A Munkáspárt (portugálul: Partido dos Trabalhadores, rövidítése: PT) Brazília és egyben Latin-Amerika legnagyobb baloldali pártja.
A párt az 1964-es brazíliai puccs nyomán létrejött katonai diktatúra ellenzékeként jött létre. A diktatúra bukása után egészen 2014-ig a párt, a nevével ellentétben jobbközép Szociáldemokrata Párttal a brazíliai belpolitika meghatározója volt. Ezen időszak alatt két elnököt is adott a párt az országnak, mindketten ráadásul újrázni tudott, így összesen 14 évig voltak hatalmon az országban: Luiz Inácio Lula da Silva (2002-2010) és Dilma Rousseff (2010-2016).
Története
1980. február10-én São Paulóban alapította meg a pártot olyan heterogén militánsokból álló csoport, amely ellenezte Brazília katonai rezsimjét. A militánsok mellett a csoport tagjai voltak szakszervezetisek, baloldali értelmiségiek, művészek és azon keresztények, akik a felszabadítási teológia irányzat követői voltak.Samuels, David. "From Socialism to Social Democracy: Party Organization and The Transformation of the Workers’ Party in Brazil". Comparative Political Studies. p. 3. A szakszervezetisek közt sokan a Sao Paulo állam ipari régiójának munkásait képviselő Munkások Egyesült Központja (CUT) szervezetből kerültek ki, akik 1978 és 1980 között hatalmas sztrájkokat vittek véghez. Valamint a régi brazil baloldal képviselői az 1979-es amnesztia törvénynek köszönhetően visszatérhettek száműzetésükből. Ezen baloldaliak közt számos értelmiségi, újságíró, művész, szakszervezeti vezető volt, akiket a katonai rezsim alatt bebörtönöztek és kínzásokat alkalmaztak velük szemben. A későbbi elnök Dilma Rousseff is börtönben volt 1970 és 1972 között.
A puccs után a diktatúra alatt egyetlen, hivatalosan elismert szakszervezet létezett, a Munkások Általános Parancsnoksága (Comando Geral dos Trabalhadores – CGT) , amely a rezsim Munkaügyi Minisztériuma alá tartozott. Ekkorra a szakszervezetek Getúlio Vargas elnöksége óta, gyakorlatilag állami hivatalként működtek. A valódi, önszerveződő szakszervezeti mozgalmak először az 1970-es évek végén megtartott sztrájkok nyomán alakultak meg. Ennek vezetője Luiz Inácio Lula da Silva lett, akinek sikerült egy olyan szakszervezetet létrehozni, amelyben nem volt az államnak befolyása.
A szakszervezeti mozgalom eleinte csak szakmai kérdésekkel és a munkások érdekképviseletével foglalkozott, de mivel sikeresnek mutatkozott a mozgalom egyre nagyobb nyomás helyezkedett a mozgalomra baloldali értelmiségiek részéről, hogy szervezzék meg saját pártjukat hasonló stratégia mentén, ahogyan Lengyelországban a Szolidaritás mozgalom megalakult.
A párt ekkor hátat fordított a sztálinizmusnak és a marxizmusnak és egyre inkább a demokratikus szocialiumus vált a főideológiává. Hivatalosan a mozgalmat 1982-ben jegyezte be pártként, a Brazil Legfelsőbb Választási Bíróság. Political parties registered under the Supreme Electoral Court . Tribunal Superior Eleitoral. Az első hivatalos párttag, a kritikus és egykori trockista aktivista Mário Pedrosa lett, illetve Sérgio Buarque de Holanda történész, OGASSAWARA, Juliana Sayuri. "Onde estão os intelectuais brasileiros" . Fórum. São Paulo: Editora Publisher, May 2009. Page 20. akinek lánya Ana de Holanda később Dilma Rousseff kabinetjének kulturális minisztere lett.
1988-ban elfogadták Brazília jelenleg is hatályos alkotmányát, amely kétfordulós elnökválasztási rendszert vezetett be az országban. Az alkotmánnyal véget ért az 1964 óta fennállt katonai diktatúra.
Ideológia
A párt magát baloldali irányzatúnak tartja, a baloldal radikálisabb szárnyát képviselik.
Az 1988-as alkotmányozó nemzetgyűlésen támogatták Brazília külső adósságának elutasítását, valamint a bankok, nyersanyagok államosítását és radikális földreformot sürgettek. A párt az évek folyamán mérséklődött, de a radikalizmusnak nem igazán fordítottak hátat még az 1989-es brazíliai elnökválasztás után sem, amit Lula elvesztett. Sőt, az 1993-ban megtartott 8. párt kongresszuson Lula amellett érvelt, hogy a párt "forradalmi és szocialista karakterű" és hogy "a kapitalizmus és magántulajdon nem nyújt az emberiség számára jövőt".
A párt mai arculata az 1994-es brazíliai elnökválasztás után alakult ki, amit Lula ismét elvesztett és Fernando Henrique Cardoso nyert meg. Ekkor a párton belül önvizsgálat zajlódott le és az 1997-es párt kongresszuson Lula "demokratikus forradalom" lezajlásáról beszélt. Ennek következtében a párt sokkal többet beszélt az átláthatóan működő állam szükségességéről.
A párton belül több irányzat is van: szociáldemokrata, szocialista, demokratikus baloldali, népi baloldal, radikális baloldal.
Választói bázis
A párt választói bázisának nagy része az északi és északkeleti régiókban él. Emellett a párt elnök-jelöltje mindig győzött 1998 és 2014 között Rio de Janeiro és 2002-2014 között Minas Gerais államokban. A kezdetekben sok szavazó volt Sao Paulo állam urbánus környezetben élő gyári munkásai közt, köszönhetően az alulról szerveződő szakszervezeti mozgalmaknak. Manapság sok a kisvárosi új szavazó.
Nemzeti Kongresszus Képviselőház +KépviselőházVálasztási évSzavazatok száma% Szavazatok+/–Elnyertmandátumok+/–19904,128,05210.2 Új párt 1919945,959,85413.1 2.9 1419988,786,52813.9 0.8 9200216,094,08018.4 4.5 33200613,989,85915.0 3.4 8201016,289,19916.9 1.9 5201413,554,166 14.0 1.9 20201810,126,61110.3 3.7 12202215,354,12513.9 3.6 13
Szenátus +SzenátusVálasztási évSzavazatok száma% Szavazatok+/–Elnyertmandátumok száma+/–1990N/AN/AN/AN/A199413,198,31913.8N/A 3199811,392,66218.4 4.6 3200232,739,66521.3 2.9 7200616,222,15919.2 2.1 4201039,410,14123.1 3.9 5201415,155,81817.0 6.1 3201824,785,670 14.5 2.5 6202212,456,55312.2 2.3 3
Jegyzetek
Kategória:Brazília pártjai Kategória:Szociáldemokrata pártok Kategória:Demokratikus szocialista pártok Kategória:A Progresszív Szövetség tagjai Kategória:1980-ban alapított szervezetek