bélyegkép|270px|A Kondratyjev- és az alapvető innovációs ciklusok alakulása bélyegkép|270px| A réz fogyasztói árának alakulása az USA-ban 2000-es $-ban (1804–2001) Eredeti adatok, a trend hányadosa és annak 9 tagú mozgóátlaga, a hosszú ciklusKehl Dániel-Sipos Béla: Évszázados trendek és hosszú ciklusok az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában és a világgazdaságban. Hitelintézeti Szemle. 2007. 6. sz. 262 bélyegkép|270px|A Kondratyev- és az IT (Information Tecchnology) és egészségügyi ciklusok alakulása. J. W. Goldschmidt 2004-es előadása alapján
Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev (oroszul: Николай Дмитриевич Кондратьев; Galujevszkaja, 1892. március 16. – Kommunarkai kivégzőhely, Moszkvai terület, 1938. szeptember 17.) orosz származású szovjet közgazdász, konjunktúrakutató, az új gazdaságpolitika (NEP) híve, ami az 1920-as években előmozdította a kis magán-, szabadpiaci vállalkozásokat a Szovjetunióban. A 45-60 éves hosszú ciklusokat a hazai és a nemzetközi szakirodalomban felfedezőjéről Kondratyjev-ciklusnak hívják. Kondratyjev a Szovjetunió első ötéves tervének kidolgozásában is részt vett.
Élete Az Orosz Birodalom Kosztromai kormányzóságában, Galujevszkaja faluban (maː Ivanovói terület, Vicsugai járás) született 1892. március 16-án (a julián naptár szerint március 4-énKondratyjev a születési anyakönyvi kivonata alapján – amelyben a régi dátumhoz 12 nap helyett 13 nap volt hozzáadva – március 17-ét tartotta a születésnapjának), paraszti családban. A tíz gyermek között ő volt a legidősebb. Alapfokú oktatást a helyi járási egyházi gyülekezeti iskolában kapott (1900–1903), majd a hrenovói egyházi tanítóképző szemináriumba járt (1906–1907). Később beiratkozott a földművelési-kertészeti szakképző iskolába (1907–1908), és részt vett Szentpéterváron Alekszandr Csernyajev általános műveltséget adó előadásain (1908–1911). 1911-ben a kosztromai gimnáziumban külsős érettségi vizsgát tett. Az érettségi vizsga évében beiratkozott a Szentpétervári Egyetem jogi karára.
Családi fotó Kondratyjevről, szüleiről, testvéreiről, feleségéről, leányáról.
Szakmai életpályája 1915-ben jelent meg első monográfiája – ami diplomamunkája volt – A Kosztromai kormányzóság Kinyesmai zemsztvójának gazdasági fejlődése címen. Kondratyjev ezt a munkáját 23 éves korában írta, és monográfiájáért doktori címet kapott. Kondratyjev az októberi forradalom után 1918 elején Moszkvába költözött, rövid ideig a moszkvai Központi Bankban dolgozott. A februári forradalom után a földreformot előkészítő bizottságban tevékenykedett, valamint az e párt tagjaként az Ideiglenes, rövid ideig működő (1917. július 21. – 1917. november 7.) Kerenszkij kormányban 1917. október 5-től november 7-ig élelmezésügyi miniszterhelyettesként dolgozott. 25 évesen az októberi forradalom után az (akkor Nagy Péterről, később Tyimirjazevről elnevezett) moszkvai mezőgazdasági akadémia professzora lett. Itt szervezték meg 1920-ban a Szovjetunió első konjunktúrakutató intézetét, amely hamarosan a Pénzügyi Népbiztosság irányítása alá került, igazgatója pedig Kondratyjev lett (1920–1928). Az intézetben egy kis létszámú (mintegy 50 fős) szakértő gárda dolgozott. Pl.: Jevgenyij Jevgenyjevics Szluckij, Mihail Vasziljevics Ignatyjev és mások.
1922-ben publikálta A gabonapiac és szabályozása Oroszországban a háború és a forradalom idején című munkáját. Kondratyjev a hosszú ciklusok problémakörét először az 1922-ben, Vologdában kiadott könyvében fogalmazta meg. Könyvének címe: A világgazdaság konjunktúrái a háború alatt és után(Изменения мирового и русского сельского хозяйства за время и после войны и основные задачи нашей сельскохозяйственной политики: Докл. 3-му Всерос. агрон. съезду // Вестн. сел. хоз-ва. - М., 1922. - N 6/7. - С.5-22.)
Kondratyjev és Pityirim Alekszandrovics Szorokin szociológus feleségeikkel 1924-ben az USA-ban voltak tanulmányúton. Erről fényképet is közölt Arejev és Mjaszedov tanulmányában, ami 2013-ban egy orosz szaklapban jelent meg. Arejev és Mjaszedov Kondratyjev és felesége az USA-ban, fényképet is közölt Kondratyjev megismerkedett a Harvard iskola tagjaival. Közülük a legnagyobb hatást rá Wesley Clair Mitchell gyakorolta, aki a NBER National Bureau of Economic Research (Nemzeti Gazdaságkutató Intézet) egyik vezetője volt és a konjunktúraciklusok okainak feltárásában játszott úttörő szerepet.
Amerikai útja után ezt az elméletet fejlesztette tovább legjelentősebb munkájában, amit A konjunktúra nagy ciklusai (Большие циклы конъюнктуры // Вопросы конъюнктуры. - М., 1925. - Т.1, вып.1. - С. 28-79.) címen közölt 1925-ben. Egyik utolsó munkája, ami a Szovjetunióban megjelent, a Kondratyjev, N. D. és Oparin, D. I. közötti vita a konjunktúra hosszú ciklusairól.(Кондратьев Н. Д. : [Кондратьев Опарин Д. И. : Большие циклы конъюнктуры: Доклады и их обсуждения в Институте экономики. - М..)
Már 1927-ben Sz. G. Sztrumilin, az Goszplan egyik vezetője a „narodnyikság epigonja” címen intézett támadást ellene. Lev Kritzman (1890-1938) 1928–1931 között az Agráregyetem igazgatója, 1931-1933 között az Állami Tervbizottság elnökhelyettese is aktív szerepet játszott N. D. Kondratyjev és A. V. Csajanov (1888-1937) elleni hajtóvadászatban. Ennek ellenére Kritzmant 1938. június 17-én kivégezték.
1930 júliusában letartoztatták Kondratyjevet és több társát, harc indul a “Dolgozó Parasztság Pártja” ellen. Kondratyjev először a moszkvai Butirka börtönben raboskodott, ahol folytatni tudta tudományos tevékenységét és megírta A közgazdasági statika és dinamika alapvető problémái. Előzetes vázlat c. monográfiáját, amit átadott a feleségének. Kondratyjev leánya átadta a kéziratot a Nauka könyvkiadónak, ami 1991-ben orosz nyelven megjelent.(Основные проблемы экономической статики и динамики: Предварит. эскиз / Подгот. Иванов В.В., Ковалева М.С.; АН СССР. Ин-т социологии. Комис. по науч. наследию Н.Д.Кондратьева. - М.: Наука, 1991. - 570 с.: 1 л. портр. - (Сер.: Социол. наследие). - Имен. указ.: с.562-568.) Kondratyjev börtönévei a „szuzdali levelek”-ből rekonstruálhatók.
1934. augusztus 15-én feleségéhez írt levelében összefoglalta tudományos kutatómunkájának eredményeit. Ezek lennének orosz nyelven megjelent legfontosabb munkáim írta: a) A társadalmi-gazdasági fejlődés törvényeiről szóló fő tanítások. (1914) b) A gabonapiac… (1922) c) A világgazdaság és konjunktúra a háború idején és a háború után (1922) d) A tudományos előrelátás problémája (1927) e) Az ipari és mezőgazdasági áruk árának dinamikája (1928) f) Több mint 100 tudományos cikk különféle folyóiratokban. Más nyelveken kiadott műveim Amerikában a Quarterly Journal of Economics, Németországban az Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik és a Zeitschrift für Betriebswirtschaft, Franciaországban a Revue internationale du Travail, Magyarországon a Történelmi Szemle hasábjain jelentek meg. Kondratyjevnek 145 publikációja jelent meg különböző nyelveken (oroszul, angolul, franciául, magyarul németül, spanyolul) ebből 20 letartoztatása, 1930 után.
Kondratyjev életének utolsó éveit 1932 februárjától a szuzdali elkülönítő táborban töltötte. Feleségének, Jelenának 1932–1938 között írt levelei fennmaradtak és publikálásra kerültek először orosz, majd magyar nyelven is. Ezek a „Szuzdáli levelek” 2000.(12. évfolyam). Fordította Kovács János Tamás "Szuzdalban Kondratyjev egészsége gyorsan romlott. Hol bekerült a börtönkorházba, hol kikerült onnan, súlyos fejfájásra, szédülésre, időszakos süketségre, krónikus reumára, hasmenésre, hányásra, álmatlanságra és depressziós tünetekre panaszkodott. 1936-ra gyakorlatilag megvakult....Több mint száz levelet írt a feleségének, Jevgenyijának." (Forrás: Orlando Figes: A suttogók. 292)
Kovács János Tamás megjegyzései: „Kondratyjevet 1930 júniusában tartóztatják le, mint a „Dolgozó Parasztok" állítólagos pártjának állítólagos vezetőjét. A koncepciós pert, melyet végül máig ismeretlen okból elejtenek, vad propagandakampány előzi meg az ún. Kondratyjevscsina ellen, melynek során Kondratyjevet és társait (a legismertebb közülük A. V. Csajanov) a Buharin vezette ún. jobboldali ellenzék lejáratására is felhasználják. A megkülönböztetett figyelmet egyebek között azzal érdemli ki, hogy a húszas évek során tudományos műveiben hitet tesz a gazdaság organikus, agrárszektorra támaszkodó, piacbarát és a világpiacra is nyitott fejlesztése mellett. Neonarodnyiknak, eszer ellenforradalmárnak bélyegzik, holott csak nem volt bolsevik. Ha az lett volna, akkor se valószínű, hogy másként végzi. 1931 tavaszán, 39 évesen tanúként jelenik meg a mensevikek perében, ahol arra kényszerítik, hogy megtagadja korábbi nézeteit. Ezután még majd egy évig ül Moszkvában börtönben, míg Szuzdalba nem internálják. Szédületes tudományos pálya szakad meg ezzel, mely Tugan-Baranovszkij iskolájától, a Kerenszkij-kormány élelmezésügyi miniszterhelyettesi posztján át, a moszkvai Konjunktúrakutató Intézet irányításáig vezet. Még a moszkvai börtönben is alkot: húsz ívnyi kézirattal búcsúzik az élettől, mely A gazdasági statika és dinamika alapproblémái (Osznovnije problemi ekonomicseszkoj sztatyiki i gyinamiki) címet viseli. E kéziratot szerette volna folytatni Szuzdalban. A leveleket a V. V. Ivanov és M. Sz. Kovaljova által szerkesztett, hasonló című kötet közli (Moszkva, Nauka, 1991, 535-561.). Az itt következő összeállítás egy rövidítés rövidítése, illusztrációja a szerkesztők által már megválogatott levélrészleteknek. K. J. T.”
Kondratyjev közvetlen munkatársai N. P. Makarov, A. V. Csajanov, N. P. Oganovszkij, A. N. Cselincev voltak. Egyes források szerint N. P. Makarovot (1886-1980) nem végezték ki. Az OGPU (Оbjegyinyonnoje Goszudarsztvennoje Politicseszkoje Upravlenyije – Egyesített Állami Politikai Igazgatóság), azaz a politikai rendőrség adott nevet annak a csoportosulásnak (Trudovaja Kresztyjanszkaja Partyija – Paraszti Munkapárt), amelyet az 1932-es koholt vádirat szerint N. D. Kondratyjev vezetett, „Központi Bizottságában” helyet foglalt többek között Csajanov és L. N. Litosenko is. A vád szerint a kollektivizálást ellenző ellenforradalmi szervezkedés 1925–1926 folyamán egybefonta a szovjetellenes közgazdászokat, agrár szakembereket, tanítókat, statisztikusokat a rendszer megdöntésére; az „üggyel” kapcsolatosan 1930-tól összesen 1 300 főt tartóztattak le.Holka László Statisztika és szovjethatalom: a virágzás kora (1917—1927) Statisztikai Szemle, 2019. 9. sz. Kondratyjevet 1930-ban nyolc év börtönre ítélték, majd 1998-ban, amikor kiszabadult volna, kivégezték. A súlyos és borzalmas helyzetet, ami 1928-ban a Szovjetunióban kialakult Sztálin az egyre gyengülő pártellenzék (Buharin) vagy a szakértő közgazdászok (Kondratyjev, Groman, Szadirin), a magas beosztású, de régi vágású tisztviselők nyakába varrta. A Kondratyjev és társai elleni per elhalasztása Sztálin döntése volt, ezt írta Molotovnak 1930. augusztus 6. után: „Azt gondolom, hogy a Kondratyjev–Groman–Szadirin-ügy nyomozását kellő alapossággal, nem sietve kell tovább folytatni. Ez nagyon fontos ügy.” „Kondratyjevet, Gromant és a gazemberek más párosát feltétlenül agyon kell lőni.” 1930. szeptember 22-én már ezt a táviratot küldte: „Még várjatok a Kondratyjev-ügy bírósági átadásával. Ez nem teljesen veszélytelen. Őszig várjatok ennek az ügynek az eldöntésével. Október közepén majd együtt eldöntjük ezt a kérdést. Van néhány elképzelésem, ami ellene szól.” Közreadja Varga Lajos. Kordokumentum. „Feltétlenül agyon kell lőni!” Sztálin levelei Molotovhoz, 1929–1930. Világosság. 1997. 2. szám.