A Denevér-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang. A hegység egyik kiemelkedő kis patkósdenevér szálláshelye.
Leírás
Tatabánya külterületén, a Csúcsos-hegy Ny-i meredek, sziklás oldalában van a barlang 1,5 m széles, 0,7 m magas és É-ra néző bejárata, amely ovális alakú. Közvetlenül a bejárat után egy 4 m hosszú, 3 m széles és 2,5–3 m magas terem van. Ennek a teremnek a mennyezete az ide évről-évre visszajáró kis patkósdenevér szülőkolónia kedvenc tartózkodási helye. A terem oldalsó és belső részéből három vízszintes kúszójárat indul, melyek 11 m, 10 m és 5 m hosszúságúak. A barlang felső triász vastagpados mészkő ÉNy–DK és É–D irányú törésvonalai mentén jött létre. Valószínűleg egy régi forrásbarlang maradványa formakincse alapján.
Ács Tivadar vizsgálta kitöltésének guanós rétegét, amely azóta a feltáró munkák során el lett távolítva. A barlang mérete és jellege miatt nagyon érvényesülnek a barlangban a felszíni meteorológiai hatások. Ezért a bejárati terem levegőjének hőmérséklete nyáron elérheti a 15–16 °C-ot, télen pedig a fagypont alá csökken. Nyáron a barlang bejárati termecskéjében rendszeresen a kis patkósdenevérek kicsi, általában 10–20 példányból álló szülőkolóniáját sikerült megfigyelni. Több évtizede a kis patkósdenevér kis szülőkolóniájának szálláshelye, ezért a barlang egyedülálló, egyben kiemelkedő jelentőségű a hegységben. Az engedély nélkül bejárható barlang a denevérek védelme miatt, április 1-jétől augusztus 31-ig nem látogatható.
1935-ben volt először Denevér-barlang néven említve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Denevér barlang (Gaál 1934) néven is.
Kutatástörténet
A Földgömb 1934. évi évfolyamában napvilágot látott és Gaál István által írt tanulmány szerint nincs nyoma annak, hogy a Szelim-lyuktól É-ra kb. 800 m-re lévő barlangban ember járt volna. Bodrogi Gusztáv, a bánhidai telefonerősítő állomás vezetője már többször bement hason csúszva ebbe a nagyon alacsony és szűk folyosóval kezdődő barlangba, amelyben sok a denevér. A barlangból Gaál Istvánnak vitt fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) egyed fajának legnagyobb méreteivel dicsekedhetett. Ez a K-re folytatást ígérő barlang ideiglenesen Denevér barlangnak lett elnevezve.
Az 1935-ben publikált, Kokas János által írt kiadvány szerint a Szelim-lyuk körül van néhány barlang, amelyek különböző méretűek. A Szelim-lyuktól É-ra kb. 800 m-re fekszik a Denevér-barlang, amelyben az ősember ottlétének nincs nyoma, mert a barlangbejárat nagyon alacsony és a barlang szűk folyosóval kezdődik. Rengeteg denevér tanyázik a barlangban. Az üregből kivitt fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) egyed a legnagyobb méretű fehértorkú denevér példány volt. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában meg van említve, hogy a Denevér-barlang a Szelim-lyuktól É-ra 800 m-re helyezkedik el. Az alacsony, szűk folyosóval kezdődő barlangban sok a denevér. K felé valószínű folytatása.
Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kézirata szerint Gaál István megállapította, amikor a Szelim-lyukban ásatott, hogy a Szelim-lyuk és a turul emlékmű közelében több kisebb üreg van. A Denevér-barlang a Szelim-lyuktól É-ra kb. 800 m-re van. A nagyon alacsony és szűk járattal kezdődő üreg belsejében tömegesen tanyáznak a fehértorkú denevérek. Emiatt lett az a barlang Denevér-barlangnak elnevezve. Utóbbi körülmény miatt valószínű, hogy ennek a szűkbejáratú barlangnak van egy nagyobb belső ürege. Bodrogi Gusztáv többször volt benne, de a barlang részletesen még nem lett kutatva. Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban szó van arról, hogy a Szelim-lyuktól É-ra 800 m-re van egy barlang, amelyben denevérek laknak.
Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott, hogy a Vasútépítő Törekvés II. sz. barlangkutató csoportja 1964-ben felmérte a gerecsei Denevér-barlangot. Az 1966. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban kiadott jelentés szerint 1965-ben a Vasútépítő Törekvés II. kutatócsoport folytatta a kutatómunkát a barlangban. A csoport 1965. augusztus 8-tól augusztus 22-ig tartott kutatótáborának egyik fő munkahelye volt a Denevér-barlang. A barlangban végzett munka során 8–10 m³ földet bontott ki a csoport. Az előkerült sok csontmaradványt Budapestre szállították a csoporttagok és átadták azokat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat illetékes szakbizottságának. A barlang kibontott részeit felmérték és a felmérés adatai alapján kiegészítették az 1964-ben készített térképet.
Az 1967. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az van írva, hogy a Denevér-barlangnak a Gerecse hegységben található Kő-hegy Ny-i sziklafalában, 242 m tszf. magasságban, felső triász dachsteini mészkőpadok egyikén van a bejárata. A turul emlékműtől É-ra 700 m-re, vagy a 2. számú karsztaknától ÉK-re kb. 60 m-re helyezkedik el. (Az 1. számú karsztakna a turul emlékmű alatt, a 2. számú karsztakna ettől É-ra 650 m-re van.)
A barlang Tatabánya-alsó vasútállomásról úgy közelíthető meg legegyszerűbben, ha a vasútállomástól kezdődő piros jelzést követve kezdi meg az érdeklődő a barlanghoz vezető utat. A jelzést követve az 1. számú karsztakna telephelyének alsó végéig kell menni. A telephely alatt indul egy út É-ra és ezen kell utána menni. Az út végig gyümölcsösök között halad, majd 650 m után egy szekérútba torkollik. Itt jobbra kell fordulni és 150 m után elérhető a 2. számú karsztakna telephelye. A drótkerítés mellett kell gyalogolni kb. 30 m-t, majd a kerítés sarkán (az erdő szélén) balra fordulva 80 lépés után egy öreg fa előtt haladó ösvényen kell felmenni. Az ösvény 45°-ban emelkedik. A barlang az öreg fától kb. 50 m-re, az ösvény jobb oldalán fekszik.
Kisméretű, 1,5×0,65 m-es bejáratán, amely valószínűleg a történelem előtti idők óta nyitott, csak négykézláb lehet a barlang előterébe, a Kupola-terembe jutni, amely 4 m hosszú, 3 m széles és 2,5 m magas. A teremből három kúszófolyosó indul. Az első járat jobb oldalon, D–DK-i irányban futva 5 m után egy 90°-ban forduló vakkürtőbe vezet. A kürtő 1,8 m magas. Ezt a járatot kb. a közepén egy nagyon szűk (0,2 m) légrés köti össze a barlang második járatával. Ez a kuszoda néhány kis törés után, 9 m után ellaposodik. Kevés remény van továbbjutásra. A harmadik járat a barlang főfolyosóján K–ÉK-i irányban indul enyhe, 4–5°-os lejtéssel, majd 6 m után nagyon összeszűkül, és a két fal között átnyúló kőzethíd a továbbjutást megakadályozza. A híd alatt, vagy felett átnézve látható táguló kuszoda miatt további, kényelmesebben járható rész feltételezhető. Valószínűleg a barlang ÉK-i irányban folytatódik.
A Kupola-terem kevés kitöltése, amely leginkább apróköves humuszból állt, az 1965. évi kutatótábor alkalmával lett teljesen eltávolítva. Mivel a Denevér-barlang közel van (600 m-re) az ősember egykori lakhelyéhez, a Szelim-lyukhoz, és fekvése is hasonló, fokozott óvatossággal jártak el. A terem padozatát végigszurkálták hegyes acélpálcával, és miután meggyőződtek arról, hogy 0,6–0,7 m mélyen mindenhol szilárd kőzet van, láttak neki a terem kitisztításának. (A régészeti anyagot tartalmazó rétegek általában sokkal mélyebben helyezkednek el ennél.) A feltáró kutatás kezdete előtt a kitöltés tetején nagyon sok recens csont (nyúl, tyúk, juh, apró rágcsáló stb.) volt és a kitöltésben is nagy mennyiségben előfordult. Néhány, láthatóan legújabbkori mázas cserépedény-töredék, a terem Ny-i sarkából pedig egy egész macskacsontváz került elő. Valószínűleg a barlangban ragadozó állat (róka, vadmacska) tanyázhatott.
A talált csontok nagy részét a kutatók a barlang környékén elásták, kisebb részét Budapestre vitték, és átadták a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat illetékes szakbizottságának. A Denevér-barlang nevét a benne nagy tömegben előforduló denevérek miatt kapta. A denevérek nyáron a Kupola-terem Ny-i, felső sarkában tanyáznak. Többször vizsgálták a barlangot télen (nagyon hidegben is), de a denevérek nem voltak szokott helyükön. Az 1965. évi munkálatokkor az első nap 74 db-ot számoltak meg, később ez a szám csökkent. Az történt (ami valószínűleg vonatkozik a téli időszakra is), hogy a zavaró körülmények miatt a barlang egyelőre megközelíthetetlen hátsó részébe húzódtak vissza. Valamennyi megvizsgált példány kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) volt. Érdekességként meg van említve, hogy Gaál István, a barlang első leírója a nagyon ritka fehértorkú denevér egy példányát fogta itt be.
A bejárattól 3 m-re 15 °C a léghőmérséklet, a barlang legtávolabbi pontján 11 °C. Ugyanakkor a barlang előtt 28 °C volt mérve. Csepegő víz leginkább télen a főfolyosó végén található, amelynek összhozama jelentéktelen. A barlang vízszintes vetületi hossza 24 m, alapterülete kb. 20 m² és köbtartalma kb. 34 m³. A Denevér-barlangtól 8 m-re és 4,5 m-rel magasabban van a Bivak-lik. A 4,5 m-es szintkülönbség ellenére nagyon valószínű, hogy a két barlang összefügg. A két barlangból kb. 12–15 m³ kitöltést bontott ki a Vasútépítő Törekvés II. számú Barlangkutató Csoportja. Nincs a barlangban képződmény. 1964-ben lett felmérve a két barlang, de 1965-ben a térkép annak megfelelően javítva lett, hogy több helyen méterekkel nőtt a hosszuk.
1966 októberében vésés és talajszint süllyesztés után sikerült a főfolyosóban található szűkületen átjutni és megállapítani, hogy a barlang tényleg a feltételezett irányban fog folytatódni, de a jelenlegi végpont kicsit el van iszaposodva. A publikációban van egy térkép, amelyen együtt van ábrázolva a Denevér-barlang és a Bivak-lik alaprajza. Ezen a térképen látható a Denevér-barlang hosszmetszet térképe is. A térképek elkészítéséhez a két barlangot Lendvai Ákos, Csontos Erzsébet, Sárándy Irén és Prátpál Árpád mérték fel és ők szerkesztették a térképeket.
A Fényes Elek Barlangkutató Szakosztály 1973. évi jelentésében szó van arról, hogy a szakosztály 1973-ban Lendvay Ákos vezetésével próbált a Denevér barlang feltételezett új járataiba bejutni. Nagyon nehéz körülmények között, a szűk kúszójáratban véséssel jutottak előre a szakosztály tagjai kb. 8 m-t. Kb. 4 m³ anyagot termeltek ki, melynek során sok csontmaradvány előkerült. Ennek egy részét az MKBT illetékes szakbizottságának átadták. Találtak egy korongolt, tenyérnyi, durván iszapolt, vonaldíszes cseréptöredéket. Az időnként észlelt élénk légmozgás és a sok denevér eltűnése továbbra is rejtély. A barlang 31 m hosszú. Az 1974. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közleményben az van írva, hogy a Fényes Elek Barlangkutató Csoport 1974. április 8-tól 14-ig Tatabánya-alsón a Denevér-barlangban dolgozott.
Az 1975. évi MKBT Beszámolóban publikált jelentés szerint 1974-ben a Fényes Elek Barlangkutató Szakosztály Lendvay Ákos vezette 2. számú csoportja próbált meg nagyon nehéz körülmények között továbbjutni a több éve kutatott tatabányai Denevér-barlangban. Említésre méltó, hogy a barlang ÉK-i kuszodájának végpontján (amit a csoport tagjai csak több napos fárasztó munkával tudtak elérni) tenyérnyi cserépdarab és kisebb töredékek kerültek elő. Az említett leleteket egy agyaggal kitöltött, függőleges hasadékban találták, amely a bejárat talpszintje felett kb. 30–40 cm-es magasságban van. Valószínűleg ezen a hasadékon át, a barlang feltáratlan részeiből sodorta be a víz a cserépdarabokat a barlangba. A barlang mindkét főága járhatatlanul szűk hasadékká válik, és ezért csak robbantással lehetne továbbjutni. A munkát a csoport emiatt befejezte a barlangban.
Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben lévő Csúcs-hegyen, Tatabányán (Bánhidán) helyezkedik el a Denevér barlang. A barlang Tatabánya-alsó határában, a turultól É-ra 300 m-re található. A 2. számú karsztaknától ÉK-re 60 m-re van az alacsony és szűk bejárata. A kis teremből és 3 kuszodából álló kis barlangrendszer hévizes keletkezésű, 35 m hosszú és 0,4–3,2 m széles. Denevérek zavartalan lakóhelye. A kézirat barlangot ismertető része 2 irodalmi mű alapján lett írva.