő házaknak tíz pontnak kell megfelelniük. Verne korának számos haladó nézetét vegyíti az álcikkben.
Estebéd Sarrasin doktor házában Elérkezett a nap, amikorra Schultze Franceville elpusztítását tervezi, a város lakói nem sejtenek semmit. Sarrasin doktor családja a város tengerparti házában él békésen. Vacsora után Sarrasin doktor szeme megakad egy napilap cikkén, amely arról tudósít, hogy Stahlstadt Franceville ellen készül.
A tanácsülés Franceville vezetői körtelefonos megbeszélésen határozzák meg, miként védekezzenek Stahlstadt támadása ellen, a határozatot automatikusan kinyomtatják a nyomdagépek. Az este a polgárok egy nagy csarnokban gyűlnek össze, ahol a polgármester és Hendon ezredes, a város csapatainak vezetője beszél.
A szónoki emelvényen váratlanul megjelenik Marcel (Schwartz) és bejelenti a döbbent lakóknak, hogy a támadás ideje aznap éjszaka háromnegyed tizenkettőkor lesz. Az emberek nem esnek pánikba, igyekeznek felkészülni.
Marcel váratlanul számításokba mélyed, majd euforikusan felkiált: Schultze röppályaszámítása hibás! Három perc van csak hátra, így kimennek a csarnokból, lesz, ami lesz.
És valóban, egy az égen baljós süvítéssel egy sötét tárgy halad át, majd pár perc múlva hatalmas dörrenés hallható.
Marcel Bruckmann levele Schultze professzorhoz Stahlstadtba Marcel leckéztető levelet ír Schultzének. Reméli, hogy az ágyú a lövéstől tönkre ment, és köszöni az új mellékbolygót (lövedéket). Schultze dührohamot kap és bosszút esküszik.
Harci készülődés Franceville-ben is érzik, hogy Schultze nem fogja ennyiben hagyni, ezért készülnek a védelemre.
A San Franciscó-i tőzsde A békés adás-vételt megszakítja a hír, hogy a Central Bank bejelenti, megszünteti Stahlstadt finanszírozását, 42 milliós a vesztesége. És Schultze eltűnt.
Az újságok kiderítik, hogy a sikertelen lövést követő negyedik napon Schultze elérhetetlenné vált. Mivel ő egy személyben rendelkezett Stahlstadt számlái felett, azok kiürültek az emberek fizetése és a vásárolt áruk ellenértékének kiegyenlítése nyomán. A Schultze bevezette totális hierarchikus működés miatt senki sem tudott a helyére lépni.
Két francia egy város ellen Stahlstadt csődjének hírére Franceville-t óvatos bizakodás tölti el. Marcel és Octave úgy döntrnek, hogy kiderítik, mi történik Stahlstadtban. Be is hatolnak, falat bontanak, és elérnek a központi kerületig. A szerencse mellett a hanyaggá, hiányossá vált őrszemélyzet nemtörődömsége is segíti őket.
Szópárbaj többszöri golyóváltással A belső őrség a helyén, Marcel és Octave csak erőszakkal jut el a Bika-toronyhoz. Azt tapasztalják, hogy Schultze eltűnése óta senki sem bontotta fel a Stahlstadtba érkező leveleket és csomagokat. Keresik a rejtett ajtót, amelyik Schultze belső termeibe vezet, de nem lelik. Mert nem is ajtó, hanem kötélhágcsó.
Mi rejlik a titok mélyén? Némi keresés után rátalálnak Schultze hullájára a bombatároló helyiségében, egy méregbomba robbanása ölhette meg.
Visszatérnek Franceville-be. Mivel Schultze halálával Sarrasin örökli Stahlstadtot, így meg tudják menteni azt, és termelő kapacitását jó célra kívánják fordítani.
Családi ügy Megtudjuk, hogy Jeanne Marcelbe szerelmes.
A történet vége Marcel elveszi Jeanne-t, Octave Marcelnél dolgozik a demilitarizált Stalhstadt. Franceville-ben mindenki boldog.
Franceville házaira vonatkozó tíz pont Minden ház fákkal, gyeppel és virágokkal beültetett telek közepén álljon, és egyetlen családnak szolgáljon lakásul. Két emeletnél magasabb egy ház sem lehet; a levegőt és világosságot senki se bitorolhassa mások kárára. Minden ház az utca vonalánál tíz méterrel beljebb álljon, attól mellig érő vasrács kerítse el, és a közbeeső térség virágoskertet alkosson. A falak az előírt mintájú, egyöntetű csöves téglából épüljenek. A ház alakjára és a homlokzat díszítésére nézve azonban nincs semmi megkötöttség. A tetőt teraszszerűen, mind a négy irányban kissé lejtősen kell kiképezni. Magas korláttal kell szegélyezni balesetek megelőzésére, aszfalttal burkolni és esővízcsatornákkal ellátni. Minden ház legyen alápincézve úgy, hogy a lakásul szolgáló legalsó emelet alatt szellőztetésre alkalmas alagsort és pitvart képezzen. A vízvezetékcsapok és lefolyók a pince középső pillérén láthatóan legyenek elhelyezve, hogy állapotukat mindig ellenőrizni lehessen, és tűz esetén az oltáshoz szükséges víz rendelkezésre álljon. A pitvar padlóját öt-hat centiméterrel az utca szintje fölött, homokkal kell felhinteni. Innét külön ajtó és lépcső vezessen közvetlenül a konyhába és az éléskamrába, hogy minden háztartási munkát tisztán és bűztől mentesen lehessen elvégezni. A konyhát, az éléskamrát s a többi mellékhelyiséget, a bevett szokástól eltérően, a ház felső emeletén kell elhelyezni úgy, hogy a tetőteraszra nyíljanak, onnét kapjanak bőségesen friss levegőt. Teherszállításra alkalmas felvonószerkezet közlekedjék a felső emeletre. Ennek használatáért, valamint a villany- és vízfogyasztásért a lakók mérsékelt díjat fizetnek. A lakások berendezésében az egyéni ízlés szabadon érvényesülhet. Szigorúan tilos azonban a szőnyeg és a papírtapéta, mert ezek valóságos fészkei az egészséget veszélyeztető, járványokat terjesztő miazmáknak. Az értékes faanyagból készült mozaikpadló művészi szépsége teljesen kárba vész a kétes tisztaságú leplek alatt. A zománctéglákkal burkolt fal, a pompeji stílusú mintázat változatos és tartós színpompájával sokkal jobban gyönyörködteti a szemet, mint a tömérdek, rejtett mérgező anyaggal fertőzött, festett papiros. A zománctégla falat mosni lehet, mint a tükröt és ablaküveget, sikálni, mint a parkettát. Betegségokozó csírák nem találnak rajta búvóhelyet.