Emmanuelle Marie Charpentier mikrobiológiával, genetikával és biokémiával foglalkozó francia professzor. 2015 óta ő a berlini Max Planck Fertőzésbiológiai Intézet igazgatója. 2018-ban egy független kutató intézetet alapított, melynek a Patogének Tudományának Max Planck Egység nevet adta. 2020-ban Charpentier és Jennifer Doudna kapta meg a kémiai Nobel-díjat a genómszerkesztés módszerének kidolgozásáért.
Tanulmányai 1968-ban Franciaország Juvisy-sur-Orge településén született. Charpentier biokémiát, mikrobiológiát és genetikát tanult a Pierre és Marie Curie Egyetemen, mely ma a párizsi Sorbonne Egyetem Természettudományi Kara. A Pasteur Intézetben tanult 1992 és 1995 között, ahol kutató doktorit szerzett. Charpentier PhD projektje az antibiotikumokra kialakuló rezisztencia során fellépő molekuláris folyamatokat vizsgálta.
Karrierje és kutatása
Charpentier egyetemi tanársegédként kezdte pályafutását a Curie-n 1993 és 1995 között, majd a Pasteur Intézetben lett doktorvégzett tag 1995-1996-ban. 1996-1997-ben az USA-ban a Rockefeller Egyetemen New Yorkban dolgozott hasonló pozícióban. Ezalatt Charpentier dolgozhatott Elaine Tuomanen mikrobiológus laborjában. Tuomanen laboratóriuma azt vizsgálta, a Streptococcus pneumoniae patogén hogyan használja a mobil genetikai részeit, hogy megváltoztassa a genomját. Charpentier is segített abban, hogy demonstrálják, az S. pneumoniae hogyan fejleszti ki a vakcinatűrő képességét.
1997 és 1999 között adjunktus kutatóként dolgozott a New York-i Egyetemi Kórházközpontban. Itt Pamela Cowin laboratóriumában dolgozott. Cowin érdeklődési területe a bőrsejtek génváltozásai voltak az emlősök területén. Charpentier írt egy tanulmányt az egerek szőrnövekedésének szabályosságairól. 1999-től 2002-ig adjunktus kutatóként dolgozott a St. Jude Kutató Gyermekkórházban és a Skirball Biomolekuláris Gyógyszerészeti Intézetben New Yorkban.
Miután öt évet az Egyesült Államokban töltött, visszatért Európába, ahol 2002 és 2004 között a Bécsi Egyetem Mikrobiológiai és Genetikai Intétetében laborvezető és vendégprofesszor volt. 2004-ben publikálta tanulmányát arról, mely RNS komponensek felelősek a Streptococcus pyogenes fertőzőképességéért. 2004 és 2006 között a Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet laborvezetője és adjunktusa lett. 2006-ban magándocens lett és a Molekulárisbiológiai Intézeten habilitált. 2006 és 2009 között a Max F. Perutz Laboratóriumok laborvezetője és adjunktusa lett.
Charpentier Svédországba költözött, ahol az Umeåi Egyetem Molekuláris Fertőzések Gyógyítása részlegen lett laborvezető és adjunktus. Ezeket a tisztségeket 2009 és 2014 között töltötte be, majd vendégtanárként irányította a laboratóriumot. Innét Németországba költözött, ahol professzor és részlegvezető lett a Helmholtz Fertőzéskutatási Központban, Braunschweigben és a Hannoveri Orvosi Iskolában. Ezeket a tisztségeket 2013-tól 2015-ig töltötte be. 2014-ben Alexander von Humboldt Professor lett.
2015-ben Charpentier elfogadta a német Max Planck Társaság felkérését, hogy legyen a társaság tudós tagja és a berlini Max Planck Fertőzésbiológiai Intézetének az igazgatója. 2016 óta a berlini Humboldt Egyetem címzetes professzora, 2018 óta pedig alapító és aktuális igazgatója a Max Planck Patológiai Tudományok Egységének.CRISPR discoverer get own research institute Retrieved 4 September 2018 Charpentier 2017-ben visszavonult az Umeåo egyetem látogató professzori posztjáról, mert a Kempe Alapitvány és a Knut és Alice Wallenberg Alapítvány támogatásai lehetővé tették, hogy több fiatal kutatónak adjanak esélyt a MIMS laboratórium kutatócsoportjain belül.
Jegyzetek
Kategória:Francia kémikusok Kategória:Francia nők Kategória:Nobel-díjas kémikusok Kategória:Nobel-díjas nők Kategória:Női tudósok Kategória:1968-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Francia Nobel-díjasok Kategória:A Royal Society tagjai