Arogno (comói nyelvjárásban RögnOrtografia ticinese) svájci olasz település, 1004 lakossal, Ticino kantonban, Lugano kerületben.
Földrajza Fekvése Arogno a Val Mara fennsíkon található.
Klímája Klímája nagyon hasonló a régió más részeiéhez, meleg, néha fojtó nyarakkal, rideg telekkel. Tavaszi szelei nem ritkán elérik a 100 km/h-ás sebességet. Nyáron a levegő hőmérséklete eléri a 35 °C-ot, télen pedig a mínusz 15 °C-ot.
Története A várost 962. augusztus 1-jén említik először, amikor Caello Adeldruda 33 ezüstért néhány földet eladott Teudeperto giornicói keresztény papnak, míg 932. március 1-jén Anselberto, a milánói Sant'Ambrogio-kolostor apátja elcserélt egy Lupo nevű birtokossal Cresonico közelében lévő 85 darab segudói földet, 22 arognóira.Motta, 1991, 23, 67.
1873-ban Alessandro és Romeo Manzoni, értelmiségiek és politikusok itt nyitották meg az első óragyárat Ticino kantonban, amelyen a 20. század első felében jelentős bővítést hajtottak végre. Az óragyártás kifejlődése a francia nyelvű Svájcból (Suisse Romande) számos betelepülő családot vonzott ide.
Műemlékek és látnivalók Vallási építészet balra|bélyegkép|A Szent István-plébániatemplom
Szent István-plébániatemplom, 810 óta Flüei Szent Miklósnak volt szentelve. A Pugerna falu területén található Sant'Evasio-templomot beépítették az azonos nevű kolostorba, amely látszólag egy lombard eredetű vidéki komplexum. A szent alig kivehető freskómaradványai az épület homlokzatán még ma is láthatóak. Szent Rókus oratóriuma, a kantoni úton, a falu délnyugati peremén épült. Szent Mihály oratóriuma, a völgy keleti oldalán, a Rovióba vezető úton áll. Szent Vitus oratóriuma, amelyet 780 és 810 között dokumentáltak, a falu északnyugati részén található, a Pugerna úton. Szent József oratóriuma a Pugerna lakóközösségben fekszik. A kegyes Szűz Mária barokk oratóriuma legömbölyített sarkú homlokzatával Valmara felé, pár lépésre a Lanzo d’Intelvira vezető ösvénytől. A Cà Nova-kápolna, amelyet a Szentháromságnak szenteltek Ca' Novában, a roviól úton, A 15. században emelték, de a barokk korszakban átalakították. Freskói mind a belső, mind a külső fülkén a 15. század végére nyúlnak vissza. Felajánlási kápolnák és szentélyek, például a Bosco Szent Jánosnak szentelt és a barokk Madonna és a Gyermeknek. A négyzetes, barokk osszárium a Santo Stefano mellett, 1684 és 1710 között létesült.
Civil építmények bélyeg|150px|Házak a történelmi belvárosban
Villa Manzoni (ma köztulajdonban), lombard stílusú üdülő kis kilátótoronnyal, Domenico és Giuseppe Quadroni festett díszítésével 1907-ből. 2014 óta a Manufacture A. Manzoni & Fils székháza Casa Colomba (piazza La Fröö), a XVIII. századból Piazza Valecc, a piazza Adamón, a XVII. és XVIII. századból, hatszögletű szökőkúttal, amelynek közepén egy spirális szalaggal díszített oszlop áll A korábban az Artari családból származó Ca' di Milanés vagy Casa Cometta rokokó díszítéssel épült, stukkókkal díszített portállal Teatro Sociale (piazza Granda), 1930-as megvásárlása óta a városi klasszikus zenei társulat székhelye. Építészeti alapját talán Giovanni Battista Colomba fektette le a XVIII. század végén. Itt látható még a színház nyugatra néző udvara is.
Társadalom Demográfiai fejlődés A demográfia alakulását a következő táblázat mutatja
Hírességek 1580 körül itt született Agostino Serena olasz építész († Fogaras, 1660 k.), aki főként erdélyi fejedelmek számára alkotott, érett reneszánsz stílusban.
Közigazgatás Speciális önkormányzati szervezetként minden e helyről származó család az úgynevezett patriciushivatal tagja, és felelős az önkormányzat határain belül fellelhető minden közvagyonnal való gazdálkodásért. A 20. század második felétől a patríciuscsaládok fiai már elvehették nem patríciuscsaládok leányait is és vice versa. A patríciushivatalt 2009. április 26-án Corrado Sartori elnöklete alatt újra felállították.
Jegyzetek
Bibliográfia Johann Rudolf Rahn, A középkor művészeti emlékművei a Ticino kantonban, Carlo Salvioni típusú litográfia, Bellinzona, 1894, 5, (Casanova) 78. Giuseppe Bianchi, a Ticino művészek. Életrajzi szótár, Bianchi Könyvtár, Lugano 1900. Virgilio Gilardoni, a román. Alpok előtti Lombardia művészete és emlékművei, Casagrande Grafikai Intézet, Bellinzona, 1967, 36-37, 39, 183-187, 423, 533. Agostino Robertini, Silvano Toppi, Gian Piero Pedrazzi, Arogno, az Il Comune-ban, Edizioni Giornale del popolo, Lugano, 1974, 9–24. Bernhard Anderes, az olasz Svájc művészeti útmutatója, Trelingue Editions, Porza-Lugano 1980, 327-329. Adriano Caprioli, Antonio Rimoldi, Luciano Vaccaro (szerkesztette), Comói Egyházmegye, Editrice La Scuola, Brescia, 1986, 82. Emilio Motta, Ticino Ephemerides, reprint, Half Moon Editions, Giubiasco 1991. Lucia Pedrini Stanga, I. Colomba di Arogno, Fidia művészeti kiadások, Lugano 1994. Flavio Maggi, Patriziati és patricians Ticino-ból, Pramo Edizioni-ból, Viganello 1997. Luciano Vaccaro, Giuseppe Chiesi, Fabrizio Panzera, Terre del Ticino. Lugano egyházmegye, La Scuola kiadó, Brescia 2003, 301. AA. VV., Olasz svájci útmutató, Casagrande Editions, Bellinzona 2007, 363-366. Mario Delucchi, az Arogno gyárai, Fontana Edizioni, Pregassona; Idem, Arogno, a helyek és történelemük, Fontana Edizioni, Pregassona; Ditto, Arogno utolsó "maestran", Fontana Edizioni, Pregassona. Idem és Celso Tantardini (szerkesztők), emlékiratai perces dolog, Fontana Editions, 2009 Pregassona.
További információk
Kategória:Ticino kanton települései