A Covid19-pandémia 2020 februárjában érte el Romániát. A fertőzést elsősorban a járvány európai gócpontjának számító Olaszországból hazatérő román vendégmunkások, diákok, turisták hurcolták be. Az első beteget február 26-án azonosították, az első halálesetek március 22-én történtek. Az országban szükségállapot lépett érvénybe, az oktatást és a rendezvényeket felfüggesztették, kijárási tilalmat rendeltek el. Március 26-án, egy hónappal a betegség megjelenése után az azonosított fertőzöttek száma meghaladta az ezer főt, újabb egy hónap múltán pedig a tízezret. Április végén az ország túljutott a járványgörbe első csúcsán, a korlátozások legtöbbjét pedig május-június során fokozatosan feloldották.

Bár sokan azt remélték, hogy a vírus terjedése nyáron lassulni fog, az esetek száma ismét növekedni kezdett: 2020. júliusának végén a napi fertőzések száma már tartósan ezer fölött volt, az október végén felfutó második hullámban pedig az esetszám elérte a napi tízezret. Több korlátozást vezettek be, azonban a tavaszi szükségállapothoz hasonló rendelkezéseket csak néhány településen hoztak. Az egészségügyi rendszer leterhelődött, és többször került a média figyelmébe a kórházakban nyújtott szakszerűtlen kezelés.

Viszonylagos enyhülés után a harmadik hullám 2021 márciusában tört ki.

A Bloomberg szerint Románia volt a járvány által leginkább sújtott kelet-európai ország.

Lefolyása Kitörése, kezdeti intézkedések A járvány 2019 decemberében tört ki Kínában, és 2020 januárjában Amerikába és Európába is eljutott. Romániában már január 24-én akciótervet készítettek arra az esetre, ha a vírus betörne az országba; járványkezelő központokat hoztak létre, a repülőtereken biztonsági intézkedéseket vezettek be.

Február közepén egy koronavírussal fertőzött olasz állampolgár látogatott Romániába, ahol 44 emberrel került kapcsolatba. Ezek közül került ki a romániai „nulladik páciens”, egy 25 éves Gorj megyei férfi, akinek diagnózisát február 26-án erősítették meg. Ugyanezen a napon már 4000-nél is több, külföldről érkezett ember volt otthoni elszigeteltségben, 69 pedig intézményes karanténban. Március 8-án 15 fertőzöttet tartottak nyilván – ezek mindegyike, közvetve vagy közvetlenül, Olaszországból kapta el a vírust – és -et otthonukban különítettek el. Az Olaszország és Románia közötti légi közlekedést leállították, a fertőzött országokból hazaérkező személyeket karanténba vonulásra kötelezték, betiltották a tömeg- és sportrendezvényeket. A járvány terjedéséhez nagymértékben hozzájárult egyes emberek felelőtlensége: számos, külföldről hazatérő román hamis nyilatkozatokat adott a hatóságoknak, megszegték a házi vesztegzár szabályait, vagy éppenséggel összeütközésbe kerültek a csendőrökkel. Becslések szerint több százezer ember kerülhette el a karantént.

Az esetek száma növekedett, így március 11-én bezárták az iskolákat és az óvodákat, 16-án szükségállapotot rendeltek el és felfüggesztettek mindenféle oktatást, 17-én bezárták a vendéglátó egységeket és betiltottak minden zárt térben zajló rendezvényt (így a templomi istentiszteleteket is). Március 23-án részleges, majd 25-én teljes kijárási tilalmat vezettek be: csak indokolt, halaszthatatlan esetben (munkavégzési kötelezettségek, alapvető élelmiszerek beszerzése, orvosi kezelés stb), írásos nyilatkozat birtokában hagyhatják el az emberek a lakásukat, és nem közlekedhetnek csoportosan. A tilalom megszegéséért drasztikus, Európában az egyik legnagyobb méretű (a lakosság vásárlóerejéhez számítva) bírságokat vezettek be, és a szükségállapot alatt embert büntettek meg, de később az alkotmánybíróság érvénytelennek minősítette ezeket.

A lakosság bátorításának céljából a szükségállapot végéig az utcákon hangosbemondókból adott időpontokban a román himnuszt játszották le, több városban pedig szentek ereklyéivel rendeztek körmenetet.

Első hullám Az egészségügyi hatóságok szerint 2020. március 23-án már követhetetlenné vált a járvány útvonala: a betegek és az áldozatok között több olyan is volt, aki nem járt külföldön, és nem került kapcsolatba koronavírussal diagnosztizált személyekkel. Március 26-án, egy hónappal az első pozitív diagnózis után már több, mint 1000 fertőzést és 22 halálesetet tartottak nyilván. Az elhunytak túlnyomóan az idősebb korosztályból kerültek ki, és krónikus betegségekben (többségük cukorbetegségben) szenvedtek.

Március végén Suceava megye lépett elő a járvány országos gócpontjává; itt regisztrálták a romániai igazolt esetek és elhalálozások egynegyedét. Ennek okai a Sfântul Ioan cel Nou megyei sürgősségi kórházban hozott felelőtlen és törvényellenes intézkedések voltak (rendelkezések megszegése, tesztelés mellőzése, fertőzött személyzet munkára kötelezése), melyek eredményeként több száz páciens és egészségügyi dolgozó betegedett meg. Március 30-án Szucsáva városát és a vonzáskörzetébe tartozó községeket teljes vesztegzár alá vonták. Április 4-én a Ialomița megyei Țăndărei városát is vesztegzár alá vonták, mivel a külföldről hazatért állampolgárok nem tartották be a karantén előírásait, ezért tömeges fertőzés lépett fel.

Április közepén a járvány a közösségi terjedés szakaszába lépett: a külföldről behozott fertőzések száma lecsökkent, a betegség helyi szinten, de nem széleskörűen terjedt.

A közelgő ortodox húsvét (2020. április 17–20) alkalmával Marcel Vela belügyminiszter és Daniel román pátriárka megegyezett, hogy enyhíti a korlátozásokat: a hívek elmehetnek a templomba, a jeruzsálemi Szent Lángot pedig önkéntesek juttatják el az emberekhez. A terv nagymértékű közfelháborodást keltett, ezért a miniszter már a következő napon visszavonta a rendeletet. Ennek ellenére voltak, akik nem tartották be az érvényben levő intézkedéseket, és több templom is nyitva állt az ortodox húsvéti időszakban. Sokan hasonló felelőtlenségről tettek tanúbizonyságot május 1-én, mikor a rendelkezések ellenére vonultak ki piknikezni.

Április végétől az aktív fertőzések száma stagnált, az új fertőzések száma enyhén visszaszorult, így Románia látszólag túljutott a járványgörbe csúcsán. Május 15-én a szükségállapotot vészhelyzet váltotta fel, és számos korlátozást eltöröltek (például feloldották a kijárási tilalmat, engedélyezték az üzletek, parkok megnyitását). Május végén a napi új fertőzések száma tartósan 200 alá csökkent, az aktív fertőzöttek száma pedig 5000 alá.

A korlátozások részleges feloldásának következményeként június közepén ismét növekedni kezdett az új fertőzések száma; ennek ellenére a hatóságok nem vonták vissza a lazításokat, és nem hirdettek ki újabb szükségállapotot. A politikai pártok közötti huzavonának köszönhetően nem lehetett új intézkedéseket bevezetni (a szociáldemokrata parlamenti ellenzék nem szavazta meg az új tervezeteket), a karantént előíró rendeletet az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte (melynek eredményeként számos páciens elhagyta a karantént vagy a kórházat), ezeken felül mind jobban erőre kaptak az összeesküvés-elméletek is, melyek hangadói a román politikusok, ortodox papok, nacionalista személyiségek közül kerültek ki.

Második hullám Július utolsó harmadában a naponta diagnosztizált pozitív esetek száma már tartósan 1100 fölött volt, a százezer lakosra vetített napi 69,4 fertőzés és 1,6 haláleset Európában a második, illetve az első helyre sorolta Romániát. Mind a napi esetek, mind az elhalálozások száma több alkalommal rekordot döntött: július 30-án 1356 új fertőzés, 31-én 39 haláleset volt. A hónap végére az aktív fertőzöttek száma meghaladta a húszezret, az összes eset száma az ötvenezret, a halottak száma pedig közelített a 2500-hoz. A veszélyhelyzet meghosszabbítása ellen a polgárok több alkalommal tüntettek, és mind többen utasították vissza a rendelkezések (például maszk viselése) betartását. A zsúfolt román tengerparton nyaraló közel turista közül szinte mindenki figyelmen kívül hagyta a közösségi távolságtartás szabályait.

Augusztusban egyes megyékben kötelezővé tették a maszkviselést a zsúfolt helyeken, de egyéb érdemi intézkedéseket nem tettek, sőt, az érvényben levő korlátozásokon is lazítottak (szeptember elején engedélyezték a vendéglők beltéri részeinek, a mozik, színházak, könyvtárak megnyitását, és enyhítették a gyülekezési korlátozást), és a legtöbb iskolában normális forgatókönyv szerint kezdték az új tanévet. A járvány tovább terjedt; augusztus-szeptember legtöbb napján 1300–1400 körüli új fertőzést diagnosztizáltak (a szám csak azokon a napokon csökkent ezer alá, mikor kivételesen kevés tesztet végeztek), szeptember végén pedig a napi esetszám meghaladta a kétezret. A helyzetet egyes szakértők az első hullám második tetőzéseként, mások pedig a járvány második hullámaként azonosították.

A napi esetszám október elején meghaladta a háromezret, október közepén a négyezret; a COVID-kórházak intenzív osztályai elérték a 70%-os telítettséget és több kórházban már nem volt szabad hely a betegek fogadására. Raed Arafat katasztrófavédelmi államtitkár ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a román egészségügyi rendszer elveszítette a járvány elleni harcot; később azonban visszakozott, azt állítva, hogy szavait félremagyarázták. A hatóságok továbbra is párbeszéddel próbálták felhívni a lakosságot az óvintézkedések betartására; nem vezettek be szükségállapotot, vagy szigorú büntetéseket.

A városokat és megyéket három kategóriába sorolták a fertőzöttségi szint (az utóbbi 14 napban diagnosztizált, 1000 lakosra vetített fertőzések száma) szerint: zöld (1 alatt), sárga (1 és 3 között), és piros (3 fölött). Az ezzel kapcsolatos rendelkezések az oktatást és a szolgáltatásokat érintették: a sárga településeken csökkent kapacitásokkal működtek az iskolák, éttermek, kávézók, mozik; a vörös településeken kizárólag online folyt az oktatás, a vendéglátó- és szórakozóhelyek bezártak, lakásán kívül pedig mindenki egészségügyi maszkot kellett hordjon.

Novemberben a fertőzés terjedésének üteme állandósult, a napi esetszám körül stagnált, a napi halálozási szám 150-200 között mozgott. Az összes esetek száma meghaladta a félmilliót, az elhalálozások száma a tízezret. Hamarosan a legtöbb megye és számos város a piros zónába került; az igencsak magas fertőzöttségi szintű településeken karantént vezettek be (az első ilyen nagyváros Nagyszeben volt, ahol a szint túllépte a 8-at, de hamarosan vesztegzár alá került Nagybánya, Zilah, Szatmárnémeti, Gyulafehérvár, Beszterce, Konstanca, és számos kisebb város), ezekben részleges kijárási tilalmat és szigorú korlátozásokat alkalmaztak. A korlátozások ellen több alkalommal tüntettek, a tiltakozások hangadója pedig nem egyszer a hatalom támogatását élvező román ortodox egyház és annak vezetői voltak. A társadalom egy része mind fogékonyabb lett a járványtagadó retorikára, elősegítve a szigorításellenes indulatokat és a gazdasági instabilitástól való félelmet kihasználó, szélsőjobboldali, magyarellenes AUR párt bejutását a parlamentbe a 2020-as romániai parlamenti választásokon.

A kórházakban uralkodó áldatlan állapotok, a régi és lepusztult épületek, a képzetlen személyzet nagyban hátráltatta a járvány elleni harcot. 2020. november 14-én tűz ütött ki a karácsonkői megyei kórház COVID-részlegén, melyben tíz beteg szörnyethalt, további öt pedig a következő hetekben hunyt el. December elején a resicabányai kórház került a médiafigyelem középpontjába, ahol ellátás nélkül, „embertelen körülmények között” sínylődtek a betegek. 2021 januárjában egy bukaresti kórház COVID-részlege gyúlt ki; négy beteg rögtön, további 20 pedig az elkövetkező hetekben hunyt el.

2020. december végén érkezett az első Covid19-vakcina-szállítmány az országba. Az oltásokat december 27-én kezdték; legelőször az egészségügyi dolgozókat oltották be, a 2021. január 15-én kezdődő második szakaszban a veszélyeztetett lakosságot (idősek, krónikus betegek), a március 15-én kezdődő harmadik szakaszban pedig az általános lakosságot. Az oltásokat Pfizer, Moderna, és AstraZeneca termékekkel végezték.

Harmadik hullám