Az amerikai hópehelyfa (Chionanthus virginicus) az olajfafélek (Oleaceae) családjába, a hópehelyfa (Chionanthus) nemzetségbe tartozó faj.
Fehér virágai hópelyhekre hasonlítanak, neve is innen ered. Az elnevezése a görög chion és anthos szavakból származik. A chion havat, az anthos pedig virágot jelent.
Magyarul hívják még karolinai harangvirágcserjének, ezüstcsengőfának, hópehelyvirágfának is.
Előfordulása
Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részéről származik, természetes élőhelye Alabama, Arkansas, Delaware, Florida, Georgia, Kentucky, Louisiana, Maryland, Missouri, Mississippi, Észak-Karolina, New Jersey, New York, Ohio, Oklahoma, Pennsylvania, Dél-Karolina, Tennessee, Texas, Virginia, Nyugat-Virginia.
Európában termesztik, kertészetekben árulják, Magyarországon is kapható.
Megjelenése
Általában 3–6 méter magasra növő, lombhullató cserje, vagy kisebb fa, de a természetben 10 méter magas példányai is megtalálhatóak.
A törzs rövid, de akár több törzzsel is rendelkezhet, így az alakja változó lehet, növekedéstől függően. Kérge barna, vagy szürke színű, kezdetben sima, majd idővel barázdált lesz. Vékony, ezért könnyen sérül a külső behatásoktól. Az ágak gyakran szabálytalanok és görbék, növekedéskor lehajlanak. A lombkoronája ovális, sűrűsége közepes. Ahol kevesebb a fény, nyitott, míg teljes napfényben sűrű zárt korona alakulhat ki.
Látványos, pehelyszerű, hófehér virágai májustól júniusig nyílnak, még a levélek teljes kizöldülése előtt, és körülbelül két hétig díszítik a fát. Enyhén illatosak, laza bugájú, lelógó fürtökben nyílnak. Sziromlevelei hosszúkásak, vékonyak, négyfelé osztottak. A törékeny virágok egyivarúak, 3 cm hosszúságúak, bókoló kocsányúak, 4-6 szálas, keskeny szirmú pártával. A porzós virágok körülbelül 20 cm-esek, a termősek valamivel rövidebbek. A megtermékenyült virágok olívabogyókra hasonlító fürtökké változnak át, melyek késő nyárra sötétfekete színűek lesznek.
Nem lehet a porzós és termős fát megkülönböztetni, annyira hasonlítanak egymásra a virág nélküli fák. Virágzás közben is csak akkor, ha mindkét nem képviselője jelen van, mivel a porzós fa kissé mutatósabb, virágszirmai hosszabbak, de ez az eltérés igen csekély. Legbiztosabban a gyümölcsöt tartalmazó fáról lehet megmondani, hogy a termős fát látjuk. Díszfaként mindkét féle fa szép, a különbség közöttük jelentéktelen.
Levelei fényes sötétzöld színűek (a fonákján matt világoszöldek, enyhén szőrösek), elliptikusak, átellenesek, 20 cm hosszúak és 10 cm szélesek, hegyük rövid, szélük sima, ősszel sárgára színeződnek. A levelek erezete vékony. Egyike a legkésőbb levelet hozó fáknak.
Kétlaki növény.
Életmód
A napos helyeket kedveli (árnyékos helyen gyakran egyáltalán nem virágzik), a szárazságot viszont nehezen viseli, ezért a természetben, nyirkos erdőkben, patakpartokon, mocsarak közelében található meg leggyakrabban. A semleges vagy enyhén savas, jó vízelvezetésű talajt kedveli, de alkalmazkodó növény, bármilyen talajtípust tolerál, még a legtöbb növény számára gondot jelentő homokos talajt is. A lúgos talajban is megél, de nem növekszik megfelelően. Különösebb gondozást nem igényel, az öntözést meghálálja, metszeni is csak olyan helyen szükséges, ahol a lelógó ágai zavaróak.
Lassan nő, évente 15-25 centimétert. Kedvező körülményék között élettartama legalább 60 év.
Körülbelül 18 hónap a mag csírázási ideje. Ha szabadba vetik magjait, csak a második tavasszal fog kikelni a növény.
Téltűrése kiváló, a -20–-25 C°-ot is fagykárosodás nélkül vészeli át. A városi légszennyezést jól tolerálja, járdák és utak mellé is ültethető, gyökerei nem okoznak problémát. Tűzveszélyessége alacsony.
A vörös kardinálispinty, a vörösbegyű kékmadár, a vörhenyes gezerigó, az énekes gezerigó, a kék szajkó, a kontyos feketeharkály és a vadpulyka a gyümölcsét, míg a fehérfarkú szarvas mind a lombozatot, mind a gyümölcsöket eszi. A gyümölcsök magvait kis rágcsálók fogyasztják.
Kártevői, betegségei
Jelentősebb kártevője nincsen, ha száraz helyen él, a szúféle bogarak, például a smaragd kőris kéregrontó rágja a törzsét.
Leveleikkel több lepke lárvája táplálkozik, például a Sympistis chionanthi, az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea), a Ceratomia undulosa, a Rustic sphinx és a Sphinx kalmiae.
Ha a szárain ovális foltok jelennek meg, akkor pajzstetűvel fertőzött a fa. A tetvek az ágakból a nedvességet szívogatják. Atkák is élősködhetnek rajta.
Gombás levélfoltok és lisztharmat is megjelenhet, melyekre gombaölő szereket lehet alkalmazni. A fertőzött részeket el kell távolítani.
Alkalmazása, gyógyhatásai Az észak-amerikai őslakosok kérgét és gyökerét vágott sebekre, íny- és szemgyulladásra, rándulásra, fogfájás ellen használták. Gyökerének külső részét májerősítőként, valamint epekőre, az ágai kérgét étvágynövelésre, emésztés elősegítésre alkalmazták. Zúzott kérgével fekélyeket, sebeket kezeltek. Manapság homeopátiás szerként alkalmazzák.
Hatóanyagai Glikozidok, szaponinok, gyűrűs bifeniléterszerű phillyrin (chionanthin, phillyrosid, forsythin).
Képgaléria
Jegyzetek
Kategória:Olajfafélék Kategória:Növényfajok