bélyegkép|jobbra| „Belzebub és a vele lévők nyilakkal lövöldöznek.“ (1678) Belzebub vagy Baál-Zebub (/biːˈɛlzəbʌb, ˈbiːl-/ bee-EL-zə-bub, BEEL-; héberül: בַּעַל־זְבוּב Baʿal-zəḇūḇ), más formában Belzebul vagy Belzebut, és néha a Legyek Uraként is ismert, egy filiszteus isten neve volt, akit az ókorban Ekronban tiszteltek.Biblia, 2Kir 1:1–18 Az ábrahámi vallásokban a Biblia alapján természetesen az egyik legfőbb démonként ábrázolták, ahol a gonosz egyik megtestesítője. Szerepe és története hasonló Luciferéhez.

Belzebub a démonológiában a hét halálos démon vagy a pokol hét hercege egyikeként ismert, A torkosságot és az irigységet képviseli. A pokol szótára (dictionnaire infernal) repülni képes lényként írja le Belzebubot, akit „a legyek urának”, „a repülők urának” vagy „a repülő démonok urának” neveznek. William Golding híres regényében, a legyek urában is utalnak rá, mivel kapcsolatban áll a pokollal és a könyv témájával.

Szófejtés A Belzebub név a kánaáni Baál istenhez kapcsolódik: Ba`al= 'úr, uralkodó, férj' (héber írással: בעל). Eredetileg a kánaánita kultúrkörhöz tartozó viharisten, szent állata a bika. Az ugariti és kánaánita nyelvekben a szó jelentése „úr”, és különböző helyi istenek címeként használták, gyakran egy adott isten neve előtt. Belzebub nevének eredeti alakja "zbl b`l ars", jelentése: "Herceg, a Föld Ura”.

A Baʿal zəvuv név a héber Bibliában a filiszteusok városának, Ekronnak az isteneiként jelenik meg, de a név jelentéséről eltérőek a vélemények. Az egyik értelmezés szerint a Baʿal zəvuv szó szerinti lefordítása „a legyek ura”. Régi művekben az is felvetődött, hogy kapcsolat lehet a filiszteus isten és a legyek kultusza között, utalva arra a nézetre, hogy a kánaánita vallási kultuszok a legyekre kártevőként tekintették, amelyek ürülékkel táplálkoznak. Ez hasonló a hellén istenekhez, mint például Zeusz Apomiosz vagy Miagrosz („a legyeket elűző Zeusz”), akikről azt hitték, hogy megvédi az embereket a kártevő rovaroktól. Egyes ugariti szövegekben és ábrázolásokon Ba'ál látható, amint elűzi a legyeket, amelyek az ember betegségének okai.

Francesco Saracino (1982) szerint a bizonyítékok nem egyértelműek, de a Baʿal zəvuv név nyelvtani szerkezete hasonlít más isteni nevek kialakulásához a tágabb mediterrán világban. Ez alátámasztja azt a lehetőséget, hogy a név Ekron valódi helyi istenségét jelölte; talán egy gyógyítással kapcsolatos isten volt, amint azt a 2Királyok 1:2–3 története is sugallja, ahol Ahaziah király követeket küld Baʿal zəvuvhoz, hogy tanácsot kérjen tőle sérüléséből való felépülésével kapcsolatban. Valamint a 6 szövegrészben is említik.

Fordítási kérdések Nem tudni, hogy Ebionita Szümmakhosz helyesen azonosította-e ezeket a neveket. A Zebul szó a zebûb elmosódott kiejtéséből származhat; ennek alapja pedig a zebel, amely a Targumban „trágya” jelentéssel fordul elő. Az is lehet, hogy a forrás a héber eredetű zebûl szó, amely az 1Királyok 8:13-ban található meg bêt-zebûl formában, jelentése: „magas ház”. A Septuagintában a név Baalzebub (görög írással: Βααλζεβούβ) és Baal muian (Βααλ μυῗαν, „a legyek Baálja”) formában található meg. Lehetséges azonban, hogy Szümmakhosz az ókori névmágia miatt fordította Belzebul formára.

A Belzebul formát a Vulgata szír nyelvű és a latin fordításaiban Belzebubra cserélték, Ez az alak nyugat-európában szinte ismeretlen volt, amíg néhány újabb fordítás vissza nem állította (angolul például a Jakab király-féle Bibliában jelent meg újra).

Az istenség valódi neve Baʿal zəvul: „a (mennyei) lakhely ura” lehetett, a Baʿal zəvuv forma pedig az izraeliták által használt becsmérlő alak volt. A név arab formája Baʿl-zabūl (arab írással: بعلزبول).

A zsidó vallásban

Héber biblia A Belzebub név forrása a Királyok könyveiben található (2Királyok 1:2–3, 6, 16), ahol Baʿal zəvuv néven szerepel, mint az ekroni filiszteusok által tisztelt istenség.

Ez a szakasz megjegyzi, hogy Ahaziah, az Északi Izrael Királyság királya, miután súlyosan megsérült egy esés során, követeket küldött Baʿal-zəvuvhoz, a filiszteusok Ekron nevezetű városának istenéhez, hogy megtudja, felépül-e.

"Ahaziah kizuhant Samáriai palotájának felső szobáján található rácsos ablakon, és megsérült. Ezért követeket küldött, akiket így utasított: „Menjetek, és kérdezzetek meg Baal-zebubot, Ekron istenét, hogy felépülök-e ebből a sérülésből.”

—  2Királyok 1:2”.

Eliás ezután Isten szavai alapján halálra ítélte Ahaziah-ot, mert Baʿal-zəvuvhoz fordult tanácsért, ahelyett, hogy Jáhvéhoz fordult volna.

"De az Úr angyala így szólt a tiszbitei Illéshez: „Menj, állj szembe a samáriai király követeivel, és mondd nekik: Nincs-e Isten Izráelben, hogy Baál-Zebubhoz, Ekron istenéhez fordulnak? 4. Bizony, így szól az Úr: Nem kelhetsz fel az ágyadról, amelyen fekszel, hanem meghalsz.” Illés elment.

—  2Királyok 1:3-4.

Salamon testamentuma Salamon testamentumában Belzebul (és nem Belzebub) a démonok hercegeként jelenik meg, és azt állítja, hogy korábban vezető mennyei angyal volt, akit a Heszperusz csillaggal (a Vénusz bolygó, Aphrodité - Αφροδíτη - egyik jelzője, mint esti csillag) társítottak. Úgy tűnik, hogy Belzebul itt Lucifer szinonimája. Belzebul azt állítja, hogy zsarnokok révén pusztítást okoz, az emberek az ő parancsára démonokat tisztelnek, bujaságra buzdítja a papokat, városokban irigységet és gyilkosságokat okoz, és háborúkat szít. Salamon testamentuma egy ószövetségi apokrif mű, amelyet állítólag Salamon király írt. Főként azokat a démonokat írja le, akiket rabszolgává tett, hogy segítsenek a templomának építésében. Az eseményt a kereszténység is átvette.

Rabbinikus irodalom. A rabbinikus irodalom kommentárja az Ekroni Baʿal-zəvuv-ot "a légy urának" tekinti. A Baʿal-zəvuv kifejezés a rabbinikus szövegekben Baál kultuszának gúnyolódása, amelyet az ókori héberek "bálványimádásnak" tekintettek.

A zsidó tudósok a „légy ura” címet úgy értelmezik, hogy a héberek számára Baʿal egy halom ürülék, a démon követőit a legyekhez hasonlítják.

Kereszténység Máté evangéliumában, a 3:22-ben az írástudók azzal vádolják Jézus Krisztust, hogy Belzebul, "a démonok fejedelmének" erejével űzi ki a démonokat. Ebben az evangélumban fordul a név a ma ismert formában (Belzebub, Máté. 10,25). A kibővített, Baál-Zebub változatban is megjelenik a Máté 12:24,27-ben és Lukács 11:15, 18–19-ben.

„Jézus ismerte gondolataikat, és így szólt hozzájuk: „Minden, önmagában megosztott királyság elpusztul, és minden, önmagában megosztott város vagy ház nem maradhat fenn. Ha a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor önmagában megosztott. Hogyan maradhatna fenn akkor a királysága? És ha én Belzebul segítségével űzöm ki a démonokat, akkor a ti embereitek kinek a segítségével űzik ki őket? Akkor ők lesznek a ti bíráitok. De ha én Isten Lelkével űzöm ki a démonokat, akkor Isten országa eljött hozzátok.”

—Máté 12:25–28.

A Héber Bibliában Belzebub mint Jahve ellensége jelenik meg, akit legyőzött. E hozzáállásnak köszönhetően örökli meg a főgonosz szerepét az Újszövetségben is, ahol Sátán, a rossz szellemek feje, a démonok fejedelme nevekkel illetik. Mivel Baál kultikus állata a bika, így attribútumként Belzebubot az állat szarvaival ábrázolták. A fordítás problémáit felismerve Thomas Kelly Cheyne bibliatudós azt javasolta, hogy a Ba'al-zəbûl alak „a magas hely (menny) ura” vagy „magas úr” megtisztelő megnevezés becsmérlő eltorzítása.

Beelzebub, a Paradise Lost című műben, Sátán második embere és a bukott angyal, aki központi szerepet játszik a démonok megszervezésében, miután azok ki lettek taszítva a mennyből. Milton úgy jellemzi őt, mint egy mértéktartó, meggyőző szónokot, akinek retorikája gyakran mérsékli Sátán impulzívabb törekvéseit. A II. könyvben Beelzebub javasolja azt a stratégiát, hogy megrontsák Isten új teremtményeit, az amberiséget. Ez egy olyan terv, amely a tudósok szerint mind politikai éleslátást, mind kiszámított ambíciót tükröz. A kritikusok különbözőképpen értelmezték szerepét, az irigység és az isteni rend pokoli utánzása által motivált figurától a pokolban a prófétai hatalom sötét ellenpárjaként, és egyesek még azt is hangsúlyozták, hogy szoros együttműködése Sátánnal elengedhetetlen a pokol kialakuló hierarchiájához.

Gnoszticizmus

Nikodémus evangéliumának szövegei eltérőek; a Belzebul és Belzebub nevek felcserélhetően találhatóak meg. A nevet Hádész, mint a Sátán másodlagos formájának egyik címeként használja, de ez a szöveg fordításaitól függően változhat; más változatok elkülönítik Belzebubot a Sátántól.

Samael Aun Weor modern gnosztikus mozgalmának tanításai szerint Belzebub a démonok hercege volt, aki a második nagy háború alatt fellázadt a Fekete Rend ellen, és Aun Weor áttérítette őt a Fehér Rendbe.

Különböző keresztény hagyományok Beelzebubot általában a pokol hierarchiájának magas rangú tagjaként írják le. A 16. századi okkultista Johann Weyer történetei szerint Belzebub Lucifer, a pokol császárának fő helyettese, és a legyek rendjének vezetője. Hasonlóképpen, a 17. századi ördögűző, Sébastien Michaëlis, Admirable History (1612) című művében Beelzebubot a három legjelentősebb bukott angyal közé sorolta, a másik kettő Lucifer és a Leviatán volt. John Milton 1667-ben először megjelent eposzában, a Paradise Lostban egy szentségtelen hármas egységet azonosított, amely Beelzebub, Lucifer és Astaroth alkotta, Beelzebub pedig a sok bukott angyal közül a második rangú volt. Milton így írt Beelzebubról: „aki Sátánon kívül senki sem volt fölötte”. Beelzebub szerepel John Bunyan A zarándok útja című művében is, amely 1678-ban jelent meg először.

1409–1410-ben A fény lámpása (egy névtelen angol lollárd traktátus, amelyet gyakran John Wycliffe-nek tulajdonítanak) a hét főbűn alapján osztályozta a pokol fejedelmeit, és Belzebubot az irigységhez társította. Sebastien Michaelis azonban a másik hét halálos bűn egyikével, a büszkeséggel hozta összefüggésbe, Peter Binsfeld pedig 1589-ben megjelent Tanulmány a gonosztevők és boszorkányok vallomásairól című művében Belzebubot a torkosság démonjának tartotta, míg Francis Barrett azt állította, hogy a bálványimádás fejedelme.

Babiloni eredet Található összefüggés a régi Sumér-Babiloni istenekkel is. Az egyik utalás egy Bel nevű istenségről amely néven En-lil és Marduk is szerepelt. En-lil a levegő istene, míg Marduk az istenek vezetője és a viharok ura volt.

Jegyzetek

Források

Magyar katolikus lexikon A Pallas nagy lexikona

Kategória:Angyalok, démonok Kategória:Istenek a héber bibliában