Makoto Ozone japán dzsesszzongorista.
Pályafutása Két éves korában odaült a Hammond-orgonához. Improvizálni hét évesen kezdett. 1968 és 1970 között apjával fellépett meg a japán televízióban. Oscar Peterson albumainak hatása alatt tizenkét évesen zongorázni kezdett. 1980-ban a Berklee Zeneművészeti Főiskolára került, majd Gary Burtonnal dolgozott. Profiként 1983-ban mutatkozott be, aztán visszatért Japánba.
Együttműködve Kimiko Itoh énekessel duettként mutatkoztak be a Montreux-i Jazz Fesztiválon (Svájc) és elkészítette „Kimiko” című albumát.
2010 óta a Kunitachi Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanfolyamának vendégprofesszora.
Válogatott diszkográfia Ozone (1984) After (1986) Starlight (1990) Breakout (1994) Nature Boys: with John Patitucci, Peter Erskine (1995) The Trio (1997) Dear Oscar (1998) Gary Burton, Makoto Ozone Virtuosi (2002) Makoto Ozone, Anna Maria Jopek „Road to Chopin” (2009) Makoto Ozone (Watts My Witchs Blue – 2012) Dimensions with Clarence Penn and James Genus (2017)
Díjak 2003: Honorary Doctorate of Music from Berklee College of Music 2018: Medal of Honor with Purple Ribbon (紫綬褒章, しじゅほうしょう)
Jegyzetek
Források
https://www.allmusic.com/artist/makoto-ozone-mn0000670021/biography https://web.archive.org/web/20060524082948/http://www.montreuxsounds.com/detail2006.php?fiche=1939 https://web.archive.org/web/20011003223543/http://www.makotoozone.com/eng/
Kategória:Japán zenészek Kategória:1961-ben született személyek Kategória:Dzsesszzongoristák Kategória:Élő személyek