Észak-Karolina

Észak-Karolina (angolul North Carolina) az Amerikai Egyesült Államok 12. tagállama. A történelmi Délhez tartozik. Fővárosa Raleigh. A 2010. évi népszámlálás szerint lakosainak száma 9 535 483 fő volt, amely 18,5%-os növekedést jelent 2000 óta. Népsűrűsége 63,8 fő/km².

Észak-Karolina egyike a 13 eredeti gyarmatnak, s eredetileg Karolina néven volt ismert. Itt volt az első spanyol gyarmati belföldi település, Joara, egy ősi falu közel a mai Morganton városához az 1567-ben alapított Fort San Juan helye.Constance E. Richards, "Contact and Conflict", http://www.warren-wilson.edu/~arch/berrysitepress/amerarchspring2008.pdf , American Archaeologist, Spring 2008, p.14, elérés: 2008. június 26. Itt volt az első angol kolónia, Roanoke is.The Colony at Roanoke. The National Center for Public Policy Research. http://www.nationalcenter.org/ColonyofRoanoke.html, elérés: 2008-02-23. Észak-Karolina volt az utolsó állam, amely 1861. május 20-án elszakadt az Uniótól és csatlakozott a Amerikai Konföderációs Államokhoz. Az amerikai polgárháború után 1868. július 4-én nyert újra felvételt az Egyesült Államok közé.

Neve Nevét I. Károly angol királyról kapta.

Földrajz bélyegkép|jobbra|250px|A Blue Ridge egyik látványossága, a Blowing Rock Az állam 139 509 km² területű. Az északi szélesség 34° és 36°30', és a nyugati hosszúság 75°30' és 84°30' között helyezkedik el. Az USA délkeleti részén található. Északról Virginia, keletről az Atlanti-óceán, délről Dél-Karolina, délnyugatról Georgia, nyugatról pedig Tennessee határolja.

Régiók bélyegkép|none|250px|Észak-Karolina domborzati térképe Az állam három nagy földrajzi egységre oszlik: keleti része parti síkság, amely 45%-a az államnak, a Piedmont régió, amely 35%-a Észak-Karolina területének, az állam középső részén terül el, nyugaton az Appalache-hegység, valamint a hegyalja található.

Észak-Karolina tengerszinttől számított magassága nagyon változatos, a partmenti síkságtól a 2042 méter magas hegyekig terjed. Ennek megfelelően klímája is széles skálájú; a partok mentén óceáni, a szárazföld belsejében Piedmont területén nedves szárazföldi és a nyugati hegységekben hegyvidéki.

A parti síkság A keleti részen található az Outer Banks, ami egy homokos zátonyrendszer az Atlanti-óceánban, amely gyöngysorszerűen kíséri a szárazföldet. A zátonyból, kis szigetekből álló rendszer 200 km hosszúságban húzódik végig az óceánon az állam partszakasza előtt. Helyenként alig 150-200 méter, másutt néhány km szélességű zátonyok ezek, főként homokdűnék, de sok helyütt sziklák, amelyek annak idején valóságos hajótemetők voltak. A nagyobb zátonyokon, szigeteken kis települések jöttek létre, s ezek sajátosan fejlődtek. Észak-Karolinában úgy tartják, hogy a zátonylakók beszéde még ma is a 17. századot idézi fel. Ezen a vidéken valaha kalózok éltek, a sziget egyes családjai az egykori kalózok leszármazottjai. A területről lehetetlen pontos térképet készíteni, hiszen az óceán állandóan formálja, alakítja a homokos partot. Sok üdülőtelep alakult ezen a tájon.

Az óceán parti síkság megközelítőleg lapos. Itt található a számos fenyője miatt Pine Barrens („fenyves puszta”) nevet viselő terasz és a lapos, mocsaras partvidék. Több kisebb és két nagyobb földnyelv nyúlik kelet felé: a Fear-fok és a Hatteras-fok. Gazdag talaja alkalmas dohány, szójabab, görögdinnye és gyapot termesztésére. A part menti síkság vidéki terület, néhány nagyobb várossal. A mezőgazdaság fontos szerepet tölt be.

Az Outer Banks két öblöt formál, északon az Albemarle-szorost délen pedig a Pamlico-szorost, amelyeket keskeny csatornák kötnek össze a nyílt tengerrel. Ezek az öblök a legnagyobb turzással elzárt öblök az Egyesült Államokban.

A főbb folyók: Chowan, Roanoke, Pamlico, Neuse, Cape Fear River, Yadkin és Catawba; a két utóbbi csak a felső folyásában tartozik az államhoz, a többiek lagúnákba torkollnak.

Piedmont Az állam középső része, Piedmont termékeny, dombos vidék. Magassága 90 métertől nyugat felé haladva 300 méterig változik. Azért nevezik fennsíknak, mert felszíne többnyire lapos, de a gyengén lejtős területeket egy-egy domb, majd a nyugati részén alacsony lekoptatott hegységek bontják meg. Ezek: a Sauratown Mountains, a Pilot Mountain, a Uwharrie Mountains, Crowder's Mountains, King's Pinnacle, a Brushy Mountain és a South Mountain.

A „fall line”-tól kezdve a folyók zuhatagosak. Piedmont területén van az állam öt legnagyobb városa, s így ez a legsűrűbben lakott terület is. A lakosság gyors növekedése miatt a mezőgazdaság egyre inkább háttérbe szorult.

Piedmont fő folyói a Yadkin és Catawba gyorsfolyású keskeny folyók. Az Appalache Az állam nyugati részén az Appalache-hegység húzódik. A Great Smoky Mountains, Blue Ridge Mountains, Great Balsam Mountains, Pisgah Mountains, és a Black Mountains az Appalache hegyláncolat része. A Black Mountains a legmagasabb hegység az Egyesült Államok keleti részén, melynek legmagasabb csúcsa, a Mount Michell 2037 m magas.Elevations and Distances in the United States. U.S Geological Survey (29 April 2005).; http://erg.usgs.gov/isb/pubs/booklets/elvadist/elvadist.html#Highest ; Hozzáférés ideje: 2006-11-06.

A turizmus mellett az agrotechnika is fontos szerepet kap a hegyvidéki területeken. Az elmúlt évtizedekben főleg karácsonyfákat nevelnek ezen a területen.

Észak-Karolina 17 fontos folyója közül 5, a Hiwassee, Little Tennessee, French Broad, Watauga és New, a Mississippi vízgyűjtő medencéjének része s a Mexikói-öbölbe ömlenek. Az összes többi folyó az Atlanti-óceánba ömlik. A 17 folyó közül csak 11 ered az államban és csak 4 folyó marad teljesen az állam határain belül; a Cape Fear, Neuse, a White Oak és a Tar-Pamlico folyók.Watersheds. NC Office of Environmental Education; http://www.eenorthcarolina.org/public/ecoaddress/riverbasins/riverbasinmapinteractive.htm ; (2007-02-16).

Tavak

Lásd még: Az Egyesült Államok tavainak listája

Folyói

Nemzeti parkok

Lásd: Az Egyesült Államok nemzeti parkjainak listája

Blue Ridge Parkway Cape Hatteras National Seashore A Cape Hatteras National Seashore több mint 100 km-es hosszúságú védett terület a tengerparton. A homokdűnék között kisebb halászfalvak vannak – ezek nem tartoznak a védett területhez -, egyébként azonban a természet megmaradt a maga romantikus szépségében. Az útról nem tanácsos letérni, mert a homokba könnyen belesüpped a nagy súlyú autó. Gyalogosan viszont érdemes a kijelölt utakon sétát tenni. Az egyik oldalon a nyílt óceán ostromolja a zátonyokat, a másik oldalon csendesen hullámzik a Pamlico Sound, a turzással elzárt öböl.

A védett terület névadója a Hatteras-fok, messze nyúlik be az óceánba, tetején magas, karcsú világítótorony áll.

E zátonyos vidéken különösen fontos a tengerészeknek a torony irányjelző lámpája. Az Ocracoke-szigetekre kompon kell átkelni. A névadó kis halászfalú kalózok fészke volt valaha. A zátonyrendszer tovább húzódik délfelé a Cape Lookout National Seashore-hoz. Cape Lookout National Seashore Carl Sandburg Home National Historic Site Fort Raleigh National Historic Site Guilford Courthouse National Military Park Moores Creek National Battlefield Wright Brothers National Memorial

Éghajlat A földrajzi területi beosztás segít az állam éghajlatának meghatározásában. A parti terület éghajlatát az Atlanti-óceán befolyásolja, így a hőmérsékleti ingadozás a téli és a nyári időszak között nem olyan nagy. A tél enyhe a nyár pedig párás s kevésbé meleg. A nappali nyári átlaghőmérséklet 31,6 °C, míg a téli hőmérséklet ritkán esik 4,4 °C alá. A part menti területeken átlagosan évi 2,5 cm-es havazásra számíthatunk, ami az esetek nagy többségében nem havazás, csak hószitálás. Az állam belterületén az Atlanti-óceán már kevésbé befolyásolja az éghajlatot. Ezért a nyár Piedmont területén forróbb, és a tél hidegebb mint a partokon. A nyári átlagos magas hőmérséklet 32,2 °C, de előfordulhat, hogy felszalad 37,8 °C-ig, különösen Fayetteville környékén.

A téli időszak Piedmont környékén nem olyan enyhe mint a partokon, a nappali hőmérséklet 5-7 °C, de éjszaka gyakran fagypont alá esik. Charlotte területén az átlagosan mért hóesés 7–12 cm, míg Raleigh-Durham környékén eléri a 15–20 cm-t is. Piedmont területén gyakori az havas eső, ónos eső. Néha a viharok olyan erősek, hogy megzavarják a forgalmat, s a villanyvezetékekre eső fatörzsek áramkimaradást okoznak.

Az évi csapadék és a levegő páratartalma Piedmontban alacsonyabb ugyan mint a parti vagy a hegyvidéki területeken, de így is előfordul, hogy az év folyamán átlagos 102 cm mennyiségű csapadékot mérnek.

Az Appalache-hegység az állam leghűvösebb területe. Átlagos téli hőmérséklet napközben 2-6 °C, amely éjszaka −9 °C-ig süllyed. A nyár viszonylag hűvös, s ritkán emelkedik a hőmérséklet 26,7 °C fölé.

A hóesés 36–51 cm az év folyamán, de a magasabb csúcsokon magasabb is lehet. Például 1993-ban a Mount Mitchell hegycsúcson 130 cm hóesést mértek.

Átlagosan az államot évtizedenként egyszer éri a hurrikán közvetlenül, de évente 3-4 trópusi vihar is előfordul, s a hurrikánok gyakran végig söprik a partot. Egyedül Floridát és Louisianát éri több hurrikán mint Észak-Karolinát. Az államban egy évben átlagosan 50 napon számíthatunk viharos tevékenységre, s néha a viharral erős szél jégeső párosul, amely komoly károkat okozhat. Az emberek azt hiszik, hogy a hurrikánok csak a parti területeket fenyegetik. 1989-ben a Hugo nevű hurrikán komoly károkat okozott Charlotte-ban, sőt hatása a északnyugati Blue Ridge Mountains-nál is érezhető volt.

Észak-Karolinában átlagosan 20 vagy annál kevesebb tornádó keletkezik. Ezek többnyire a hurrikánok vagy trópusi viharok nyomán jönnek létre, főleg a partok mentén. Piedmont nyugati részét a hegyek védik, s megtörik a viharokat. Igaz, hogy a hűvösebb levegő legyengíti a viharok erejét, de a legyengített vihar komoly jegesedést okozhat télen.NOAA National Climatic Data Center.;http://www.ncdc.noaa.gov/img/climate/research/tornado/small/avgt5304.gif ; Hozzáférés ideje: 2006-10-24.

Történelem Amerikai őslakók, elveszett kolóniák, állandó települések Észak-Karolinát különböző indiántörzsek lakták, köztük a Mississippi kultúrát létrehozó őslakosok (i. sz. 1000) Piedmont területén. Történelmileg dokumentált törzsek: cherokee, tuscarora, cheraw, pamlico, meherrin, coree, machapunga, Cape Fear-indiánok, waxhaw, saponi, tutelo, waccamaw, coharie és catawba.

Már a spanyol felfedezők beszámoltak a Mississippi-kultúráról Joaránál (a jelenlegi Morganton közelében). 1540-ben Hernando de Soto beszámol az indiánokkal való találkozásról. 1567-ben Juan Pardo expedíciót vezetett Észak-Karolina belterületeire, s a területekre mint spanyol kolóniára tartott igényt, mert úgy gondolta, ezeken keresztül új út nyílt a mexikói ezüstbányákhoz. (A spanyolok rosszul becsülték fel a távolságot Mexikó és Észak-Karolina között.) Padro létrehozott egy téli települést Joaránál, amit átnevezett Cuencának. Az expedíció tagjai felépítették a Fort San Juan erődöt és 30 embert hagytak hátra. Pardo folytatta útját délnek, és még másik öt erődöt épített. Ezután egy másik úton tért vissza a Dél-Karolinában, a Parris Islanden létesített Santa Elenába, ezután visszatért Floridába.

1568 tavaszán az indiánok legyilkolták az összes hátrahagyott katonát, s megsemmisítették mind a hat belterületi erődöt, közöttük Fort San Juant is. A spanyolok soha nem tértek vissza a belföldi területekre, s nem is támasztottak arra igényt. Padro jegyzeteit a régészeti ásatások igazolták, melyek során feltárták Joarát.

1584-ben I. Erzsébet angol királynő a területet (több más földdel együtt) Walter Raleighnek adományozta (az ő nevét viseli ma az állam székhelye). Az 1580-as évek végén Raleigh két kolóniaalapítási kísérlete sikertelen volt; végül 1661-ben alakult meg a Cap Fear River partján az első angol gyarmat.

Gyarmati éra és a függetlenségi háború