A Pea Ridge-i ütközet vagy más néven az Elkhorn Tavern-i ütközet az amerikai polgárháború ütközete, melyet 1862. március 7-8-án vívtak Arkansas állam északnyugati csücskében, Leetown közelében, Fayetteville-től északkeletre.National Park Service csataleírás Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi erői Samuel R. Curtis dandártábornok vezetésével Missouri állam középső részéről dél felé haladtak és a konföderációs erőket Arkansas állam északnyugati részébe szorították. Earl Van Dorn, az Amerikai Konföderációs Államok vezérőrnagya ellentámadást indított Missouri visszaszerzésének céljával. A létszámhátrányban levő uniós csapatok feltartóztatták a konföderációs rohamokat és miután a déliek lőszerkészlete kimerült, az ütközetet feladva vissza kellett vonulniuk.
Az ütközet azon ritka kivételek közé tartozik, melyekben a konföderációs erők létszámfölényben küzdöttek az uniós erőkkel. Az uniós győzelem eldöntötte, hogy Missouri továbbra is uniós ellenőrzés alatt marad és Észak-Arkansasban is megszilárdul az uniós jelenlét. A konföderáció visszaszorult Arkansas középső részébe; a missouribeli déli szimpatizánsok szervezett katonai erő védelme hiányában véres és a lakosságot terrorizáló gerillaháborút vívtak a missouribeli és kansasbeli uniós szimpatizánsokkal.
Az ütközet háttere Az Egyesült Államok szövetségi erői 1861 végén és 1862 elején kiszorították a Sterling Price vezette Missouri State Guard déli milíciáját Missouriból. 1862 tavaszán Samuel R. Curtis dandártábornok a Délnyugati hadsereg élén elhatározta a behatolást Arkansas államba.
Curtis kb. fő szövetségi katona és 50 ágyú fölött rendelkezett, melyeket Benton megyébe irányított a Little Sugar Creek (Kis Cukor patak) partjára. A szövetségi csapatok elsősorban Iowából, Indianából, Illinoisból, Missouriból és Ohióból verbuválódtak. Több mint a katonák fele német bevándorló volt, belőlük állt az 1. és a 2. hadosztály, melyek Franz Sigel dandártábornok irányítása alatt álltak, aki maga is német bevándorló volt és maga szerette volna az arkansasi expedíciót vezetni. Mikor megtudta, hogy Curtist nevezték ki parancsnoknak, lemondással fenyegetőzött. A többségében amerikai születésű ezredeket a 3. és 4. hadosztályba vonták össze a parancsnokok és az egységek közti etnikai harmónia megőrzése céljából.
Curtis hadseregének hosszú utánpótlási vonala és az erősítések hiánya miatt az előrenyomulás elakadt. Curtis elsáncoltatott egy kiváló védelmi vonalat a patak északi partján és tüzérséget irányzott a konföderációs csapatok délről várható támadási vonalára.
Sterling Price missouri és Benjamin McCulloch texasi tábornok rossz viszonya miatt nem volt hajlandó együttműködni egymással. A helyzet megoldására Jefferson Davis elnök Earl Van Dorn konföderációs vezérőrnagyot nevezte ki a Mississippintúli adminisztrációs hivatal élére. Van Dorn így a két marakodó tábornok felettese lett. A Nyugati hadsereg nagyjából 16 000 katonát számlált, melyből körülbelül 800 lóháton érkező bennszülött indián volt; a többit pedig Price Missouri State Guard kontingense és más missouribeli egységek, valamint McCulloch Texasból, Arkansasból, Louisianából, és Missouriból származó lovas, gyalogos és tüzéregységei alkották.
Van Dorn ismerte a szövetségi csapatok helyzetét és elhatározta, hogy a Délnyugati hadsereg megsemmisítésével Konföderációs fennhatóság alá vonhatja Missouri államot. Taktikailag Curtis állását oldalba akarta támadni, és a sáncok mögül kiszorítva északra szorítani, bekeríteni és megsemmisíteni. Van Dorn parancsa szerint a Nyugati hadsereg könnyű menetfelszereléssel, mindössze háromnapi ellátmányt, negyven lőszert és pokrócot cipelve indult el. Minden hadosztályt lőszeres szekértrén kísért és még egy napi élelmiszer-ellátmányt pakoltak szekerekre. Minden más tábori felszerelést és eszközt hátra kellett hagyni.
A közvetlen előzmények Parancsnokok (Délnyugati hadsereg) Parancsnokok (Nyugati hadsereg (1862)) 1862. március 4-én Curtis állásainak megtámadása helyett Van Dorn kettéosztotta hadseregét, két-két hadosztályra, melyeket Price és McCulloch vezetett és a bentonville-i kitérő útvonalat követve észak felé haladt, hogy szövetségi hadsereg mögé kerülhessen és elvághassa utánpótlási vonalát. A gyors haladás érdekében Van Dorn hátrahagyta szekereit, mely döntő tényezőnek bizonyult. A fagyos viharban a konföderációs erők háromnapos erőltetett menetben Fayetteville-től Elm Springsen és Osage Springen keresztül Bentonville-ig jutottak. Az úton a menetoszlopok hosszúra nyúltak, a katonák felélték élelmüket és kifáradtak.
Sigel túlságosan sokáig várt, egészen amíg a konföderációs előrenyomulás már közvetlenül fenyegette, majd 600 emberét és 6 ágyúját késve visszavonta az úton Curtis állásainak irányába, északkelet felé. A déliek Elijah Gates vezette 1. Missouri lovasezrede délről igyekezett elvágni az útjukat. Támadásuk meglepte és elfogta a 36. Illinoisi önkéntes ezred egy századát, de sokukat kiszabadították Sigel visszavonuló katonái, akik mit sem sejtve beléjük botlottak. Sigelnek sikerült áttörni Gates csapatain, köszönhetően James M. McIntosh dandártábornok ügyetlenkedésének.
McIntosh Sigel erejének északnyugatról való bekerítését tervezte amely Gates délről átkaroló csapataival fog találkozni. McIntosh azonban 3000 fő lovassági dandárját túlságosan észak felé vezető útra vitte. Csak kb. öt kilométer kerülő után fordultak keletre, a Little Sugar Creek völgyébe vezető útra. Mire arra a helyre értek, ahol Sigel északkeleti útja keresztezte McIntosh kelet felé vezető útját, a szövetségi csapatok már áthaladtak ezen a ponton és elkerülték a katasztrófát. A 3. Texasi lovasdandár megrohamozta az ellenséget, de egyenest belefutottak Sigel védelmi vonalába és a szövetségi ágyúk, valamint kézifegyverek tüzében tíz halott és 20 sebesült veszteséget szenvedve visszavonultak.
A harctér földrajzi fekvése
Curtis négy kislétszámú hadosztályát a Telegraph Road (Távíró út), vagy más néven Régi Drót út mentén helyezte el, erődített állásokban a Little Sugar Creek magas partjának tetején. A Telegraph Road a pataktól északkelet felé az Elkhorn Tavernig (Őzszarv fogadó) vezetett. A fogadó a keletre vivő Huntsville út és a nyugatra vivő Ford (Gázló) út kereszteződésénél állt. Északra a Telegraph út folytatódott és vezetett le a Cross Timber Hollow mélyedésébe, majd átlépte Missouri állam határát. A határtól az út északkelet felé St. Louisba vezetett, s ez volt a szövetségi csapatok utánpótlási vonala is. Leetown faluja a Telegraph Roadtól északnyugatra feküdt, nagyjából félúton Curtis állásai és a Ford Road között. Curtis főhadiszállása a Wire Roadon, Pratt's Store-nál (Pratt boltja), az Elkhorn fogadó és a Little Sugar Creek közt helyezkedett el.
Van Dorn a Bentonville-i kitérő mentén kereste a szövetségi csapatok hátát, mely út Curtis állásaitól nyugatra levő Camp Stephenstől északkelet felé vezetett a Pea Ridge fennsíkra. A korunkban is álló Twelve Corner templomnál a Ford út elágazott kelet felé az Elkhorn fogadó felé; a kitérő pedig északkelet felé folytatódott, a Drót út pedig Cross Timber Hollownál keresztezte. A bentonville-i kitérőtől délre és a Cross Timber Hollowtól nyugatra, valamint a Ford úttól északra a katonaság számára nem járható Big Mountain (Nagy hegy) feküdt.
Március 6-a éjszakáján Grenville Dodge ezredes Curtis engedélyével több munkacsoportot vitt a bentonville-i kitérőre és fákat döntögettek az útra a Twelve Corner templom és a Cross Timber Hollow között. Ugyanezen az éjszakán Van Dorn hadserege, melynek elejét Price hadosztálya képezte, elindult hosszú kerülőútjára a Cross Timber Hollowhoz. Az éjszakai menetet lassították Dodge fatörzsei, Van Dorn csapatainak utászfelszerelési hiánya, a stábjának gyenge munkája és a katonák fáradtsága.
Az ütközet első napja, március 7-e
A harcérintkezés felvétele
Van Dorn mindkét hadosztályát Cross Timber Hollowhoz tervezte irányítani, de hajnalra csak Price hadosztályának eleje érte el rendeltetési helyét. A késés miatt Van Dorn arra utasította McCullocht, hogy a Twelve Corner Churchöt elérve a Ford Roadon haladjon tovább, míg csatlakozni tud Price csapataihoz az Elkhorn fogadónál.
Reggel a szövetségi járőrök észrevették a fenyegetést mindkét irányból. Curtis nem tudta, hogy a konföderációs derékhad merre keresendő, ezért Eugene A. Carr ezredes 4. hadosztályából Dodge dandárját északkelet felé küldte a Drót úton, hogy csatlakozzon a 24. Missouri gyalogezredhez a fogadónál. A még mindig a szövetségi erők hátsó részét fenyegető veszély miatt aggódó Dodge nem engedelmeskedett és visszavonta dandárját Pratt boltjáig, ahonnét azonnal segítséget nyújthatott az Elkhorn fogadónak Curtis Peter J. Osterhaus ezredes erőit északra küldte, felderíteni a Ford út mentén. Osterhausnak Nicholas Greusel ezredes 1. hadosztálybeli dandárja és Cyrus Bussey ezredes lovassági erői, valamint tizenkét ágyú állt rendelkezésére.
Az összecsapás Leetownnál
McCulloch erőit McIntosh lovassági dandárja, Louis Hébert ezredes gyalogdandárja és Albert Pike dandártábornok bennszülött indián lovassági dandárja alkotta. Utóbbit cserokik, csaktók, csikaszók, kríkek és szeminol indiánok alkották. McCulloch csapatai nyugat felé haladtak a Ford úton és a Leetown nevezetű falucskánál szövetségi erőkbe botlottak és heves harc tört ki.
11:30-kor Osterhaus észak felé keresztüllovagolt a kidöntött fatörzsekkel körbevett Foster Farmon és döbbenetes látvány tárult elé. McCulloch teljes hadosztálya alig pár száz méternyire onnan vonult a Ford úton. Az egyenlőtlen feltételek ellenére Osterhaus támadásba parancsolta Bussey kis egységét, hogy időt nyerjen gyalogdandárja számára vonalba rendeződni. Három szövetségi ágyúval lövetni kezdte a konföderációsokat, kb. tíz fő veszteséget okozva. McCulloch McIntosh 3000 lovasát vetette támadásba déli irányban. A túlerő legyűrte és megfutamította Bussey csapatait és mindhárom ágyút zsákmányul ejtették. Kissé távolabb, nyugati irányban a 3. Iowai gyalogezred két százada belesétált a cserokik kelepcéjébe és hasonló módon megfutamodott. Az iowaiakból 24-en estek el és 17-es sebesültek meg. A szokásosnál nagyobb halott-sebesült arány arra enged következtetni, hogy a bennszülött harcosok jópár sebesültet kivégeztek. Shea szerint: „Trimble sebesült iowai katonái közül legalább néhányat, de lehet, hogy az összeset meggyilkolták és legalább nyolcat meg is skalpoltak.”
A kidöntött fák övezetétől délre feküdt az Oberson-mező, melynek déli, erdővel határos részén Greusel a számára nyert időt felhasználva vonalba sorakoztatta dandárját és kilenc ágyúát. Lawrence Sullivan Ross Busseyt üldözve közeledett a 6. Texasi lovasezreddel, de mikor kiért a mezőre, tüzet kapott és sietve visszavonult. Greusel előreküldött két századnyi előcsatározót a 36. Illinois gyalogezredből egészen az Oberson és a Foster-mező közt húzódó kidöntött fák sávjáig. A szövetségi ütegek tüzelni kezdtek a sávon túlra. Noha az ágyúk vakon lőttek, az első bombáik pánikba kergették a cserokikat, akik vágtatva visszavonultak és nem is lehetett többé felsorakoztatni őket. Ezalatt McCulloch széles vonalba fejlődést parancsolt Hébert óriási, 4000 főnyi gyalogdandárjának és támadást vezényelt déli irányban. Hébert az észak-déli Leetown úttól keletre eső négy ezredet vezette, míg McCulloch a nyugatra eső négyet.