Lech Aleksander Kaczyński (, Varsó, 1949. június 18. – Szmolenszk közelében, 2010. április 10.) lengyel jogász, politikus, 2000–2001 között igazságügyminiszter Jerzy Buzek kormányában, 2001 nyarán a konzervatív Jog és Igazságosság párt társalapítója és első elnöke, 2002–2005 között Varsó polgármestere, 2005-től haláláig Lengyelország köztársasági elnöke. Jarosław Kaczyński volt miniszterelnök ikertestvére.
Életrajza
Fiatalkora Lech Kaczyński 1949. június 18-án született Varsóban, a Żoliborz városrészben, a Paweł Suzina utca 3. szám alatti családi házban. Édesapja, Rajmund Kaczyński hivatásos mérnök volt, a Honi Hadsereg katonájaként részt vett a varsói felkelésben, és a Virtuti Militari érdemrend lovagja volt. Édesanyja, Jadwiga Kaczyńska (szül. Jasiewicz) lengyel nyelv és irodalom szakos filológus volt, aki a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. Anyai ágon a 16. századig visszanyúló lengyel nemesi családok – az Olszowski, a Biskupski és a Kurozwęcki-nemzetség – leszármazottja volt, apai ágon pedig a Pomian-címerű Kaczyński családból származott. Ikertestvére Jarosław Kaczyński. Kettejük megkülönböztetését segítette, hogy Lech arcának bal oldalán anyajegy volt. Születésüknél Tadeusz Gajcy költő édesanyja segédkezett bábaként. Lech Kaczyński keresztapja Stanisław Miedza-Tomaszewski, keresztanyja Zofia Woźnicka volt. Keresztelésére – nagyapja, Aleksander Jasiewicz betegsége miatt – csak 1951. június 3-án került sor.
1962-ben ikertestvérével együtt szerepelt Jan Batory filmjében az Akik ellopták a holdat (lengyelül: O dwóch takich, co ukradli księżyc), Kornel Makuszyński azonos című regényének adaptációjában. Lech Jackot, Jarosław pedig Placekot alakította.
Tanulmányai
Lech Kaczyński a varsói Joachim Lelewelről elnevezett XLI. Általános Gimnáziumban (XLI Liceum Ogólnokształcące im. Joachima Lelewela w Warszawie) kezdte középiskolai tanulmányait, majd 1967-ben érettségizett a XXXIX. Általános Gimnáziumban (XXXIX Liceum Ogólnokształcące im. Lotnictwa Polskiego w Warszawie), amely a Lengyel Népi Légierő Gimnáziuma nevet viselte.
1967 és 1971 között a Varsói Egyetem Jog- és Közigazgatási Karán tanult, ahol jogi diplomát szerzett.
1980-ban a Gdański Egyetemen szerezte meg jogtudományi doktori fokozatát a Zakres swobody stron w zakresie kształtowania treści stosunku pracy („A felek szabadságának terjedelme a munkaviszony tartalmának alakításában”) című értekezésével, amelyet eredetileg Roman Korolec, majd annak halála után Czesław Jackowiak vezetésével készített. Munkáját a Państwo i Prawo („Állam és Jog”) című jogi folyóirat szerkesztősége díjazta.
1990-ben szintén Gdański Egyetemen szerezte meg a habilitált doktori címet Renta socjalna („Szociális járadék”) című munkájával.
Szakmai pályafutása 1971 és 1997 között a Gdański Egyetem Munkajogi Tanszékének oktatója volt. 1996 és 1999 között ugyanott, a Jog- és Közigazgatási Karon docensként dolgozott, majd 1999-től a Stefan Wyszyński Egyetem Jog- és Közigazgatási Karán folytatta oktatói munkáját, szintén docensi beosztásban. Ezt a munkáját a köztársasági elnöki tisztség vállalása miatt később felfüggesztették.
Kaczyński több munkajogi szakkönyv szerzője volt, köztük az Ocena nowelizacji kodeksu pracy („A munka törvénykönyve módosításainak értékelése”, 1996) és a Przewodnik do nauki prawa pracy („Útmutató a munkajog tanulmányozásához”, 1998). Tudományos munkássága alatt egy doktori disszertáció készült az irányítása alatt – Jakub Stelina Związkowa zdolność układowa („A szakszervezeti szerződéskötési képesség”) című értekezése, amelyet 1999-ben védtek meg a Gdański Egyetemen.
Ellenzéki tevékenysége a kommunizmus alatt bélyeg|250px|Lech Wałęsa, Andrzej Kołodziej és Lech Kaczyński a Gdański hajógyárban, 1980 augusztusában. 1971-ben Lech Kaczyński Sopotba költözött. 1977 őszén, testvére, Jarosław közvetítésével kapcsolatba lépett a Zofia és Zbigniew Romaszewski vezette Társadalom Önvédelmi Bizottsága – KOR (Komitet Samoobrony Społecznej „KOR”) beavatkozási irodájával, ahol együttműködést kezdett a szervezettel. Munkajogi képzéseket tartott munkások számára, és 1978-tól a Szabad Szakszervezetek (Wolne Związki Zawodowe) mozgalmának aktív tagja lett.
1978 és 1980 között Joanna és Andrzej Gwiazda társaságában munkajogi és a Lengyel Népköztársaság történetét bemutató előadásokat tartott ipari munkásoknak. Írt az illegálisan megjelenő Robotnik Wybrzeża („A partvidék munkása”) című lapba, és terjesztette a Robotnik („A munkás”) és a KSS „KOR” Tájékoztató Közlönye című földalatti kiadványokat.
1981-ben a gdański Független Önkormányzó Szolidaritás Szakszervezet (NSZZ „Solidarność”) küldötteként részt vett a szakszervezet I. Országos Kongresszusán Gdańskban, ahol beválasztották a programbizottságba. Emellett ő vezette azt a munkacsoportot, amely a Szolidaritás és a Lengyel Egyesült Munkáspárt közötti kapcsolatok rendezésével foglalkozott.
A hadiállapot idején, 1981. december 13-tól 1982. október 15-ig a strzebielinki internálótáborban tartották fogva politikai okokból. Szabadulása után, 1983-tól részt vett a Szolidaritás Ideiglenes Koordinációs Bizottságának (Tymczasowa Komisja Koordynacyjna) ülésein, valamint a Regionális Koordinációs Bizottság munkájában. 1985-től tagja volt a politikai foglyokat segítő regionális tanácsnak Gdańskban. Az 1988. májusi és augusztusi sztrájkok idején testvérével, Jarosław Kaczyńskival együtt tanácsadóként segítette a Gdański Hajógyár sztrájkoló munkásait.
Az 1980-as évek végére Kaczyński Lech Wałęsa, a Szolidaritás vezetője és későbbi köztársasági elnök egyik legszorosabb munkatársává vált. 1988. szeptember 16-án részt vett a Szolidaritás és a hatóságok képviselői közötti megbeszéléseken Magdalenkában, Varsó közelében. Ugyanabban az évben, decemberben tagja lett a Lech Wałęsa melletti Állampolgári Bizottságnak (Komitet Obywatelski przy Lechu Wałęsie).
1989 februárja és áprilisa között részt vett az Okrągły Stół („Kerekasztal-tárgyalások”) keretében létrejött különbizottságok munkájában, ahol a szakszervezeti pluralizmus kérdésével foglalkozó munkacsoport tagja volt. 1989 áprilisától a Szolidaritás Országos Végrehajtó Bizottságának elnökségi tagjaként dolgozott.
1989 júliusában és augusztusában a Szolidaritás képviseletében részt vett a Demokrata Párttal (Stronnictwo Demokratyczne) és az Egyesült Néppárttal (Zjednoczone Stronnictwo Ludowe) folytatott tárgyalásokon, amelyek célja egy koalíciós kormány létrehozása volt.
Politikai tevékenysége az 1990-es években 1990 májusában Lech Kaczyńskit a Szolidaritás Szakszervezeti Szövetség Országos Bizottságának első alelnökévé választották. A gyakorlatban ő vezette a szervezetet Lech Wałęsa elnökválasztási kampánya idején, majd Wałęsa köztársasági elnökké választása után is. 1991 februárjában lemondott tisztségéről, miután alulmaradt Marian Krzaklewskivel szemben a Szolidaritás vezetéséért folytatott küzdelemben. Később a Lengyel Hitelközösségekért Alapítvány (Fundacja na rzecz Polskich Związków Kredytowych) első felügyelőbizottsági elnöke lett, amely a takarék- és hitelszövetkezeti (SKOK) rendszer kialakításához kapcsolódott.
Tagja volt az 1989–1991 közötti első szenátusi ciklusnak, az Állampolgári Parlamenti Klub (Obywatelski Klub Parlamentarny) frakciójában. Ezt követően az 1991–1993-as időszakban a Szejm képviselőjeként dolgozott, az Állampolgári Centrum Egyezmény (Porozumienie Obywatelskie Centrum) listájáról jutva mandátumhoz, noha formálisan nem volt tagja a Centrum Egyezmény (Porozumienie Centrum) pártnak.
1991. március 12. és október 31. között a Lengyel Köztársaság Elnöki Hivatalában Lech Wałęsa elnök államtitkár-minisztereként dolgozott, a Nemzetbiztonsági Iroda (Biuro Bezpieczeństwa Narodowego) munkájának felügyeletével megbízva. A hivatalból a Lech Wałęsával és kabinetfőnökével, Mieczysław Wachowskival való konfliktus miatt távozott.
1992. február 14-én a Szejm a Legfelsőbb Számvevőszék (Najwyższa Izba Kontroli) elnökévé választotta. Hatéves megbízatását azonban nem töltötte ki: 1995-ben a Szejm (május 26.) és a Szenátus (június 8.) határozataival leváltották tisztségéből. Az 1993-as parlamenti választáson a PC–Lengyel Egyesülés (PC–Zjednoczenie Polskie) választási bizottság jelöltjeként indult az újszandeci (Nowy Sącz) körzetben, de mandátumot nem szerzett.
Az 1995-ös elnökválasztáson a Lengyel Köztársaság elnöki tisztségére is jelölték. Október 30-án – még az első forduló előtt – visszalépett a jelöléstől, és kijelentette, hogy kész támogatni bárkit, aki szerinte képes legyőzni Lech Wałęsát. Akkoriban Hanna Gronkiewicz-Waltzot, Jan Olszewskit és Jacek Kurońt említette lehetséges támogatottként.
Igazságügyi miniszterként 2000. június 14-én Aleksander Kwaśniewski elnök Jerzy Buzek kormányában Lech Kaczyńskit nevezte ki igazságügyi miniszterré, Hanna Suchocka utódjaként. A tisztséget 2001. július 5-ig töltötte be. Kaczyński, mint legfőbb ügyész, 2000-ben iránymutatásokat adott az ügyészeknek, amelyek szerint bizonyos típusú ügyek többségében a bíróságoknál előzetes letartóztatás alkalmazását kell kezdeményezni a gyanúsítottak esetében. A későbbi gyakorlat során az előzetes letartóztatások alkalmazása és indokolatlan hosszabbítása 2007 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága jelzését váltotta ki, amely szerint túl gyakori és nem mindig indokolt volt az előzetes letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása.
A Jog és Igazságosság (PiS) elnökeként 2001-ben Lech Kaczyński lett a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) újonnan megalapított párt elnöke, amelyet testvérével, Jarosław Kaczyńskival közösen alapított. A párt a korábbi Centrum Egyezmény (Porozumienie Centrum), Kaczyński korábbi munkatársai a Legfelsőbb Ellenőrző Kamarából (NIK) és az Igazságügyi Minisztériumból (MS), valamint egyes korábbi Szolidaritás Választási Akció (Akcja Wyborcza Solidarność) tagok köréből jött létre. Ugyanebben az évben a PiS listájáról mandátumot szerzett a gdański körzetben.
2001-ben egy Radio ZET-nek adott interjúban Mieczysław Wachowskit „többszörös bűnözőnek” nevezte. 2005. június 24-én elsőfokon becsületsértésért bűnösnek találták és pénzbírságot szabtak ki rá. Emellett társadalmi célra pénzadományt kellett fizetnie, és kötelezték, hogy a sajtóban közölje bocsánatkérését. Kaczyński fellebbezése után a varsói törvényszék 2005. december 14-én megsemmisítette az ítéletet, és az ügyet új elbírálásra visszautalta. A büntetőeljárást 2005. december 23-tól – az államfői tisztségéből fakadó mentessége alapján – felfüggesztették, a határidők szüneteltetésével, és végül az ügyet Kaczyński halála miatt megszüntették.
2002 tavaszán Kaczyński elősegítette a PiS és a Jobboldali Szövetség (Przymierze Prawicy) egyesülését. A párt elnöke 2001 és 2003 között volt, ezt követően 2006-ig tiszteletbeli elnökként működött. Az államfői tisztség átvételekor kilépett a pártból, a PiS második kongresszusán, 2006. június 3-án.
Varsó főpolgármestereként (2002-2005) 2002. november 18. és 2005. december 22. között Lech Kaczyński Varsó főpolgármestere volt, miután a PiS jelöltjeként az első közvetlen választáson győzött 2002. október 27-én és november 10-én. Az első fordulóban 49,58%-os, a másodikban 70,54%-os szavazataránnyal győzte le a SLD-UP koalíció jelöltjét, Marek Balickit. A kampány során egy választói találkozón – aki Kaczyński szerint folyamatosan provokálta – az egyik résztvevőnek a „spieprzaj, dziadu!” („takarodj, öreg!”) kifejezést címezte, amelyet később a szatirikus műsorok is felhasználtak.