Marie Aimée de Rohan-Montbazon, ismertebb férjezett nevén Chevreuse hercegné (Coupvray, Île-de-France, Francia Királyság, 1600. december – Gagny, Francia Királyság, 1679. augusztus 12.), francia főnemesi hölgy, első házassága révén Luynes hercegnéje, második férje révén Chevreuse hercegnéje, Ausztriai Anna francia királyné udvarhölgye és bizalmasa.
Richelieu és Mazarin bíboros főminiszterek politikai ellenfele. Szépsége és intellektusa folytán befolyásos személyek szeretője volt, politikai intrikákat és titkos összeesküvéseket mozgatott a háttérből, XIII. Lajos udvarában, majd a Fronde felkelés éveiben. Többször kegyvesztetté vált, száműzték de visszatérve tovább folytatta üzelmeit egészen a Fronde bukásáig. Változatos szerelmi élete során viszonya volt (többek között) George Villiersszel (1592–1628), Buckingham 1. hercegével és (Tours-i száműzetése idején) François de La Rochefoucauld herceggel (1613–1680), író–moralistával is. Viszonyait nagy ügyességgel használta fel saját érdekei érvényesítésére, kapcsolatépítésre, szövetségesek keresésére, információszerzésre és politikai célok elérésére.
Élete Származása, gyermekkora balra|70px A bretagne-i eredetű ősi Rohan hercegi család Montbazon ágából származott. Édesapja Hercule de Rohan (1568–1654) volt, Louis VI de Rohan-Guéméné herceg és Éléonore de Rohan-Gié harmadik fia, Montbazon hercege, Rochefort grófja, IV. Henrik király bizalmasa, Franciaország pair-je, a király fővadászmestere (grand veneur de France), Párizs és Île-de-France tartomány kormányzója.
Édesanyja, Madeleine de Lenoncourt (1576–1602) volt, Hercule herceg első felesége, Henri III de Lenoncourt–Coupvray és Françoise de Laval-Bois-Dauphin leánya, aki először Hercule bátyjának, Louis VII de Rohan-Guéméné hercegnek felesége volt, 1594-ben megözvegyülvén feleségül ment sógorához, Hercule-höz, Louis öccséhez. Hercule herceg és Madeleine hercegné házasságából két gyermekük született:
Louis de Rohan (1598–1667), apjuk halála után VIII. Louis néven Guéméné hercege, Montbazon IV. hercege, aki unokanővérét, Anne de Rohan-Guéménét (1606-1685), Hercule másik bátyjának, Pierre de Rohan-Guéméné hercegnek leányát vette feleségül. (Fiuk, Louis de Rohan lovag (1635–1674) gárdaezredes, fővadászmester részt vett a XIV. Lajos megbuktatására szőtt Latréaumont-összeesküvésben, ezért 1674-ben fejét vették.) Marie de Rohan (1600–1679), 1617-től Luynes hercegné, 1622-től Chevreuse hercegné.
Marie apja, Hercule herceg 1602-ben megözvegyült. 26 év múlva, 1628-ban másodszor is megnősült, a nála 42 évvel fiatalabb Marie d’Avaugour grófkisasszonyt (1610–1657), a bretagne-i Claude d’Avaugour gróf és Catherine Fouquet de La Varenne leányát. Marie d’Avaugour-Montbazon hercegné korának egyik legszebb (és legtöbbet rágalmazott) szépasszonya lett. Hercule herceg második házasságából három gyermek született, Marie de Rohan féltestvérei:
Marie-Éléonore de Rohan (1629–1682), kolostorba küldték, főapátnő lett Caen-ban, majd Malnoue-ban (ma Émerainville) François (1630–1712), aki Anne Julie de Rohan-Chabot-t (1648–1709), Soubise úrnőjét vette feleségül, az ő jogán (de iure uxoris) Soubise hercege lett. Az ő fiuk Armand-Gaston-Maximilien de Rohan bíboros (1674–1749), Strassburg hercegérseke, a Rohan-Soubise családi ág megalapítója. Anne de Rohan (1640–1684), aki 1661-ben saját unokaöccséhez, Louis-Charles d’Albert de Luynes herceghez (1620–1690), saját féltestvérének, Marie de Rohannak fiához ment feleségül. Az ő egyik leányuk, Jeanne-Baptiste d’Albert de Luynes (1670–1736), 13 évesen Verrue grófjának felesége, majd 1688–1700 között, saját családja és uralkodója ösztönzésére II. Viktor Amadé savoyai herceg ágyasa lett.
Marie kétesztendős volt 1602-ben, amikor édesanyja váratlanul elhunyt. Két évvel idősebb bátyjával, Louis-val együtt Veignében, a Couzières kastélyban nevelkedett, apjának háznépe felügyelt rájuk. A két testvér ragaszkodott egymáshoz, Marie sokszor fiúruhát hordott, bátyjával és annak barátaival versenyt lovagolt, vadászott, solymászott.
1628-ban, apja második esküvőjének idején, Marie, Chevreuse hercegnéje már 27 éves volt, első férjét 7 éve vesztette el, tőle született legfiatalabb gyermeke is már hatéves volt. Hat év óta élt második házasságában, második gyermekét várta második férjétől. Új „mostohaanyja”, Marie d'Avaugour 17 éves volt ekkor.
Első házassága balra|70px bélyegkép|jobbra|Első férje, Charles d’Albert, Luynes hercege bélyegkép|jobbra|Az ifjú Marie de Rohan
Miután XIII. Lajos 1615-ben feleségül vette a 14 éves Ausztriai Anna spanyol infánsnőt, a 15 éves Marie de Rohant apja beajánlotta a királynéi udvartartásba. A királyné udvarhölgyeként Marie mindenkit elbűvölt szépségével, vidám kedélyével és merészségével. 1617 áprilisában XIII. Lajos kegyence, Charles d’Albert (1578–1621), Luynes márkija (őrgrófja) összeesküvést szervezett a elhunyt IV. Henrik és az özvegy Medici Mária anyakirályné mindenható kegyence, Concino Concini ellen. Concini meggyilkolásával és az anyakirályné száműzetésével a tényleges hatalom XIII. Lajos és kegyencei kezébe ment át. Luynes márkit a király főminiszterré és Franciaország connétable-jává nevezte ki. Az ekkor 39 éves Luynes márki feleségül kérte a 17 éves Marie de Rohant. 1617. szeptember 13-án megtartották az esküvőt. Marie első házasságából két gyermek született:
Louis Charles (1620–1690), Luynes 2. hercege, Franciaország pair-je, író, moralista és műfordító, XIII. Lajos király keresztfia. 1661-ben saját nagynénjét, Anne de Rohan-t (1640–1684) vette feleségül. Anne Marie de Luynes (1622–1646), már apjának halála után született.
1619-ben a király Charles d’Albert-t Luynes hercegévé (duc de Luynes) emelte. Az ország egyik legnagyobb politikai hatalommal bíró személyisége lett, a katolikus párt és a spanyol orientáció híve. Bevezette feleségét az udvari intrikák sűrűjébe. Kitanította, hogyan igazodjon el az udvaroncok egymással küzdő, gátlástalan érdekszövetségei között. 1618 decemberében a király új tisztséget kreált Marie de Luynes hercegné számára, kinevezte a királyné udvartartásának főintendánsává, ezzel a palota legmagasabb rangú hölgyévé emelte. Elődjét, az idős Laurence de Clermont-Montoison-t (1571–1654), Henri de Montmorency connétable (1534–1614) özvegyét, a királyné első udvarhölgyét tiltakozása ellenére visszavonulásra kényszerítették. Az ifjú Marie gyorsan megnyerte a vele egykorú királyné bizalmát, szoros baráti kapcsolatba került vele. XIII. Lajos is lelkesedett az ifjú hercegné iránt, aki bátyjának és fiúbarátainak körében nevelkedett, értett a lovakhoz, és a férfiakkal lépést tartott a vadászatokon, solymászatokon.
1620 karácsony estéjén, Anna királyné és udvartartása jelenlétében megszületett Marie hercegné és Luynes herceg első fia, Louis Charles. A hercegi trónörökös születését Párizs harangzúgással és ágyúlövésekkel üdvözölte. A fiú keresztapaságát XIII. Lajos király, keresztanyaságát az anyakirályné, Medici Mária vállalta.
1621-ben Marie férje, Charles d’Albert, Luynes hercege délnyugat-franciaországi hadjáratra vonult. December 15-én a longueville-i táborban „kiütéses lázban” (valószínűleg skarlátban) meghalt. Az előrelátó Marie-nak ekkor már viszonya volt a nála 22 évvel idősebb Claude de Lorraine-nel (1578-1657), Chevreuse hercegével, a Guise hercegi ház tagjával.
Második házassága balra|70px bélyegkép|jobbra|Marie második férje, Claude de Lorraine, Chevreuse hercege
1622. március 14-én Anna királyné, Marie de Rohan főudvarmesternő és Verneuil kisaaszony (az elhunyt IV. Henrik király természetes leánya) a Louvre termeiben fogócskáztak, a viselős királyné elesett, és elveszítette gyermekét. A dühöngő király a balesetért a könnyelmű Marie-t okolta, és elküldte az udvartól. Kis híján kegyvesztett lett.
A 22 éves özvegy Marie-nak sürgősen stabilizálnia kellett helyzetét. 1622. április 21-én Párizsban feleségül ment szeretőjéhez, Claude de Lorraine-hez (1578-1657), I. Henrik guise-i herceg ötödik fiához, Chevreuse hercegéhez, Franciaország pair-jéhez, a királyság főkamarásához (grand-chambellain), Marche és Auvergne kormányzójához. Második férjétől három leánya született:
Anne-Marie de Lorraine (1624–1652), kolostorba küldték, főapátnő lett a Pont-aux-Dame apátságban (Couilly-Pont-aux-Dames). Párizsban hunyt el, fiatalon, gyermektelenül. Charlotte-Marie de Lorraine (1627–1652), Chevreuse kisasszonya, aki az angliai Richmond-ban született. A Fronde alatt a lázadó Jean-François Paul de Gondinak (1613-1679), Retz bíborosnak (majd más „frondőr” arisztokratáknak) szeretője lett. Armand de Bourbon-Conti herceggel, a Nagy Condé öccsével tervezett házassága meghiúsult, gyermektelenül hunyt el. Henriette de Lorraine (1631–1693, kolostorba küldték, főapátnő lett a jouarre-i Notre-Dame de Jouarre apátságban. Párizsban hunyt el, gyermektelenül.
Claude de Chevreause herceg és új felesége 1622–23-ban Clément Métezeau királyi hadmérnök-építésszel új, fényűző városi palotát építtettek Párizsban, az akkori Saint-Thomas-du-Louvre utcában, a Louvre és a Tuileriák palotája között. (Az Hôtel de Chevreuse később, 1662 után a Longueville hercegi családé lett (Hôtel de Longueville). 1834-ben a Tuileriák kertjének rendezésekor az egész utcát lebontották.)
Intrikái Richelieu ellen bélyegkép|jobbra|Marie de Chevreuse mint Diána istennő (1627)
Az Anna királyné terhességének megszakadását okozó tragikus baleset miatt Marie-nak távoznia kellett az udvartól. Új férje, Chevreuse hercege azonban a szuverén Guise-ház tagja volt, magas méltósága feleségét szinte érinthetetlenné tette. A férj hamarosan elérte, hogy felesége visszatérhessen az udvarhoz és visszakapja minden korábbi tisztségét. Marie-nak nagy segítséget jelentett Anna királyné szenvedélyes ragaszkodása is az ő személyéhez.
Az udvarban Marie de Chevreuse hercegné a Richelieu bíboros főminiszter ellen szervezkedő főúri csoportok oldalára állt. A főminiszter a királyi központi hatalom erősítésén, a „vér szerinti hercegek” hatalmi törekvéseinek visszaszorításán dolgozott. 1623-ban Chevreuse hercegné felismerte Buckingham hercege és a fiatal királyné kölcsönös szimpátiáját. Aktuális szeretőjével, Lord Kensingtonnal, a későbbi Earl of Hollanddal és más Richelieu-ellenes főurakkal, segítette a herceg és a királyné titkos levelezését és közvetítőként arra törekedett, hogy elmélyítse vonzalmukat. 1624-ben Richelieu felfedte a kapcsolatot, ez kínos helyzetbe hozta a királynét. 1625-ben – I. Jakab angol király elhunyta után – Buckingham hercegének hatalma Angliában megnövekedett, Marie és elvbarátai szövetségesüknek tekintették őt Richelieu ellen. A királyné és a herceg kapcsolata azonban megmaradt a társasági flört szintjén.
1626-ban Marie aktuális szeretőjével, Henri de Talleyrand-Périgord-ral, Chalais grófjával, a királyi ruhatár főfelügyelőjével együtt összeesküvést szervezett Richelieu bíboros meggyilkolására, amelyet Gaston trónörökös herceg, a gyermektelen király 17 éves öccse is támogatott. A főminiszter felfedte a tervet, a résztvevőket bebörtönözték, Chalais grófját halálra ítélték és Nantes-ban lefejezték, Marie de Chevreuse-t Poitou-ba száműzték. Férjének rokonaihoz, a lotaringiai hercegi udvarba szökött. Kivetette hálóját a 22 éves IV. Károly hercegre, akit sikeresen megnyert a Buckingham által vezetett franciaellenes koalíció ügyének. 1628-ban, miután Buckingham hercegét Angliában egy obsitos katonatiszt meggyilkolta, Károly herceg kijárta XIII. Lajos királynál, hogy engedélyezte Marie visszatérését Franciaországba. Dampierre kastélyába költözött, és folytatta szövevényes üzelmeit. 1630. november 11-én azonban egy nagyobb konfrontáció („journée des Dupes”) után Richelieu teljhatalmat kapott a királytól, száműzetésbe küldte Medici Mária özvegy anyakirálynét, leszámolt főnemesi ellenfeleivel és abszolút hatalmat épített ki.