Maimonidész, más névváltozatokkal Mózes Maimonidész, héber nevén Mose ben Maimon (), rövidített rabbinikus nevén Rambam (, Rabbi Mose ben Maimon), arab névalakban Múszá ibn Majmún vagy teljesebben Abú Imrán Múszá ibn Majmún ibn Abdalláh al-Kurtubí al-Iszráílí (; Córdoba, 1138 körül – Fusztát, 1204. december 12. vagy 13.) szefárd zsidó rabbi, háláchikus döntéshozó, filozófus, orvos és arab nyelvű középkori tudós volt. A középkori zsidó gondolkodás egyik legnagyobb hatású alakja: a Misne Tora című törvénykönyv a zsidó vallásjog átfogó rendszerezése, A tévelygők útmutatója pedig a középkori zsidó filozófia egyik központi műve.Kenneth Seeskin: „Maimonides.” Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2024. november 18-i átdolgozott változat. https://plato.stanford.edu/entries/maimonides/„Maimonides (1138—1204).” Internet Encyclopedia of Philosophy. https://iep.utm.edu/maimonid/
A háláchá zsidó vallási jogot jelent: nem pusztán bírósági joganyagot, hanem a parancsolatok gyakorlati alkalmazását, az ünnepek, az étkezés, a családi élet, az imádság, a közösségi intézmények és az erkölcsi kötelességek rendjét. Ez részben a keresztény kánonjoggal hasonlítható össze, de annál szélesebb mindennapi életvezetési rendszert jelöl. Maimonidész éppen ezt a szerteágazó jogi és vallási anyagot próbálta áttekinthető, rendszerezett formába rendezni.
Maimonidész életműve több vallási és tudományos világ határán áll. Zsidó jogi és teológiai művei a Talmud, a geonikus irodalom – vagyis a babilóniai talmudi akadémiák kora középkori tudósainak irodalma – és az arab nyelvű zsidó kultúra közegében születtek; filozófiai értekezéseit a görög filozófia arab közvetítése, az iszlám peripatetikus hagyomány, valamint a neoplatonikus arisztotelizmus is alakította.Sarah Pessin: „The Influence of Islamic Thought on Maimonides.” Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2014. május 28-i átdolgozott változat. https://plato.stanford.edu/entries/maimonides-islamic/ Műveinek jelentős része judeo-arab nyelven, vagyis arab nyelven, de héber betűkkel íródott; nagy törvénykódexe, a Misne Tora héber nyelvű.
„Az alapok alapja és a bölcsességek oszlopa: tudni, hogy van egy Első Létező.” — Misne Tora, A Tóra alapjainak törvényei 1:1Maimonidész: Misne Tora, Hilchot jeszode ha-Tora 1:1. Héber szöveg: https://www.sefaria.org/Mishneh_Torah%2C_Foundations_of_the_Torah.1.1
Nevei és nyelvei
A „Maimonidész” latin és görögös európai névalak, amely a héber-arab név családnévi eleméből, Maimon nevéből származik. A zsidó hagyományban leggyakrabban a Rambam rövidítéssel említik, amely a Rabbi Mose ben Maimon név kezdőbetűiből áll. A muszlim és arab nyelvű forrásokban neve több alakban szerepel, köztük Múszá ibn Majmún al-Kurtubí, vagyis „a córdobai Múszá ibn Majmún”. A középkori latin keresztény szerzőknél gyakran Rabbi Moyses, Rabbi Moyses Aegyptius vagy egyszerűen Rabbi Moyses néven fordul elő.„Maimonides.” In: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 9. kötet. Gale, 2003.
Nyelvhasználata a 12. századi mediterrán zsidó kultúra soknyelvűségét tükrözi. A Misna-kommentár, A tévelygők útmutatója, számos levele, responsuma – vagyis jogi-vallási válaszlevele – és orvosi műve arab nyelven, többnyire héber írással készült. Ez a judeo-arab írásbeliség a mediterrán zsidó elit körében hasonló műveltségi szerepet töltött be, mint a latin a középkori keresztény tudósok között: közös tanult nyelv volt, amelyen jogi, filozófiai, orvosi és teológiai művek születtek. A Misne Tora és néhány vallásjogi szöveg ezzel szemben héberül íródott. Műveit már a középkorban fordították héberre, később latinra és más európai nyelvekre, ami lehetővé tette hatását a nem arab nyelvű zsidó közösségekben és a keresztény skolasztikus gondolkodásban is.
Jelentősége
Maimonidész jelentősége három nagy területen ragadható meg. Először, a zsidó jogban: a Misne Tora a rabbinikus joganyag egyik legátfogóbb és legnagyobb hatású kódexe. Másodszor, a filozófiában: A tévelygők útmutatója a Tóra, az arisztotelészi filozófia, a metafizika, az istenismeret, a prófécia és a vallási törvény viszonyát elemzi. Harmadszor, az orvostudományban: Maimonidész gyakorló orvos volt, és több orvosi értekezést írt, amelyek a görög-arab orvosi hagyomány középkori továbbéléséhez tartoznak.Fred Rosner: „The Life of Moses Maimonides, a Prominent Medieval Physician.” Einstein Quarterly Journal of Biology and Medicine 19/3, 2002, 125–128.
Maimonidész legközelebbi párhuzama részben Aquinói Tamás: mindketten arra törekedtek, hogy a kinyilatkoztatott vallást és az arisztotelészi filozófiát egymással összeegyeztethetőnek mutassák. A párhuzam azonban nem azonosság. Maimonidész zsidó jogtudósként és közösségi vezetőként írt az arab-iszlám tudományos világban; Tamás keresztény teológusként, latin egyetemi környezetben. Maimonidész ezzel együtt fontos közvetítő lett a görög-arab-zsidó filozófiai hagyomány és a latin keresztény skolasztika között.Ludger Jansen: „Thomas von Aquin liest Maimonides. Eine argumentationstheoretische Analyse.” Kirche und Israel 19, 2004, 121–138.
Történeti és intellektuális háttér
Maimonidész születése idején Córdoba már nem a Córdobai Kalifátus fővárosa volt, mert a kalifátus 1031-ben felbomlott, de a város továbbra is a muszlim uralom alatt álló Andalusz egyik fontos kulturális és tudományos központjának számított. A 10–11. századi Andalusz zsidó kultúráját gyakran „aranykorként” említik: a zsidó költészet, nyelvészet, bibliaértelmezés, filozófia és orvostudomány arab nyelvi közegben virágzott. Ez a korszak nem volt modern értelemben vett vallási egyenlőség, de sok zsidó elitcsalád számára lehetőséget adott a magas szintű oktatásra és udvari, orvosi vagy kereskedelmi pályára.
A 12. század közepén az Almohádok megjelenése radikális fordulatot jelentett. Az Almohád-mozgalom a Magrebben indult vallási reformmozgalom volt, amely szigorúbb iszlám egységtant és valláspolitikát követelt. Az addigi muszlim uralom alatt élő zsidó és keresztény közösségek – a klasszikus iszlám jogban dzimmik, vagyis védett, de alárendelt státusú nem muszlimok – az Almohádok alatt súlyos nyomás alá kerültek. A helyzetet nem célszerű modern valláspolitikai kategóriákkal leírni: a 12. századi mediterrán világban a muszlim, keresztény és zsidó hatalmi terek egyaránt jogi és vallási hierarchiákban gondolkodtak. Az Almohád-fordulat azonban Maimonidész családja számára közvetlen életveszélyt, vándorlást és kényszerhelyzetet jelentett.Sarah Stroumsa: Maimonides in His World: Portrait of a Mediterranean Thinker. Princeton University Press, 2009.
A filozófiai környezet megértése Maimonidész értelmezéséhez alapvető. Nem a későbbi latin egyetemek, hanem a 12. századi iszlám világ arab nyelvű tudományos és filozófiai kultúrája határozta meg műveltségét. Az arisztotelészi hagyományt nem közvetlenül görögül, hanem arab fordításokon, kommentárokon és az olyan gondolkodók recepcióján keresztül ismerte, mint al-Fárábi, Avicenna, al-Gazáli és Averroës. Hasonló folyamat zajlott a latin Nyugaton is: a 12–13. századi keresztény skolasztika szintén arab és héber közvetítéssel fedezte fel újra Arisztotelész számos művét.
Élete
Córdoba és a családi képzés
Maimonidész valószínűleg 1138-ban született Córdobában; régebbi forrásokban 1135 is előfordul. Egyes hagyományok a zsidó naptár szerinti niszán 14-éhez, a pészah előestéjéhez kapcsolják születését. Apja, Maimon ben József, rabbinikus bíróként (dajjánként) és tudósként működött, és fiának első tanítója volt. A családi hagyomány és a későbbi életrajzi források szerint Maimonidész már gyermek- és ifjúkorában alapos képzést kapott a Bibliában, a Misnában, a Talmudban és a rabbinikus jogi irodalomban, miközben megismerkedett a görög-arab filozófiai és tudományos hagyománnyal is.
A córdobai zsidó műveltség nem elszigetelt vallási oktatást jelentett. A középkori Andalusz zsidó elitje az arab nyelvű irodalmi, filozófiai és tudományos kultúra része volt; Maimonidész későbbi művei ezért egyszerre használják a rabbinikus érvelés, az arab filozófiai terminológia és az arisztotelészi logika fogalmi eszközeit.
Az Almohádok és a vándorlás
1148-ban az Almohádok elfoglalták Córdobát. Az új berber dinasztia valláspolitikája az addigi andalúziai zsidó és keresztény közösségek számára súlyos nyomást jelentett: több forrás szerint a nem muszlim lakosság választás elé került, amelyben az áttérés, a menekülés vagy az üldöztetés lehetősége jelent meg. Maimonidész családja elhagyta Córdobát, és éveken át Dél-Spanyolországban, illetve Észak-Afrikában vándorolt, majd 1160 körül Fezben telepedett le.
Fezi tartózkodásukhoz kapcsolódik az a későbbi, vitatott történeti kérdés is, hogy a család kényszerhelyzetben külsőleg muszlimnak mutatkozott-e. A kérdés elsősorban muszlim történeti forrásokban és későbbi életrajzi hagyományokban bukkan fel, és a modern szakirodalomban is vitatott. A Maimonidész korának zsidó közösségei számára a kényszerű áttérés, a rejtett vallásgyakorlat és a közösségbe való visszafogadás nem elvont dogmatikai kérdés volt, hanem az Almohád-uralom alatt élő zsidók mindennapi életét érintő probléma.
Ehhez a környezethez kapcsolódik az Iggeret ha-semad („Levél a kényszerített áttérésről”) néven ismert írás, amelyben Maimonidész a kényszer alatt élő zsidókat nem elítéli, hanem lelkipásztori és jogi szempontból védi. Arra figyelmeztet, hogy a közösségnek nem szabad könnyelműen kizárnia azokat, akik üldöztetés alatt külsőleg alkalmazkodtak, miközben belsőleg továbbra is ragaszkodtak hitükhöz. Ez az írás a későbbi Maimonidész-kép szempontjából is fontos: racionalizmusa nem pusztán elvont filozófiai program volt, hanem üldöztetett közösségek gyakorlati problémáira adott válasz is.Herbert A. Davidson: Moses Maimonides: The Man and His Works. Oxford University Press, 2005.
A Szentföld és Egyiptom
1165-ben a család elhagyta Fezt, és a Szentföldre utazott. Akkóban szálltak partra, majd Jeruzsálembe és Hebronba zarándokoltak. Maimonidész azonban nem telepedett le tartósan Jeruzsálemben: rövid szentföldi tartózkodás után Egyiptomba ment, ahol előbb Alexandriában, majd a mai Kairóhoz tartozó Fusztátban élt.
Egyiptom Maimonidész életének legfontosabb színtere lett. Itt fejezte be a Misna-kommentárt, itt írta a Misne Torát, itt működött orvosként és vallási-jogi tekintélyként, és itt keletkezett A tévelygők útmutatója is. Apja 1166-ban meghalt. Később öccse, Dávid, aki kereskedelemből tartotta fenn a családot, egy indiai-óceáni út során hajótörésben életét vesztette. A családi vagyon elvesztése után Maimonidész orvosi tevékenységből élt, mert elvi okból nem kívánt rabbinikus tanításért fizetséget elfogadni.
Orvos és közösségi vezető
Fusztátban Maimonidész orvosi hírnevet szerzett, és az ajjúbida udvarhoz kapcsolódott. Több forrás szerint al-Kádi al-Fádilnak, Szaladin vezírének lett orvosa; későbbi hagyományok Szaladin és családtagjai orvosaként is említik. A pontos udvari státus részletei a forrásokban eltérnek, de az egyértelmű, hogy orvosi tekintélye Egyiptomban és a tágabb mediterrán világban is jelentős volt.
Maimonidész egyúttal az egyiptomi zsidó közösség meghatározó vallási tekintélye lett. Responsumai messzi közösségekhez is eljutottak, többek között Jemenbe, Provence-ba és más mediterrán régiókba. Több forrás nagidként, az egyiptomi zsidó közösség vezetőjeként említi; a tisztség időrendjét és intézményi kereteit a szakirodalom árnyaltan tárgyalja, de közösségi vezető szerepe nem kétséges.
Egy Samuel ibn Tibbonhoz, A tévelygők útmutatója héber fordítójához írt leveléből ismert Maimonidész rendkívül megterhelő napi munkarendje: reggel az udvarba ment betegeket látogatni, délután Fusztátba visszatérve pedig zsidó és nem zsidó páciensek sokaságát fogadta. Ez a beszámoló jól mutatja, hogy a filozófiai és vallásjogi életmű nem nyugodt akadémiai körülmények között, hanem intenzív közösségi, orvosi és adminisztratív terhek mellett született.