Charles Fort (Albany, 1874. augusztus 6. – Bronx, 1932. május 3.) amerikai író, a természetfeletti jelenségek egyik első kutatója.

Élete

Családja holland eredetű volt, apja egy élelmiszerboltban dolgozott, s igen tekintélyelvű személyiség volt: Fort Many Parts című kiadatlan önéletrajzában arról számol be, hogy gyakran fizikailag is bántalmazta. Fort életrajzírója, Damon Knight szerint a később rá jellemző bizalmatlanság a tekintélyuralmi rendszerekkel szemben ezekre a gyerekkori bántalmazásokra vezethető vissza. Fiatalon természettudósnak készült, tengeri kagylókat, ásványokat, madarakat gyűjtött. Kortársai kíváncsinak és intelligensnek írták le, de nem volt jó tanuló. Műveltségét leginkább autodidakta módon szerezte, a világról való tudása java részét kiterjedt személyes olvasmányaiból szerezte. 18 éves korában elhagyta New York-ot, s világ körüli útra indult. Bejárta az Amerikai Egyesült Államok nyugati részét, járt Skóciában és Angliában egész addig, amíg meg nem betegedett Dél-Afrikában. Hazatért, ápolója Anna Filling volt, akit gyermekkora óta ismert. 1896. október 26. házasodtak össze. Anna négy évvel volt idősebb Fortnál.

Fort nagybátyja 1916-ban meghalt, a tőle kapott szerény örökség elegendő volt ahhoz, hogy teljes egészében az írásnak szentelje magát. 1917-ben, egyik fivére, Clarence is meghalt, ugyanezen örökség rá eső részét Fort és Raymond (Fort másik testvére) közt osztották fel. Tíz regényt írt, de ezek közül csupán egy, a The Outcast Manufacturers jelent meg 1909-ben. A kritikai fogadtatás pozitív volt, de a munka nem aratott közönségsikert. 1915-ben két könyvet kezdett írni X és Y címmel. Az első azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a Föld történelmét a Marson élő lények irányítják, a második pedig az Antarktiszon fennmaradt ősi, baljós civilizációt írta le. E munkák felkeltették Theodore Dreiser figyelmét, aki megpróbálta megjelentetni őket, de nem járt sikerrel. Fort csalódottságában elégette a kéziratokat, s hamarosan elkezdett dolgozni első sikeres munkáján, a The Book of the Damned-en (1919), amelyet Dreiser segített közzétenni. A munka címe azon "átkozott" információkra, adatokra utalt, amelyekkel a tudomány nem tudott megmagyarázni, ezért vagy elhallgatta vagy figyelmen kívül hagyta őket.

1924 és 1926 közt feleségével Londonban élt, ahol a British Museumban kutatott.https://stutteringhand.wordpress.com/2011/04/28/charles-fort/ Noha Albanyben született, élete java részét Bronxban töltötte. Feleségéhez hasonlóan ő is filmrajongó volt, Ryer Avenue-i lakásukból gyakran látogatták a közeli mozikat. Állandó vendége volt a Fifth Avenue nyilvános könyvtárának, ahol sok órát töltött a világ minden tájáról érkező folyóiratok átnézésével. Sok, elsősorban irodalmár barátja volt, akikkel gyakran tartottak összejöveteleket. Egészségi állapota egyre jobban romlott, munkáját látássérültsége is megnehezítette.

Élete utolsó éveiben Fort egyfajta kultusz középpontjává vált, amelyen kellemesen meglepődött. Gyakran beszéltek egy hivatalos szervezet alapításáról, amely kivizsgálná a Fort könyveiben szereplő megmagyarázhatatlan eseményeket. Jerome Clark így írt erről: "Maga Fort nevetségesnek tartotta ezt az elgondolást, s semmit sem tett a megvalósítása érdekében, ennek ellenére hűségesen levelezett az olvasóival, akik közül sokan maguk is megmagyarázhatatlan jelenségek után kutattak, s megfigyeléseiket elküldték neki". Fort nem bízott az orvosokban, s egészségének romlása ellenére sem keresett orvosi segítséget, ehelyett inkább Wild Talents című kötete befejezésén dolgozott. 1932. május 3.-án rosszul lett, a bronxi Royal Hospitalba szállították. Később ugyanezen a napon meglátogatta a kiadója, hogy megmutassa neki a Wild Talents kefelevonatait. Fort a látogatás után néhány órával meghalt, halála oka feltehetőleg leukémia volt."Charles Fort: His Life and Times" by Bob Rickard; 1995, revised 1997. Retrieved March 9, 2007 Több, mint 60 000 feljegyzés maradt a hagyatékában, ez a New York Public Library állományába került.

Munkássága Áttekintés

Fort több, mint harminc éven át járta New York és London könyvtárait, átolvasta a tudományos folyóiratokat, napilapokat és magazinokat, s kijegyzetelte belőlük azon jelenségeket, amelyekre a kor tudománya nem tudott megmagyarázni. Sok ezer ilyen jegyzetet készített élete során. Jegyzeteit kártyákra, papírcetlikre, általában mindenféle fellelhető papírmaradékra írta, s cipősdobozokban tárolta. depressziója miatt többször is megsemmisítette az anyagot, ám mindig újrakezdte a gyűjtést. Néhány feljegyzést a Fortean Society Doubt magazin tett közzé 1959-ig, a szerkesztő Tiffany Thayer haláláig. Fort halála után jegyzetei a New York Public Library állományába kerültek, ahol mindmáig kutathatóak. Jegyzetei alapján Fort négy könyvet jelentetett meg, ezek: The Book of the Damned (1919), New Lands (1923), Lo! (1931) és a Wild Talents (1932). Írt egy könyvet a New Lands és a Lo! közt is, de félbehagyta, s az anyagot beolvasztotta a Lo!-ba.

Stílusa

Fort szerint létezik egy "Szuper Sargasso-tenger", amelybe minden, a Földön megmagyarázhatatlanul eltűnt tárgy és személy kerül. Kortársai csodálták írásai stílusát, sok irodalmár kötött barátságot vele, például Ben Hecht, John Cowper Powys, Sherwood Anderson, Clarence Darrow és Booth Tarkington. Fort halála után az író Colin Wilson annak a gyanújának adott hangot, hogy Fort maga is csupán néhány megmagyarázhatatlan jelenséget vett komolyan az általa lejegyzettek közül, ezt azzal indokolta, hogy sosem törekedett arra, hogy a leírt megfigyelések összességével kapcsolatban sosem kísérelt meg koherens érvelést adni. A "furcsaságok védőszentjeként" említi,Wilson, Colin, Mysteries, Putnam (), p. 199. s munkásságát összehasonlította Robert Ripley munkásságával, aki kora népszerű karikaturistája és írója volt, s aki nagy sikerrel tálalt hasonló furcsaságokat Ripley's Believe It or Not! című sorozatában. Wilson Fort irodalmi stílusát "szörnyűnek" és "szinte olvashatatlannak" nevezte, ám azt is megjegyezte, hogy "a Fort által leírt tények lenyűgözőek". Véleménye szerint Fort alapelve így szól: akiknek pszichológiai szükségük van a csodákba vetett hitre, azok nem olyan előítéletesek, mint azok, akiknek pszichológiai szüksége van arra, hogy ne higgyenek a csodákban".Wilson, Colin: ibid., p. 201 (emphases not added). Fort szkeptikus volt a tudománnyal szemben, s saját, gúnyos magyarázatot írt a megmagyarázhatatlan jelenségekhez, mintegy megvetve a hagyományos módszereket használó tudósokat.

A Fort által leírt jelenségek

Munkáiban azokat az eseményeket gyűjtötte össze, amelyekre kora tudományossága nem tudott választ adni (és részben a mai tudomány sem képes megmagyarázni e jelenségek egy részét). Ilyen események például a teleportáció (amely kifejezést Fort találta ki),"Mostly in this book I shall specialize upon indications that there exists a transportory force that I shall call Teleportation." in Fort. C. Lo! at Sacred Texts.com. Retrieved January 4, 2009"less well-known is the fact that Charles Fort coined the word in 1931" in Rickard, B. and Michell, J. Unexplained Phenomena: a Rough Guide special (Rough Guides, 2000 (), p. 3) békák, halak, szervetlen anyagok csapadékként való hullása, spontán emberi égés, gömbvillám (e kifejezés is Fort nevéhez köthető), poltergeist, megmagyarázhatatlan zajok, robbanások, levitáció, eltűnések, UFO-észlelések, óceánokban látott hatalmas fényjelenségek, hirtelen felbukkanó tárgyak és emberek, stb. Ő volt az egyik első kutató, aki földönkívüliek emberrablásaival magyarázta emberek érthetetlen eltűnését és hirtelen felbukkanását. A földön kívüli élet lehetőségének egyik korai támogatója volt, munkáiban kifejezetten sokszor utalt arra, hogy az égbolton látott furcsa fények és tárgyak idegen civilizációk űrhajói lehetnek.

A "forteánusok"

Fort munkássága sok embert arra ösztönzött, hogy "forteánusnak" tartsa magát. A legelső forteánus a forgatókönyvíró Ben Hecht volt, aki a The Book of the Damned-ről készített recenziójában így írt: "Charles Fort első tanítványa vagyok... a továbbiakban forteánusnak vallom magam". Fort egyéb figyelemreméltó rajongói közt szerepelt John Cowper Powys, Sherwood Anderson, Clarence Darrow és Booth Tarkington, akik a New Lands előszavát írták.

Az, hogy mit foglal magába a "forteánus" kifejezés, mindmáig vita tárgyát képezi: a kifejezést széles körben alkalmazzák azokra az emberekre, akik elkötelezettek Fort munkamódszerei és az általa vallott értékek mellett – de azokra is, akik nyíltan és aktívan elfogadják a paranormális jelenségek létét, sokszor oly módon is, amellyel Fort esetleg nem értett egyet. Általánosságban véve a forteánusok széles körű érdeklődést mutatnak a megmagyarázhatatlan jelenségek iránt, mely jelenségek elsősorban a természeti világgal kapcsolatosak. Hecht szerint forteánusnak lenni egy a hatalom minden formájával szembeni bizalmatlansággal. A Fortean Society-t New York-ban, a Savoy Plaza Hotelben 1931. január 26. alapította Fort néhány barátja, köztük olyan jelentős írók mint Theodore Dreiser Alexander Woollcott, és Tiffany Thayer. Az alapító testületben Dreiser, Hecht, Tarkington, Powys, Aaron Sussman, a korábbi Puck szerkesztője Harry Leon Wilson, Woollcott és J. David Stern, a The Philadelphia Record kiadója volt. A Fortean Society aktív tagjai közé tartoztak később olyan kiemelkedő tudományos-fantasztikus írók is, mint Eric Frank Russell és Damon Knight. Fort maga elutasítóan állt a társasághoz, s nem fogadta el a felajánlott elnöki tisztet, az elnök így barátja, Theodore Dreiser lett.

A Fortean Times magazin (első megjelenés: 1973. november) a forteánus újságírás legfontosabb fóruma, ötvözi a humort, a szkepticizmust és a komoly kutatásokat olyan témákban, amelyekkel a tudósok gyakran nem foglalkoznak. Egy másik csoport az International Fortean Organization (INFO), amelyet 1965-ben alapított két író-testvér, Ron Willis és Paul Willis, akik megszerezték a Fortean Society anyagainak jó részét, amely Tiffany Thayer 1959-es halálával megszűnt. Az INFO Science and the Unknown címen folyóiratot jelentet meg, s rendszeresen megszervezi a FortFest-et, a világ első, rendszeresen megtartott, Charles Fort munkásságának szentelt konferenciasorozatát. Több CD-t és DVD-t is megjelentettek a konferenciák előadásairól, az előadók többek közt Colin Wilson, John Michell, Graham Hancock, John Anthony West, William Corliss, John Keel és Joscelyn Godwin voltak. További említésre méltó forteánus társaságok a londoni London Fortean Society, az edinburghi Edinburgh Fortean Society és az Isle of Wight.

Munkássága tudományos értékelése

Fortot olyan vallástudósok, mint például Jeffrey J. Kripal és Joseph P. Laycock elismerik a paranormális tevékenységek úttörő teoretikusaként, olyan kutatónak tartják, aki segített a "paranormális" kategóriáját meghatározni, s betekintést nyújtott annak jelentőségére az emberi tapasztalás szempontjából. Noha maga Fort folyamatosan kritizálta azokat, akik a rendellenes jelenségeket tudományos módszerekkel vizsgálták, munkái ma is relevánsak azok számára, akik ilyen irányú kutatásokat végeznek.Bester, Alfred. The Stars My Destination, p. 5; Orion Books; 1956.

Hatása