Az Airbus A320 két hajtóműves, egyfolyosós, keskeny törzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, amelyet az Airbus az 1980-as évek végére fejlesztett ki, konkurenciát állítva elsősorban a Boeing 737-nek és a McDonnell Douglas DC–9 különböző utódtípusainak. Az első utasszállító repülőgép, ahol digitális elektronikus kormányrendszert alkalmaztak. Napjainkig több mint 4400 darabot állítottak forgalomba, ezzel a második legnagyobb darabszámban épített utasszállító repülőgép lett. Továbbfejlesztése során típuscsaládot hoztak létre, a rövidebb törzsű, kisebb kapacitású Airbus A319-et és a hosszabb Airbus A321-et, valamint később, alaposabb áttervezés után a jelenleg gyártott legkisebb Airbus repülőgépet, a tipikusan 108 üléses Airbus A318-at.
Fejlesztése bélyegkép|Lufthansa A320-as Ferihegyen|balra
Az Airbus gyár alapításától kezdve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy konkurenciát állítson az akkori vezető nyugati gyártók, a Boeing, illetve a Douglas termékeinek. Így a késői 60-as, korai 70-es években az A300 tervezésénél is ezeket a már ismert piaci követelményeket tartották szem előtt. Az A300-as típusból így az évek alatt számos variáció készült, érdekesség az A320-as szempontjából az A300B10 jelű típusvariáns volt, amely kisebb volt az alapmodellnél, ebből a variánsból végül kifejlesztették az A310-es nagy hatótávolságú típust. Ezután fordult a gyár a Boeing 737 és a McDonnell Douglas DC–9 által reprezentált kategóriához, a kisebb kapacitású, gazdaságos, közepes hatótávolságú gépekhez.
Az új program végül 1977 júniusában indult útjára, a British Aerospace telephelyén, az Airbus gyárcsalád tagjainak segítségével, de magától az Airbustól elválasztva. A társulás neve Joint European Transport (JET) volt, amely Egyesült Európai Szállítmányozásként fordítható, de egyben egy szójáték is, hisz a JET mozaikszó a sugárhajtómű megnevezése is. A cél, egy 130-188 férőhelyes, két CFM56s sugárhajtóművel szerelt típus létrehozása volt, amelynek utazósebessége meghaladja a Boeing 737-es típusáét, és képes akár a hangsebesség 0.84 szorosára is utazási sebességként. A programot később az Airbus zászlaja alá helyezték át az 1980-as években, a fejlesztés vezetését is ide helyezték át, de az eddigi vezető fejlesztőt megtartva.
Az alapmodell, amelynek fejlesztési neve Single-Aisle (SA), itt már három variánssá vált szét, amelyek lényegi különbsége a törzshossz, és így az ülésszám volt, ez 125 és 180 között változott, fejlesztési neveik rendre SA1, SA2 és SA3 lett. A későbbi A319, A320 és A321-es típusvariánsok elődjei voltak ezek.
1981 februárjában az SA2-es modellt átkeresztelték A320-ra, ezzel ez lett a típuscsalád alapvariánsa és egyben névadója. 150 fő befogadására tervezték, és 3440 km hatótávolsággal rendelkezett, a szárnyakba szerelt üzemanyag tartályok segítségével. Hosszabb hatótávra a középső, szárnyak között, a törzs alatt elhelyezett tartállyal kibővítve már 5280 km-es távolságokra is használhatóvá vált.
Gyártása A gyártás megkezdése számos oknál fogva később indult. A brit, francia és nyugatnémet gyárak versenyeztek a kiosztandó feladatokért, ezzel pedig a jövendő profitért és munkahelyekért. A német gyárak minimum a teljes gyártás 40%-át követelték, mialatt a britek is maguknak követelték a vezető gyárak jogát, hivatkozva a kutatás alatt játszott szerepükre és tapasztalatukra. Másik problémát jelentett a gyártás beindításánál a hiányzó tőke, amelyet a részt vevő országok repülőgépipara az anyaországtól várt tőkeinjekció formájában.
Első megrendelője az Air France volt 1981-ben, és a gépek üzembe állítását 1986-tól tervezték. A rövid és közepes hatótávolságú A320-as gyártása 1984-ben kezdődött meg. A gyártás indításakor 5 megrendelő várt összesen 96 darabra.
Prototípusa 1987. február 14-én gördült ki a gyárból, hatalmas ünnepségek közepette, lézershow-val és szárazjéggel felvezetett, látványos bemutató keretében. A gazdasági és politikai elit is képviseltette magát az eseményen, például Wales hercege és hercegnője. Február 22-én repült először, összesen 3 óra 23 percet. Ez volt a berepülő program kezdete, amely végül 1200 repülési órát és 530 fel- illetve leszállást igényelt.
Az Európai hatóságoktól 1988. február 26-án kapta meg a szükséges engedélyeket, és két változata került sorozatgyártásra. Az egyik a 130-154 személyes A320–100-as, a másik a nagyobb felszállótömegű, maximum 180 személy szállítására alkalmas A320–200-as. Az első példányokat az Air France és a British Airways vette át 1988. március 26-án, módosított hajtóművel felszerelt változatát pedig 1989 májusában a szlovén Adria Airways állította forgalomba.
2008. szeptember 28-án Tiencsinben felavatták az Airbus kínai gyárát, amely a nyugat-európai repülőgépgyártó-csoport első összeszerelő üzeme Európán kívül, s mindenben megegyezik a hamburgival.
Jellemzői
A világ legkorszerűbb műszaki vívmányaival felszerelt utasszállító repülőgépről kezdetben nagyon sok ellentmondó vélemény alakult ki szakmai körökben, mivel az erősen elrugaszkodott az addigi szemlélettől. Az Airbus gyártmányainak történetében először használtak műanyagokat a szerkezeti elemek gyártásához, ezenkívül számítógépes, elektromos vezérlésű (fly-by-wire) kormányrendszerrel, a szokásos szarvkormány helyett joystickkel és digitális pilótafülkével szerelték fel.
A kezdeti modell a központi (nem a szárnyakban elhelyezett) üzemanyag tartállyal kiegészítve 5,280 km-es hatótávolsággal rendelkezett, és szélesebb volt, mint a konkurens Boeing B737-es (3,7m a 3,45 m-rel szemben).
Típusváltozatok thumb|Az Airbus A320 típuscsalád méretarányos ábrázolásaAz A320-as alapmodell egy olyan repülőgépcsaládot hozott létre, amely közös kialakítású, de utaskapacitása az A318-as esetében 100, az A321-es esetében 220 utasig terjed. A Boeing 737-es, 757-es és 717-es típusokkal versenyeznek. Mivel a négy változat hasonló pilótafülkével rendelkezik, mindegyikhez ugyanolyan típusjogosítás kell. Ma már minden változat elérhető vállalati repülőgépként. A319LR néven egy A319-es változatot is kifejlesztettek. Léteznek katonai változatok is, mint például az A319 MPA. Az American Airlines az A320-as típuscsalád legnagyobb üzemeltetője, 2017. szeptember 30-án 392 repülőgépet állított szolgálatba.
Technikailag az "A320" elnevezés csak az eredeti közepes méretű repülőgépre vonatkozik, de informálisan gyakran használják az A318/A319/A320/A321 család bármelyik tagjára. Minden változat képes 180 perces ETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) tanúsításra 2004 (EASA) és 2006 (FAA) óta. Az új Airbus A320neo projekt elindításával az Airbus A320-as család korábbi tagjai az "aktuális hajtómű opció" vagy "CEO" nevet kapták. bélyegkép|Az A318 a típuscsalád legrövidebb változata, hossza mindössze 31,44 m, maximum 132 fő szállítására képes.
A318 A típuscsalád legrövidebb változata, hossza mindössze 31,44 m, maximum 132 fő szállítására képes. Hatótávolsága 3100 tengeri mérföld (5700 km). A repülőgép 2003 júliusában állt szolgálatba a Frontier Airlines-nál, és közös típusjogosítással rendelkezik az Airbus A320-as család többi változatával, így az A320-as család meglévő pilótái további képzés nélkül vezethetik a repülőgépet. Ez a legnagyobb kereskedelmi repülőgép, amelyet az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség meredek megközelítési műveletekre engedélyezett, így olyan repülőterekre is repülhet, mint a London-City repülőtér. Az Airbus A320-as család többi változatához képest az A318-as típus csak kis darabszámban kelt el, 2015. október 31-ig összesen csak 80 repülőgépre adtak le megrendelést. 2018-ban az A318-as listaára 77,4 millió dollár volt.
A318 Elite 2005. november 11-én jelentette be a gyártó az A318 típus egyedi variánsát, amely magánrepülőgépekre lett specializálva, egyedi kabinbelsővel (2-18 utas számára), illetve 4000 tengeri mérföld (7400 km)-re megnövelt hatótávval. bélyegkép|Az A319-es az alaptípusnál 3,73 méterrel rövidebb, 145 főig oldalanként egy, 146 vagy annál több utas esetén pedig oldalanként kettő szárnyvégi kijárattal rendelkezik.
A319 Az alaptípusnál 3,73 méterrel rövidebb, mindössze 33,84 m hosszú variánst a kevéssé terhelt járatok teljesítésére fejlesztette ki a gyártó. Az A320M-7 néven is ismert típus az A320-as rövidített, minimális változtatásokat tartalmazó változata. Az A320-200-ashoz hasonló üzemanyag-kapacitással és kevesebb utassal a hatótávolság 124 utassal, kétosztályos konfigurációban 6 650 km (3590 tengeri mérföld), illetve modernizált wingletekkel, másnéven "Sharkletekkel" 6 850 km (3700 tengeri mérföld). Az A319-eshez kétféle hajtómű áll rendelkezésre: a 102,5-110,3 kN (23 040-24 800 lbf) IAE V2500 vagy a 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) CFM56. Bár ezek a hajtóművek megegyeznek az A320-aséval, az A319-es alacsonyabb maximális felszállási súlya miatt csökkentett teljesítményűek.
Az A319-est Udvarházy Ferenc István, az ILFC korábbi elnök-vezérigazgatója kérésére fejlesztették ki. Az A319-es első megrendelője valójában az ILFC volt, amely 1993-ig hat A319-esre adott le megrendelést. A Swissair és az Alitalia további megrendeléseire számítva az Airbus úgy döntött, hogy 1993. június 10-én piacra dobja a típust. Az első A319-es végleges összeszerelése 1995. március 23-án kezdődött, és 1996 áprilisában mutatták be először a Swissairnél. A közvetlen versenytársa a Boeingnál a Boeing 737-700-as.
Az A319-es típusból összesen 1460 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 24 darab rendelés volt. Egy 1998-as A319-es újonnan 35 millió dollárba került; értéke 2009-re megfeleződött, és 2019-re elérte a selejtezési szintet. 2018-ban az A319-es listaára 92,3 millió dollár volt.
A319CJ A rövidítés a "corporate jet" kifejezést jelöli, vagyis üzleti célokra készült sugárhajtőműves repülőgép. Jelentősen nagyobb szabadságot kaptak a leendő megrendelők a típusvariáns esetén, így kiegészítő üzemanyagtartályok esetén akár 6500 tengeri mérföld ( km) hatótávolsággal is üzemeltethető, 8 utassal, de 32 utasig is berendezhető.
Kormányzati különgépként használja Örményország, Azerbajdzsán, Brazília, Bulgária, Csehország, Németország, Olaszország, Malajzia, Thaiföld, Törökország, Ukrajna és Venezuela. A319LR A "longer range", vagyis megnövelt hatótávolságú modell a A319-hez képest. A kiegészítő üzemanyagtartályok segítségével akár 5600 tengeri mérföld (10 400 km) hatótávolsággal is üzemeltethető. bélyegkép|Az A320-as a Wizz Air színében, leszállás után (HA-LYT)
A320 Az A320-as sorozatnak két változata van, az A320-100 és az A320-200. Mindössze 21 darab A320-100-as készült. Ezeket a repülőgépeket, az elsőként legyártottakat az Air Inter - amelyet később az Air France felvásárolt - és a British Airways részére szállították a British Caledonian felvásárlását megelőzően leadott megrendelés alapján.
A -100-ashoz képest az elsődleges különbséget a -200-as hajlított szárnyvége és a megnövelt üzemanyag-kapacitás jelentette, ami megnövelte a hatótávolságát. Az Indian Airlines az első 31 db A320-200-as repülőgépét kettős futóművel felszerelt fő futóművel használta a rossz kifutópálya-viszonyokkal rendelkező repülőtereken, amelyekkel az egy futóművel felszerelt fő futóművel nem lehetett volna megbirkózni.
A két CFM56-5 vagy IAE V2500 típusú, 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) tolóerejű hajtóművel hajtott A320-as tipikus hatótávolsága 150 utassal 3 300 tengeri mérföld vagy 6 100 km. Az A320-as típusból összesen 4512 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 220 darab rendelés volt belőle. A legközelebbi versenytársa Boeingnál a Boeing 737-800-as.
1988-ban egy új A320-as értéke 30 millió dollár volt, az 1990-es évek végére elérte a 40 millió dollárt, ami 30%-kal alacsonyabb volt az inflációnál. 2001 után 37 millió dollárra csökkent, majd 2008-ban 47 millió dolláron tetőzött az ára, és az A320neo-ra való átállásig 40-42 millió dolláron stabilizálódott. A 2018-as listaára 101 millió dollár volt.
A320P2F