A Pelophylax a kétéltűek (Amphibia) osztályába, valamint a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó nem. Nevét a görög pelos πηλος (iszap, sár) és a phylax (őr) szavakból alkották.
Előfordulásuk
A nembe tartozó fajok Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában honosak.
Sok faj kialakulása az elmúlt 2,4 millió év klimatikus ingadozásai során következett be. A pliocén és a pleisztocén jégkorszakok során az európai flóra és fauna Európa déli részeinek melegebb éghajlatán tudott fennmaradni.
A legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális során (i.e. 80 000 – 8000) a zöld békák ősi csoportja három déli menedékhelyet talált magának. Ezek a csoportok hosszú évekig elkülönülten éltek, így három különálló fajjá fejlődhettek: Pelophylax perezi az Ibériai-félszigeten Pelophylax lessonae az Appennini-félszigeten, Pelophylax ridibundus a Balkán-félszigeten.
A jégkorszak elvonulta után ez a három faj Észak-Európa felé vándorolt, és egymással kapcsolatba lépve hibridizációs zónákat hoztak létre.
Taxonómiai helyzete
A Pelophylax nemet az osztrák Leopold Fitzinger zoológus hozta létre 1843-ban. Célja a nem létrehozásával az európai zöld békák elkülönítése volt a Linnaeus által létrehozott Rana nem barna békáitól. Ennek ellenére a legtöbb 19. és 20. századi szerző nem értett egyet Fitzinger rendszerével, a zöld és barna békákat egyaránt a Rana nembe sorolták, azzal összhangban, hogy minden békát, amely a típusfaj gyepi békáéhoz (Rana temporaria) hasonló morfológiai jegyeket mutatott a Rana nembe helyeztek. Így ez a nem gyakorlatilag egy szemétkosár-taxonná vált.
A 20. század kezdetén a zöld béka vagy kecskebéka név csak a Linnaeus által 1758-ban leírt egyetlen fajra a Rana esculenta fajra vonatkozott. A faj, és annak változatai Európában általánosan elterjedtek voltak. Később ismerték fel a további fajokat, a tavi békát (Rana ridibunda), majd a kis tavibékát (Rana lessonae).
Egészen a 20. század második feléig kellett várni, míg Leszek Berger lengyel kutató fényt derített az európai zöld békák változatos fajai közötti összefüggésekre. Felismerte, hogy a tavi béka (R. ridibunda) és a kis tavibéka hibridje a Rana esculenta már 10 000 éve megjelent Észak-Európában. A Rana esculenta számos jellemzője a két másik faj közötti átmenetet mutatja. Alain Dubois 1992-ben a palearktikus faunatartomány zöld békafajait a Rana nem Pelophylax alnemébe csoportosította..
A 2000-es években elérhetővé vált molekuláris filogenetikai vizsgálati eszközök használatával a taxonómiai kapcsolatok megállapítása egyszerűbb lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy Fitzinger álláspontja helyes volt. A világ kétéltűinek filogenetikus felülvizsgálatára irányuló munkájában Frost és munkatársai 2006-ban igazolták, hogy a Rana nem sok szétágazó leszármazási vonalból épül fel, melyek rászolgálnak az önálló nem státuszra. A Pelophylax nemcsak önálló nem, hanem olyan leszármazási vonalhoz tartozik, amely nincs is különösen közel a Rana neméhez. A Linnaeus által leírt Rana nem típusfaja, a Rana temporaria; az európai barna békák megmaradtak a Rana nemben. A zöld békákat pedig áthelyezték a Pelophylax nembe. Az is nyilvánvaló lett, hogy az eurázsiai zöld békák nem alkotnak monofiletikus csoportot. A Pelophylax nemben található fajok száma azt jelzi, hogy még jó idő el fog telni, mire a nem teljes mértékben körül lesz határolva.
A Pelophylax nem egy olyan alcsaládhoz, feltehetőleg kládhoz tartozik, melynek tagja a Babina, Glandirana, Hylarana, Pulchrana, Sanguirana, Sylvirana, valamint a Hydrophylax, ami a Pelophylaxhoz hasonlóan valószínűleg nem alkot monofiletikus csoportot. Ezeket a nemeket korábban a legtöbb szerző szintén a Rana nemben írta le, ezek közül többet csak 1990 után hoztak létre. Ami a Pelophylax lehetséges parafíliáját illeti, úgy tűnik, hogy az ide tartozó egyes fajok nagyon közeli rokonságban állnak a Hylarana nemmel, így könnyen oda mozgathatók lennének. Ugyanakkor a nagymértékű hibrid fajképződés megzavarhatja a DNS-szekvenálásból származó adatok értékelését.
Rendszerezés
A nembe az alábbi fajok tartoznak:
Megnevezett hibridek (kleptonok, kl.): Kecskebéka Pelophylax kl. esculentus – (P. lessonae × P. ridibundus) Pelophylax kl. grafi – (P. perezi × P. ridibundus) Pelophylax kl. hispanicus – (P. bergeri × P. ridibundus / P. kl. esculentus)
Jegyzetek
Források Amphibian Species of the World 6.0 ITIS szerinti rendszerbe sorolása A Pelophylax az Amphibiaweb oldalon Fitzinger, 1843 : Systema Reptilium, fasciculus primus, Amblyglossae. Braumüller et Seidel, Wien, p. 1-106. (eredeti publikáció).
Kategória:Kétéltűnemek