Perzsiában misztikus jelentőséget tulajdonítottak a kertnek, a forró sivatagi körülmények miatt a kert az életet adó oázist, a földi Paradicsomot, az élet és a halál harmonikus egységét jelképezte.
A perzsa kertek kifejezést a középkor és az újkor óta Iránban és a vele szomszédos régiókban található hivatalos palotákra vagy szórakoztató kertekre használják. Perzsiában általában nagyrészt öntözött veteményeskertek és gyümölcsösök vannak, de ezek nem tartoznak ebbe a kifejezésbe. A kerttervezés már az Ókor óta a perzsa kultúra alapvető része. Ennek hatására a perzsa Paradaidha kert (Paradicsom kert) néven használt régi perzsa kifejezését számos európai nyelvben kölcsönözték, és néhol még ma is használják.
Az UNESCO 2011 júniusában kilenc perzsa kertet a világörökség részévé nyilvánított.
Története Az ókori perzsa kertek a körülményekből fakadóan többnyire fallal körülvett, külvilágtól zárt terek, melyek Perzsiában Egyiptomhoz hasonlóan, a természeti körülmények miatt a Paradicsom életet adó oázisának szimbólumai.
E kertek legfontosabb eleme a folyóvíz és a medence, mely az ég és a kert szépségeit tükrözi. A víz alkalmazása a perzsa kertekben ősi hagyományban gyökerezik: Anahita, a víz istennője a perzsa hitvilágban mindenütt jelen van. A víz a kertben az istennő élénkítő, erősítő jelenlétét, magát az édenkertet szimbolizálja. A kert közepén áll egy világfa vagy egy halhatatlanságot biztosító fa, földjét pedig négy folyó öntözi. Az ókori perzsa kerteket négy égtáj irányában csatornák osztották fel négy részre, közepükön egy vízmedencével. A csatornák a birodalom négy folyóját, a négy kertrész pedig virágokkal és fűszernövényekkel beültetve, a földet szimbolizálta.
A kert közepe egy függőleges tengelyt is feltételezett, ami összekapcsolta az eget a földi világgal. Az ősi perzsa pairidaeza szó kerített teret, azaz kertet jelent. Innen ered, hogy a kertek a valahol elveszett éden, a paradicsomkert utáni vágyból születtek, ahol az ember harmóniába kerülhetett a természettel, a világgal.
A kertekben fontosak voltak a különféle fafajták, melyek közül néhány csak árnyékul szolgált, míg másokat gyümölcsük, virágaik, illatuk miatt ültettek, de otthonul szolgáltak a madaraknak, melyek énekükkel tették otthonosabbá e kerteket. Középpontjukban általában valamely magaslat, pavilon, palota állt.
A perzsa kertek vízellátása Az ókori perzsa kerteket nagyrészt száraz, sivatagi körülményeknek kitett területeken alakították ki, melyek vízellátását az úgynevezett qanatok biztosították. A qanatrendszer földalatti csatornákból áll, amelyek gravitációs úton továbbítják a vizet a felvidéki víztartó rétegekből a felszínre alacsonyabb szinteken. A qanatok elsődleges szerepe mindenkor az elegendő vízmennyiség biztosítása volt öntözéshez és az ivóvízellátáshoz.
E perzsa kertek szimbolikájuk és sajátos formai kialakításuk révén egyedi kerttörténeti értéket képviselnek, mely többek között különleges vízrendszerüknek köszönhető, amelyben a víz számtalan megjelenési formában található meg. Az ősi Perzsia szélsőséges, sivatagi adottságai mellett mindig a víz biztosította e kertek elviselhető mikroklímáját. A perzsa kertekben a csatornák mellett a víz megjelenésének fő formái a szökőkutak és a medencék voltak. A különböző vízképek és a vízcsobogás révén kellemes hanghatást keltő szökőkutak a perzsa kertek komfortérzetének fontos meghatározói, melynek egyik példája a Fin kert, ahol például, a számos szökőkút és kültéri vízarchitektúra kialakításnak köszönhetően, a kert minden részében hallható a csobogó víz kellemes zsongása. A víz megjelenési változatainak gyakran alkalmazott példái még a vízlépcsők, kisebb nagyobb kaszkádrendszerek, a mesterséges vízfolyások.
Perzsa kertek az irodalomban A kertek szeretete és a fák kultusza a perzsa gondolkodás egyik alapvető jellegzetessége volt. A kertészkedés az ifjúság neveléséhez tartozott, melyben még magas rangú hercegek is részt vettek. A perzsák leghíresebb versgyűjteményei a Gulisztán (Rózsakert) és a Busztán (Gyümölcsöskert) címet viselik, de két híres középkori költő, Szádi és Háfiz sírja is falakkal körülvett kis ligetben áll.
Kertábrázolás a perzsa szőnyegmotívumokon
A perzsa szőnyegek egyik alaptípusa is kertet ábrázol. A rossz időjárás beálltával az uralkodó számára hatalmas, kertet ábrázoló szőnyegekkel pótolták a valódi kertet, melyben a téglalap alakú mező tipikus perzsa kertábrázolás, melyet egyenes vonalú csatornák osztanak föl, mely csatornákat virágokkal és cserjékkel teli négyszögek határolnak el. Ez megfelel a négy paradicsomi folyó által négy területre osztott univerzum modelljének. A perzsa kertek is mindig fallal körülvettek. Ebben az értelemben a kert jelentése mint motivum a sziget és az oázis fogalmával rokon: a védett intimitás, a visszavonulás, megpihenés helyszíne.
Az első perzsa kertábrázolások A "földi paradicsom" gondolata az Achaemenid Birodalom idején valósult meg. Az első perzsa kertmotívumok gyökerei a Krisztus előtti korból, Nagy Kürosz idejéből származnak. Valójában Kürosz elképzeléseiből fakadt a perzsa kert egyedi terve, kidolgozott építészete és a természeti elemek jelenléte. Nagy Kürosz volt az aki elrendelte Paszargadai kertjének megépítését. A perzsa kert célja testi és lelki kikapcsolódás volt.
Később a szászánidák perzsa kerteket hoztak létre, amelyeket a zoroasztrianizmus ihletett. Vallási meggyőződésük szerint a kert négy negyede az év négy évszakához hasonlított, és a kerten átfolyó víz jelentőségét jobban hangsúlyozták. A perzsa kert legrégebbi dokumentált illusztrációja szintén Szászánida korszakra nyúlik vissza. Taq-e Bostan domborművében Khosrow vadászkertje a legrégebbi vésett mű, amely a perzsa kert geometriáját ábrázolja.
A leghíresebb perzsa kertek Iránban Shiraz, Eram kert – a leghíresebb perzsa kertek között tartják számon Iránban. Az épület és a kert a 13. században épült, azonban eredeti, négy részre osztott, perzsa paradicsomkert elrendezése még régebbi, a 11. századból, a szeldzsukok korából maradt fenn, az elmult évszázadok alatt többször is átalakításon esett át, a Pahlavik idején például az egyetem jogi kara működött benne, ma pedig a Shiraz Egyetem botanikus kertjének része.
Kásán, Fin kert – 1590-ben, I. Abbasz szafavida sah uralkodása alatt készült, ma ez Irán legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt perzsa kertje, mely építészetileg a Szafavida-, a Zand- és a Kádzsár-időszak építészeti jegyeit egyesíti.
A falakkal körülvett, 2,5 hektáron elterülő, ciprusokkal beültetett kert közepén egy medencével kiegészített kútházzal, melyből keskeny csatornák indulnak ki, ellátva vízzel az egész kertet.
Iszfahán, Chehel Sotoun – A palota és a kert a Szafavida-kor egyik legszebb emléke a mai Iszfahánban. A tó körül és a kertben található kőszobrok a szafavida palota máig fennmaradt alkotásai. A kerti medence sarkán álló négy szobor Anahitának, a víz istennőjének szimbóluma.
A palota központi termének festményei a különböző időszakok történelmi eseményeit mutatják be.
A fő tornácnak húsz oszlopa van. A Chehel Sotun jelentése azonban 40 oszlop, melyet egyes vélemények szerint a palota előtti gyönyörű és nagy medencében való visszatükröződésről neveztek el.
A palotát II. Abbász uralkodása alatt kibővült, aki fórumokat és tornácokat építtetett hozzá. A kibővített palotát Kr. U. 1642-ben, II. Abbász sah és külföldi követek jelenlétében nyitották meg ismét.
Ma a Chehel Sotun kastélyt múzeumkertnek tekintik, amelynek központi terme Irán különböző korszakainak műveit mutatja be.
Mazandaran, Abbasabad kert
Mahan, Shazdeh kert
Jazd, Dolat Abad kert – A kertet 1160-ban Mohammad Taqi Khan Bafaqi építtette, aki a Yazd Khavanin dinasztia feje volt. Először egy 5 km hosszú vízvezeték épült meg, amely Mehrizből Yazdig és a jelenlegi kertig vezette a vizet, majd megépítette saját kormánypalotáját (Dar al-Hakumah). A mintegy 70 000 m²-es kert számos épületből, tavakból és szökőkutakból állt. A kertet gyümölcsfák, köztük gránátalma- és szőlők, valamint fenyők és cédrusok, bokrok és rózsák díszítik.
Pahlevanpour kert
Akbarieh kert, Dél-Khoraszanban.
Híres perzsa kertek Iránon kívül Humayun sírja, Új-Delhi (India) Lahore Shalimar kertjei (Pakisztán) Babur kertjei Kabulban (Afganisztán) Tadzs Mahal kertje (India)
Források Szimbólumtár Dr. Jámbor IImre: Bevezetés a kertépítészet történetébe (2009) http://kertep.uni-corvinus.hu/i/jegyzet/Kerttortenet_bevezeto.pdf Kertépítészet a perzsa kultúrában Paradicsomi kertek Perzsa kertek A tudás forrása a kert Artmagazin Fin garden Kerttörténet Kert és környezet Kert és művészettörténeti fogalmak
Kategória:Irán világörökségi helyszínei