Trnje Zágráb városnegyede Horvátországban, a főváros központi részén.
Fekvése Trnje Zágráb város központjának déli részén fekszik. Északról a vasút választja el a Donji Grad (Alsóváros) városnegyedtől. Délen a Száva választja el a Novi Zagreb-istok (Újzágráb-kelet) városnegyedtől. Keleten a Heinzelova utca határolja és választja el a Peščenica-Žitnjik városnegyedtől, míg nyugaton a Savska utca a Trešnjevka-sjever és a Trešnjevka-jug városnegyedtől.
A Trnje városnegyed területe meglehetősen sík, a Száva bal, északi partja mentén helyezkedik el. Ezt az síkvidéki területet, amely mára szinte teljes egészében városiasodott, a múltban gyakran elárasztották a Száva árvizei egészen addig, amíg a folyó mentén a védtöltés meg nem épült. Emiatt a Szávamenti települrészek - Cvjetno naselje, Savski kuti, Veslačko naselje és a többiek – csak viszonylag későn, a múlt század közepén vagy második felében épültek be. Trnjanska Savica területén szó szerint az egykori Szávamederre és a folyó mellékágaira építették fel a lakótelepet. Korábban, a 20. század első felében, a városiasodás hatással volt a vasúti töltés és a Varaždinska cesta közötti területre, azaz a mai Ulica grada Vukovara területére is. Abban az időben (1931-ben) temették be a mai Držićeva utca szakaszán a volt városi levezető csatornát, amelyre ennek az elővárosi résznek a Kanal neve emlékeztet.
Trnje főbb településrészei: Cvjetno naselje, Kanal, Kruge, Martinovka, Savica, Sigečica, Vrbik és Zavrtnica.
Története A Trnje területén előkerült régészeti leletek tanúsítják, hogy az ember már az őskortól fogva lakta ezt a vidéket. A Krisztus király plébániatemplom alapjainak kiásása során került elő a Kupska utcában egy őskori szekerce. Ősi csónakot is találtak itt. A Savska és az Ulica grada Vukovara kereszteződésénél római sírt tártak fel, 1911-ben pedig a Kruge városrészen találtak egy, a 7. és 8. század fordulóján használt avar-szláv temetőt.
A Trnje nevét először 1242-ben említik IV. Béla király oklevelében, amely szerint az akkori Zágráb déli határán fekvő terület nagy része a Gradechez tartozott. Ezzel összefüggésben megemlítik a kompot, a Kraljev brod nevű kikötőt a Száván, a Száva-hidat és a „nagy utat”, amely összeköti a Kraljev brodot és a várost. A 17. század elején Trnje volt a legnagyobb a jobbágyfalvak között a mai város területén. Abban az időben 17 család élt itt. Mindegyik Orsics család jobbágya volt, akiket később Kulmer gróf örökölt. Kétszáz évvel később 1801-ben, Trnje nyolc házában 112 lakos élt.
A trnjei parasztok a Med grabami úton érkeztek a városba, a mai Petrinjska utcára, amely Zágrábot nemcsak a Száva északi partján fekvő településekkel, hanem a Száván túli területekkel is összekötötte. Az utca későbbi neve világosan jelzi jelentőségét annak a katonai határőrvidének az ellátása szempontjából, amelynek központja Petrinja volt. A 19. század első felében Trnje népessége nem nőtt. Azokban az években átlagosan 25 házban 150 lakos élt itt. A jobbágyság eltörlése és Zágráb városa egyetlen közigazgatási egységgé történő alakítása után 1850-ben azonban a lakosok száma jelentősen megnőtt, 1890-ben elérte az 526-ot, a század végén pedig már 1041 volt. Ezek az emberek azonban még mindig paraszti ruhába öltöztek.
Az 1910 és 1913 közötti időszakban, az intenzívebb iparosodás kezdetén, Trnje mutatta a város népességének legnagyobb növekedését: a lakosság száma néhány év alatt 2907-ről 8017-re nőtt. Ezt a növekedést számos engedély nélkül épített lakóépület építése kísérte a Szávamenti területen. 1930-ban a mai Trnje városrész területén, azaz Zavrtnica, Sigečica, Trnje és Vrbika akkori városi kerületekben a 2017 jogszerűen, és 4000 engedély nélküli épületet számláltak össze. Trnje egyértelműen a munkásosztály településsé vált a korábbi vidékies jellemzők nélkül, de a városi forgalomtól elkülönítve, utcanévvel ellátott utcák nélkül. Az akkori szabályozási tervekben ez egy olyan övezet volt, amelyet az ipari fejlesztésére szántak. Az élet azonban megállíthatatlanul zajlott. A házak továbbra is egymás után nőttek ki a földből, általában engedély nélkül és egyre közelebb a Szávához, közvetlenül a védtöltés mellett. Minden nagyobb árvíz kárt okozott bennük, vagy lerombolta őket, de hamarosan újraépültek. Az utcák még mindig név nélküliek voltak, csak római számokkal jelölték őket.
Az 1870-es évek óta Trnje lakosainak élete nagyrészt a vasúttal függött össze. A Zágráb – Sziszek vasútvonak 1862-es és a Budapest – Zágráb vasút 1870-ben történt megépítésével elvágták a Trnjét és Zágráb központját összekötő utcákat, A vasútállomás mellett mozdony és vasúti javítóműhelyeket állítottak fel. Megépültek a Paromlin, a papírgyár, a gázgyár, az aszfaltüzem, az építőipari cégek épületei és más ipari épületek. A törvényes házépítésre az első kísérlet 1939-ben történt. Ekkor kezdődött a régi városi kertészet területén Vlado Antolić építész tervei szerint Cvjetno naselje építése. Ezt követően hasonló módon folytatódott a Savski kut és Veslačko naselje építése is. A terület nagy részén már említett településkialakítási módszer miatt a Trnje városrész egészen a közelmúltig számos közösségi problémával volt terhelt. Így például annak ellenére, hogy a gázgyár székhelye Trnjében található, a terület jelentős részén a gázhálózat csak az elmúlt tíz évben épült ki.
Nevezetességei Szent Család templom Savicai Boldog Alojzije Stepinac plébániatemplom Vrbiki Kisjézusról nevezett Szent Teréz templom Krugi Krisztus király templom
Kultúra Nemzeti és Egyetemi Könyvtár "Vatroslav Lisinski" koncertterem
Oktatás Zágrábi egyetem Elektronikai és Számítástechnikai kara Zágrábi egyetem Filozófiai kara Zágrábi egyetem Gépészeti és Hajóépítő kara
Sport Az NK Trnje labdarúgóklubot 1924-ben alapították. A csapat jelenleg a horvát nemzeti 3. ligában szerepel.
Jegyzetek
Források Zágráb város hivatalos oldala Zágráb portál – Donji grad
További információk
Kategória:Zágráb