Ez a szócikk elsősorban a hetednapi adventista egyház történetéről szól. Az egyéb adventista mozgalmakról, felekezetekről lásd az adventizmus szócikket. A hetednapi adventista egyház alapítása hivatalosan 1863-ban történt, de a mozgalom gyökerei az 1830-as évek és az 1840-es évek millerita mozgalmába nyúlnak vissza és a második nagy ébredés időszakára.

A korai közösség kiemelkedő személyei között volt Hiram Edson, Ellen G. White, férje James S. White, Joseph Bates és J. N. Andrews.

Nemzetközi Előzmények A második nagy ébredés, egy vallási újjászületési mozgalom az Egyesült Államokban a 19. század elején zajlott. A Biblia sok ember számára elérhetővé vált, hogy saját maguk megvásárolhassák és tanulmányozhassák, ahelyett, hogy csak a templomban hallgatták volna a szentbeszédet, és ez több mozgalom létrejöttéhez vezetett.Timothy L. Smith, Revivalism and Social Reform: American Protestantism on the Eve of the Civil War (1957) Számos kisebb vallási mozgalom indult ki a kongregacionalista, a baptista és metodista egyházakból.

Millerita mozgalom

William Miller (1782-1849), amerikai baptista igehirdető volt, aki a Dániel könyve próféciáinak számításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy Jézus valamikor 1843 és 1844 között visszatér a földre, és megkezdődik az utolsó ítélet. Már az 1830-as évek elejétől hirdette ezt és számos követője akadt az USA északkeleti államaiban.

Miután Jézus nem tért vissza a két előre meghatározott időben sem, „nagy csalódás” érte a híveket, ami a mozgalom széthullásához vezetett.

Hetednapi adventisták

1844 tavaszán egy hetednapi baptista asszony befolyására a metodista lelkész, Frederick Wheeler (1811–1910), a vasárnap helyett a szombatot kezdte el szent napként ünnepelni. Ezután többen is hasonlóan döntöttek. Így egy szombatünneplő csoport New Hampshireban jött létre, röviddel az 1844. őszi nagy csalódás előtt.

T. M. Preble (1810-1907), aki korábban baptista és millerita prédikátor volt, szintén a szombatot kezdte el ünnepelni. Ő volt az első (átmenetileg) adventista, aki nyomtatásban is támogatta a szombatot. A nyugalomnapról szóló nézetét Preble és részben Wheeler 1845 februárjában a Hope of Israel (Izrael reménye) című lapban jelentették meg. Majd rövidesen kis könyvecskét is kiadtak, hogy a szombat “örök jelül és örök szövetségül” adatott Isten és az ő népe között.Schwarz: Adventtörténelem

A szombattal kapcsolatos nézetekkel megismerkedett Joseph Bates (1792-1872) és az ő révén James és Ellen White is, akik a korai adventista mozgalom fő alakjai lettek. Nézetük alapján a Millernek a Dániel könyvéből kiszámolt 1844-es dátuma helyes volt, de ez nem Krisztus eljövetelét jelezte, hanem ekkor kezdte meg a vizsgálati ítéletét, minden ember megítélését.youtube: E. G. White: A vizsgálati ítélet

A fentebb említett személyek, továbbá Hiram Edson (1806-1882) munkálkodása következtében jött létre az Egyesült Államokban az a csoport, mely később, 1860-ban felvette a hetednapi adventista nevet, mint a közösség megkülönböztető hitének jellegzetességét.

1863-ban az észak-amerikai adventista egyházterületek Generál Konferenciává egyesültek és a mozgalom hivatalos szervezetté vált. Ekkor a közösségnek hívője volt.

Ellen G. White (1827–1915), bár nem viselt hivatalos egyházi szerepet, domináns személyiséggé lett a közösségen belül. Férjével, James White-tal, továbbá Joseph Bates-szel együtt a felekezet korai fő alakjaivá lettek.

Az 1870-es évektől a felekezet jelentős missziós munkát fejtett ki és 1880-ig megháromszorozta a taglétszámát 16 ezer főre. A gyors növekedés tovább folytatódott, és a 20. század elején már 75 ezer megkeresztelt tag tartozott hozzá. Erre az időre már két adventista főiskola, egy orvosi iskola, egy tucat akadémia, 27 kórház és 13 kiadó működött.

1874-ben az egyház kiküldte az első hivatalos adventista misszionáriust a tengerentúlra, Svájcba, J. N. Andrews (1829–1883) személyében.See Stefan Hoschele, From the End of the World to the Ends of the Earth: The Development of Seventh-day Adventist Missiology (Nurnberg: Verlag fur Theologie und Religionswissenschaft, 2004) Őt rövidesen újabbak követtek: 1875-ben Németországba, 1876-ban Franciaországba, 1877-ben Olaszországba stb.Szilvási József: A Hetednapi Adventista Egyház (Vallástudományi Szemle - 13. évf. 2. sz., 2017.) A 19. század végén világméretű missziót indítottak, minden földrészre.

Magyarországon 19. század Az adventizmus kezdetei Az első Magyarországon ténykedő adventista a lengyel származású, amerikai ferences-rendi papból lett misszionárius, Michał Belina-Czechowski (1818–1876) volt. 1857-ben az USA-ban csatlakozott az adventistákhoz, visszatért Európába, ahol először más országokban terjesztette az adventi üzenetet, majd 1869-1870-ben Pesten és Erdélyben tevékenykedett. 1869 nyarán keltezett egyik levele így szól: Itt, Pesten és környékén szent missziómunkánk lassan halad, mert mindenkit lefoglal a nehéz munka, hogy fenn tudja tartani magát. Miközben saját magának is kétkezi munkával kellett a megélhetését előteremteni, családi Biblia-órákat tartott és kapcsolatokat épített ki.

Ludwig R. Conradi (1856-1939) az adventisták európai misszió-területének igazgatója 1890-ben érkezett Kolozsvárra. Az erdélyi szombatosok felekezete után kutatva találkozott Rottmayer Jánossal (1818-1901) és családjával, akik baptisták voltak. Ők a Skót Nemzeti Bibliatársult szolgálatában álltak, és már évtizedek óta foglalkoztak a Biblia terjesztésével,Válasz Pechtol János és Szigeti Jenő megjegyzéseire, Theologiai Szemle, 1966 majd Conradi révén adventisták lettek. Rottmayer lánya fordította magyarra az adventista missziós irodalom termékeit.Szilvási József: Százötvenedik születésnap, Ünnepelt az adventista egyház, Veszprémi Napló, 1994-12-13

Az első rendszeres külföldi misszionáriusként a Sziléziából érkező, szintén német anyanyelvű Benecke érkezett az országba. Szolgálatát könyvterjesztő evangelistaként 1893-ban kezdte meg Budapest környékén. Bár elkezdett magyarul megtanulni, nyelvi okok miatt főleg az erdélyi szászok és a bánsági németek között dolgozott Kolozsvár és Temesvár központtal. 1896-ban már Pozsonyban találjuk, majd elhagyta az országot.

1895-ben a magyarországi német Wilhelm Tentesch kezdte meg a munkáját házaló könyvevangélistaként. Elsősorban erdélyi szász településeken dolgozott, de a felvidéki németeket is felkereste a közösség irodalmával. 1897-ben a Német Unió (egyház) missziómunkássá nevezte ki, ezért irodalomterjesztés mellett bibliamunkásként is dolgozott.Wilhelm Johannes Tentesch: Wie das Werk unter den Siebenbürger Sachsen seinen Anfang nahm. Der Adventbote. 1931. márc. 15. 95-96. old.Review and Herald 1896. ápr. 28. 265. old. Unsere Kolporteure

Átutazóként 1895-97 táján még pár misszionárius és lelkész felkereste az országot, de németen kívül nem beszélték a Magyarországon honos nyelveket.

1898-ben elküldték az adventista világszervezet amerikai központjából a fiatal John F. Huenergardt (1875-1955) német származású lelkészt, akit megbíztak a magyarországi és a balkáni misszió vezetésével. Ő 1898-ban érkezett Kolozsvárra, hogy folytassa Conradi félbemaradt munkáját. Bár Fogarason alakult az első gyülekezet, de Kolozsvár volt az ideális központ az evangelizáláshoz. Amikor Kolozsvárra érkezett, csak 4-5 fő hittestvére volt itt. Előadásokat tartott, megtanult magyarul és házról-házra járt, Biblia-órákat tartva.Rajki Z. - Szigeti J.: Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig (2012)

Az erdélyi misszió után Fogarason alakult meg az első adventista gyülekezet.Theologiai Szemle, 1966 / 3-4. szám 1898-ban azonban a Magyar Királyság területén még csupán 25 adventista élt. A Zions Wächter ez évi jelentése alapján 10 fő élt Fogarason és 15 fő az ország egyéb részein. Zömük erdélyi német, akik többsége baptista volt korábban.

1900-ban a Pesti Hírlap írta: „Kolozsvárott, mint onnan írják, egy idő óta gyökeret vert az adventisták felekezete, melynek eddig Magyarországon csak az erdélyi szászok közt akadtak hívei. A kolozsvári adventisták minden kedden és pénteken nyilvános bibliai előadást tartanak, melyen a jövő életről való tant, Isten uralmának alapelveit, az Ítélet tanát és más efféléket szoktak fejtegetni. Nemrég itt járt Magyarországon egy amerikai adventista hittérítő s különösen Arad megyében fejtett ki nagy buzgalmat, hogy híveket gyűjtsön felekezetének. Arad megyében alakult is már adventista gyülekezet, melynek azonban kevés tagja van.”

1899-ben a németországi Möckern közeli Friedensauban létrejött az adventista misszióiskola, amely egész Kelet-Európa missziómunkásainak képzését végezte. Hamarosan magyar munkásjelöltek is megjelentek az iskolában.

20. század eleje Huenergardt és mások munkája során egy kisebb gyülekezet alakult Kolozsváron, majd Kolozsvár környékén, Aradon, Brassóban, Segesváron is gyülekezetek szerveződtek.

Az 1900-as évek elején a szász területeken veszélyessé vált az adventista misszió és az evangelizációs tagok halálos fenyegetéseket kaptak, az állami szervek pedig főleg a külföldi misszionáriusok (mint pl. Huenergardt) ellen léptek fel.Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (2004)

Az adventista misszió kezdettől fogva soknemzetiségű volt. Az első adventisták főleg német anyanyelvűek voltak, de már Huenergardt (1875-1955) Magyarországra jövetele előtt volt néhány magyar anyanyelvű adventista is. Kolozsváron csatlakozott a felekezethez Ősz B. Mihály és felesége 1901-ben, akiknek aztán jelentős szerepe volt a mai Magyarország területén az adventista úttörők között.

Ősz B. Mihály 1901-ben Budapesten kezdett el evangelizálni, akihez Huenergardt 1903-ban csatlakozott, aki ebben az évben ide helyezte át tevékenysége központját.

A mai ország területén 1901–1903 táján Budapesten létesült az első adventista közösség, majd a század elején Békéscsabán,Több mint 100 éves a Hetednapi Adventista Egyház békéscsabai gyülekezete Gyulán, Egerben, Miskolcon, Lovasberényben (1910),Fejér Megyei Hírlap, 2005-12-24 / Jézus második eljövetelére várva, Az adventista egyház igehirdetésével, misszióival jelen van a világ több mint kétszáz országában és az ország más pontjain is alakultak gyülekezetek. A legtöbb gyülekezet azonban Erdélyben jött létre.

1902-ben Konstanzban tartott adventista konferencián megszervezték „az Osztrák-Magyar—Balkáni misszió területet”. Ennek a misszióterületnek lesz külön szervezett része a még ugyanebben az évben Kolozsvárott megalakult: Magyar Unió Egyesület.Theologiai Szemle, 1973 / 11-12. szám / Hazai Szemle A gyorsan növekvő egyház eredményeként 1911-ben már három kisebb területi egységet is létrehoztak az unióban.

+ Taglétszám Nagy-Magyarország területén és a gyülekezetek száma (év végi adatok) Zions Wächter, Az Arató és az Evangéliumi Munkás jelentései alapján ÉV 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 TAGLÉTSZÁM 114 133 171 220 231 320 414 485 613 745 GYÜLEKEZETEK 5 5 8 13 14 21 25 28 34 44

A közösség létszáma gyorsan növekedett, de magas volt a kizárások (1908-ban közel 4%) és a társadalmi-gazdasági viszonyok miatt a kivándorlók aránya is. A szerb területen 1910 körül volt egy kisebb szakadás,Todor Péter, “Az Úrnak munkája a szerbek között,” Evangéliumi Munkás, 1910, 1, 2–3. majd 1913–1914 táján Muntán János mozgalma jelentkezett,Figyelmeztetés, Evangéliumi Munkás, 1914, 1, 7. aki az adventizmustól eltérő tanokat kezdett hirdetni.

Vallásos irodalom A missziós stratégia a felekezet irodalmának terjesztésén alapult. Feltételeit nem volt könnyű kialakítani a soknemzetiségű ország számára. A német nyelvű irodalom bőségesen rendelkezésre állt a németországi adventizmus gyors előretörésének köszönhetően. A hazai németek már a 19. század végétől a könyveken kívül lapként a Zions Wächtert, illetve missziós újságként a Herold der Wahrheitot olvashatták.Zions Wächter 1913. ápr. 21. 224. old. Magyarul az első rendszeres sajtótermék 1904-ben jelent meg Az Arató címen, utódlapjai pedig az Evangéliumi Munkás és Az Utolsó Üzenet 1908-ban jelentek meg először.