A Murray folyó Ausztrália délkeleti részén. Hossza 2508 km, ezzel az ország leghosszabb folyója, mellékfolyói közül öt (Murrumbidgee, Darling, Lachlan, Warrego és Paroo) az ország további leghosszabb folyója közé tartozik, ezek együttes vízgyűjtő területe alkotja a Murray-Darling-medencét.
A Murray az Ausztrál Alpokban ered, vizét az Ausztrália legmagasabb hegységének nyugati oldalán hulló csapadék táplálja. Innen északnyugati irányban kanyarog az ország belsejében elterülő síkságokon át, határt képezve Új-Dél-Wales és Victoria állam között, majd átfolyik Dél-Ausztrálián. Folyásának utolsó 315 km-én, Morgan kisvárosnál délnek veszi az irányt és eléri az Alexandrina-tó keleti szélét. Innen több csatornán át folyik a Hindmarsh- és a Mundoo-sziget körül, délkelet felől egy lagúna köti össze a Coorong Nemzeti Park vizével, majd a tengerbe ömlik. Noha időnként nagy mennyiségű vizet hord a tengerbe, torkolatvidéke mindig is kis méretű és sekély maradt.
2010-ben a folyó vízhozama természetes vízhozamának 58%-a volt.Guide to the Proposed Basin Plan, Murray Darling Basin Authority 2010
Földrajza
A Murray a 3750 km hosszúságú Murray–Darling folyórendszer része; a folyók Victoria, Új-Dél-Wales és Queensland állam belső területeinek csapadékát szállítják a tengerbe. A teljes vízgyűjtő terület Ausztrália szárazföldi területének egyheted részét alkotja. A világ hasonló méretű folyóival összehasonlítva a Murray lényegesen kevesebb vizet szállít, vízhozama nagymértékű éves ingadozást mutat. Korábbi, természetes állapotában aszályok idején néha teljesen ki is száradt, bár ez rendkívül ritkán fordult elő, amióta feljegyzések vannak két vagy három ilyen esetről van említés.
A Murray képezi az Új-Dél-Wales és a Victoria állam közötti határ túlnyomó részét. A határ a folyó Victoria állambeli parti töltésének tetején fut, vagyis a folyó ténylegesen nem halad át az államon. A határ pontos helyét az ausztrál legfelsőbb bíróság 1980-as döntése jelölte ki, a bíróság így döntött egy férfi erőszakos halálának ügyében, aki a folyó Victoria állam felé eső partján horgászott.Ward v R (1980) 142 CLR 308. Retrieved 6 April 2018 A határ ilyen módon történt megállapítása nem teljesen egyértelmű, mivel a folyó medre időről-időre megváltozik, emiatt a parti töltések elhelyezkedését is módosították.
A keleti 141° hosszúsági körtől nyugatra, 11 km hosszon a folyó Victoria állam és Dél-Ausztrália határfolyóját alkotja, ez az egyetlen olyan szakasz, ahol az államhatár a folyó közepén húzódik. Ez az állapot az 1840-es években végzett téves felmérés eredménye. Ettől a ponttól fogva a Murray teljes egészében Dél-Ausztrália területén halad át.
A folyó menti főbb települések
Az alábbi fontosabb települések a Murray mentén helyezkednek el; a lakosságadatok a 2011-es népszámlálás adatait tükrözik:
Város Lakosság Albury/Wodonga 82 083 Mulwala/Yarrawonga 9 000 Moama/Echuca 16 000 Swan Hill 9 700 Mildura 31 361 Renmark 8 000 Murray Bridge20 500
Élővilága
A Murray (mellékfolyóival együtt) a folyó szeszélyeihez alkalmazkodott változatos élővilág számára nyújt élőhelyet. Az őshonos halak közé tartozik az ikonikus és veszélyeztetett Murray-tőkehal (Maccullochella peelii), a Maccullochella macquariensis édesvízi ragadozóhal, a Macquaria ambigua, a Macquaria australasica, a Bidyanus bidyanus, a Tandanus tandanus, a Retropinna semoni, a Hypseleotris klunzingeri; további édesvízi állatfajok a szélesszegélyű huszárteknős (Emydura macquarii), az Euastacus armatus rákfaj, a Macrobrachium és a Paratya nembe tartozó garnélafélék, a Cherax destructor rákfaj. Az emlősök közül érdemes megemlíteni a vízipatkányokat és a kacsacsőrű emlőst (Ornithorhynchus anatinus). A folyót sok helyen Eucalyptus camaldulensis erdők szegélyezik.
Az európaiak betelepedése óta, elsősorban a folyószabályzás következtében, a folyó állapota jelentős romláson ment keresztül, élővilága hanyatlásnak indult, egyes fajok ritkák, vagy veszélyeztetettek lettek. A 2000-es évek szélsőséges aszályai súlyos megpróbáltatásnak tették ki az eukaliptuszerdőket, melyek fennmaradása miatt egyre nagyobb az aggodalom. A Murray többször kiáradt, ezek közül e legemlékezetesebb az 1956-os áradás, mely a folyó alsó folyása mentén számos várost elöntött, és mintegy hat hónapig tartott.
A betelepített halfajok, a ponty, a Gambusia, a Misgurnus, a csapósügér (Perca fluviatilis), a sebes pisztráng (Salmo trutta), a szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) szintén negatív hatásal vannak az őshonos fajokra, a ponty ráadásul a folyó környezeti romlására is hatással van, mivel elpusztítja a vízi növényeket és tartósan megemeli a víz zavarosságát. A folyó egyes szakaszain a ponty az egyetlen fennmaradó faj.
Kialakulásának története
A Bungunnia-tó
2,5–0,5 millió évvel ezelőtt a Murray egy hatalmas édesvízű tóba, a Bungunnia-tóba ömlött. A tavat tektonikus mozgások hozták létre, melyek hatására a jelenlegi Swan Reach város környékén a folyó nem tudott tovább haladni a tenger felé. Maximális kiterjedésekor a Bungunnia-tó területe elérte a 33 000 km²-t, északon egészen a Menindee-tavakig, délen a mai Boundary Bend városig nyúlva. A Bungunnia-tó lecsapolódása körülbelül 600 000 évvel ezelőtt ment végbe.Rogers, P.A. (1995): Continental sediments of the Murray Basin. In: Drexel, J.F. & Preiss, W.V. (Eds.) The geology of South Australia. Vol.2, The Phanerozoic. p. 252. South Australia Geological Survey, Bulletin 54.
A tó által hátra hagyott vastag agyaglerakódások jól megfigyelhetők a Chowilla környéki parti sziklafalakon. A tó szintjének fenntartásához a mainál sokkal nagyobb mennyiségű csapadékra volt szükség; a tó kiürülése a csapadékos időszak végét, egyben a maihoz hasonló száraz időszakok beköszöntét fémjelezte a Murray-Darling-medence történetében. Egykor a Neoceratodus nembe tartozó tüdőshal is élt a Bungunnia-tóban (McKay & Eastburn, 1990); a tüdőshalak ma már csak Queensland egyes folyóiban találhatók meg.
A Cadell-törésvonal és a Barmah eukaliptuszerdők kialakulása
A nevezetes Barmah-eukaliptuszerdők a Cadell-törésvonalnak köszönhetik létezésüket. Körülbelül 25 000 évvel ezelőtt egy tektonikus elmozdulás történt a Cadell-törésvonal mentén, 8-12 méterrel az ártéri síkság fölé emelve annak észak-déli irányban futó keleti oldalát. Ez az elmozdulás események egész láncolatát indította el. A Murray eredeti medrének egy része a törésvonal mögé került, a kiszáradt csatorna ma is létezik, neve Green Gully. A megemelt törésvonal déli vége gátat képezett a Goulburn-folyónak, így ott egy tó alakult ki.
A Murray a Cadell-törésvonalat megkerülve észak felé fordult, létrehozva az Edward-folyó medrét, ez a meder ma is létezik, a Murray vizének nagy része jelenleg is ezen keresztül folyik át. Ezt követően a Goulburn-folyó természetes módon kialakult gátja átszakadt, a tó vize elfolyt, a Murray medre megváltozott, dél felé fordult, és a Goulburn-folyó kisebb medrében próbált haladni, létrehozva a The Barmah Choke és a The Narrows nevű szűkületeket, majd visszatért a Murray eredeti medrébe.
Ennek az eseménysornak a következménye az lett, hogy az addig nyugatnak tartó Murray északi és déli irányban is igyekezett megkerülni a Cadell-törésvonalat, két új medret (Edwards és az ősi Goulburn) és kisebb folyók hálózatát hozva létre, rendszeresen elárasztva a környék alacsonyan fekvő területeit. Az így kialakult állapotok ideálisak voltak az Eucalyptus camaldulensis számára, ami így hamarosan erdőkké sűrűsödött. Így elmondható, hogy a Caldwell-törésvonal 25 000 évvel ezelőtti tektonikus mozgása közvetlenül hozzájárult a Barmah-eukaliptuszerdők létrejöttéhez.
A The Barmah Choke és a The Narrows folyószűkületek miatt a Murray itteni szakaszán átfolyó vízmennyiség korlátozott. Áradások esetén a víz nagyobb része, amellett, hogy elárasztja az eukaliptuszerdőket, az Edwards-medren folyik keresztül. A Murray sodrása soha nem volt elegendő ahhoz, hogy a két folyószűkületet természetes módon kitágítsa ahhoz, hogy nagyobb vízmennyiség folyhasson át rajtuk.
A Cadell-törésvonal jól látható, hosszan elnyúló mesterséges gátnak tűnik azok számára, akik nem ismerik kialakulásának történetét.
A Murray torkolata
Azt a pontot, ahol a Murray a tengerbe ömlik Murray Mouth-nak nevezik. A sekély, folytonosan változó folyómeder és a tenger találkozása bonyolult és kiszámíthatatlan hajózási viszonyokat teremt. 1855-től 1920-ig a Murray-n folytatott kereskedelem csúcsidőszakában az Adelaide és a folyó mentén fekvő települések közötti áruszállítás fő akadályát képezte, sok hajó süllyedt el ezen a szakaszon.
A 2000-es évek kezdetétől a torkolatot folyamatosan kotorják, a leülepedett homokot eltávolítják, ezáltal a tenger vize kis mértékben be tud hatolni a Coorong Nemzeti Park lagúnarendszerébe. A folyamatos kotrás hiányában a torkolat üledékkel telne meg és elzáródna, megakadályozva a friss tengervíz bejutását a lagúnákba, melyek így felmelegednének, vizük poshadttá válna és élőviláguk kihalna.
Mondák
A Föld legszárazabb kontinensének legnagyobb folyójaként a Murray fontos kulturális szerepet játszott az ausztrál őslakosok életében. Az Alexandrina-tó környékén élő népcsoportok mondái szerint a Murray folyó Pondit, a Murray-tőkehalat üldöző Ngurunderi, a Nagy Ős nyomában jött létre. A hajsza Új-Dél-Wales állam belsejében kezdődött. Ngurunderi eukaliptuszból készült tutajon üldözte a halat (ami az őslakosok mondáiban szereplő számos totemállathoz hasonlóan emberalakban jelent meg) és folyamatosan lándzsákat dobott felé. Pondi azonban agyafúrt zsákmánynak bizonyult, kacskaringós úton menekült, menekülése közben kivájva a folyó változatos medreit. Ngurunderi kénytelen volt kikötni tutaját, és gyakran újat készíteni, miközben a folyó újabb és újabb szakaszára érkezett.
Végül Kobathatangnál Ngurunderi szerencsével járt és sikerült lándzsáját Pondi farkába döfnie. A hal ijedtében akkorát ugrott, hogy egyből Peindjalangban találta magát, a mai Tailem Bend közelében. Balfogását kijavítandó, Ngurunderi és két felesége Waku és Kanu lesben állt a Tailem Bendnél emelkedő sziklafalakon. Pondi azonban kicselezte őket, és elmenekült az Alexandrina-tóig. Ngurunderi és feleségei a tó partján telepedtek le, de a halászattal nem volt szerencséjük, a tó démona, Muldjewangk miatt. Ezért később újabb helyet kerestek maguknak a mai Ashville környékén. A legenda szerint a Mount Misery két csúcsa Ngurunderi tutajainak maradványa, nevük Lalangengall aminek jelentése a két vízi jármű.
A történetnek számos változata létezik az őslakos népcsoportok között.
Az európaiak felfedezőútjai
Az első európaiak, akik megpillantották a folyót Hamilton Hume és William Hove voltak. Expedíciójuk 1824-ben kelt át a folyón a mai Albury közelében; a folyót Hamilton apjáról Hume-folyónak nevezte el. 1830-ban Charles Sturt a Murrumbidgee mellékfolyón leereszkedve érte el a folyót, amit az akkori hadügyi és gyarmatügyi államtitkár, George Murray tiszteletére Murray-folyónak nevezett el, akkor még nem tudta, hogy ez ugyanaz a folyó, aminek felső folyását Hume és Hovell már korábban felfedezte. Sturt folytatta a folyó alsó szakaszainak felkutatását, végül elért az Alexandrina-tóhoz és a folyó torkolatához. A torkolatvidéket Collet Barker százados 1831-ben még alaposabban feltérképezte.
A Murray első három telepese James Collins Hawker felfedező és földmérő, Edward John Eyre felfedező valamint E. B. Scott volt. Hawker később eladta részesedését az általa és testvérei által alapított Bungaree településben, és Moorundie közelében telepedett le.
Francis Cadell felfedező 1852-ben gőzhajózási vállalkozásának előkészületei során vászonborítású csónakkal Swan Hilltől lefelé 1300 km hosszan beutazta a folyót.