Az japán heavy metal együttes, melyet 1982-ben alapított Csiba prefektúrában a dobos Yoshiki és az énekes Toshi. A szimfonikus elemekkel kevert power és speed metal zenét játszó együttes később a progresszív hangzás felé fordult és nagyobb hangsúlyt fektetett a rockballadákra. Az együttes úgy ért el mainstream sikereket, hogy független kiadónál volt, és őket tartják a nyugati glamhez hasonló visual kei műfaj egyik úttörőjének.
Az együttes eredeti neve volt, 1988-ban adták ki első lemezüket, a Vanishing Visiont, a Yoshiki által alapított Extasy Recordsnál, egy évvel azután, hogy véglegessé vált a felállásuk, a basszusgitáros Taiji, és a két gitáros, hide és Pata csatlakozásával. 1989-ben jelent meg második albumuk, első nagykiadós lemezük, a Blue Blood, mely meghozta számukra az áttörést. Az 1991-es Jealousy albumuk megjelenése után Taiji kilépett az együttesből, helyét Heath vette át, az együttes pedig X-ről X Japanre változtatta a nevét. 1993-ban egy 29 perces, egyetlen dalból álló minialbumot adtak ki Art of Life címmel. 1995-ben az együttes imázst váltott, elhagyták a visual keire jellemző harsány külsőt. 1996-ban megjelent a Dahlia című lemezük. 1997. december 31-én adták utolsó koncertjüket a Tokyo Dome-ban, ez volt egymás után az ötödik telt házas estjük az arénában.
Tíz év után, 2007-ben alakultak újra, az I.V. című daluk megjelenésével. Két éven át több koncertet is adtak, első külföldi koncertjüket is ekkor tartották Hongkongban. A fellépésekre az 1998-ban elhunyt hide helyett Sugizo, a Luna Sea gitárosa kísérte el őket, aki 2009-től hivatalosan is az együttes tagja lett. 2010-ben az X Japan Észak-Amerikában, 2011-ben pedig Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában turnézott.
Az X Japan 2017-ig öt stúdióalbumot, 6 koncertalbumot és 21 kislemezt jelentetett meg. Három lemezük debütált első helyen az Oricon slágerlistáján. Ők voltak az első modern rockegyüttes Japán történelmében, akik országos televízióban szerepeltek és az első hazai együttes, akik háromszor egymás után töltötték meg a Tokyo Dome-ot. 2003-ban a HMV Japan 40. helyre sorolta őket minden idők 100 legfontosabb japán popelőadójának listáján. 2007-ben a Rolling Stone Japan 15. helyre sorolta a Blue Blood albumot a minden idők 100 legjobb japán rocklemezeinek listáján. Az X Japan mintegy 30 millió lemezt adott el pályafutása során. 2016-ban We Are X címmel dokumentumfilm készült az együttesről. 2023-ban az X Japan basszusgitárosa, Heath elhunyt rákban.
Története 1977–92: X A kezdetek
1977-ben Yoshiki és Toshi, akik óvodás koruk óta barátok voltak, és közösen hallgatták a Kiss zenéjét, elhatározták, hogy együttest alapítanak, Dynamite néven. 1978-ban Noise-ra változtatták a nevüket. Yoshiki autodidakta módon tanult dobolni, miközben zongoraleckéket vett, Toshi pedig eleinte gitározott, csak később lett az együttes énekese. Feldolgozásokat gyakoroltak, fellépniük azonban nem nagyon volt hol. Az együttes énekese ekkoriban Kurata volt.
1982-ben a Noise feloszlott, Yoshiki és Toshi pedig X néven alapított új együttest. Átmenetileg akarták használni a nevet, azonban végül rajtuk maradt. Sokáig nem találtak megfelelő gitárosokat. Közben Yoshiki zenei egyetemre készült, végül azonban úgy döntött, zongoratanár helyett inkább rockzenész akar maradni. 1985-ben Toshival együtt Tokióba költözött, ahol gyakori zenészcserék mellett kis klubokban léptek fel. A műfaji határokat feszegető zenéjük, furcsa külsejük és bizarr fellépéseik miatt hamar hírnévre tettek szert az underground klubokban, és telt házas koncerteket tartottak 200–250 fővel, ami akkoriban ritkaságnak számított. Első kislemezüket 1985 júniusában adta ki a Dada Records I’ll Kill You címmel, melyből az összes megjelent példány (1000 db) elfogyott. Ezt követően a Heavy Metal Force III című válogatásalbumon szerepeltek Break the Darkness című dalukkal. 1985-ben Taiji lett a basszusgitárosuk, de nem sokkal később ki is lépett az együttesből.
1986 áprilisában, az X kiadványainak terjesztéséhez Yoshiki saját független kiadót alapított Extasy Records néven, melyre édesanyjától kapott pénzt. E kiadón keresztül jelentette meg az Orgasm című kislemezüket. Szokatlan módon az együttes nevét a borítón katakanával írták, formában.Az Orgasm borítója Novemberben Taiji visszatért az együttesbe. 1987 februárjában a Victor Records Skull Thrash Zone Volume I válogatáslemezén két daluk jelent meg, a Stab Me in the Back és a No Connexion, Pata közreműködésével. Nem sokkal később a feloszlott Saver Tiger szólógitárosa, hide is csatlakozott az együtteshez, majd Pata is hivatalosan a zenekar tagja lett, ezzel létrejött az X első stabil felállása.
Hidét Yoshiki már korábban megpróbálta átcsábítani az X-be, akkor azonban a gitáros még nemet mondott. Mikor a Saver Tiger feloszlott, hide csak Yoshiki miatt lépett be az együttesbe, mert jó volt köztük az összhang, és mert nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy mit tudnak kihozni a heavy metalból mainstream popkörnyezetben, ami Yoshiki zenei célja volt. Hide úgy nyilatkozott, ha nincs Yoshiki, fodrászként dolgozott volna, mert saját együttese feloszlása után abba akarta hagyni a zenélést. Pata korábban több alkalommal is roadie volt az X gitárosa, Hally számára, és Hally gitárját használta, amikor ő maga tagja lett az X-nek. Csatlakozása előtt többször is játszott az X-szel élő fellépéseken beugró zenészként.
Szerződés a Sonyval és mainstream sikerek bélyegkép|300px|Az X 1989-ben, nagykiadós debütálásuk idején, jellegzetes visual kei sminkben és frizurával. Balról jobbra: Toshi, Pata, Yoshiki, hide és Taiji
1987 augusztusában felléptek a kiotói Rock Monster koncerten, és megjelent első videókazettájuk, az Xclamation. 1987. december 26-án részt vettek a CBS/Sony válogatóján, amit követően 1988 augusztusában szerződést is kötöttek a kiadóval. Eközben április 14-én az Extasy Records kiadta első nagylemezüket, Vanishing Vision címmel, mely egy évvel később CD formátumban is kijött. A megjelenést turné is követte. Az album első példánya egy hét alatt elfogyott, amivel az Oricon indie listájának első helyére kerültek, az összesített toplistán pedig 19. helyezettek voltak. 1997-ig a lemezből több mint példány fogyott el. A The Vanishing Tour Vol.2 turné keretében 20 helyszínen 24 koncertet adtak azon a nyáron, majd októberben 12 koncertet a Burn Out Tour turnén. Novemberben a Rockin’f magazin Street Fightin Men koncertjén léptek fel a Differ Ariake Arenában. Ugyanebben az évben cameoszerepük volt az amerikai Tokyo Pop című filmben.
Március 13-án indultak a Blue Blood turnéra, melynek két koncertjére is már elővételben elkeltek a jegyek, de a többi is telt házas volt. A március 16-i, Sibuja Kókaidó színházban tartott koncertjükről készült videófelvétel megjelent VHS-en is Blue Blood Tour Bakuhatsu Sunzen Gig címmel. Az első nagykiadós lemezük, a Blue Blood 1989. április 21-én jelent meg. Az album 6. helyen debütált, és 108 hétig szerepelt az Oriconon. A lemezről megjelent című daluk 5. volt az Oriconon és 39 hétig maradt a slágerlistán. Az Endless Rain, az első, sikert aratott balladájuk a top 3-ba is bekerült, a Week End pedig az együttes történetében először 2. helyezett lett. A következő, Rose and Blood című turnéjukat átmenetileg fel kellett függeszteniük, amikor a november 22-i koncerten Yoshiki összeesett. 1990-ben az együttes elnyerte a Japan Gold Disc Award legjobb új előadójának járó díjat.
1990 novemberében Los Angelesbe repültek Jealousy című következő albumuk felvételeihez.Jealousy albumborító, 1991. Mikor júniusban visszatértek Japánba, a hadsereg 500 katonát vezényelt ki a reptérre a tömeg féken tartására. A lemez 1991. július 1-jén jelent meg és azonnal az első helyen debütált a slágerlistán, mintegy eladott példánnyal, később pedig az egymillió példányt is túllépte. Augusztusban az együttes először lépett fel Japán legnagyobb koncertkapacitású arénájában, a Tokyo Dome-ban, a Violence in Jealousy turné részeként, melynek október 24-i állomásán Yoshiki újra összeesett. December 8-án szimfonikus zenekarral léptek fel az NHK Hallban.
Az 1992-es évet három telt házas Tokyo Dome-koncerttel kezdték, azonban január végén bejelentették, hogy Taiji elhagyja az együttest. Önéletrajzi könyvében a zenész azt állította, hogy azért kellett távoznia, mert nyíltan kifejezte elégedetlenségét, hogy Yoshiki jóval több pénzt keres, mint az együttes többi tagja. A We Are X című dokumentumfilmben Yoshiki nem volt hajlandó elárulni Taiji eltávolításának okát, csak annyit közölt, hogy „olyat tett, amit nem lett volna szabad.” Egy Reddit-beszélgetésben a rajongókkal annyit árult el, hogy Taiji „megszegte az együttesben felállított szabályokat. Mai napig sem tudom, helyes volt-e a döntésem, de nem volt választásom.” 1992-ben az együttes a New York-i Rockefeller Centerben tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Taiji helyét Heath veszi át. Ekkor szó volt arról is, hogy együttes az amerikai Atlantic Recordsszal szerződne és amerikai lemezt adna ki, ami miatt X-ről X Japanre változtatták a nevüket, hogy ne keverjék össze őket az X nevű amerikai punkegyüttessel. Heath az 1992 októberi oszakai Extasy Summiton játszott először az együttessel.
1993–97: X Japan
1993. augusztus 25-én az Atlantic Records kiadásában megjelent az Art of Life, mely egyetlen, 29 perces, szimfonikus zenekarral kísért dalt tartalmaz. A lemez első helyezett volt az Oricon slágerlistáján, az együttes azonban csak két koncertet adott ebben az évben, mert a tagok szólókarrierükre koncentráltak. December 30-án és 31-én X Japan Returns címmel két napos koncertet tartottak a Tokyo Dome-ban, amivel 1997-es feloszlásukig évente ismétlődő tradíciót hoztak létre. A következő év is szólóprojektekkel telt, az X Japan csak négy koncertet adott. Az első kettő a The Great Music Experience nevű, nagy szabású koncertsorozat keretében volt májusban, ahol japán és nyugati zenészek egymás dalait adták elő a Tódaidzsi templomban. A másik kettő az év végi Tokyo Dome-fellépés volt, és címmel.
1995 novemberében indultak következő turnéjukra, Dahlia címmel. Erre az időszakra már a kevésbé harsány külső volt a jellemző. Bár a Dahlia album csak 1996. november 4-én jelent meg, a kislemezeket már jóval előbb kiadták. A lemez első volt az Oricon heti listáján, a megjelent hét kislemez közül pedig négy vezette a slágerlistát. A turnénak 1996. március 31-én kellett volna véget érnie, azonban hamarabb be kellett fejezniük, mert a március 13-i fellépés után Yoshikit nyaki gerincsérvvel diagnosztizálták. Év végén azért megtartották a szokásos Tokyo Dome-koncertsorozatot, és címmel.
1997. szeptember 22-én Yoshiki, hide, Pata és Heath sajtótájékoztatón jelentették be az X Japan feloszlását. Énekesük, Toshi úgy döntött, kilép az együttesből, mert a rockzenész lét nem volt számára érzelmileg kielégítő, egyszerűbb életet akart élni. Azt nyilatkozta, hogy már 1996 áprilisában meghozta ezt a döntést. 12 évvel később azonban bevallotta, hogy egy vallásos szekta befolyása alá került, akik agymosása elhitette vele, hogy a rockzene „az ördögtől való”. Fizikailag és pszichésen is bántalmazták, majd anyagilag is megkárosították, aminek következtében teljesen tönkrement. Az X Japan 1997. december 31-én tartotta utolsó koncertjét a Tokyo Dome-ban, The Last Live: Last Night címmel. A legutolsó közös fellépésük azonban a Kóhaku uta gasszen című televíziós műsorban volt ugyanaz nap, ahol a Forever Love című dalukat adták elő.
1998–2007: A hiátus időszaka bélyegkép|250px|Toshi 2005-ben egy szólófellépésen