A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím. A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt, a népvándorlás után a letelepedett népek önálló (szuverén) uralkodói lettek, vagy a hercegi titulust uralkodó közvetlen leszármazottjaként örökletes, máskor uralkodói kinevezéssel adományozott nemesi címként (nemesi címek) viselték. Európában ma is hercegség (principauté, fr.) Monaco és Liechtenstein államformája, és ezt a címet viseli a mindenkori angol (Prince of Wales) és spanyol (Principe des Asturias) trónörökös, illetve a női uralkodók (királynők) férje.
Dux (dukátus) bélyegkép|jobbra|150px|A hercegi rang jelölése a francia heraldikában bélyegkép|jobbra|150px|Hercegi korona a francia heraldikában
Latin „vezér, uralkodó, herceg”. A történelem folyamán gyakran használt cím, rang. Az ókori Rómában általában a katonai vezetők, a korai császárkorban pedig a princepsek (például Augustus) a 3. századtól a tribunus és legatus közötti rangfokozat jelölésére használták. Diocletianus (uralkodott 284-305) a Római Birodalom közigazgatási reformja során elválasztotta egymástól a katonai és polgári közigazgatást. A dux a határprovinciákban állomásozó csapatok katonai főparancsnoka lett. A Bizánci Birodalomban feltehetőleg 600 óta egy-egy dukátus már civil ügyekben is illetékes vezetője. Az utolsó dukátusok a keresztes háborúk idején tűntek el. Kitüntető címként is adományozták a császárhoz közel álló személyeknek.
A nyugati gótok királyságuk közigazgatását római provinciákhoz igazították, a dukátusok ezek katonai és polgári vezetői voltak. A longobárdoknál kezdetben hadvezér jelentésű, itáliai királyságukban pedig a dukátusok vezetői. A Merovingok idején több grófság fölé állított királyi hivatalnok, aki főként katonai ügyekben volt illetékes. A Karolingok alatt az őrgrófok címe. Franciaországban már a 10. század óta a duc olyan úr megjelölése, aki bizonyos királyi jogokat is gyakorolhatott. A Német-római Birodalomban a 12. századra alakult ki a birodalmi hercegek köre. Angliában duke-nak hívják, kezdetben az uralkodó család tagjait jelölték vele, királyi herceg jelentésben máshol is előfordul. Általában a nemesség felső rétegét alkották.
A dukátus a középkori Magyarországon A dukátus (’hercegség’) az Árpád-ház ifjabb tagjainak, elsősorban a trón örököseinek juttatott országrész és a vele járó hatalom neve a történeti szakirodalomban (pl. Imre herceg). Előzménye valószínűleg a fejedelmi hatalom megosztásában keresendő a dinasztia tagjai között a 10. században, például Koppány somogyi dukátusa. A tulajdonképpeni dukátust I. András hozta létre öccse, Béla részére 1048-ban, átengedve neki kormányzásra az ország keleti és északi harmadát keleten a Tiszáig, északon a Dunáig, Bihar és Nyitra központtal. A herceg (dux) a saját országrészében királyi jogokat gyakorolt, pénzt is veretett, de önálló külpolitikát nem folytathatott. Salamon idején unokatestvérei, Géza és László, I. László idején talán öccse, Lampert, Kálmán idején testvére, Álmos birtokolták a dukátust, mígnem Álmos ismételt lázadásai miatt a király megszüntette a hatalom megosztásának ezt a módját (1107). Ezután a királyi ház hercegei egyes melléktartományokat (Szlavónia, Erdély stb.) kaptak kormányzásra a dukátusihoz hasonló jogkörrel. Az utolsó személy, aki ebben a kiváltságban részesült I. Lajos öccse, István, Horvátország hercege volt, az ő kiskorú fiának halála, 1360 után az intézmény nem éledt újjá.
Hercegek Magyarországon a 19. századig Magyarországon a hercegi (latinul: dux) címet az uralkodócsalád tagjai viselték.
A 15. század végén két magyarországi főúr – Korvin János és Újlaki Lőrinc – is hercegi címet viselt. Ám ez sem jelentette a hercegi cím megjelenését a főnemesség körében, mivel mindketten királyi hercegként viselték a címüket. Korvin mint Hunyadi Mátyás magyar király fia, Újlaki pedig, mint Újlaki Miklós bosnyák király fia.
A Habsburgok magyar trónra kerülésük után néhány magyar családnak hercegi címet (németül Fürst) adományoztak, ám ezt mint német-római császárok tették, magyar hercegi cím továbbra sem létezett. Az első nem királyi hercegi címet I. Miksa német-római császár 1517. szeptember 27-én adományozta Perényi Imre (nádor) nádor számára.https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZFV_KSZFVT_2014_Hercegek/?query=SZO%3D(per%C3%A9nyi)&pg=110&layout=s 1566-ban II. Miksa német-római császár hercegi címet adományozott az Erdődy család-ból származó Péter részére,http://real-eod.mtak.hu/8352/1/CsaladHely_NevtarArchontologia_Magyar_forangu_csaladok_Kempelen.pdf aki hasonlóan a Perényi család tagjaihoz, hercegi címét soha nem használta. A következő birodalmi hercegi rangemelés a Rákóczi-család részére történt az 1645-ös linzi békekötés után, még ebben a században, 1687. december 17.-én nyerte el az Esterházy család a birodalmi hercegi címet, a Habsburg-család magyarországi örökletes uralmának elfogadtatása érdekében játszó kiemelkedő szerepéért. A későbbi századok során hercegi címet nyert az Apafi család a Batthyány család a Pálffy és a Grassalkovich család is. 1815.11.15-én a Koháry család osztrák birodalmi hercegi címet kapott I. Ferenc magyar király-tól.
Magyar hercegi családok 1886 után Magyar hercegi cím bevezetésére csak az 1886. évi VIII. törvénycikkel került sor, amely a főrendiház tagjait sorolta fel. Többnyire honosított külföldi hercegek viseltek magyar hercegi címet.
Auersperg Batthyány-Strattmann Czartoryski Esterházy Festetics Khevenhüller-Metsch Kinsky Koháry Lamberg Liechtenstein Lobkowitz Metternich Odescalchi Pálffy Schwarzenberg Szász–Coburg–Gotha Thurn-Taxis Trauttmansdorff Windisch-Grätz
1911-ben Festetics Tasziló is hercegi címet kapott, amelyhez a főméltóságú megszólítás társult. A magyar hercegi címet és használatát – valamennyi egyéb nemesi ranggal és címmel együtt, beleértve a külföldieket is – az 1947. évi IV. törvénycikk megszüntette.
A Magyar Királyság főméltóságú hercegi családjai:
galánthai herceg Esterházy (1687.12.17.) szerémi herceg Odescalchi (1689.08.29.) csábrági és szitnyai herceg Koháry (1815.11.15.) németújvári herceg Batthyány-Strattmann (1764,1915) erdődi herceg Pálffy (1807.11.01.) nagylónyai és vásárosnaményi herceg (1917-ig gróf) Lónyay tolnai herceg Festetics (1911)
Hercegprímás Magyarországon az első hercegprímás Keresztély Ágost szász herceg volt, miután megválasztották esztergomi érseknek (1707–1725). Az ő kérésére kötött III. Károly király (uralk. 1711–1740) hercegi címet a prímási ranghoz. A hercegprímási cím használata 1947-től kezdve törvénytelen volt a többi nemesi rangokhoz hasonlóan, de egyházjogi tekintetben csak 1951-ben szűnt meg, amikor XII. Piusz pápa rendeletben megtiltotta a főpapoknak világi cím viselését.
Prince és duke: angol hercegi címek A magyar nyelvben csak egy szó létezik a hercegre, az angolban és franciában kettő-kettő (prince, duke ill. prince, duc), a németben pedig három is (Prinz, Fürst, Herzog).
Az angolban igen jelentős különbség van a két szó használatában. A duke az öt angol főrendi rang (baron, viscount, earl, marquis, összefoglaló nevükön peers) legmagasabbja. Megszólításuk „My Lord Duke” vagy „Your Grace” (kb. kegyelmes úr). Az alacsonyabb rangú főrendekkel ellentétben (például Earl Grey = Lord Grey) címük mindig teljes, például Duke of Sutherland . Az első hercegi címet III. Eduárd adományozta legidősebb fiának 1337-ben (Duke of Cornwall, melyet az uralkodók legidősebb fiai, ha egyben trónörökösök, a mai napig viselnek). 1572-től, mikor I. Erzsébet angol királynő kivégeztette Norfolk hercegét, egészen 1623-ig, mikor I. Jakab Buckingham hercegévé emelte egyik kegyencét, a rang időlegesen nem létezett Angliában. Ahol nagyjából hasonló a hercegi cím fejlődése a nyelvben, ott az angol használja a duke megnevezést külföldi hercegek esetében is, például Duke of Normandy, Grand Duke of Luxembourg, ellentétben az earl (gróf) szóval, ahol a külföldi grófok angol elnevezése minden esetben count. A hercegek legidősebb fiai apjuk második legmagasabb címét viselik (courtesy peers), leányaik és ifjabb fiaik pedig nevük előtt a Lady ill. Lord kitételt használhatják. Például Sir Winston Churchill apja Lord Randolph Churchill volt, aki John Spencer-Churchill, Marlborough 7. hercegének ifjabb fia volt. Főrendi hercegi címet a XIX. század vége, más örökletes főrendi címet pedig 1984 óta csak a királyi család tagjai kaptak. Az egyetlen kivétel Winston Churchill lett volna, akinek az uralkodó először a Duke of Dover, később a Duke of London címet kívánta adományozni, ám ő nem fogadta el. A prince szót viszont több, különböző jelentésben is használják. (A szócikk ezen része uralkodása idején íródott, az akkor viselt címekkel magyarázza használatukat.) Prince of the United Kingdom, magyarul királyi herceg. Az angol királyi családban (1) az uralkodó gyermekei, (2) az uralkodó fiúgyermekeinek gyermekei és (3) a walesi herceg legidősebb fiának legidősebb fia prince illetve princess címet viselnek keresztnevük előtt, megszólításuk pedig Your Royal Highness (HRH), azaz „királyi fenség”. Ezen túl az uralkodó elvben azt emel erre a rangra, akit akar. Példa: férjét Fülöp edinburgh-i herceg, férje, lásd lejjebb). Az uralkodó gyermekeit, ha nincs főrendi címük, csak keresztnevükön, de határozott névelővel nevezik meg. Példák: The Prince Edward, II. Erzsébet fia, mielőtt Wessex grófja lett vagy The Princess Anne (II. Erzsébet leánya). A többi királyi herceg a keresztneve után apjának főrendi címéből vesz nevet, határozott névelő nélkül. Példák: Prince George of Wales, (Vilmos walesi hercege fia, Princess Beatrice of York (az előbb említett András yorki herceg leánya). Ha Vilmos trónra lép, kisebbik fia onnantól The Prince George lesz, ha időközben nem kap más nemesi címet. A jelenlegi (2026) kenti herceg és öccse, a II. Erzsébet brit királynő unokatestvérei, mindketten V. György unokái (fiának fiai), így címük HRH Prince George, Duke of Kent és HRH Prince Michael of Kent, azaz utóbbi – bár királyi herceg (prince) – bátyjával ellentétben nem visel főrendi rangot (duke), nevében az "of Kent" származását mutatja, nem rangját. Prince of Wales Külön eset a Prince of Wales, azaz a walesi herceg címe. Ez valójában az egyetlen, a duke-nál is magasabb főrendi cím. Tulajdonképpen fejedelem, korábban Wales uralkodóit nevezték így. A Duke of Cornwall címmel ellentétben, melyet csak az uralkodó legidősebb élő fia automatikusan visel akkor, ha egyben trónörökös is, a walesi herceg címét elvben bárkinek adományozhatja az uralkodó (pl. unokájának: II. György a későbbi III. Györgynek), általában azonban csak az aktuális egyenes ági férfi trónörökös kapja (az Earl of Chester címmel együtt). Az első walesi herceggé I. Eduárd tette legidősebb fiát, a későbbi II. Eduárd 1301-ben. Külföldi szuverén uralkodó hercegek A külföldi szuverén uralkodó hercegek elnevezése az angolban szintén prince: Prince of Monaco, Prince of Lichtenstein.
Az angol uralkodót nem kötik törvények a címek adományozásában. Egyes esetekben külön királyi rendelettel (letters patent) adományoznak hercegi címet is. 1857-ben Viktória brit királynő férje, Albert részére egyedi, azóta sem használt címet adományozott: Prince Consort (kb. "hercegi hitves"), főrendi címet viszont nem kapott. II. Erzsébet férjét még apja, VI. György nevezte ki Edinburgh hercegévé a "királyi fenség" cím használatával együtt a házasságkötésük (1947. november 20.) előtti napon (HRH The Duke of Edinburgh), azonban csak 1957-ben kapta meg az Egyesült Királyság hercege (Prince of the United Kingdom) címet is.Tom Levine: A Windsor-ház, Gabo, 2005,