Az STS–41–D az amerikai űrrepülőgép-program 12., a Discovery űrrepülőgép első repülése volt.

Küldetés A hatnapos repülés célja a szállított műholdak pályára állítása.

Jellemzői Első nap 1984. augusztus 30-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 300 kilométer, az apogeuma 307 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, műveleti tömege a pályán kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál kilogramm

A küldetés, a rakétamotor hibája miatt több mint két hónapot késett, az indítást 1984. június 26-án T -6 másodperccel meg kellett szakítani, mert tűz ütött ki, amit 10 perc alatt sikerült eloltani. A felmerült problémák okozta csúszás miatt törölték a STS–41–E és az STS–41–F programokat. Szolgálat közben a szennyvízfeldolgozás, tárolás zavart okozott (a manipulátor segítségével a világűrbe kellett távolítani).

Az űrhajósokat minden esetben zeneszóval ébresztették. A zenés ébresztőt első alkalommal az Apollo–15 küldetésén alkalmazták. A zeneszámokat az űrhajósok és családtagjaik választják.

Műholdak A három kereskedelmi kommunikációs műholdak a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter távolságba kiemelve állította pályairányba. Mindhárom műholdat eredményesen állítottak pozícióba, az űrrepülőgép eltávolodása után (13-15 kilométer) saját hajtóművük segítségével eredményesen álltak szolgálatba.

SBS–4 Gyártotta a Hughes Space and Communications Co. Üzemeltető társaság Bussines Satellite System (SBS) (USA).

Az űreszköz megnevezése: SB–4 (SBS–D) [Satellite Business System], kódjele: SSC 15235. Geostacionárius pályára állított kommunikációs műhold. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év. Súlya 1117 kilogramm. Pályaeleme 103, majd 94 fokos hajlásszögű. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, hossza 2,74 méter, kinyitott antennákkal 6,58 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják. Számítógépes adatátviteli sebessége 480 Mbit. Aktív szolgálati idejét 1993. február 2-án befejezte.

Előző műhold SB –3 (1982-110B), a következő műhold az SBS–5 (1988-081B).

Syncom 4 F–2 A Haditengerészeté (US Navy) (a Leasat F–1-et indítása előtt törölték) első bérelt, nagyméretű, katonai kommunikációs műholdja. További négyet rendeltek, ezek közül a Leasat F–1-et az STS–51–A, a Leasat F–3-at az STS–51–D, a Leasat F–4-et az STS–51–I segítségével állították pályára. A Leasat F–4 kiesése miatt a Leasat F–5-öt az STS–32 emelte és állította pályaindítási magasságba, irányba. Négy egysége összefüggően biztosította a globális kommunikációt. A megrendeléshez tartozott a földi állomások kiépítésének biztosítása. Egy példány tartalékként szerepelt. Geostacionárius pályára állítva kifejezetten a űrrepülőgépek kommunikációjának (Föld-űrrepülőgép/űrrepülőgép-Föld) elősegítésére.

Típusa Syncom IV–2 vagy Leasat–2, kódjele: SSC 15236. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év. 1996. október 1-jén befejezte aktív szolgálatát. Súlya 6850 kilogramm.

Telstar 303 Gyártotta a Hughes Space and Communications Co. Üzemeltette az American Telephone and Telegraph Co.

Telstar 303 vagy Telstar 3–C kódjele: SSC 15237. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év ( 1999. február 4-én befejezte aktív szolgálatát). Súlya 1225 kilogramm. Televíziós kommunikációs műhold, pályaeleme geostacionárius. 24 televíziós csatorna és egyidejű telefonhívás átjátszására gyártották. Pályaeleme 86 fokos hajlásszögű. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, hossza 2,74 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják.

Előző műhold Telstar 301 (1983-077A), a következő műhold az Telstar 304 (1985-048D).

Hasznos teher Az OAST–1 napenergia kísérleti tömb. Kinyitott állapotban 4 méter széles, 31 méter hosszúm összehajtva 1,8 méter magas. Az elemen különböző típusú kísérleti napelemek voltak felhelyezve. A vizsgálat tárgya volt, hogy melyik napelem fajta adja le a küldetés alatt a legtöbb energiát. Több alkalommal kinyitották/összezárták (mechanikai kísérlet). A kísérlet sikeres volt, bizonyították, hogy a könnyű napelemszárny jó szolgálatot fog tenni a jövőbeli Nemzetközi Űrállomás (ISS) energiaellátásában. McDonnell Douglas szponzorálta a kereskedelmi kísérleteket. Az Elektroforézis (CFES) vizsgálat az STS–4 programjában volt első alkalommal. Kibővített műszerpark és kutatási, kísérleti program jellemezte (biológiai anyagok, kristálynövekedés, célja a gyártás előkészítése). Az űrhajósok szakmai tevékenységét filmre vették (IMAX kamera), amiből 1985-ben dokumentumfilm The Dream Alive készült. Sugárvédelmi Ellenőrző Experiment (RME) – kozmikus sugárzás mérése, Kereskedelmi megbízások teljesítése (SSIP) kísérletek.

Hatodik nap 1984. szeptember 5-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 6 napot, 00 órát, 56 percet és 04 másodpercet (168 óra) töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején szeptember 10-én visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–41–D jelű küldetéssel együtt) Henry Hartsfield (2), parancsnok Michael Coats (1), pilóta Judith Resnik (1), küldetésfelelős Steven Hawley (1), küldetésfelelős Richard Mullane (1), küldetésfelelős Charles Walker (1), küldetésfelelős

Visszatérő személyzet Henry Warren Hartsfield (2), parancsnok Michael Coats (1), pilóta Judith Resnik (1), küldetésfelelős Steven Hawley (1), küldetésfelelős Richard Mullane (1), küldetésfelelős Charles Walker (1), rakományfelelős

Források

Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1984 az űrkutatásban