A révnél Kaffka Margit posztumusz elbeszéléskötete, mely a Franklin Társulat kiadásában jelent meg 1918-ban Budapesten. A tizenkilenc elbeszélést tartalmazó kötetet az író maga rendezte sajtó alá, de megjelenését már nem érhette meg.Rolla Margit: Kaffka Margit II. – Út a révig… (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei, Budapest, 1983/12. Hozzáférés: 2021-01-25)
Tartalom Egy régi katonáról 3 Rába 14 Kate 24 Átutazóban 35 Mirjam 55 Péter délutánja 64 Fekete karácsony 79 Az üvegkisasszony 100 Becskereki Tihamér 112 Iskolások 125 Irinyó-pirinyó 137 Májusi zápor 147 A révnél 156 Marisnak mindegy 165 Az első stációnál 177 A gép mellett 186 Az elvetemült 195 Hölgyvilág 205 A kis leány 219 Imádkozni próbáltam (1914 karácsony) 234
Ismertetése A kötet írásai finom lélekrajzzal átszőtt kisebb elbeszélések. Kaffka Margit kiemel kora valóságából egy-egy drámai helyzetet, jellegzetes női sorsot. Nem moralizál, történetei nem tanulsággal szolgálnak, hanem a lélek rezdüléseit és hullámzásait mutatják az őt ért benyomások hatása alatt.
Az elvetemült hőse egy hivatalos pártfogásba vett „bukott” lány, akit úri asszonyokhoz helyeznek, hogy náluk jó nevelést kapjon. A lányt csak az előszobában látjuk, ahogy a szobalánnyal beszél, de ez a rövid monológ mesteri. A „romlott” lány tudatosan lépett erre az útra, hogy a nyomorból kiszabadulva gondtalan életet élhessen. Eszével és a gonoszságában rejlő erővel kifog mind a naiv, ártatlan, mind az álszenteskedő úri asszonyokon.
A kötet kiemelkedő darabja A révnél című elbeszélés, mely egy révészcsalád életébe enged bepillantást a háború idején. Evezés közben az idős révész nekitámad katonasorban lévő, de a sorozáson kiszuperált fiának, aki sértett önérzettel apja ellen lázadna, hiszen a bátyja épp katona „Oroszlengyelországban”. Ám közbelép és lecsitítja őket a két fiáért aggódó anya, akinek szívén „átvágtat minden, minden nyomorúsága, dühe, rosszasága, véletlene, vak őrülete, nehéz betegsége, háborús jaja ennek a zavaros álmú világnak”, – és közben csónakjukkal átérnek a folyó túlsó partjára.
Az első stációnál a háború egy apró epizódját villantja fel, ám annál mélyebbre világít. Két katona sebesülten menekül visszafelé a lövészárkokhoz. A módos Bagi Jóskát és a zsellér Kajtor Ferit a falujukban elválasztotta a vagyon, de a háború és a nélkülözés már rég összehozta őket. Most menekülés közben, a hazatérés puszta lehetőségére, már „az első stációnál” Bagi Jóskában feltámad a gazdag-paraszt gőgje, és mire a fedezékbe érnek, már idegennek érzi addigi bajtársát.
A szerző más történeteiben is szívesen ábrázolja az emberek gyöngeségét, apró bűneit: az anyák önzését (Hiába), a férfiak érzékiségét (Este), léhaságát (A kislány), a pletykálkodó falut (Iskolások). A kötet egyetlen humoros darabja Az üvegkisasszony. A híres regényíró fölkeresi azt a családot, amelyben valaha nevelekedett. Az ifjúságáról szóló regényében ezt a környezetet idealizálva írta le. Hősnője, az Üvegkisasszony azóta megöregedett és most „Az üvegkisasszonyhoz” címzett kocsma tulajdonosaként rátámad, amiért annyi hazugságot írt róluk.
A Régi katonáról című elbeszélésben egy nagymama mesél unokáinak az ifjúkor idillikus történetéről, amikor egy francia tiszt udvarlását fogadta. A Fekete karácsony naiv gimnazistája a tanára feleségébe szerelmes. Az asszony, – akit egy korábbi viszonya miatt férje „a hallgatás fegyverével” büntet –, boldogan készül visszautasítani a diák ajánlatát: legalább még egyszer hallhatja majd, hogy valaki szereti.
A Marisnak mindegy című kis történet egy parasztasszonyról szól, aki fiatalon teherbeesett. Később egy özvegy bíró felesége lett, aki mellett elültek régi álmai. Amikor a háborúban már az idősekre kerül sor, és urát is elviszik, Maris egykedvűen veszi tudomásul: végre is az a fő, hogy enni legyen mit.
Az egyszerű élethelyzeteket és embereket ábrázoló sorából „kilóg” az Átutazóban. Egy fiatal kaukázusi herceg felkeresi a szintén grúz, de Svájcba száműzött forradalmár Ketewan hercegnőt. A rajongó idealista nő, aki elutasítja az orosz hatalmat, és a számító, megalkuvó hajlamú fiatalember egymásba szeret.
Értékelések A kötetet rögtön megjelenése után Császár Elemér így jellemezte: Kaffka Margit „jobbára egyszerű, kevésszínű anyaggal dolgozik s mozgalmas cselekmény helyett megelégszik egy-egy jelenet vagy egy-két alak rajzával. Ez nyilván tudatos művészi tartózkodás volt nála: hogy az emberi életet belső vonatkozásaiban állíthassa szemünk elé, lemondott az érdekfeszítő meséről s a lelki mozgalmakra irányozta tekintetét. [Történeteiből] egy egységes világfölfogás képe rakódik össze, bizonyos enyhe pesszimizmus, mely azonban csak lemondást hirdet, beletörődést az élet megváltoztathatatlan viszonyaiba, s nem lázong, nem tagad.” Hegedüs Géza írta a kötetről, már a század vége felé: „Itt elmarad a [korábbi] stílus impresszionizmusa, a fogalmazás fegyelmezetten szabatos, és habár az alakok lélektani ábrázolása kitűnő, a cél mégis mindenütt a társadalomkép. Kaffka Margit elérkezett művészi útjának új állomásához. De nem volt folytatás.”Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok (arcanum.hu, hozzáférés: 2021-01-27)
Jegyzetek
Források Kaffka Margit: Csendes válságok (Budapest, Neumann Kht., 2001, mek.oszk.hu. A digitális kiadvány a fentiek közül több elbeszélést is tartalmaz)
Kategória:20. századi magyar könyvek Kategória:20. századi elbeszéléskötetek Kategória:1918 könyvei