Šolta (olaszul Solta) egy sziget Horvátországban, Közép-Dalmáciában, Bračtól nyugatra. Közigazgatásilag Split-Dalmácia megyéhez tartozik.
Neve A szigetet már az i. e. 4. században említik „Olyntha” néven. Később „Osolent”nek hívták. A horvátok megérkezésével a nevet „Sulet” formára horvátosították. A sziget az újkorig viselte ezt a nevet, amikor a velencei hatóságok befolyása alatt a horvát nevet Solta (Šolta) alakúra romanizálták. Ennek elterjedésében nagy szerepet játszott a 19. századi osztrák-magyar térképészeti felmérés, mely térképein az elnevezésekben az olasz neveket vette alapul.
Fekvése A szigetet északnyugatról Drvenik Veli, keletről Brač, délkeletről Hvar, északkeleről a kontinens határolja. Drveniktől a Nagy Šoltai-csatorna, Bračtól a Splitska vrata, a kontinenstől a Spliti-csatorna választja el. Hosszúsága 19 km, legnagyobb szélessége 4,9 km, területe 58,98 km². Partvonalának hosszúsága 79,5 km. A sziget legmagasabb csúcsa, a Vela straža 237 m magas, Gornji selo közelében található. Šolta szigete mentén további hét sziget (Stipanska, Polebrnjak, Saskinja, Grmej, vagy Gmej, Rudula, vagy Radula, Balkun és Kamičić hrid) található. A sziget fő települése Grohote.
Növény- és állatvilág A szigeten kiemelendő a növény- és különösen az állatvilág gazdagsága. Több mint 100 madárfaj mellett, sok vaddisznó, mezei nyúl stb. található itt. A sziget szimbóluma a „čuvita”, egy bagolyfaj, amelyet napközben időnként hallhat. Itt nyúlik vissza a szigetlakók beceneve, a „čuvitari”. Nagyon jellemző a szigetre a kabócák állandó ciripelése. Az éghajlat miatt a szigeten a narancs és a citrom gond nélkül termeszthető. A szárazföldi vízvezeték 1972-es megépítése előtt az öntözés nagy problémát jelentett. Ma kiváló minőségű ivóvíz áll rendelkezésre, mely a Split környéki hegyekből érkezik. A sziget olyan messze délre található, hogy a datolyapálmához hasonló pálmafák nőnek. A Malajziából Afrikán keresztül behozott pálmafúró ormányosbogár (Rhynchophorus ferrugineus) szintén eljutott Šoltáig, és a természetes ellenségek hiánya miatt tovább terjed Horvátországban. A hivatalos tilalmak ellenére (Horvátországban 2009 óta) a karanténintézkedések be nem tartása, a hamis származási okmányok és a fertőzött növények hiányzó vagy nem megfelelő eltávolítása határozatlan időre elpusztította Šoltában a pálmaállományt.
2019 júliusában a horvát Hvar, Brač és Šolta szigeteken megnőtt egy polipfaj, a Tremoctopus violaceus előfordulása, ami nagyon ritka az Adriai-tengeren. A polip gyakori előfordulásáról Dalmáciában 1936-ban számoltak be utoljára. Ezt a polipot a nőstények (legfeljebb 2,5 méter) és a hímek (csak 2,4 centiméter) közötti hatalmas méretkülönbség jellemzi.
Története A sziget legrégibb régészeti leletei a neolitikumból származnak. A Zadoci nevű helyen kőszekercét és kőkéseket, a Brdo nevű helyen pedig bronzkori használati tárgyakat és fegyvereket találtak. Visitsolta.com:Povijesni razvoj Az első ismert itt lakó nép az illírek voltak, akik elsősorban a magaslatokat alakították ki lakóhelyül. Erődített településeik a Gradina, Vela Straža és Gradac nevű magaslatokon, sírjaik a Laze nevű helyen kerültek elő. A legenda szerint a Senjska-öböl felett állt az egyik híres illír uralkodó, Teuta királyné palotája. Az illír dalmát törzs itteni jelenlétét két itt talált felirat is igazolja, melyeket a spliti régészeti múzeumban őriznek, amelyeken két jellegzetes illír név Plator és P. Raecius szerepel. Mivel a szigeten szervezett régészeti feltárás még nem történt a régészeti emlékek elsősorban a mezőkön végzett munkák során kerülnek elő. A római korból is több használati tárgy és település maradványa került elő. Ilyen régészeti lelőhely a Donje Selotól nyugatra fekvő Mirine, ahol egy villagazdaság alapfalai találhatók. Donje Selotól északra található Studenac, valamint a nyugatra fekvő Pod Mihovil, ahol padlómozaik, délnyugatra pedig Svilaja, ahol szarkofágfedél került elő. Római épület alapfalak találhatók még Grohote közelében több helyen, továbbá a Banja-öbölben, Starinén Gornje Selo közelében, valamint a Piškera-öbölben is.
A kereszténység a 4. század elején jelent meg a szigeten. Ebből a korból származik a grohotei Szent István templom északi oldalán feltárt ókeresztény bazilika és két szarkofág. Ókeresztény bazilika maradványa található a kis Stipanska-szigeten Maslinica előtt, valamint Donje Selón a mai Szent Ilona templom helyén is. A Római Birodalom bukása után a sziget Dalmácia nyugati részével együtt gót uralom alatt állt egészen 555-ig, amikor bizánci uralom alá került. A 7. század végén Dalmácia akkori legjelentősebb városát Salonát elfoglalták az avarok és segédnépeik, az akkor még pogány szlávok. A lakosság a közeli szigetekre, köztük Šoltára menekült. Az itteni romanizált lakosság idővel beleolvadt az érkező horvátokba. 803 és 812 között Šolta a Frank Birodalom része volt, majd újra bizánci uralom alá került. A szigetet ebben az időszakban gyakran fosztogatták a neretvánok, a szaracénok, majd később a velenceiek. A 12. századtól a 14. század végéig Šolta a Magyar Királyság része volt. A 13. század elején Šolta spalatói nemesi családok birtoka volt, akiknek jelentős jövedelmeik származtak itteni birtokaik haszonbérbe adásából. A szigeten élők fő jövedelmi forrását a mezőgazdaság (szőlő, olíva, gabona), kisebb mértékben az állattartás, valamint a mész, a szén, a tűzifa és a só adta. 1240 júniusában az egyik dalmáciai hatalmasság a Kačićok támadták meg a spalatóiak birtokait, ennek során kifosztották Šoltát és felgyújtották a grohotei Szent István templomot. A 14. századra a kereskedelem is nagyon fejlett volt, mivel a šoltaiak között ekkor már számos hajótulajdonost találunk. A 14. század közepén a velenceiek fosztották ki s szigetet, mely később is gyakran ki volt téve az uszkókok és más kalózok támadásainak.
Velence 1418. június 26-án foglalta el Šoltát és egészen 1797-ig uralma alatt maradt. A török veszély idején a szigeten több erődtorony épült és maguk a šoltaiak is magas védőfalakkal vették körül házaikat. Az egyik toronyszerű erőd a Slavić-torony Grohotén épült, ma ebben működik a község önkormányzata. Ebben az időszakban a 17. század végéig a gyakori támadások és a járványok hatására a sziget lakosságszáma lényegében stagnált, mintegy nyolcszáz főt tett ki. Az élet csak a 18. század elejére lett biztonságosabb, ekkor jöttek létre Stomorska, Rogač és valamivel később Maslinica települések. Maslinicán 1706-ban a Marchi család négyszögletes tornyot épített, ebből lett a mai ”Martinis Marchi” szálloda. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a sziget a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1970, 1910-ben 3516 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
A második világháború idején olasz csapatok szállták meg és több mint 1800 lakos menekült el a szigetről. 1946-ban a lakosság visszatért és megkezdődött az oktatás, az orvosi ellátás és a kultúra újjászervezése. 1952-ben megalakult Šolta község, 1955-ben egészségház épült, Grohotén felépült az új iskola, mely 1963-ban nyolcosztályossá bővült, kiépültek az utak, két autóbusszal megindult a buszközlekedés, bevezették az elektromos áramot, végül 1972-ben elkezdődött a vízvezeték hálózat kiépítése. Ennek ellenére a kitelepülés folytatódott, bár üteme lassult. 1962-ben Šoltát újra Splithez csatolták és csak a független horvát állam megalakulása után lett újra önálló község. A délszláv háború kezdeti időszakában 1991. november 14-én és 15-én a Spliti csatornában tengeri csata dúlt a jugoszláv haditengerészet és a parti horvát ütegek között.
Települések és lakosság A szigeten 8 falu található. Az egész sziget egy községet (járást) alkot Šolta néven. Lakossága 2011-ben kb. 1700 fő volt, akik a turizmus mellett halászatból és mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.
Fő a falvakban 1857–2011Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.; Statistical yearbook for 2006 of the Central Bureau of Statistics of the Republic of Croatia (PDF; 2,5 MB) Év 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 Grohote 750 870 944 1160 1362 1245 1212 1269 996 992 913 712 619 631 425 441 Gornje Selo 356 517 491 592 715 725 809 641 629 578 437 349 252 252 217 237 Stomorska 112 0 165 199 294 295 213 312 312 286 303 206 101 117 199 241 Maslinica 92 0 123 157 173 171 169 199 180 191 179 147 64 69 174 208 Rogač 0 0 13 59 0 17 0 0 0 36 50 49 0 0 100 110 Nečujam 0 0 0 0 0 0 0 0 0 12 19 6 0 0 80 173 Donje Selo 161 Srednje Selo 256 325 316 355 394 372 324 309 321 308 285 206 143 150 128 104 Összesen 1566 1712 2052 2522 2938 2825 2727 2730 2438 2043 2186 1675 1179 1219 1323 1675 Gazdaság A sziget gazdasága a szőlőültetvényeken, az olajbogyó- és gyümölcstermesztésen, a halászaton és a turizmuson alapszik. Míg a fő települések (Grohote, Gornje Selo, Srednje Selo, Donje Selo) sziget belsejében vannak, a fő halászati központ Maslinica, amely csak északnyugati szélnek van kitéve, így jó menedékhely a kisebb hajók számára. A sziget fő turisztikai kikötője Rogač, Nečujam pedig a turizmus központja.
Régen szinte az egész sziget megművelt táj volt olajfaligetekkel, fügefákkal, szőlőkkel és legelőkkel. Különösen az elmúlt 50 évben a sziget tájképileg sok évszázad óta a legnagyobb változáson ment keresztül. Megszűntek a nagybirtokok, melyeket felosztottak. A kistermelőket a kommunizmus nem támogatta. Az elvándorlás miatt hiányzik a munkaerő a mezőgazdaságból, valamint az állatállomány is csökkent. Így a megművelt területek egyre inkább csökkentek. Az öröklődés miatt az ingatlanok olyan kicsivé váltak, hogy művelésükről gyakran generációk óta nem gondoskodnak az emberek. Ez azt jelenti, hogy a tulajdoni állapotok gyakran tisztázatlanok, ami kizárja az értékesítést vagy a jogilag biztonságos lízinget. Ilyen körülmények között jövedelmező gazdaságok vezetése aligha lehetséges, mivel mivel nagyobb területek nem állnak rendelkezésre. Nagyobb területeket csak az államtól lehet bérelni.
Fordítás
Jegyzetek
Források Hrvatska enciklopedija – Šolta
Kategória:Horvátország szigetei