Regöly-Mérei Gyula, 1959-ig Mérei Gyula (Budapest, Terézváros, 1908. november 21. – Budapest, 1974. augusztus 18.) fül-orr-gégész, orvostörténész, paleopatológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1955), az MTA tagja.
Élete Mérei Jenő (1875–1930) hangversenyrendező, zeneesztéta, bankhivatalnok és Fuchs Teréz (1883–1978) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1934-ben általános orvosi oklevelet szerzett. 1934 és 1936 között a III. számú Sebészeti Klinika műtősebésze volt, majd 1936 és 1947 között a Fül-orr-gégészeti Klinikán dolgozott egyetemi tanársegédként. 1937-ben sebészi, 1941-ben fül-orr-gégész szakorvosi vizsgát tett. 1947-től 1962-ig a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet tudományos főmunkatársa, 1962-től 1972-ig a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, majd haláláig nyugdíjas tanácsadója volt. 1949-ben Fül-orr- és gégebetegségek című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1955-ben kórbonctani és kórszövettani szakorvosi vizsgát tett, illetve megkapta az orvostudományok kandidátusa címet. 1971-től a Budapesti Orvostudományi Egyetemen az orvostörténelem megbízott előadója, majd 1971-től címzetes egyetemi tanára volt.
Alapítótagja és titkára az MTA Orvostörténeti Bizottságának, illetve tagja és 1968 és 1972 között alelnöke a Magyar Orvostörténeti Társaságnak. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Egészségügyi Országos Választmányának alelnöke, a Gondolat Kiadó Tanácsának tagja, az Egészség, az Élet és Tudomány című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. A Société Internationale d’Histoire de la Médecine nemzetközi választmányának tagja, a Deutsche Gesellschaft für Pathologie, a Deutsche Gesellschaft für Geschichte der Medizin és a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság tagja, magyar delegátusa, valamint az International Palaeopathology Association alapító tagja. Nemzetközi viszonylatban is a modern paleopatológiai kutatások egyik megalapítójának tekinthető. Számos történelmi személyiség (III. Béla, Brunszvik Teréz, Semmelweis Ignác stb.) csontmaradványait vizsgálta.
A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.
Családja Házastársa 1938-tól haláláig Ladányi Zsuzsanna, Ladányi Géza államvasúti tanácsos lánya. Gyermekei Regöly-Mérei János (1949–2009) orvos, sebész, gasztroenterológus és Regöly-Mérei Andrea.
Díjai, elismerései
Weszprémi István-emlékérem Szocialista Kultúráért (1964)Művelődésügyi Közlöny, 1964. szeptember 15. (8. évfolyam, 18. szám) Akadémiai Díj (1965) Tomas Romay y Chacon érem
Főbb művei
Mérei Gyula néven
Sclerosis multiplex eseteiben végzett hallószervi vizsgálatok (Orvosképzés, 1943) Kiütéses tífusz okozta hallószervi megbetegedések (Orvosok Lapja, 1945) Contributions to the Histology of the Contents of the Carotid Canal (Oto-Rhino-Laryngologia Danubiana, 1947) Atresia pharyngis esetében végzett garatplasztika. Berndorfer Alfréddal. (Orvosok Lapja, 1948) Orrmelléküreg-sérüléssel szövődött koponyalövés. (Archivum Hungaricum, 1948) Pathológiai és klinikai adatok a vérképzőrendszer betegségeinek hallószervi szövődményeiről. Péró Csabával. (Orvosi Hetilap, 1949. 19.) A középfül physiológiája és pathológiája. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1954). A babilóniaiak és az asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére. (Orvostörténeti Közlemények, 1957) A gégerák kezelési eredményei az intézet boncolásai anyaga alapján. Hársfalvy Erzsébettel és Nagy Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1957. 9.) Újabb adatok az óegyiptomiak orvosi szemléletéről paleográfiai vizsgálatok alapján (Orvosi Hetilap, 1957. 31.) Az óegyiptomiak halottkultuszáról (Orvosi Hetilap, 1958. 24.) Adatok a lép és a csontvelő öregkori elváltozásaihoz. Többekkel. – Gerontológiai törekvések az orvostudomány és a biológia történetében. Tanulmány a gerontológia történetéhez. (MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1958) Paleopathológiai vizsgálatok óegyiptomi múmiákon. Nemeskéri Jánossal. (Orvostudományi Közlemények, 1958) Racionális-empíriás és mágikus gyógyászati elemek az óegyiptomiak orvostudományában (Orvostörténeti Közlemények, 1958) Semmelweis Ignác Fülöp. Születésének 140. évfordulójára. (Természettudományi Közlöny, 1958) A primitív népek gyógyászata. 1–2. (Élővilág, 1958)
Regöly-Mérei Gyula néven
Az ősember betegségeiről – Jendrassik Ernő jelentősége a magyar orvostudományban (Természettudományi Közlöny, 1959) Az ember öregedésének néhány időszerű kérdése (Élővilág, 1959) Újabb adatok Hőgyes Endre életéről. Palatkás Bélával. (Orvosi Hetilap, 1959. 17.) Az óegyiptomi orvostudomány mint az archaikus gyógyászat fejlődésének egyik típusa (Antik Tanulmányok, 1960) Paleopathológiai vizsgálatok a Janus Pannonius Múzeum aeneolith-korból származó emberi csontlelet anyagán. 6 táblával. (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve – Természettudományok, 1960) Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban (Orvostörténeti Közlemények, 1960) Paul Ehrlich (Élővilág, 1960) A primitív sebészeti trepanációk kérdése (Természettudományi Közlöny, 1961) Data to the History of Diseases. A Few Interesting Palaeopathological Cases. (Therapia Hungarica, 1961) Alak és struktúra, betegség és egészség (Élővilág, 1961) Palaeopathologia. II. Az ősemberi és későbbi emberi maradványok rendszeres kórbonctana. (Budapest, Medicina, 1962) A primitív koponyatrepanációk paleopathológiai morfológiája (Orvostörténeti Közlemények, 1962) A szifilisz eredete (Természettudományi Közlöny, 1962 és Élővilág, 1964) Gheorghe Marinescu. Megemlékezés születésének századik évfordulóján. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1963) Korányi Frigyes. – Kórbonctani vizsgálatok történelmi csontvázanyagon. (Élővilág, 1963) Akik legyőzték a betegségeket. I–II. kötet. 12+12 táblával. (Budapest, Medicina, 1963–1966) A magyar orvostörténelem múltja, jelen helyzete és jövő feladatai. Haranghy Lászlóval. (Magyar Tudomány, 1964) Paläopathologische Untersuchungen an Knochenfunden aus der Awarenzeit (Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin, Schiftenreihe, Beiheft, 1964) Kórtörténet Leninről. – Theodor Billroth (Orvosi Hetilap, 1964. 6.) Semmelweis betegsége. Haranghy Lászlóval, Hüttl Tivadarral és Nyírő Gyulával. (Budapest, Medicina, 1965) Élet, egészség, betegség. Buga Lászlóval. (Ismeretterjesztő Kiskönyvtár. Budapest, Gondolat, 1965) Henle életműve és jelentősége mai ismereteink kialakulásában (Orvosi Hetilap, 1965. 22.) Semmelweis. Megemlékezés halálának századik évfordulóján. – Gondolatok Társulatunk alapítója, Bugát Pál halálának századik évfordulóján. (Élővilág, 1965) Forrai Elemér (Orvosi Hetilap, 1966. 1.) Megemlékezés Tangl Ferencről, születésének századik évfordulóján (Orvosi Hetilap, 1966. 3.) Paleográfiai és paleopathológiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez (Orvosi Hetilap, 1966. 15.) Búcsúvétel Nyírő Gyulától, az orvostörténésztől (Orvosi Hetilap, 1966. 29.) Krompecher Ödön emlékezete (Orvosi Hetilap, 1966. 33.) Korányi Sándor élete és tudományos működése (A Korányi Sándor Társaság Tudományos Ülései. 1966. Szerkesztőként is. Magyar Imrével. Budapest, 1967) Gerlóczy Zsigmond emlékezete (Az Egészség, 1967) Lenhossék Mihály élete és tudományos működése (Orvosi Hetilap, 1967. 1.) Az orvosi gondolkodás fejlődése és Mecsnyikov tudománytörténeti szerepe (Orvosi Hetilap, 1967. 29.) A vérkeringés felfedezése és a régebbi elméletek (Orvosi Hetilap, 1967. 43.) III. Béla király és hitvese, Anna királynő hamvainak paleopathológiai vizsgálata (Orvosi Hetilap, 1968. 8.) Claude Bernard alkotásainak és szemléletének tudománytörténeti jelentősége különös tekintettel a determinizmus kérdésére (Orvosi Hetilap, 1968. 24.) Semmelweis és Markusovszky orvosi szemlélete (Orvosi Hetilap, 1968. 27.) Megemlékezés Robert Mayerről (Orvosi Hetilap, 1968. 28.) Johannes Müller életműve és szemlélete (Orvosi Hetilap, 1968. 30.) A Budapesti Orvostudományi Egyetem jubileumi évkönyve. 1769–1969. Írta többekkel. Szerk. Rigó János. (Budapest, 1969) Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Orvostörténeti Közlemények, 1969) Semmelweis betegségének pathológiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a paleopathológiai vizsgálat alapján (Orvostörténeti Közlemények, 1969 angolul is) A passzív és az aktív immunizálás történelmi jelentősége a diftéria gyógyításában (Orvosi Hetilap, 1969. 8.) Gerlóczy Zsigmond hatása a fertőző betegségek magyarországi klinikumának kialakítására (Orvosi Hetilap, 1969. 12.) Adatok az orvosi tudomány szakosodásának történetéhez (Orvosi Hetilap, 1969. 24.) Paleopathological Examination of Skeletal Finds in the Roman Period and Description of Diseases in Greek and Roman Medical Texts (Orvostörténeti Közlemények, 1970) Az orvostörténelem néhány aktuális elvi kérdése és a hazai kutatások helyzete (Magyar Tudomány, 1971) A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében (Orvostörténeti Közlemények, 1971) Megemlékezések Bencze Józsefről (Vasi Szemle, 1971) A daganat fogalma az óegyiptomi gyógyászatban és hatása a görög–római orvostanra (Orvosi Hetilap, 1974. 36.) Óegyiptomi gyógyászati kifejezések (Orvostörténeti Közlemények, 1976)
Jegyzetek
Források
További információk Makra Szabolcs: Prof. Dr. Regöly-Mérei Gyula (1908–1974) bibliográfiája. mek.oszk.hu (Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 18.)
Kategória:Magyar fül-orr-gégészek Kategória:Magyar orvostörténészek Kategória:Magyar patológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:MTA-tagok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek